Utóbbi időben mintha a magyar film ismét magára talált volna. A 2012-13-as kultúrpolitikai pangásban feltorlódtak az ötletek, amik csak 2014-re tudtak futószalagon elkészülni. Ezekből álljon itt egy kis áttekintés.
Utóélet - A szorongásnak sokszor oka a hűvös családi közeg, a szülői meg nem értés, a folyamatos otthoni elvárások. A túlkoros nagykamasz Mózesre is ez a teher nehezedett egész életében: keményen vallásos apa (Gálffi László) és annak vérszívó sógornője (Csákányi Eszter) mellett még az anyja is csak házicseléd lehet. Sőt az apa a saját váratlan halála után is a fiú közelében marad, így mindketten kapnak egy utolsó lehetőséget rendbe tenni a viszonyukat: az apának elfogadni a fiú hóbortjait, a srácnak meg végül kilépni nagybetűs életbe. Felnövéstörténet a kölcsönös toleranciáról, a tökéletlenség szeretetéről - közben kiváló keresztmetszetet kapunk a kisvárosi létről, a bigott, álszent, fegyvermániás, látens rasszista, magyar redneck világról. Mindezt finom, visszafogott humorral elegyítve, ami olyan jól sikerült, hogy az egészből a végcím lett a legviccesebb.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]
Fehér isten - Egyszer az elnyomott kisebbségek majd megelégelik az alárendelt helyzetüket és bosszút állnak a többségen. Ez a film pont a sintértelepi kutyákról szól (telepi.. tetszenek érteni az áthallást), mert így kézenfekvő és izgalmas, és remekül fordítja visszájára a "gyerek+kutya=cukimuki" sablont. És miközben továbbgondolja a Százegy kiskutyát, a Madarakat vagy a Libanoni keringő nyitójelenetét, valójában az emberek (értsd: Nagy Fehér Többség) világát is egy zsarnokoskodó, frusztrált, hatalmi harcokra és megaláztatásokra épülő, homo homini lupus rendszerként mutatja be, hátha nem véletlenül. A fő tanulság persze nem marad el: csak a kultúra és az odafigyelés az, ami segíthetne ezen a helyzeten. Kicsit szájbarágós, de remekül összerakott, jól felépített, de minden nagyzolástól mentes alkotásra sikerült. Minden tiszteletet megérdemelnek a trénerek, akik ennyi állatot tudtak egyszerre mozgatni, és persze Mundruczó Kornél is, hogy a stáblistán mindegyik kutyát név szerint megemlíti. Ja és Monori Lili is újra akcióban. (Youtube-ra már fölpakolták.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Feketeleves - Itt az új ungarischer Tarantino: legalábbis a pszichiátriai ápoltakból összeverbuválódott halálosztó gengszterbrigád eleve elég abszurd egy alapötlet, a történet pedig innen csak egyre élesebb kanyarokat vesz, és vérfürdőből sincs hiány. A húzó karakter mindenképpen a tolószékben még ütősebb Nagy Zsolt, de látható még az egydimenziós Szabó Simon, az író-rendező-általános közszereplő Vágvölgyi B. András, és egy-egy mellékszerepre Máté Gábor és Fekete Ernő is megjelennek. A rendező és szintén egyik főszereplő Novák Erik eddig lényegében csak a Zuhanórepülés című borzadályt jegyezte, amit jobb is nem szóba hozni. A szereplőgárda mindkettőnél nagyjából ugyanaz, de a Fekete leves nagyságrendekkel eredetibb és szórakoztatóbb. Természetesen ebből is még többet ki lehetett volna hozni, de magyar filmben ilyet még nem láttunk, és jó, hogy most de. (Aki még akarja, Youtube-on megnézheti.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [** ] Mondanivaló: [ ]
Swing - Végre egy magyar zenés vígjáték, ami nem erőltetetten vicceskedő, hanem csak simán aranyos, és úgy általában is helyén vannak benne a dolgok. Három nő története, akiket a véletlen hoz össze az egykoron szebb napokat látott díva (Törőcsik Mari) estjén. A főállású háziasszony (Csákányi Eszter), az egyedülálló anya (Ónodi Eszter), a karrierről álmodó, fiatal óvónő (Törőcsik Franciska) - mindhárman amatőrök, akik szeretnének változást az életükben. Még jó, hogy ott van a transzvesztita előadóművész (Kulka János), aki megtanítja őket az alapokra, együttest formál belőlük, és máris indulhat a balatoni turné. Persze mindezt egy olyan képzeletbeli világban, ahol minden sarokban elbújik egy láthatatlan zenekar, fellépés közben is megengedett minden improvizáció, és seperc alatt félprofivá lehet edződni.
Aztán, mint minden zenekaros filmben, itt is előjönnek a konfliktusok és irigységek, amit a női büszkeség is többszörösére hatványoz. A drámai szál szerencsére nem sikerül túl moralizálóra, viszont a végkifejletben nagyon lehet látni, hogy a Vajna-bizottság hol nyúlt bele a forgatókönyvbe. Kár érte, hiszen a három húzónév színésznő rutinból hozza a maxot, Törőcsik Franciska ezért is tűnik olykor láthatatlannak. Kulka János viszont kiváló travi, és Mészáros Béla, a szegényember Csányi Sándora is teljesíti a férfi mellékszereplő kötelességeit. A zenei vonal a jól kipróbált utat tapossa, cserébe egészen hallgatható. Nem egy Oscar-gyanús alkotás, de szórakoztató műfajban a magyar film már régóta adós volt egy ilyennel.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [ ]
VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan - Az amerikai Frances Ha és a német Oh, boy után magától értetődő, hogy Magyarországon is el kell készülnie a kapunyitási pánikban érintett későhúszasok-majdnemharmincasok filmjének. Ezúttal a főhős Áron, aki huszonkilenc évesen is otthon lakik, értékes bölcsészdiplomáját csak nemrég szerezte meg, tehát még ideje se nagyon volt bármit kezdenie az életével. Persze ahogy gyerekkori barátai egymás után sikeresek lesznek és megállapodnak, Áron is érzi, hogy a saját életével valami nem van jól. Így hát jön a cv, a hr, rohangászás egy képzelt szerelem után, és véletlenül egy lisszaboni út is becsúszik. Hogy mindez hová vezet, nem tudni, és szerencsére a film sem ad erre szájbarágó választ - de hogy készült egy valóban humoros, ötletes és szórakoztató film ebben a témában, ráadásul pont nálunk, az tagadhatatlan.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [***] Mondanivaló: [***]
Liza, a rókatündér - Létezik valahol egy másik Magyarország, ahol nem csak rendszerváltás nem volt, de még rendszer sem, amit le kellett volna váltani. Ahol még Kádár János is a kapitalizmus építéséről szónokolt, a fiatalok pedig már a hetvenes években az Erzsébet téren majszolták a sajtburgert, amit talán soha nem is neveztek el Engels Frigyesről, és nem is telepített senki buszpályaudvart a belváros tüdejébe. Ebben a kicsit sárga, kicsit savanyú, sosemvolt Csudapesten él Liza, a japánmániás cselédlány, miközben egy japán Budy Holly szelleme kísérti. Ez a szellem pedig féltékenységében minden férfit rövid úton kinyiffant, aki Lizához közeledni próbál, így a lányban fölmerül a gyanú saját magával szemben: ő valójában egy rókatündér, azaz japán mitológiai figura, aki mellett minden belészerető férfi meghal. Vajon meg lehet-e törni az átkot, és tényleg annak sikerül-e, akit Liza kiszemelt erre a feladatra?
A film marketingolásával nem volt baj, előre a legújabb legjobb magyar filmként harangozták be - ehhez képest kissé csalódást okozott. Hiszen hiába az érdekes alapötlet és az igencsak egyedi háttér, ezekből jóval többet is ki lehetett volna hozni, ám sajnos megreked a tinglitangli limonádé szintjén. A rengeteg számítógépes effektus is ötletesre sikerült, de sajnos ezek is túlságosan elfloodolják az egészet. A főszerepet játszó Balsai Móni elég kis halovány, ami még passzolna is Liza karakteréhez, ha a történet nem éppen az ebből való kitörésről szólna. Reviczky Gábor és Molnár Piroska amolyan cameo-húzónevek, viszont legalább Bede-Fazekas Szabolcs a Kisváros óta alig öregedett. Liza próbált volna valamiféle magyar Amélie lenni, de sajnos nem jött össze. Egyszer megnézhető, de nagyobb a füstje, mint a lángja.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Szabadesés - Egy budai tömbház megannyi ajtaja mögött egy külön történet lakik: a meghalni képtelen öreg néni, a meditációs szakkör, a mások előtt levetkőztetett menyasszony, a tisztaságmániás pár, a civakodó édeshármas, a kissé szokatlan nőgyógyászati rendelő és a szarvasmarhával vacsorázó kisfiú mind a való élet egy-egy ismert jelensége, kissé elborult, mégis teljesen érthető szimbolikába csavarva. Pálfi György ismét ráállt a taxidermiás vonalra, és megint megcsinálta az év legbizarabb szkeccsfilmjét. Erre pedig a rangos színészgárda is rárak egy nagy lapáttal: Molnár Piroska, Benedek Miklós, Jordán Tamás, Nagy Zsolt, Hőrich Nóra Lili, Bordán Irén, Hegedűs D. Géza, Kiss Diána Magdolna, Gera Marina, Tenki Réka, Menszátor-Héresz Attila, Mogyoró, a bika, és még lehetne sorolni az ismert vagy kevésbé ismert, de tökéletesen passzoló szereplőket, nem beszélve a stábról. Kár, hogy a Fehér istennel pont kiütötték egymást az Oscar-versenyben, pedig ez is simán mehetett volna Losziba. De a magyar filmművészet és a Pálfi György-életmű ismét egy remekművel gyarapodott.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
