Brazilok - új magyar film a mozikban
Acsa, a valóságban is létező, cserháti falu focilázban ég: egyrészt a tévében folyó világbajnokság miatt, másrészt a helyi bajnokság miatt is, ahol a polgármester, puszta politikai korrektségből idén először engedélyezi a cigánytelep esélytelen(nek vélt) csapata: a Brazilok nevezését is. A fődíj pedig egy utazás, egészen véletlenül pont Brazíliába. A csapat tehát ringbe száll, vagyis pályára lép, hogy beteljesítsék a nagy álmot. Vezetőjük Áron (Nagy Viktor Dániel), aki a film elején szabadul a börtönből, és tér haza a roskadozó vályogkunyhóba, amin húgával (Farkas Franciska) és öccseivel kell osztoznia. Közben kirajzolódnak a falun belüli erővonalak, a romák és többségiek közötti konfliktusok és összefonódások, meg persze az egyes táborokon belüli ellentétek. Utóbbiak között remek példa a polgármester (Fekete Ernő) és az alpolgármester (Schmied Zoltán) közötti, hatalomtechnikai (de nem ideológiai) különbségek, a másik oldalon pedig a rendőrnek tanuló, cigány fiú alakja, aki végig két irányból kapja a "Melyik oldalon állsz?" kérdést.
Az egész focibajnokság tehát csak egy metafora, és ha levesszük a tündérmesés réteget, akkor egy igazán szomorú képet kapunk a magyar valóságról, mélynyomorral, kitörés-képtelenséggel, megélhetési bűnözéssel, és renegeteg megaláztatással. Egy olyan közösség keresztmetszete, ahol a helyi hatalmasok kedvükre önkényeskedhetnek a saját alattvalóikkal, puszta adminsztratív eszközökkel: a hatalom elnyomó természete, ami már régen nem csak egyetlen faluról és egy etnikai ellentétről szól. Ugyanígy, hiába helyezik a cselekményt a 2002-es VB idejére, a különböző kiszólásokból is tudni lehet: akármikor később is ugyanúgy játszódhat, például napjainkban. (Attól eltekintve, hogy ma már a Ronaldo névről nem a brazil, hanem a portugál csatárra asszociálunk.) Felületesen nézve vicces és szórakoztató, de kicsit mögé nézve borzalmasan szívszorító, ám nem lehangoló. Szóval nem valamilyen idétlen Szőke kóla-folytatásra kell gondolni, hanem a vígjáték és a szociodráma műfajának remekül sikerült keverékére.
Igaz, a cselekmény olykor átfordul sablonba, és sok potenciális konfliktust valószínűtlenül elsimít (mégiscsak bele kellett férjen bő másfél órába). Sajnos a hitelességet rontják az olyan, romanticizált képek, mint az esténként a tűz körül táncoló roma fiatal, illetve a végén megjelenő cigányvajda is inkább egy Kusturica-film díszletei közül lépett ki, mint a valóságból. Van még egy-két mozzanat is, amit külföldieknek jobbban el kéne magyarázni, kezdve a film címével, de arra alkalmas lenne, hogy járatlanokat beavasson a káeurópai vidék társadalmi viszonyaiba.
M. Kiss Csaba, a köztévé korábbi és a Hír TV jelenlegi oknyomozó riportere első játékfilmes rendezésével máris elég magas lécet ütött meg. Sok szereplőt megmozgató film, ahol a legtöbben fél- vagy teljesen amatőrök, de - a fentebb említett, főbb szereplők mellett - akad számos fiatal színész, például Mészáros Blanka vagy Dóra Béla, akiknek tán pont ez a film hozza majd meg az ismertséget. A kisebb-nagyobb mellék szerepekben pedig szinte mind jól ismert arcok (a teljesség igénye nélkül): Lengyel Ferenc, Bánki Gergely, Dobó Kata, Schell Judit, Rezes Judit, Anger Zsolt, Gryllus Dorka, Székely B. Miklós, Galkó Balázs, Epres Attila, Bezerédi Zoltán, sőt egy-egy kameóra még az énekes Gáspár Lacit és a birkózó Bárdosi Sándort is sikerült leszerződtetni. Túlzás nélkül állítható, hogy a magyar színészszakma rangos hányada megjelenik, nem véletlenül: a magyar filmipar végre ismét nagy gólt rúgott.
