Afdeling Q (2011-2014-2016-2018) - A hűvös, skandináv krimi műfaja most éli virágkorát, és filmes adaptációkból sincs hiány. Most éppen a dánok jelentkeztek egy sorozattal, ami egyelőre négynél tart (vagyis trilógia plusz egy), de - mivel teljesen különálló történetekről van benne szó - akármikor folytatható, újabb ügyekkel. Abból pedig van jó sok, hiszen a kerettörténetet két, parkolópályára tett rendőr: a kemény, pókerarcú Carl (ki más, mint Nikolaj Lie Kaas), illetve az eleve különc, arab származású Assad (Fares Fares). Ők ketten büntetésképp kapják meg az újonnan létrehozott "Q ügyosztályt", azaz az évek óta megoldatlan ügyek iratraktárát, és máris nekilátnak a közös munkának. Elsőként a Kvinden i buret-ban (mely angolul a Keeper of Lost Causes, magyarul a Nyomtalanul címet kapta - pedig a Döglött akták találóbb lett volna) egy fél évtizede eltűnt fiatal nő nyoma után erednek, aki a gyanújuk szerint mégsem lett öngyilkos, hanem elrabolták, és tán most is sínylődik valahol. (Az eredeti cím is ezt sugallja, melynek magyar jelentése: "nő a ketrecben".)
A két nyomozó 2011-ben...
A második film: a Fácánvadászat (Fasadraeberne / The Absent One) során egy bentlakásos elit iskola egykori diákjai után nyomoznak, akik közül egyikük menő médiamogul lett, másikuk eltűnt az utca mocskában. Szóval a nyomozóknak nincs könnyű dolguk, már csak az iskolához köthető, befolyásos elitkörök ellenszele miatt sem. Majd pedig a Palackopostában (Flaskepost fra P / Conspiracy of Faith) egy, bigottan vallásos családok gyermekeire specializálódott sorozatgyilkossal gyűlik meg a bajuk, akitől ismét akad kit megmenteni. Ez a harmadik rész arra is alkalmat ad, hogy a vallásosságról főhőseink is kifejtsék a nézeteiket, így végre az ő egyéni gondolataikról is megtudunk ezt-azt.
...és 2018-ban.
A személyes vonal pedig valamennyire a legújabbikban: A 64-es betegnaplóban (Journal 64) is tovább halad. Sőt itt az eddig kevésbé domináns Assad világába: Koppenhága arab negyedébe kapunk betekintést. Illetve némi közéleti vetületet is, ugyanis egy bevándorlókra specializálódott nőgyógyász-maffia felgöngyölítése alkalmat ad az emberi egyenlőség és a női jogok melletti kiállásra, miközben a múlt egy kellemetlen darabjával is szembenézünk: több ezer dán nő hatvanas évekbeli kényszer-sterilizálásával, amit a sikereiről híres szociális modell keretei között hajtottak végre.
Folytatásért pedig nem kell aggódni, ugyanis Jussi Adler-Olsen krimiíró már a hetedik Q-történetnél tart, szóval van miben reménykednünk.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Ez meg csak amolyan extra.
Apdét 2022:
2021 végén megjelent a franchise ötödik része is, a Hajtóvadászat (Marko Effekten), ám nincs sok köszönet benne. A legnagyobb különbség, hogy lecserélték a két főszereplőt: Morck-öt a szintén jól ismert Ulrich Thomsen alakítja, Assadot pedig a Dániában sem túl ismert Zaki Youssef. Az csere oka ismeretlen (ha valaki tud hozzá forrást, bármilyen nyelven, kérem, linkelje) - fiatalítás nyilván nem lehetett szempont, hiszen Thomsen eleve egy tízessel idősebb Nikolaj Lie Kaas-nál. Ennek megfelelően a karakter korábbi lendülete is megtörik, helyette egy lassú, még a réginél is halkabb, komor tekintetű, szinte csak a kemény vonásaival játszó Morck-öt láthatunk. Négy film alatt kiépült két karakter, akik - ahogy ez lenni szokott - teljesen más habitusúak, de ahogy lassan egymásra hangolódnak, úgy a néző is egyre inkább összebarátkozik velük. Most kezdhetjük elölről. Csak így nehezebb, hiszen a film leginkább Morck alakjáról szól. Assad abszolút mellékszereplő, jelenete is alig van, esélye sincs érdekesnek lenni. Pedig a legutóbbi epizód észben az ő világában játszódott, ehhez képest most őt is elvesztettük.
A cselekmény sem lett olyan izgalmas, amilyen lehetett volna. A fő szál egy úszóedző keresése, akit jó pár éve egy fiatal úszólány megerőszakolásával vádoltak, majd eltűnt, és azóta se látta senki. A másik szál egy Marko nevű roma fiúé, akit a határon elkapnak a Csehországból jövő vonaton, és megtalálják nála az eltűnt férfi útlevelét. A kiskamaszt valamiféle intézetbe zárják, ám onnan megszökik, hogy megtalálja a Koppenhágában élő apját. Ez viszont aztán nem tűnik jó ötletnek, mert az egész helyi roma maffia az ő nyomába ered. A film első, nagyobbik része ezzel a sztorival megy el, és csak ezután jön az érdekesebbik, amibe bejön egy pénzes segélyalap is, aminek az úszóedző önkénteskedett Afrikában, és ott rájött bizonyos pénzek mozgására. De ez már eléggé össze lett csapva, és a végkifejlet sem ad minden kérdésre választ.
Természetesen az se jó, ha mindent a néző szájába rágnak, nem is kell. De azért ha az ember végigül egy két órás, elég nehéz levegőjű, krimit, akkor a végén jól esne a köd feloldása. Így viszont kapunk egy erősen elnyújtott és vontatott, elhibázott arányokkal teli krimit, aminek a végén is rengeteg kérdést illetően csak homály marad.
