Guatemala: Rita - Címszereplő lány hányattatott sorsú kiskamasz, tizenhárom éves korában kerül intézetbe. Elég fura szokások működnek itt: például a lányok szobánként különböző jelmezeket viselnek: vannak nyuszik, tündérek, farkasok... Rita az angyalokhoz kerül, és tollas szárnyakat kap a hátára. Persze már az elején figyelmeztet, hogy nem feltétlen így igaz minden, valószínűleg ez se. De az intézet borzalmait, például a bentlakó lányok szexuális kihasználását csak úgy tudja elviselni, ha a valóságot egy általa elképzelt csodavilággal keveri - ami ezzel együtt értelmezve is elég súlyos. Szóval egy fantasy-elemekkel átszőtt, igen kemény totálisintézmény-drámával van dolgunk, ami egy megtörtént tragédia feldolgozása sajátos eszközökkel.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Nagy-Britannia: Santosh - Az Indiában játszódó történet főszereplője egy fiatal özvegy, aki a nevével ellentétben egyáltalán nem szántós. Rendőr férje szolgálat közben meghal, így szükségből maga csatlakozik a rendőrség női egységéhez. Itt hamar megismeri a helyi szervben működő korrupciót, rasszizmust, a férfi rendőrök érzéketlenségét és lenézését, illetve a női rendőrök rendszerbe simulását. A város nyugalmát egy tizenöt éves lány erőszakos halála borzolja fel, főleg miután a rendőrök nem voltak hajlandóak foglalkozni az eltűnésével. Santosh viszont egyre inkább a szívén viseli a bűneset felderítését, ami által a néző lesújtó is képet kap az indiai társadalom szellemi és morális színvonaláról, valamint az egyenlők és egyenlőbbek máig létező kasztrendszeréről. Egyszerre izgalmas, jól összehozott krimi és velős társadalomkritika. Nem biztos, hogy mindenképpen a legjobb tizenötben volt a helye, de azért egy teljesen élvezhető és helyenként mellbevágó alkotás a címvédőtől.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Belgium: Julie hallgat (Julie zweigt) - Tinédzser lány nagyon tehetséges teniszező, a klubja szeretné nevezni őt a korosztályos válogatottba. A dolgát viszont nehezíti edzőjének felfüggesztése, ami összefüggésben áll egyik játékostársa rejtélyes öngyilkosságával. Julie kezdetben tartja a férfival a kapcsolatot, akiről (a néző számára) kisvártatva kiderül, hogy egy elég nárcisztikus alak, aki tényleg szeret a rábízott fiatal lányokhoz etikátlanul közel kerülni. Közben meg persze ott van tehernek az iskola is, a sportbeli felkészülés, meg a saját titka, amit a volt edzője iránti lojalitásból sem akar elmondani senkinek. A cselekmény lényegében egy nagyon csöndes felnövés-történet, amiben a főhősnő szembenéz saját gyengeségeivel és mérgező kapcsolataival, és megtanul alkalmazkodni új emberekhez és életbeli szintekhez. A film egyik gyenge pontja talán a Julie hétköznapjait bemutató sok életkép, amire persze szükség van, de ilyen mértékben inkább csak időhúzás. A másik meg ugyanaz, ami a két évvel ezelőtti Közelé is volt: attól, hogy a kamera minduntalan elénk tolja a főszereplő maga elé néző arcát, abból a néző nem tudja meg, hogy épp mi játszódik le benne. Viszont itt ez legalább a konkrét történésekből jól követhetően összeáll. Oscaron a legjobbak közé nem került be, de az Európai Parlament jelölte LUX-díjra.
(Hamarosan a budapesti mozik is fogják játszani. Amikor megnéztem, akkor ezt még nem tudtam.)
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Szingapúr: La Luna - Egy világvégi malajziai falut még a XXI. században is a helyi muszlim vallási vezető tart vasmarkában, aki kemény törvényekkel irányítja a vallássérrült közösség mindennapjait. Így kézenfekvő, hogy a falu legújabb lakója - egy fiatal nő, aki megörökölt egy házat - pont ott nyissa meg La Luna nevű női fehérnemű-boltját, csöppet sem szokványos árukészlettel. A cselekmény innentől totálisan kiszámítható: a falu vezetője mindent megtesz a nő elzavarásáért, míg a kamaszlányát egyedül nevelő, de még szintén fiatal helyi rendőrrel egyre vidámabb szimpátia alakul ki kettejük között. És persze a boltot is fölfedezi magának a helyi női lakosság, ami így szintén egyre inkább öntudatra ébred a patriarchális elnyomással szemben. Gyakorlatilag a Binoche-Depp-féle Csokoládé délkelet-ázsiai remake-e, olykor zavarba ejtően részletes koppintásokkal, csak éppen blődli vígjátékra véve.
Viszont Malajziában a film gerjesztett némi politikai vitát, mert állítólag kritizálja az iszlámot. (Amit valójában elítél, az a vallásos köntösbe bújtatott, fasisztoid hatalomgyakorlás. Meg valljuk be: az imám-faluvezető alakja tényleg egy bármilyen kritikátlan aljasságra képes, minden árnyalás nélküli, irreálisan sátáni főgonosz. Az ő szerepében egyébként a 2016-os Apprentice idős hóhérát láthatjuk viszont, és ezt a filmet is végigbagózza.) Szóval nem sikerült túl magas színvonalúra, de ha ennek ellenére elindított valamiféle közéleti diskurzust, akkor már megérte elkészíteni.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Paraguay: Los últimos [Az utolsók] - A Gran Chaco nevű fás terület a dél-amerikai ország nagy természeti kincse, de a világszerte jellemző időjárási szélsőségek és egyre gyakoribb erdőtüzek az ő fennmaradását is egyre inkább veszélyeztetik. Nem beszélve a termőföld- és marhalegelő-célú, szándékos erdőégetésekről. Ezért a film készítője nagybátyjával és annak német barátjával, Ulffal eljön ide, hogy még pusztulás előtt megörökítse Paraguay utolsó esőerdeit. Közben a két öreg, főleg Ulf kifejtik antikapitalista nézeteiket, ami olykor a fogyasztói társadalom jogos kritikáját jelentik, máskor meg "a mai emberek a saját szappanjukat sem tudják megfőzni" szintű boomerségeket.
A dél-amerikai ország eddigi nyolc nevezéséből ez a harmadik dokumentumfilm. Ráadásul ez ugyanott játszódik, mint néhány éve a szomszédos, bolíviai Chaco, ahol ez egy kegyetlen és lassan gyilkoló földi pokol, ám itt most éppen maga ítéltetett szomorú kihalásra. Az elmúlt években népszerűek lettek az ilyen természetfilmes köntösbe csavart figyelemfelhívások, hogy ha nem változtatunk az életünkön, akkor hamarosan búcsút mondhatunk a bolygónknak, és így saját magunknak is. Az üzenet ezúttal sem változik.
Izgalom: [ ] Érzelem: [ ] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
Románia: Trei kilometri pâna la capatul lumii [A világvégétől három kilométerre] - A tengerparti falujába hazautazó középiskolás fiút megverik, mert a sötétben meglátják a barátjával csókolózni. Mivel ebben az anyagilag és szellemileg elmaradott közegben a homofób támadás még mindig bocsánatosabb bűn, mint a melegség, ráadásul a támadók a helyi uzsorás nagyember fiai, a rendőrség is inkább eltussolná az ügyet - ám a feljelentés már megtörtént. Ezért a nagyember rá akarja venni a rendőrt, a rendőr a szülőket, a szülők pedig a srácot, hogy vonja vissza a feljelentést, és akkor a szülők adóssága is el lesz engedve. Amíg meg ezt nem teszi meg, nem akarják elengedni a faluból - pedig a fiú már nagyon távozna, és a szülők is jól tudják: a meleg gyerek miatti közmegvetést csak akkor kerülhetik el, ha ő minél hamarabb elmegy minél messzebbre. Szóval jó román realista drámához méltó dilemmák és szövevényes hálók láthatóak itt, és egy lesújtóan szomorú kép a jelenkori vidék legmélyéről: a kis falusi feudalizmusról, az áldozatok helyett a helyi kiskirályokat védő rendőrségről, a homoszexualitást ördögűzéssel "gyógyító" papokról, és a szegény, egyszerű szülőkről, akik még a saját gyerekükről is lemondanak, csak nehogy a falu a szájára vegye őket.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Franciaország: Emilia Pérez - Mexikói drogbáró (Karla Sofía Gascón) úgy dönt, hogy eleget tesz régi titkos vágyának, és átműtteti magát nővé, hogy aztán nyom nélkül eltűnhessen a világ és üldözői elől. Ennek megszervezésére pedig egy tehetséges, de alulbecsült ügyvédnőt (Zoë Saldaňa) szemel ki, aki végre is hajtja a feladatot. Telnek az évek, az immár Emiliaként élő egykori rosszember újra feltűnik: egyrészt látni akarja feleségét (Selena Gomez) és gyerekeit, másrészt szeretné kompenzálni (másik énje) egykori bűneit, és alapítványt gründol a drogkartellek által kivégzettek tömegsírjainak feltárására. Tehát előjön a múlt, és ezzel kiderül, hogy Emilia előző élete sincs belül lelkileg annyira nagyon lezárva. Meg aztán jönnek még mindenféle tipikusan maffiás dolgok, hiszen egy ilyen múlttól nem olyan könnyű megszabadulni. ("Az egyik történetszála kísértetiesen hasonlít a Mrs. Doubtfire-re" - írta a Telex, én meg a homlokomra csaptam, hogy jé, tényleg.)
A tizenhárom Oscar-jelölésnek egyik fő oka, hogy ráadásul mindez musical műfajba van ágyazva: az egyik jelölést épp a zenéje kapta, illetve két betétdala (amiből az egyik szerintem épp a legrosszabb volt). Szóval vannak benne élvezhető számok is, de összességében zeneileg nem egy nagy eresztés. Másik fontos jelölés Karla Sofía Gascón-é, aki az első transz nő, akit legjobb női főszereplőnek jelöltek. Meg persze mellékszereplőként Zoë Saldaňa is a listára került. A legjobb film és persze a legjobb nemzetközi film kategóriája mellett Jacques Audiard rendezőt is jelölték, aki még filmíróként a Belmondo-féle A profival kezdte, és bő negyven évvel később alighanem most ért föl pályája csúcsára.
Ilyen előzmények után elég nehéz elvárások nélkül nézni, de nem csak emiatt volt hiányérzetem. Az igazán érdekes a film első harmada, az alaphelyzet fölvázolása, és a marcona drogbáró megnyílása az ügyvédnő és a néző előtt. Persze ezután sem lesz teljesen érdektelen, de hogy az idei Oscar tarolója legyen, kicsit túlzás lett volna. (Végül az Emilia Pérez lett az idei Oscar legnagyobb vesztese: a 13 jelölésből csak 2 szobrot kapott meg: egyiket Zoë Saldaňa, a másikat az emltett rosszabbik dal.) A transznemű főhős visszacsúszását előző (férfi) életébe már a 2018-ban győztes, chilei Egy fantasztikus nő már elég jól ábrázolta. Az meg totálisan érthetetlen, hogy miközben Emilia az alapítványával ország-világ előtt parádézik, a nemváltó műtétek és arcfelismerő szoftverek korában hogyan nem tűnik föl azonnal millió embernek, hogy ez ugyanaz az ember átműtve. Szóval kissé túlértékelték, és erősen "a kevesebb több lett volna" kategóriába tartozik. Egyébként Franciaországnak ez a második, teljes egészében nem francia nyelven készült nevezése: az előző, a valójában brazil Fekete Orfeusz 1960-ban (szintén) megnyerte az Oscart, szóval ebből a szempontból ez a mostani is mindenképpen jó választás volt. De azért kicsit mégis szomorú, hogy idén ebben a kategóriában francia film nélkül maradunk.
(Magyarországon február végétől látható mozikban, illetve azelőtt mindenféle premier előtti vetítéseken.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Lengyelország: Pod wulkanem [A vulkán alatt] - Ukrán család Tenerifén üdül, amikor is az utolsó napjukon otthon kitör a háború. Így nyilván nem mennek már haza, és a szolidáris szálloda jóvoltából ezt meg is tehetik. A mindennapjaiknak pedig valahogy próbálják kihasználni, pótcselekvésekkel értelmet adni az ottlétüknek, főleg a gyerekek számára. A kisfiúnak talán sikerül is, de a kamasz nagylány már pontosan érti, miről van szó. És persze a két felnőttet is erős kritikával figyeli, amint az otthoni valóság miatti, kimondatlan belső feszültség lassan fölzabálja a kapcsolatukat. Többnyire visszafogott alkotás, ahol egyrészt a csöndek vagy a felületes párbeszédek, másrészt az idilli pálmafás strandok mögött is ott vibrál az érezhető feszültség, ami a történet haladtával egyre jobban tör a felszínre. Kicsit hasonlít a tavalyi győztes brit-német Érdekvédelmi területre: egy család normálisnak tűnő élete, miközben szeretnének úgy csinálni, mintha nem vennének tudomást az odakint dübörgő háborúról. Minimum a legjobb tizenötbe simán belefért volna.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Ecuador: Al otro lado de la niebla [A köd másik oldala] - Portréfilm Iván Vallejo hegymászóról, aki 1999-ben első ecuadoriként följutott a Mount Everestre. A bravúr huszadik évfordulóján egy dokufilmes haverjával elutaznak együtt Nepálba, hogy ismét fölmenjenek a nagy hegyre (persze nyilván nem a csúcsáig), miközben Iván elmeséli az életét és gondolatait, amik általában "az élet szép és kemény egyszerre"-féle közhelyek szintjén mozognak. Igaz, olykor látunk szép tájakat, vagy ami még érdekesebb: helyi életképeket, vallási sajátosságokat (sztúpákat és bazinagy imamalmokat), folklorisztikus élményeket, például egy temetést is - de nagyrészt sajnos a sokat beszélő, de keveset mondó Ivánt kell néznünk és hallgatnunk.
Izgalom: [ ] Érzelem: [ ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Görögország: A gyilkos asszony (Φόνισσα) - Valamikor a múltban - nem is igazán derül ki, mikor, leginkább mert ebben a faluban (is) valószínűleg több száz éve megállt az idő - a görög vidéken a legnagyobb tragédia az volt, ha egy anyának lánya született. A címbeli főszereplő helyi bábaasszony egy ilyen faluban segít a szülésben, olykor illegális abortuszban, és önszorgalomból lánygyerekeket is gyilkol, puszta emberbaráti szeretetből, hogy jó előre megmentse őket a patriarchális társadalom kínjaitól. Mondjuk erre senki nem kéri, csupán a saját, illetve lányai elszúrt élete miatt érzi jó ötletnek. Igazából egy nagyon szomorú és tragikus történet egy megbomlott elméjű asszonyról, és sok gyerekhalálról, de mindez olyan modorosan és művien (már-már karikatúra-szerűen) van kivitelezve, hogy egy élvezhetetlen nyomorpornó lett az egész. Eleve azért ez lett a dél-balkáni ország Oscar-nevezése, mert valamilyen politikai okból az összes többi film készítője bojkottálta és visszavonatta a saját alkotását. Így meg könnyű. (Hasonló történelmi, csecsemőgyilkosos, fekete angyalos sztorival nevezett idén Dánia is, ám - mivel az jelölt is lett - valószínűleg jobban sikerült.)
Budapesten a Frankofón Filmnapok keretében vetítették. Nőnapon.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Brazília: Én még itt vagyok (Ainda Estou Aqui) - A bő két évtizeden át tartó brazil katonai diktatúra az 1970-es évekre már elérte későbbi mélypontjáz. Az egyszeri baloldali politikus-értelmiségit egyszer csak egy állami autó elviszi magával, a házába - felesége és gyerekei közé - pedig civilruhás fegyveresek költöznek, szigorúan őrizve a kijáratot. Majd kettejüket - anyát és egyik lányát - is magukkal viszik a rendszer börtönébe, ahol durva kihallgatásnak vetik őket alá. Kiengedésük után pedig megtanul a család elnyomásban, megfigyelés és terror alatt, de csakazértis vidámságban élni, miközben az asszony mindent megtesz férje és a többi áldozat felkutatásáért. Elég hatásosan mutatja be az önkényuralomban és állandó félelemben töltött éveket, sőt még inkább a börtönben töltött napokat. A valós történetet feldolgozó film - a fiúgyerek könyve alapján - leginkább az anyának állít emléket, akinek szerepében Fernanda Torrest legjobb színésznőnek is jelölték. (Időskori énjét pedig édesanyja, a Központi pályaudvarból ismert Fernanda Montenegro alakítja.) Sajnos gyenge pontja, hogy a közepétől (a börtönös jelenetek) után az egész egyre veszít lendületéből, végül a jelenkor igazságtételébe érkezve elmúlik minden katarzis. Nem elhanyagolható pozitív húzása viszont a tracklist, ami nagyon jó akkori helyi rockzenével ismerteti meg a nézőt-hallgatót (akárcsak a tavalyi argentin Los delincuentes). Nem feltétlen ennek adtam volna az Oscart, de mehetett volna rosszabb helyre is. Mindenesetre gratulálok hozzá!
A budapesti mozik március végétől adják, előtte lehet látni premier előtt is.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Japán: Cloud [Felhő] - Az egyszeri netes nepper mások szorultságát kihasználva vásárol föl áron alul teljes készleteket bármiből, és saját webshopján keresztül értékesíti tovább a többszöröséért. Amik amúgy nem is mindig eredeti darabok, szóval olykor a vásárlói is pórul járnak. És mivel nem egy túl szociális alkat, a körülötte lévő embereket is folyton megbántja. Így egy idő után elég sok ellenséget is szerez magának, és hiába költözik Tokióból egy erdei házikóba, és folytatja onnan az adok-veszeket, a gyűlölőiből alakult klub ott is megtalálja és bosszút tervez. Alapvetően egy lassú és unalmas darab, aztán a végén a lövöldözés kicsit felrázza, de amúgy nem egy világklasszis. A távol-keleti film őshazájától ennél többet lehetett volna várni.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Portugália: Grand Tour [Nagy utazás] - Egy Edward nevű angol ember megérkezik Délkelet-Ázsiába, valamikor még a gyarmati időkben, hogy elmeneküljön egy nemkívánt házasság elől. Először a Rangoon-Szingapúr-Saigon-Manila vonalon indul el, majd eljut Japánba és Kínába is. A film viszont a mai modern városokat mutatja be nekünk, miközben Edward saját belső útját is valamennyire követi. Találkozik majdnem érdekes emberekkel és helyzetekkel, de igazából sehol sem történik vele kifejezetten izgalmas, amire a többnyire fekete-fehér kópia is ráerősít. Persze a menyasszonya sem hagyja annyiban, hanem utánaered, és hasonló utat jár be, saját élményeket gyűjtve. A mű eléggé hasonlít olyan korábbi portugál nevezésekre, mint A madarak metamorfózisa, a Zarándoklat vagy a Levelek a háborúból. Úgy látszik, ez a történelmi múltakon líraian merengés tipikusan portugál filmes műfaj, amire viszont nagyon rá kell hangolódni, hogy élvezhető legyen. Erre is biztos rá tud, aki fogékony.
(Port.hu szerint ezt is fogják adni a magyar mozik nemsokára. Amikor megnéztem, még erről sem tudtam.)
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Libanon: Arzé [Cédrus] - Címszereplő harmincas nő otthoni süteménysütésből próbálja fenntartani magát és nagykamasz fiát. Nővére dugiékszeréből vesz egy motort, hogy azzal a fiú gyorsabban tudja elvégezni a házhozszállításokat. Ám a motort elég hamar ellopják, így Arzé és fia ketten kezdik keresni Bejrút forgatagában. Bejárják a szunnita, síita, keresztény és maronita negyedeket, találkoznak mindenféle fura figurákkal, keverednek kínosabbnál kínosabb helyzetekbe, közben pedig újraértelmezik szülő-gyermek kapcsolatukat. Lényegében egy road movie, ami egy várost jár körbe, és viszi el az utasait lelkileg A-ból B-be.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Mexikó: Sujo - A drogmaffia néhai bérgyilkosának a fiát a nagynénje meg akarja óvni az alvilágtól, ezért a saját magányos kunyhójában neveli, távol a bűnös várostól. Ám unokatestvéreinek köszönhetően mégis belekeveredik, hamar veszélybe is kerül, ezért elküldik a fővárosba. Itt a napi kulimunka mellett elkezd bejárni az egyetemre órákat hallgatni, habár odahaza igazából semmilyen iskolát nem végzett. Egy irodalom-professzornő mégis fölfigyel a benne rejlő intelligenciára és fölkarolja, az otthoni mocsár azonban ott is utoléri és vissza akarja húzni. Így neki választania kell a családi kötelékek, valamint az ismeretlen jövő között. Érdekes felnövéstörténet jól kijövő kontrasztokkal. A drogmaffia itt elég gyakori filmes téma, nemrég a Már nem vagyok itt volt ehhez nagyon hasonló, de ez jobban sikerült. Aki idén a francia színekben versenyző Emilia Pérez helyett szeretne a témában valami hitelesebbet, annak sokkal inkább ezt ajánlom.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Bosznia-Hercegovina: Nakon ljeta [Nyárutó] - Egy Maja nevű fiatal nő örökösödési ügyben vetődik el egy horvát szigetre. A nyárnak és a turistaszenonnak úgyis már vége, a tengerparti kocsmaterasz pincérnő nélkül maradt, a hotel is bezárt, így Maja alvóhelyért cserébe beáll pultozni. Megismerkedik a helyi szabályokkal ("itt négy szent dolog van: Tito, Szűz Mária, a Hajduk Split és a polgármester autója"), lakosokkal, és egy helyi bohém figurával is összeszerelmesedik. Persze hiba lenne azt gondolni, hogy minden ilyen idillien fog menni, de a lényeg, hogy lassan Maja megtalálja a helyét a közösségben, és saját magában is rendbe rakja, hogy ki is ő valójában. A sztori abszolút Horvátországhoz kötődik (Maja is zágrábi illetőségű), szóval bosnyák kötődés nem sok van benne, de délszláv produkcióknál ez nem is mindig követelmény. Ami fontos, az a kései felnövéstörténet és a jellemfejlődés.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
A bejegyzés folyamatosan bővül további filmekkel, várhatóan például a dán, svájci és cseh nevezésekkel.
