Lassan sorakoznak a jövő évi Oscar esélyesei, ám még az ideikkel se végeztünk. Idén nyolc filmet jelöltek legjobb filmnek. Nem ígérem, hogy mindet kivesézem, sőt a Mad Max: Fury Road-ot biztosan nem, ugyanis remake-ekkel elvből nem foglalkozom, Tom Hardy-t meg különben se nézek, ha nem szükséges. (Szinte) minden más viszont jöhet.
A szoba (Room) - Anyuka és kisfia élnek együtt a szobában, egy vasajtóval lezárt térben, távol a külvilágtól, ahova nyilván nem önszántukból kerültek be. Hogy vannak-e további szereplők, ennek elárulása némileg spoiler lenne (már annak, aki nem nézte meg a trailert). De az tény, hogy Brie Larson és a kisfiú remekül kitöltik az egész teret, a feszültség meg minimális eszközökkel is az egekig fokozódik. A film emléket állít az elrabolt és bezárt nőknek, de a benti és kinti, ismeretlen világ viszonyát lehet a politika vagy a vallás (vagy épp a földhözragadt materializmus) metaforájaként is értelmezni. Összegezve: Brie Larson korunk legnagyobb színésznője. Pont.
Egyébként vajon hány nőt és gyereket tartanak most is fogva, különböző pincékben meg sufnikban?
(Ohio)
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Mentőexpedíció (The Martian) - Mostanában megint divatba jött a sci-fi, legalábbis a Gravitáció és az Interstellar után Hollywood megint egy elveszős-hazautazós témát dobott be, ezúttal a Alien-es és Szárnyas fejvadászos Ridley Scott rendezésében. Akit pedig vissza kéne hozni, az nem más, mint Matt Damon, akit a Mars-kutató expedíció legénysége (incl. Jessica Chastain és Michael Pena) tévedésből a bolygón hagyott. Még jó, hogy egy kis leleményességgel, meg egy hátrahagyott úállomással nem is olyan bonyolult túlélni azt a hátralévő pár évet egy oxigénmentes bolygón, amíg fölfedezik műholdképen és küldik a felmentő sereget. A Földről többek között Jeff Daniels és Chiwetel Ejiofor hozzák a döntéseket (igen, Dumber mint a NASA igazagatója), sőt Sean Bean számára még ebben a sztoriban is sikerült megtalálni a legkevésbé pozitív karaktert. Különben meg egészen jól bemutatja a két párhuzamos dimenziót, a kapcsolatfelvétel és mentőakció részleteit, még akkor is, ha még laikus szemmel is kissé hiteltelen az egész. Jóval több katarzis és emberi knfliktus is belefért volna, viszont a zeneválasztás elsőrangú (végre nem elcsépelt szintizörejeket kell hallgatni), és ha már zene: pár snittre még a Müpa is belefért. (Legközelebb meg majd nem MÁV-val mennek a Marsra, és akkor talán gyorsabban odaérnek.)
(D.C.)
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Kémek hídja (Bridge of Spies) - Az ötvenes évek volt Amerikában az atom- és kémhisztéria kora, amikor is minden bokorban kommunistát vagy szovjet kémet láttak. Így amikor fogtak egy valóban szovjet kémet, az lényegében felért egy hadüzenettel. De ugye egyrészt az Egyesült Államok a világ legszabadabb országa, másrészt kellett a kirakatba egy valódi kémbotrány, így világra szóló bírósági pert reneztek belőle. A kém védelmét James Donovan (Tom Hanks) ügyvéd kapta feladatul, aki munkáját komolyan vette, és rájött, hogy védencét akár fogolycserére is használhatják. Annak pedig a leginkább adekvát helye a Nyugat- és Kelet-Berlint összekötő híd, a fogolycserét pedig magának Donovan-nek kellett leboltolnia - a többi történelem.
Ahhoz képest, hogy egyik oldalról lerántja a leplet a szabad és felvilágosult Amerika mítoszáról, másik oldalról sokszor maga is éppen azt hirdeti. De azért bemutatja az ötvenes évekbeli élet minden területét - így az igazságszolgáltatást is átszövő - politikai hisztériát és mesterséges félelemben tartást. (Aztán annak a kornak is vége lett. Még nem ismerték a kék plakátok erejét.) Messze nem Steven Spielberg legjobb filmje, sem Tom Hanks-é, de azért Alan Alda, vagy A mások életéből ismert Sebastian Koch feltűnése némiképp dob a felhozatalon.
(New York)
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
A nagy dobás (The Big Short) - Most már a 2008-as gazdasági világválság is történelem, így elkészült annak a filmje is. Vagyis az előzményeiről, amikor is néhány bróker rájött: ha alacsony kockázatú befektetések bukására játszik, elég nagy tételben, akkor abból egész szépen lehet kaszálni - mellékesen meg bedönteni az amerikai gazdaság stabil alapjának számító ingatlanszektort. Néhol persze nehéz követni, ám a gazdaságtudományban kevésbé jártasoknak igen szellemesen elmagyarázzák, miről is van szó. Persze valószínűleg egy szakmabelinek így meg végtelenül gagyi az egész. De legalább már én is tudom, mi az a shortolás.
Amilyen egyszerű és kifejező az eredeti cím, a magyar fordítása épp olyan silány és semmilyen, ráadásul (a port.hu szerint) a harmadik ezzel a címmel. Az a bizonyos néhány bróker Christian Bale, Steve Carell, Bran Pitt és a feketehajú(!) Ryan Gosling (itt meg "egy eredeti híresember-őt játszó színész" összeállítás). Hozzák, amit kell, de itt most ténlyeg nem a karakterek a fontosak, hiszen egyrészt a filmes eszközök eléggé elviszik a hátukon a szórakoztatás részét, és különben is minden percben figyelni kell, ha az ember képben akar maradni. Jó és hasznos film, de meg kell még nézni párszor és utána kell lapozni néhány alapvető összefüggésnek, hogy legalább ezen a minimális szinten ne veszítsük el a fonalat.
(Kalifornia, New York, Nevada)
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Brooklyn - Ír kislánynak elege van az ötvenes évekbeli kilátástalanságból, és kihajózik Amerikába. Megküzd beilleszkedéssel, munkavállalással, honvággyal, kultúrsokkal, szerelemmel, és minden mással, ami kétharmad évszázada még nehézséget jelenthetett. Egyszerű emberek egyszerű élete, ahol az is siker, ha az ember kemény munkával meg tud maradni egy biztos állásban és talál magának egy jóravaló férjet/asszonyt. Nem arról szól, hogyan Mégsem lebecsülendő ez az élet sem, hiszen legtöbbünk enélkül ma nem létezne. Közben pedig főhősnőnk (Saoirse Ronan) jellemfejlődése is tapintható, amibe saját hibáinak a beismerése is beletartozik. Himnusz az egyszerű emberhez, nagyszüleink generációjához, és Amerikához, aminek természetesen még a legalja is nagyságrendekkel menőbb a világ bármely másik pontjánál.
(New York)
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Mad Max - A harag útja (Mad Max: Fury Road) - Az egykor legendás franchise negyedik része kicsit más alapállásból indul el, mint ahol a harmadik rész - a fájóan hiányzó Mel Gibsonnal - harminc éve véget ért. Itt Max (Tom Hardy) egy gonosz hadúrnak, pontosabban egyik harcosának a foglya. Innen akkor sikerül kitörnie, amikor az összecsapásban, amiben a vízszállítmányt eltérítő Furiosát (Charlize Theron) kéne megállítani, aki titokban a hadúr várandós asszonyait akarja kimenekíteni. Ám ők ketten inkább szakmailag együttműködnek, és jól legyőznek minden gonoszt. Próbálja némileg visszahozni az eredeti trilógia világát, és tenni is próbál hozzá új elemeket, de annyira újszerű már soha nem lesz, mint régen. Bár jól lefesti azt a világot, ami felé jelenleg is tartunk: egy szűk elit birtokolja és korlátozza még a mindennapi túléléshez szükséges javakat is (pl. víz), és ahol a férfi alapvetően agymosott katona, a nő meg szülőgép - de onnantól Kezdve, hogy Tom Hardy az, akinek ezt meg kell akadályoznia, máris hiteltelenné válik az egész. Dicséretes, hogy végre egy franchise, ahol minden részt ugyanaz a rendező - név szerint George Miller - jegyez (együtt a Babe és a Táncoló talpak minden részével együtt), de attól még tehetett volna bele egy kicsit több cselekményt is. A már említett, harmadik részben énekli a Tina Turner, hogy "we don't need another hero" - jobb lett volna, ha az alkotók ehhez tartják magukat, és nem erőltetik a folytatást.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
folyt. köv.
