Múlt hétvégén kezdődött és e hétvégéig tart Budapest nemzetközi függetlenfilmes szemléje: a Titanic fesztivál, immár huszon-sokadik alkalommal, és minden bizonnyal nem utoljára. Az idei felhozatal a szokásosnál is erősebb, jóllehet több olyan filmet is bevettek a repertoárba, amik a ebbe a kategóriába csak igen tágan tartoznak bele (pl. Still Alice, Snowpiercer, Ex Machina, The Salvation). Korábban a Mikor? Melyiket? blogon készültek a titanicos beszámolók, de mostantól a Zupasta filmélményei számol be a minden éves kínálatokról. A lista folyamatosan bővül, eddig ezeket sikerült abszolválni:
Snowpiercer - (Kár, hogy nincs magyar címe - pedig milyen jól hangzana mondjuk, hogy Hóhányó, vagy ilyesmi.) Mióta a Földön új jégkorszak köszöntött be, az emberiség utolsó túlélői egy óriási vasúti szerelvényen száguldanak körbe a világban. A vonat vége egy komplett nyomornegyed, ahol egyszer csak fellázadnak a helyszűke és az étel helyett kapott, fekete és undorító proteinzselé ellen, és elhatározzák, hogy elfoglalják a vonat elülső felét, a gépházat, benéznek a jómódúakhoz, valamint a rejtélyes Wilfordhoz, a vonatot uraló mindenható nagytestvérhez. A forradalom vezetőjét az eddig csak Amerika kapitányként ismert Chris Evans alakítja, a szellemi atyját meg John Hurt, aki akár az öregkori Winston Smith is lehetne. A túloldalt pedig Tilda Swinton képviseli, valami fergetegesen, sőt kicsit még Ed Harris is beugrik. A társadalmi mondanivaló kicsit szájbarágós, a digitális grafikája nemsokára gagyinak fog számítani - de az újabb és újabb vagonok felnyitása végig fenntartja az izgalmat és eredményezi az abszurd helyzeteket, aki pedig a térdig vérben gázolós műveket szereti, az se fog csalódni. (Ellenben aki nem szereti, azt ez zavarhatja.) Tilda Swinton meg tényleg egy igazán új, egyszerre kegyetlen és elborzasztó, de valahol mégis végtelenül mókás arcát mutatja, és még a fentiek mellett is sokat dob. 5
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Still Alice - (Nálunk Megmaradt Alice-nek címen adják, de az eredeti az tömörebb és frappánsabb.) A címben is szereplő Alice (Julianne Moore) sikeres, negyven éves korára süvegelendő tudományost befutott nő, emellett feleség és családanya (tk. Alec Baldwin és Kirsten Stewart mellett), és irigylésre méltó életet él. Egészen amíg Alzheimer-kórt nem diagnosztizálnak nála, ami az ő korában igencsak meglepő. Azonban aki az agy leépülésének krónikájára számít, csalódni fog - ehelyett megismerhet egy erős asszonyt, aki élete utolsó csatáját a saját emlékezetével vívja, és minden erejével a felszínen tartja magát, ameddig csak bírja. Egy küzdő ember története egy harcban, amiben legfeljebb csak a tisztességes helytállást lehet kimaxolni. Szomorú történet, ami még nem lenne baj, csak sajnos a hős amerikai anya eposzi alakja kicsit megöli az emberközeliséget, a betegség bemutatása meg lényegében csak a korai szakaszra korlátozódik. Szóval aki az Alzheimer-kór filmjét akarja látni, annak inkább a svéd Dal Martinért-ot ajánljuk. 3
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
A megváltás (The Salvation) - Az egyszeri dán ex-katona (Mads Mikkelsen) hét év kemény munka után várja családját a vadnyugatra, ám sajnos az utazókocsijukba rossz társaságot kapnak, így főhősünk az asszonynak és a gyereknek már csak a holttestét viheti haza. A bosszúállás természetesen nem marad el, ám a neheze csak akkor jön, amikor kiderül: a joggal elintézett fickó egy brutális banditavezérnek az öccse volt, aki a dán lakhelyéül szolgáló kisvárost is a markában tartja. Az egyébként is velejéig korrupt városvezetés szívesen kiadná őt a rosszarcú banditának, de természetesen a dán vitéz se hagyja ezt annyiban. Klasszikus western, pókerarcú, villámkezű és már semmit nem vesztő főhőssel. Független filmnek nehezen lehetne nevezni, de szépen van fényképezve, eltekintve a néhol kicsit túltolt computeres technikától, aminek egy westernben pláne nem lenne semmi helye. Egyébként tisztességes hommage egy már-már elfeledett műfajnak. 5
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Helyedbe lép (In Her Place) - Dél-Koreában a nyílt örökbefogadásnak nincsenek még meg a törvényi feltételei, viszont az illegális hagyománya annál inkább. A korai negyvenes asszony ezért költözik vidékre, a megesett tinilányhoz és édesanyjához, hogy a születendő gyermeket majd magával vigye. (Hogy ettől miért kell összebútorozni, nem derül ki - biztos ez is egy koreai népszokás.) Az asszony eleinte megpróbálja élvezni a tanyasi idillt és igyekszik összebarátkozni a háziakkal, de közben bizonyos titkok is föltárulnak előtte: például hogy az egész örökbefogadást a lány anyja irányítja, míg a terhes lányt senki nem kérdezte meg, hogy ő mit szeretne? Három nő néma feszültségekkel teli kamaradrámája, ami lassan, csendben vezet a robbanáspont, valamint a szülés felé. A koreai filmekhez képest elég komor és nyomasztó, de lerántja a leplet egy fejlett ország lelket és testet nyomorító, ósdi szokásairól. 4
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Taxi - Dzsafar Panahi az iráni film egyik nagy úttörője - nem is csoda, hogy államilag el van tiltva a a filmezéstől, és ez már a harmadik filmje, amit illegalitásban volt kénytelen elkészíteni. Nem is kellett hozzá túl sok, csak egy taxi, egy (na jó: három) kamera, és pár amatőr szereplő, plusz a sofőrként saját magát játszó Panahi. A hátteret ezúttal is a diktatúrában is pezsgő és izgalmas Teherán szolgáltatja, még ha magából a városból nem is látunk sokat. Annál többet látunk a lakóiból: a zug-dvd-árusból, az aranyhalat dédelgető öregasszonyokból, a férje örökségét féltő feleségből, a helyieket foglalkoztató témákból és az őket sújtó dilemmákból. Sőt még a legifjabb filmes generáció is megjelenik, amely - minden ideológiai nyomás ellenére - hamarosan méltó követője lesz a kilencvenes években elindított iráni filmes újhullámnak. A szemfülesebbek közben azt is észrevehetik, hogy végig a Panahi-életmű eddigi darabjai köszönnek vissza, szóval ez akár az ő Nyolc és felének is felfogható, amiben ismét világgá kürtöli a még szunnyadó, de attól a fű alatt még létező, szabad Irán üzenetét is. 5
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [***] Mondanivaló: [***]
Újjászületés (Spring) - A független filmek előnye, hogy sok szunnyadó ötletnek adnak teret, de hátránya, hogy ezek gyakran félresikerülnek, és megfelelő ritmus híján még egy érdekes sztori is merő unalomba csaphat át. Jelen esetben sajnos az utóbbi történt. Amerikai srácnak meghal az anyja és még a melójából is kirúgják, így elmegy Olaszországba bút felejteni. Itt megismerkedik egy bombanővel, aki eleinte csak sima szexet szeretne, de a fiúnak mégis sikerül közel kerülnie hozzá. Kiderül a lány nagy titka is: ő valójában egy halhatatlan szuperlény, aki időnként mindenféle állatemberré változik, húszévente pedig emberi testet cserél, és az pont most jött el, a szex is ahhoz kellett volna. A film valószínűleg a kötődés és elmúlás viszonyáról mondana el gondolatokat, ám sajnos a túlspilázott sci-fi-vonal és a műromantikus ömlengések ennek olyannyira keresztbe tesznek, hogy még a háttérbeli olasz tájak és városok sem mentik meg a filmet az érdektelenségtől. 2
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
A bunkerbe zárva (Der Bunker) - Amikor egy kiadó szobáról kiderül, hogy valójában egy föld alatti, ablaktalan lyuk, ráadásul egy bunkerben az erdő közepén, minden normális ember azonnal sarkon fordul. Ám a beköltöző egyetemistának ez valamiért mégis teljesen megfelel, így lassan beilleszkedik az ott elzártan élő, nemnormális család életébe, és a kissé túlkoros fiúgyerek tanárává válik. Klakkos emberek sajátos világa, de szerencsére az új belépő sem teljesen százas - ennek a végeredménye pedig egy bizarr helyzetekkel és sötét német humorral tarkított kamaradarab. Végig fenntartja a lendületet és az izgalmat, minden perce tökéletesen a helyén van. 5
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [***] Mondanivaló: [** ]
Camp X-Ray - Egy Guantanamo-i őr és egy fogoly különös barátságának a története. (Pontosabban nem fogoly, hanem "őrizetes" - foglyokra ugyanis alkalmazni kéne a genfi egyezményt.) Kicsit hiteltelen - legalábbis nehéz elképzelni, hogy ott ez így létrejöhetne - de azért egy zárt térben is nézhető és élvezhető film. Az "őrizeteseket" érő, mindennapos inzultusokba éppen csak bepillantást nyerünk, cserébe viszont kapunk egy igencsak emberi történetet. Közben szerencsére nem akar semmi nagy politikai igazságot a szánkba rágni, csupán megmutatni: a rács mindkét oldalán emberek élnek, és a börtön rabnak, őrnek egyaránt az, ami. Az őr szerepében Kristen Stewart, aki remekül egyensúlyoz a pókerarcú őr és a kételyekkel teli ember határán, 471-es őrizetesként pedig az a Peyman Moaadi köszön be újra, aki a 2012-ben legjobb külföldi Oscar-nyertes A Separation főszerepét is játszotta. A maximumot kihozza a témából, és arra is vigyáz, hogy ne váljon túl nyálassá, éppen csak ízléssel. 5
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
A tiltott szoba (The Forbidden Room) - Néhány éve A némafilmes állított emléket a némafilm korszakának, azon belül is a romantikus műfajnak. Most elkészült az hommage a néma horrorfilmeknek is, ráadásul a némafilmes eszköztár sokkal szélesebb spektrumával, melyek segítségével néhol a borzongatós hangulat is átjön. (Habár mind tudjuk: egy százéves horrorfilmen ma már jobb esetben is csak nevetnénk, de valószínűbb, hogy szétunnánk magunkat.) Ám hiába a nagy igyekezet a múltidézésre, megfelelő történet és szellemesség nélkül ez is csak unalomba csap át, és még a beletuszkolt sztárok (Udo Kier, Mathieu Almalric, Charlotte Rampling) sem mentik meg a nézhetetlenségtől. Pedig amúgy egészen ötletes, kár érte. 2
Izgalom: [* ] Érzelem: [ ] Humor: [* ] Mondanivaló: [ ]
'71 - Az északír konfliktus már a hetvenes évek legelején sem volt túlságosan nevettető. Erre a Belfastba vezényelt, fiatal brit katona is hamar rájön, amint előbb megtapasztalja, hogy a rendőrség miként zaklatja a helyi lakosságot, majd ezután a városi frontvonal mögé ragad, ahol az ír lázadók elől kell menekülnie. Bujkálása közben találkozunk mind az ír, mind az angol paramilitárisokkal, majd a főhőssel együtt tanuljuk meg, hogy mindkét oldalon emberek élnek, akik egyformán gondolkodnak, egyformán félnek és gyűlölnek, egyformán undorítóan használják föl gyerekeiket is a háborújukra, egyformán hordják a barkót és a Lemmy-bajuszt, és haláltusájukban is egyformán szenvednek. Szóval a világon a semmi sem választja el őket egymástól, és már ők maguk sem tudják, hogy miért is kell állandóan egymásnak esni. Alighanem ez eddig a legrealistább ábrázolás, ami a témában készült. (Hacsak a 2009-es Titanicon vetített Éhséget nem vesszük ide.) A 2007-es Titanicon, a nagyszerű This Is England-ben már látott Jack O'Connell jól beleolvad a szituációkba, miközben a rendező és az operatőr remekül fenntartják az izgalmat. Lehetett volna egy újabb nyálas békeüzenet, ehelyett lett egy feszült, fordulatos, tempós kaland-akciófilm, sok mondandóval és emberséggel. 5
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Hétköznapi vámpírok (What We Do in the Shadow) - Az új-zélandi Wellingtonban (is) él egy fura kis közösség, akik csak éjszaka merészkednek ki a házukból, és akkor sem csak bulizás céljából (persze azért is), hanem hogy alkalmas áldozatot találjanak aznapi vérszívásukhoz. Ugyanis ők vámpírok, és eltekintve attól, hogy embereket ölnek életvitelszerűen, valójában nagyon is különös és szerethető figurák, és persze emberi vonásaikban sem tökéletesek. Például nem mindig vannak tisztában a modern kor szokásaival, az új beszállóknak pedig a vámpír-szabályokat kell megtanulniuk - de azért vidáman elvannak ők pár száz évig. Egyszer talán vicces, de a Titanic közönségdíja azért túlzás. (Idén mintha elbliccelték volna a szavazólapokat, amiket korábban mindig odaadtak kijövetkor. Így persze, hogy torzul az eredmény.) Nagyon hasonlított a 2011-ben játszott Vámpírokra, de az jóval viccesebb volt. 4
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [** ] Mondanivaló: [ ]
Senkiföldje (No Man's Land - 无人区) - Fiatal, beképzelt és magát dörzsöltnek képzelő, kínai ügyvéd kölcsönveszi maffiózó ügyfele piros sportkocsiját, és nekivág az ujgur sivatagnak, ahol aztán alaposan megtanulja a puszta törvényét. Például hogy ha az ember vidékre megy, vegyen vissza a nagyvárosi arcából, különben megjárja. Eredetileg westernnek hirdették, de inkább csak amolyan kínai Tarantino, sok vérrel, autókkal, valamint szélben szálló homokkal. Próbál csavaros lenni, ám a kevesebb talán több lett volna, és valahogy csak a hullahegy növekszik, a fekete humor - amit valljuk be: maga Tarantino sem talál el mindig ízlésesen - pedig valahogy elsikkad. Jó lett volna értelmet adni a filmnek, így viszont igen silányra sikerült. 2
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [ ]
Megléptek (He ovat paenneet) - Jooni megszökik a finn sorkatonaságból, ezért közmunkára küldik egy javítóintézetbe. Ott pedig a problémás lány Raisa, aki szintén állandó szökéseivel és balhéival tartja állandó készültségben a személyzetet. A két szabadulóművész így együtt szökik meg, és fedezik föl a szabadság újabb és újabb dimenzióit. Egészen addig, míg egy váratlan fordulat után a film pár szinttel magasabbra (vagy mélyebbre) lép, ami mind az addig történteknek, mind a film címének is új értelmet ad. Fődíj jogos. 5
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
