Utolsó frissítés: 2023. július 30.
Hamarosan itt az Oscar-gála, így hát lassan én is ráfordulok az érintett filmekre. Kedvenc kategóriám a legjobb idegen (=nem angol) nyelvű film, így először ezeket vesézzük ki, pár évre visszamenőleg. Szerencsére még van másfél hónap a szökőnapi díjátadásig, így kezdhetjük a listát a három évvel ezelőtti, 2013-as felhozatallal. Nem teljes, de akármikor bővülhet.
(A teljes felsorolás itt található. A Wikipedia ezt 2012-es Oscarnak hívja, ugyanis minden díjátadón az előző év filmjeit díjazzák. De ebben a blogban a díjátadó évét vesszük figyelembe, azaz idén február 29-én nem a 2015-ös, hanem a 2016-os Oscarokat várjuk.)
De ez még 2013.
Afganisztán: The Patience Stone [A türelem köve] - Valahol egy afgán városban, a frontvonalon (bár nem jött le, hogy ez milyen háború, mert mintha egyik dzsihádista hadsereg váltaná föl a másikat) él egy fiatalasszony, aki haldokló férjét ápolja. Gyerekeit lepasszolja a bölcs és jóságos nagynénihez, így ő egyedül marad kómás férjével, és az őrjítő csend elűzésére csak beszél és beszél. Elmeséli az életét, férjhez menése történetét, az afgán hétköznapokat, és közben lassan őelőtte is világossá válik: szebbre és többre érdemes annál, mint hogy valaki házicselédje, szülőgépe és szexrabszolgája legyen. Elég egyszerű, kompakt alkotás, minden benne van, amit egy kevés helyszínen, kevés szereplővel és kevés díszlettel forgatott filmből ki lehet hozni, és valóban ad némi képet az afgán nők életéről és egy gyönyörű, közép-ázsiai arc rezdüléseiről.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Algéria: Zabana! - Elvileg az 1954-es forradalom, majd az azt követő függetlenségi háború kirobbantójának a története, gyakorlatilag viszont nem sokat tudunk meg róla. Max annyit, hogy 1949-ben már társaival kirabolt egy bankot, de a filmben ebből annyi látszik, hogy éjszaka autóznak, aztán megjelennek az újságcikkek. Majd a szabadulása után létrehozott egy gerilla-hadsereget, amivel a fő tevékenység a barlangban bujkálás volt, és ezt olyan jól csinálták, hogy halálra is ítélték érte őket. (Oké, egy embert is kinyírtak, de nem igazán derül ki, hogy kit és miért, szóval az a sztori is erőltetetten lóg a levegőben.) Így a film bő fele a börtönben játszódik, ahol a fogvatartottak fő szórakozása, hogy egymást hazafias frázisokkal boldogítsák. Persze az jogos görbe tükör, hogy míg Franciaország borzasztó büszke a saját szabadságharcaira, köztük az egy évtizeddel korábbi antifasiszta ellenállásra, addig az ötvenes években Algériával szemben némileg más álláspontot képviselt. Szóval ez a Zabana biztosan nagyszerű ember volt, és kiváló nemzeti hős, de itt erről vajmi kevés derül ki.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Ausztrália: Lore - Jönnek az amerikaiak, a náci tisztnek és feleségének menekülniük kell, öt gyermeküket pedig elküldik a nagyihoz, az ország másik végébe, a tengerhez. A legidősebb lány, Lore dolga, hogy testvéreit biztonságban elvezesse oda, és mivel már a vonatok sem járnak, gyalog kell útra kelniük. Lore amúgy is abban a korban van, amikor az embergyerek csipája kezd kinyílni - pont amikor a régi világ éppen összeomlott, de semmi újba sincs még kapaszkodni. Közben még egy titokzatos fiú is hozzájuk szegődik, akiről szintén csak annyit lehet tudni, amennyi az arcáról leolvasható. Posztapokalipszikus road-movie-ba ágyazott felnövéstörténet, a csodás Saskia Rosendahl felfedezésével.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Ausztria: Szerelem (Amour) - Egy idős házaspár él együtt szép, nagy, párizsi lakásában. Aztán egyszer csak a nénin kiütközik a demencia, innentől pedig nyomon követhetjük a teljes leépülését, illetve a férje végsőkig való kitartását. Lassú és bensőséges film, de sajnos semmi olyan új információ vagy szituáció nincs benne, ami az élet bármely hasonló helyzetében ne fordulna elő. Esetleg a végkifejlet lehet kicsit meglepő, de valahogy az is végig ott lebeg a levegőben, meg már olyat is láttunk filmen, sőt az életben is egész biztosan. Tehát akinek újdonság, hogy az ember szellemi és testi állapota öregkorban megromlik, vagy ugyanezt a folyamatot nem nézte még végig mondjuk saját nagyszülein, annak talán érdekes lehet - de az elnyert Oscarhoz képest nem az. Főleg, hogy a szintén francia nyelvű és hasonló témájú, csak más végkicsengésű Életrevalókkal versenyzett egy mezőnyben.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Belgium: Gyermekeink (À perdre la raison) [Pillanatnyi elmezavar] - A film egy valós, megtörtént bűnesetet dolgoz föl, aminek a fölfedése itt spoiler lenne, még akkor is, ha a film elején bemutatott, négy darab koporsó valamit előrevetít. Az alapsztori egy fiatal házaspárról szól, akik a férfi pótapjaként működő, gazdag orvos (Niels Arestrup) befolyása alá kerülnek. A férj már eleve benne van, de ahogy kényelemből beköltöznek a doktor házába, és elfogadják az ő dotálását, előbb csak valami fura édeshármas alakul ki közöttük, például amikor a nászútra (amit természetesen szintén a jóságos André doktor fizet) is együtt mennek. Aztán a gyerekeik is ebbe születnek bele, az anyagi és személyi függés pedig egyre inkább fojtogatóvá válik, legalábbis az asszony számára. Kis lassú, nyomasztó családi dráma, ami kevés szóval és történéssel, de sok rezdüléssel és zárt térrel jól lerajzolja a mentális rabtartás és bántalmazás mechanizmusát, mindkét oldalról.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Chile: No - Hogyan lehet egy jobboldali diktatúrában, teljes kormányzati média-ellenőrzés és lakossági agónia mellett olyan ellenzéki politikai kampányt csinálni, hogy gyökerestől eltörölje a magát teljesen bebetonozottnak hitt rendszert? Nem, ez nem a következő Kormányváltó Összefogás története, bár ha ezt a filmet 2014 előtt látom, egészen biztos megmutatom minden érintett ismerősömnek. De ez most Chile és 1988, amikor is a tizenöt éve hatalmon lévő Pinochet-junta külföldi nyomásra úgy dönt, hogy népszavazással legitimálja a hatalmát. A hetvenes években kivégzettek és eltűntek emléke már a múlté, a lakosság megszokta már a létminimum alatti dagonyát és a kormányzati sikerpropagandát - az ellenzék pedig tudja, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom az ország demokratikus átalakulására, de a '73-as nosztalgiánál nem jut nekik se több az eszükbe.
Ekkor kerül be a képbe René (Gael García Bernal), a reklámrendező, aki rájön: csak profi marketinggel lehet ezt a választást megnyerni, ráadásul a NEM szót kell pozitív üzenetként eladni. (A szavazáson IGEN és NEM között lehetett választani, ahol az IGEN a diktatúra folytatását jelentette, a NEM pedig a demokratikus átalakulást.) Persze ő maga is ellenzéki beállítódású, de ez a szakmai szemlélet meghozza a konfliktusait klubon belül is - és persze a kormányoldal is minden eszközt bevet ellene, a negatív kampánytól a fenyegetésen át a hatósági erőszakig. De az eredmény ettől függetlenül már közismert, az események valódiságára pedig a nyolcvanas évekbeli VHS-képminőség és néhány korabeli politikai szereplő személyes cameója is rájátszik. (Az meg egyáltalán nem zavaró, hogy ezek az emberek aztán a bevágott archív felvételeken negyedszázaddal fiatalabbak.) Sikersztori, amiből akár a magyar ellenzék is ihletet meríthetne. Majd legközelebb.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
Csehország: Árnyékban (Ve stínu) - Az ötvenes évek Prágájában véres rablást követnek el ismeretlen tettesek. A nyomozással Hakl kapitányt bízzák meg, és biztos, ami biztos, mellé adják a titokzatos keletnémet Zettke őrnagyot is (A mások életéből megismert Sebastian Koch). Közben Hakl-nak egyre inkább más eredmény jön ki, mint amit fölülről elvárnak tőle, így aztán igencsak megütögeti a bokáját. A sztálinizmus bizony Csehszlovákiában sem volt egy népünnepély, de attól még kihozhattak volna valami rafináltabbat is a témából.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Dánia: Egy veszedelmes viszony (En kongelig affære) [Egy királyi affér/ügy/viszony] - Az 1766-ban megkoronázott VII. Keresztély dán király nem teljesen százas, az államot az arisztokrácia uralja, és az Angliából frissen importált Karolina királyné (Alicia Vikander) sem találja a helyét a kastélyban. Ekkor kerül a képbe a német Struensee doktor (Mads Mikkelsen) mint új udvari orvos, aki behozza a felvilágosodás kitiltott eszméit, és az ifjú királyt befolyása alá hajtva megvalósítja az abszolutizmust. Mindeközben pedig a boldogtalan királynéval is igen-igen közelre fűzi a viszonyt, ami önmagában is veszélyes, főleg hogy a reformokkal egyre több tyúkszemre lép rá és egyre több szövetségest veszít. Az igaz történetet már korábban is többször feldolgozták, és ehhez képest ez sem sikerült valami újszerűre. Konzervatív, színes, szélesvásznú, kosztümös, romantikus filmdráma, leegyszerűsített történelmi háttérrel. Így hiába - az egyetlen dán filmből sem hiányzó Trine Dyrholmmal is kiegészült - rangos szereplőgárda, egyetlen színész sem tudja igazán kijátszani magát. A jelöltséget megkapta, de nem teljesen megérdemelten.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Dél≡Korea: Pietà - Ha Kim Ki-duk, akkor már lehet tudni, hogy valamilyen lassú, csendes, mégis tartalmas és lélekformáló alkotásra számíthatunk. Most a középpontban a maffia kegyetlen és hidegvérű pénzbehajtója: Kang-do áll (Kang-do Kálmán távoli unokaöccse), aki nem is annyira az adósság megtérítése érdekel, hanem hogy a nem fizetőket minél fájdalmasabban kínozhassa meg. Egyszer azonban betoppan egy nő, aki azt állítja, hogy az anyja, aki kiskorában elhagyta, és most jön törleszteni a saját adósságát, amiért gyerek az anyahiánytól ilyen szadista állat lett. A mű nagyon ráül a lélekre és az idegekre, de cserébe megkapjuk két ember fantasztikus kamarajátékát és a koronát Kim Ki-duk életművén.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Franciaország: Életrevalók (Intouchables) - Egy nyaktól lefelé béna milliárdos és új gondozója: egy afrikai srác (Omar Sy, aki NEM rokona Szíj Melindának) életét követhetjük nyomon, és ahogy egymás életét alapjaiban változtatják meg. A fiú tanul egy kis jómodort és felelősséget, az öreg meg egy kis életörömöt és emberismeretet. Mindenki odavan érte, és tényleg nem rossz film, bár nincs benne sok meglepetés, és a kliséket is nagyjából percre pontosan be lehet lőni előre. Oscarra nem jelöltem volna, de azért aranyos, kedves, nézhető.
Érzelem: [***] Izgalom: [* ] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]
Izrael: למלא את החלל [Lemále at hahalal - Töltsd ki a hiányt] - A híresen liberális Tel Aviv egyik ortodox negyedében még midig a szülők választják ki gyerekeiknek a jövendőbeli házastársukat. Persze ezek ma már nem az ember feje fölött elrendezett házasságok: a fiatalok találkozhatnak egyszer, és ha az első (és egyetlen) randi nem jól sikerül, mondhatnak nemet is. Csak vigyázzanak, nehogy a túl sok válogatással huszonéves vénlányok maradjanak, a családjuk nagy szégyenére. A tizennyolc éves Shirát is leginkább a kötelességtudat mozgatja, de annál is jobban halott nővére emlékének, illetve akarnok jiddise máme anyjának való megfelelés. Ezért belemegy, hogy feleségül menjen özvegy sógorához, miközben ő maga sem tudja, hogy mit akar. Sőt vele együtt a néző se mindig tudja követni, hogy mi miért történik, és miért változtatják meg emberek hirtelen a szándékukat - egyáltalán a lányban mennyi a kényszerérzet és mennyi az esetleges valódi érzelem. A mű valami olyan helyzetet akarhat bemutatni, amikor a kamaszos lázadás és női öntudatra ébredés éppen a túltolt szabálykövetésben mutatkozik meg - ám a szereplők motivációinak a homályossága miatt ezt sem lehet egyértelműen kijelenteni. Pedig biztos jó film lett volna, ha a nézőt is rendesen beavatják.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Kanada: A háború sámánja (Rebelle / War Witch) - Egy tizenkét éves afrikai lány története, akinek a kormányellenes lázadók kiirtják a családját, őt magát pedig elviszik gyerekkatonának. Itt kimossák az agyát és kiképzik gyilkológéppé, közben valamilyen fának a hallucinogén levét itatják vele, meg jó pár társával. Az egyik összecsapásból éppen egy ilyen látomás segítségével kerül ki ép bőrrel, ezért kinevezik őt a lázadóvezér saját boszorkányának. Közben összeszerelmesedik egy másik gyerekkatonával, egy albínó fiúval, és ketten úgy döntenek, hogy megszöknek és új életet kezdenek. Addig is megjelenik a gyerekkatonaság szörnyű intézménye, kegyetlen szabályai, és a poszttraumás stressz, ami kamaszlányoknál nagyon nem normális (meg amúgy senkinél se). A történetet eleve a lány meséli születendő gyermekének, szóval sejthető, hogy a nők helyzetéről és biológiai használatukról is lesz szó.
Az ország nincs konkrétan megnevezve, de a Kongói Demokratikus Köztársaságban forgatták, lingala és francia nyelven, a stábot pedig mindenhová fegyveres őrök kísérték. A főszereplő lány, Rachel Mwanza pedig Kinshasa utcáin lakott, amíg ki nem válogatták a szerepre, majd a film producere örökbe fogadta és Kanadába vitte. A film bekerült az öt jelölt közé, és ezek után tényleg ezerszer inkább ennek kellett volna megnyernie az Oscart.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Kenya: Nairobi Half Life [Nairobi túlélős játék] - Filmőrült kamasz srác a falu dvd-neppere, és minden vágya, hogy színész legyen, ezért elmegy a fővárosba, Nairobiba. Megérkezés után pislogni sincs ideje, és már ott áll kifosztva, miközben egy börtön vécéjét pucolja, saját egy szem megmaradt ruhájával. Persze maga sem tudja, hogy került ebbe a helyzetbe, de a fényes nagyvárosról máris megvan a véleménye. A talpon maradásért viszont csatlakozik az egyik autó-fosztogató bandához. És mivel tényleg jó színész, a forró helyzetekben is könnyen kivágja magát, így hamar a banda értelmi szerzőjévé válik. Eközben persze az álmát sem adja fel: járogat a színházba meghallgatásokra (a ruhája közben rejtélyes módon kitisztul), és idővel egy darabban is szerepet kap. Az pedig egyre nyilvánvalóbb, hogy ezt a színészi-bűnözői kettős életet nem fogja tudni sokáig egyszerre vinni, főleg hogy a kettő közül attól szeretne szabadulni, amitől a lehető legkevésbé sem lehet. Realista, mellbevágó, ám néhol valós színészi teljesítményeket ordítóan hiányoló alkotás. A célját így is teljesítette: első kenyai nevezésként sikerült megismertetni egy itteni életet és alkotót a világgal.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Magyarország: Csak a szél - Egy cigánytelepi család napja, a 2009-es romagyilkosságok idején. Már az elkészültekor tudni lehetett, mi lesz ezzel a filmmel a legnagyobb baj: akit nem érdekel a téma, az erre sem fog beülni, vagy ha mégis, hamar lepereg róla. Akit viszont érdekel, annak nem kell megmutatni ezeregyedszerre is, mi az a fizikai-lelki nyomor, és az a 2008-2009-es romagyilkosságokon is már az elkövetésükkor megdöbbent. Ebből látszik, hogy tipikusan exportra készült film, és arra való, hogy kifelé, a Berlinálé közönségének mutassa meg, mi is a nagy büdös helyzet nálunk Magyarországon. (Aki nem hiszi, annak az Országimázs Központ Navra-minisztérium készséggel bizonyítja, hogy még ennél is rosszabb.) Aki viszont jártas a magyar közéletben, vagy csak simán itt él, és van benne érzékenység a téma iránt, az pontosan tudja, hogy a cigánytelepen is emberek élnek, a maguk emberi érdemeikkel és gyarlóságaikkal együtt.
Fliegauf Benedek ugyanis elégé figyelt arra, hogy ne egy hősi eposzt csináljon, ahol a cigányok a jók, és a többségi társadalom a gonosz. Például a főszereplő cigány nagylány sem áll ki az osztálytársáért, amikor az bajban van - mint ahogy azt a nemcigányok többsége is ugyanúgy (nem) tenné. Az anya elég agresszíven bánik el a takarítónő kollégájával, hogy a saját állását védje. A fiú meg lóg a suliból, és tesz bele az egészbe. Még a magatehetetlen nagypapa képe is árnyalódik, miközben egyre nehezebb eldönteni: szélütés érte, vagy csak simán elitta az agyát?
A film tehát lényegében semmi különbséget nem tesz a szereplők között származás alapján. Látunk cigány és nemcigány gyerekeket együtt játszani gumimatracosat, videójátékot és megerőszakolósdit - továbbá felnőtteket közösen alja szintig lerészegedni és szétverni bárkit, akinek nem tetszik a képe. Már Schiffer Pál Fekete vonatában is láthattuk: az underclassban eltűnnek az etnikai alapú különbségek és ellentétek. Ehhez most hozzájön a film talán leginkább előrevivő jelenete: a két rendőr beszélgetése, akik közül az egyik szintén roma, de attitűdjében már közelebb áll szőke, kékszemű rasszista társáéhoz, mint a telepi cigányokéhoz.
Persze az előzményeket, a viszonyokat nem tudjuk meg. Még a főszereplőkről sem tudunk meg semmit, csak hogy az anya neveli két gyerekét, és gyűjti a pénzt, hogy kimenjenek Kanadába az apa után. Ám a világ, amiben addig is nap mint nap mozognak, még nekik is megszokhatatlan - hát még a nézőnek, aki szinte folyamatosan a szereplők tarkója mellől, majdhogynem az ő szemükkel követi végig a család utolsó napját. Lehet, kicsit vontatott, és a mindennapi megalázó helyzetek után - amiket anya és lánya nőként is kénytelenek elszenvedni - kicsit leül. De hát a dokumentarista filmek célja nem is az, hogy a nézőt vég nélkül szórakoztassák, hanem hogy az emberi élet azon szegmenseit is bemutassák, amivel esetleg nincs módunk vagy kedvünk szembesülni. Ezek a - néhol üresjáratnak tűnő - percek is kellenek ahhoz, hogy a nap végére mindhárman közeli ismerőseinkké váljanak. Így akármennyire is előre tudjuk, mi lesz a film és földi pályafutásuk vége (gyengébbek kedvéért még jól a néző szájába is rágják), a személyes érintettségen keresztül a katarzis és a felháborodás elkerülhetetlen. Remélem, éppen ez az utóbbi az, amihez nem pont erre a filmre kellett várnunk.
Németország: Barbara - Fiatal nő érkezik a festői NDK egy tengerparti kisvárosába, valamikor a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján. Ő Barbara, a sikeres doktornő, aki nyugatra akart szökni a szerelméhez, ezért inkább áthelyezték a keletnémet vidék mélyére, természetesen szigorú Stasi-ellenőrzés mellett. A beilleszkedésben a másik fiatal orvos, a wartburgos André segítene neki, de az egész országra ráülő, általános bizalmatlansági légkör folyamatos akadálya az egymáshoz közeledésnek. (Érdekes, idén ő a második orvos, akit így hívnak.) Közben Barbara egy intézetből szökött, tinédzser lányt is a szárnyai alá vesz, aki nem akarja, hogy születendő gyermekét elvegyék tőle. Kis látlelet az Ostblock végjátékáról, közepében egy lassú, de emberi történettel és egy kemény nővel.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondnivaló: [** ]
Norvégia: Kon Tiki - A második világháború után lassan újjáéledő világ kétségtelen tudományos szenzációja volt, amikor Thor Heyerdahl a Kon Tiki nevű tutajával és öt fős legénységével elhajózott Peruból Polinéziára, hogy bizonyítsa: a csendes-óceáni szigetvilág őslakosai Dél-Amerikából érkeztek. Az eredetileg száz naposra tervezett expedíció aztán nem csak hosszabbnak, de jóval kalandosabbnak és embert próbálóbbnak is bizonyult, de a végén mindenki megkapta a kijáró a szakmai sikert és a jellemfejlődést. A filmet olyannyira világsikerre szánták, hogy a szöveges jeleneteket leforgatták norvégül és angolul is - a várakozás meg jogosnak bizonyult, ugyanis a jelöltek közé bekerült. De egyébként is a példaképszerű főhős és az őt körülvevő, szerethető karakterek érdekes, informatív, egyúttal kellemes és szórakoztató családi mozit eredményeznek.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondnivaló: [** ]
Oroszország: Fehér tigris (Белый тигр) - A Nagy Honvédő Háború egyik harcmezején járunk, egy tankcsata után. Az egyik tank vezetője, Saripov százados menthetetlenül összeég, de csodás módon mégis felgyógyul és az ellenséges másik tank keresésére indul. De nem akármilyen tank ám az, hanem a nagy Fehér Tigris, ami rendszerint úgy elbújik, hogy senki nem találja - ám ha csata van, hirtelen szellemként megjelenik a német oldalon, és akkor nincs szovjet tank, ami kitérhetne előle. Két természetfeletti erő összecsapása, vagy inkább két szimbólumé, ahol a Fehér Tigris jelenti a nácizmust, a háborút, vagy amit a kedves néző belegondol - Saripov pedig az eposzi hőst, akit soha nem lehet legyőzni, és tán ma is őrködik, nehogy a Fehér Tigris szelleme ismét elszabaduljon. (A teljes film megtekinthető a Youtube-on, angol felirattal.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondnivaló: [** ]
Svájc: Nővér (L'enfant d'en Haut) - Természetesen Svájcban is élnek kevésbé tehetős emberek. Ilyen a tizenkét éves Simon, aki a közeli, felhők fölötti síparadicsomba jár sílécet lopni, és a hegy aljában lakik nővérével (Léa Seydoux), aki pedig ilyen-olyan férfiakkal próbálja magát eltartatni. Így élnek ők kettecskén a híres svájci mélyszegénységben, majd amikor a film felétől - amikor is fény derül egy titokra, ami amúgy már az elejétől nyilvánvaló - elkezdik az egymáshoz fűződő viszonyukat is rendbe rakni. A társadalmi dráma része még Gillian Andersonnal sem sikerült túl meggyőzőre, az érzelmi dráma része pedig nagyon túl van nyújtva, a rendezőnek láthatóan igen nagy nehézséget okozott valahogy lezárni a művét. Ezzel együtt is érdekes és megérintő alkotás, és hírt ad a svájci lakosság egy olyan rétegéről, aminek a létezéséről eddig nem is tudtunk.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Thaiföld: Fejlövés (ฝนตกขึ้นฟ้า) [Fon to kú tá - Esőesés] - Egy rendőr nem hagyja magát lefizetni, ezért rátolnak egy gyilkosságot, majd szabadulása után egy titokzatos szervezet bérgyilkosa lesz, ahol egy akcióban fejbe lövik, amit túlél, de mindent fejjel lefelé kezd látni. (¡ɹÖS ┴˥OԀ∀SƆ NƎSSIɹℲ) Két idősíkon való ide-oda ugrálásból áll össze a nem egyszerű, ellenben fondorlatos bűnügyi történet, aminek a végén egy valószínűtlenül precíz összeesküvés-elméletre derül fény - emiatt a történet kifutása kicsit erőltetett, de odáig is fölmerül pár jogos kérdés a forgatókönyvet illetően. Ettől eltekintve egészen elmés és izgalmas akcióthriller. (Ezzel a címmel a Titanic fesztiválon adták.)
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
