Ahogy közeledik április, egyre inkább haragszom a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál szervezőire, hogy még pár héttel a szokásos kezdés előtt sem tudni semmit a műsorról vagy az időpontokról, a honlapon pedig még mindig az előző évi program jön be. (Remélem, olvassák.) De nem kellett aggódni, huszonharmadszorra(!) is megérkezett Budapestre a világ függetlenfilm-kínálatának a színe-java. Sőt már a felénél járunk, szóval aki akar jókat látni, siessen, és válasszon ki pár ígéreteset magának. Persze nincs rá semmi garancia, hogy az ember mindig a legjobb darabokat találja meg, de a filmes műveltség mindenképpen szélesedik. Egyelőre ezekkel, de a listánk folyamatosan bővül. (Az itteni osztályzás a fesztiválon is használatos, 5-ös skála szerint történik.)
Experimenter - Dr. Stanley Milgram számos maradandó szociálpszichológiai kísérletet hagyott az utókorra, de a legismertebb talán az első, amiben az emberi engedelmesség határait tesztelte. Önként jelentkezőket kért arra, hogy egy másik szobában ülő személynek "tanítsanak" szókapcsolatokat, és ha az rosszul mondja őket vissza, büntessék egyre nagyobb áramütéssel. A másik illető valójában beépített szereplő volt, és természetesen semmilyen áramot nem kapott - de így világossá vált, hogy a legtöbb ember felsőbb utasításra képes másoknak bármekkora fájdalmat okozni. A fölmerülő erkölcsi aggályokat meg simán leküzdi, ha át tudja tolni a felelősséget másra, vagy ha meg van győződve tettének nemes küldetéséről. Pont ahogy a nácizmus is működött.
A film magának Milgram professzornak állít emléket, egészen ötletes eszközökkel: olykor színházi díszletek közé megy, máskor pedig a kreativitás álomképei keverednek a valós jelenetekbe, vagy épp ellenkezőleg: eredeti kísérleti filmfelvételekből látunk bevágásokat. A cselekmény talán túlságosan erre a legelső kísérletre van kihegyezve, amiről az első félórában mindent megtudunk, így a film a maradék időben sokszor már csak önmagát ismételgeti. Az alkotás másik súlypontja Peter Sarsgaard alakítása, mellette pedig az egy jelenetre jutó csodálkozás rekordját megdöntő Wynona Ryder-é (tehát ez a film is legfeljebb úgy független, hogy nem Hollywoodban készült). De John Leguizamo-nak is jut egy cameo, plusz Green doktor is újra föltűnik. Közepesnél jobb. 4
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Turbo Kid - A posztapokaliptikus 1997-ben járunk, amikor is a nyolcvanas években megállt az idő, így még mindig a BMX a legnagyobb járgány, és mindenki kazettás magnót hallgat. Például a földalatti lyukban élő, tinédzser Kid is, aki roncstelepek és szemétdombok között bringázva tartja fönn magát, egészen sikeresen. A radioaktív pusztaság ezen felét a kegyetlen Zeus uralja (a '80-as évek állandó főgonosza: Michael Ironside), és az ivóvizet is ő állítja elő, eggyel gusztustalanabb módon, mint a tavalyi Snowpiercer-ben a proteinzselét. Amikor pedig Kid egy véletlen folytán rátalál gyerekkori bálványa: Turbo Man csodaruhájára, már eséllyel szállhat szembe Zeus-szal, amiben egy tökös cowboy és egy tündéri robotlány is a segítségére siet. Kicsit Mad Max, kicsit Végtelen történet, kicsit Conan - tehát egy pörgős, tartalmas, karakteres és teljesen élvezetes hommage a nyolcvanas évtizednek. 10
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Hogyan játsszuk ki az ellenfelünket? (How to win at checkers?) - A tizenegy-két éves Oat egy Bangkok külvárosában élő kisfiú, aki a jóval idősebb bátyja, Ek révén már korán rálátást kap a helyi LMBTQ- és ladyboy-szubkultúrára. Thaiföldön az ilyet meglepően szabadon és nyíltan kezelik - akárcsak a tényt, hogy a helyi alvilág a lakosságot minden téren a markában tartja. Aki pedig a körzeti keresztapucival szembeszáll, az kemény megtorlásnak nézhet elébe. A környékbeli srácok is vele intéztetik el, hogy ne kelljen bevonulniuk katonának, de Eknek éppen a sereg jelentené a kitörést. Oak pedig szembesül azzal, hogy bátyja világa a mókás felszín alatt valójában mennyire lélekölő és megalázó. Két fivér bensőséges kapcsolata és a kisebbik testvér korai és váratlan felnövéstörténete. Akit nem zavar, hogy a legjobb nő is testileg pasiból van, annak érdemes. 4
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
A trón (Sado - The Throne) - A XVIII. századi Koreában az öreg király fokozatosan készíti föl fiát a hatalom átvételére. A koronahercegnek azonban igen nehéz a dolga, ha a hagyományoknak, az államnak, apjának és saját magának is mind meg akar felelni. Apa és fiú - szó szerint - őrületig menő és emberi életeket nem kímélő hatalomharca. Színes, szélesvásznú, kosztümös, de aki nem annyira jártas a kora-újkori Korea történelmében, sajnos unalmas két órának nézhet elébe. 2
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
A vívó (Miekkailija) - Nem igazán világos, hogy ez a csöpögős, sablonos, ráadásul minden történelmi hitelességet nélkülöző tévématiné hogyan kerülhetett be egy függetlenfilm-fesztivál programjába, de ezt az idei idegennyelvű Oscar-nevezések között már kitárgyaltam. 2
A meghívás (The Invitation) - Minimum Agatha Christie óta tudjuk, hogy a titokzatos vacsorameghívások legkevésbé az evésről szólnak. Ezúttal az egyszeri Tom Hardy-hasonmás nem érti, hogy volt felesége és annak új barátja miért tartják fontosnak, hogy partnerével együtt, adott időben megjelenjen a saját előző otthonában - de azért már kíváncsiságból is elmegy megnézni a menüt. Az "itt nincs rendben valami" érzés azonnal rátelepszik a vászonra, és bár a cselekmény eleinte csak lassan halad előre (miközben a "mélyben rejlő titok" már az első pillanattól egyértelmű), a végére azért csak kiderül, hogy valójában van-e mitől félni az asztal körül, vagy csupán a főhős emlékképei kavarodnak túl? 4
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
A bérgyilkosság (암살 - Assassination) - Na az ilyen filmekért érdemes fesztiválra járni. A Japán által gyarmatosított Koreában járunk, ahol az illegális kormány megbíz három embert - köztük Anh Ok-yunt, a gerilla-hadsereg mesterlövészNŐjét - hogy likvidálják az ország katonai helytartóját és az ő Mészáros Lőri helyi csatlósát. Ám közben az árulók és japán kémek figyelme sem lankad, akik egy bérgyilkost, a beszédes nevű Hawaii Pisztolyt küldik a hős szabadságharcosok nyomába. A tervet ezen kívül még sok más akadály is nehezíti, így a bő két órás játékidő miden percére akad elég történés és liter vér. Amolyan koreai Tarantino: leginkább a Becstelen Brigantykra hajaz, de a Django is gyakran visszaköszön. Európai szemnek kissé nehéz lehet megkülönböztetni minden bajszos koreait, de így is pörgős, fordulatos, elmés, megidézi a harmincas évek Koreáját és emléket állít az ellenállási mozgalomnak. Igaz, a független film műfajától ez is igen távol áll, de a maximális osztályzatot megérdemli. 5
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Orion: aki király akart lenni (Orion: The Man Who Would Be King) - A szórakoztatóiparról dokumentumfilmet forgatni hálás ötlet, hiszen már csak szemléltető jelleggel is garantált a sok zene és színes-fényes kép. Ha pedig történelmi jellegű, akkor archív felvételekkel is remekül ki lehet tölteni bármennyi időt. Az Orion szerencsére nem esik túlzásokba, és azért történettel is kitölti a maga nyolcvan percét. Konkrétan Jimmy Ellis történetével, aki feladta biztos farmeri jövőjét, hogy énekelhessen. Amikor pedig 1977-ben meghalt Elvis, a producerei kitalálták: mivel a hangja úgyis pont ugyanolyan, vegyen föl egy báli álarcot, és a titokzatos Orion (ejtsd: orájön) karaktere mögé bújva töltse ki A Király után maradt űrt. Így nem csoda, ha a régi elvisesek azt hitték: valójában az ő bálványuk tért vissza. Jimmy egy ideig élvezte a sztárságot, de amikor úgy gondolta: a szerep helyett a színpadon is önmaga szeretne lenni, az illúzióval együtt a karrierje is szertefoszlott. A popszakma már negyven éve is kegyetlen ipar volt, ráadásul ha az ember nem figyelt, a menedzserei is simán lenyúlták.
A film egyetlen hátránya, hogy a kétharmadáig csupán egy Elvis-imitátort látunk, és csak az álarc letépésétől válik érdekessé, de akkor már mindjárt vége. Egyébként tényleg megszólal benne mindenki, aki fontos és még él (maga Jimmy Ellis sajnos már nem, erről is szó van benne), a jelenben fölvett kitöltő képek pedig egyáltalán nem tűnnek anakronisztikusnak. Tényleg kár, hogy a film ugyanazt a hibát követi el, mint a korabeli média: túl sok teret ad Orionnak és túl keveset Jimmynek. 3
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
A boszorkány (The VVitch) - Kemény. A horror sem ismeretlen műfaj a Titanicon, de ilyen kemény kiadásban talán most találkozhattunk vele először. A XVII. századi Új-Angliában egy, a telepes közösségből száműzött család az erdő szélén kezd új életet. Először csak a legkisebb gyerek tűnik el nyomtalanul, majd a napi megélhetés okoz egyre nagyobb gondokat, és egyre többször csattan a kamasz nagylányon az ostor. Hiába a sok imádkozás, végül ők sem tudják magukat távol tartani a sötét erdőtől (ami horrorfilmnek mindig hálás színhely). Lehet értelmezni az erdőben lakó gonosz ármánykodásaként, lehet a korabeli rémmesék megfilmesítéseként, vagy lehet a folyamat ábrázolásként, ahogy a nyomor fokozatosan felülírja a józan gondolkodást és fölbomlaszt egy családot. 5
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
