Nemes László, az Oscar-díjas Saul fia rendezője idén új névvel és új művel jelentkezik. Ennek főhőse egy fiatal lány: Leiter Írisz, aki 1913-ban, az első világháború előestéjén Budapestre érkezik, hogy szülei egykori kalapszalonjában dolgozhasson. Itt - az egyébként árvaházban nevelkedett lány - megtudja, hogy valahol él egy bátyja, innentől pedig új célja, hogy őt megtalálja. Nappal a kalapszalonban megismeri a nyüzsgő város nagyvilági életét, napszállta utáni sétáin pedig szembesül a keserű igazsággal: a csilivili, élükre vasalt díszletek mögötti súlyos és előtörni készülő titkokkal.
Eleinte a nézőnek is üdítő élmény belecsöppenni a századelő Budapestjére, már csak mert a dualizmus korát a magyar film eléggé el szokta kerülni. A Pál utcai fiúkon és Az én huszadik századomon kívül talán nincs is jelentős magyar film, ami akkor játszódna, de azok legalább meg tudták fogni a kor hangulatát. Itt viszonyt egy olyan, életszerűtlen környezetet ismerünk meg, ahol senki nem képes érthető, normális mondatokban kommunikálni. (Ennek egyik oka, hogy a háttérzajok is indokolatlanul hangosak.) Csupán modoroskodnak, titokzatoskodnak és alakoskodnak (vagy inkább kalaposkodnak, hehe), ideértve magát a főszereplőt is. Hiába megy át egyféle jellemfejlődésen - vagy legalábbis változáson - a film eleje és vége között, szinte lehetetlen belelátni, hogy mi és miért megy végig benne. Míg Ausländer Saulnak az egész élete az arcára volt írva, addig Leiter Írisz arca annyira semmilyenül rezzenéstelen, hogy semmi kötődést vagy rokonszenvet nem alakít ki a nézőben. Pedig egy ilyen filmben, ami szintén egyetlen személy köré épül, gondot jelent, ha az a személy nem szerethető és nem elég vonzó az azonosuláshoz. Így egy idő után már mi se bánnánk, ha megfogadná mindenki tanácsát, és tényleg eltűnne már a kalapszalon környékéről is. Legalább vége lenne az összevissza téblábolásának.
Na jó, akadnak benne történelmi utalások, történetesen az alulra szorult néprétegek jogos fölháborodása, aminek a megoldására némileg téves, ámde agresszív módszert választanak. Ez a bolsevizmust és a nácizmust egyaránt jelképezi, de a szájbarágás kedvéért azért csak bekerül egy direkt utalás Auschwitzra és konkrétan a Saul fiára. Apropó Saul fia: nyilván óriási bravúr lett volna Nemes Lászlótól, ha megismétli előző alkotása egyediségét és abból fakadó sikerét. Nem is várta el senki, de attól még lehetett volna egy jó film. Elvégre a Mephisto Oscar-díja után is a Szabó-Brandauer-trilógia következő két darabja: a Redl ezredes és a Hanussen, habár az első részt szintén nem érték utol, a jelöltségig azért eljutottak. Önmagában az se baj, hogy a Saul fiában megismert eszközöket látjuk ismét viszont, egy némiképp hasonló történettel. Ettől még a Napszállta is simán lehetett volna egy nagyszerű rendező egyedi stílusának a következő példája, ha egyébként jól meg van csinálva. De sajnos nem lett. A technikai jellemzők, fények, képek hiába árulkodnak ismét kiváló iparosmunkáról, maga a cselekmény súlyos hiányosságokkal küszködik. Az Íriszt alakító Jakab Juli mind a két és fél órán át kiválóan hozza a fentebb említett semmilyenséget - remélhetőleg csupán a rendezői utasítások pontos követése miatt, és saját, ezúttal visszafogott képességeit hamarosan valóban láthatjuk előtörni. A húzónév azonban minden bizonnyal a román Vlad Ivanov lett volna, akit leginkább a 4 hónap, 3 hét, 2 napból ismerhetünk, ám ő sem tud igazán kiteljesedni, leginkább a keszekusza forgatókönyv miatt.
Nemes László Oscarját és Kossuth-díját nem lehet elvitatni. Egyrészt mert azt az ember örökre kapja, másrészt mert volt miért megkapnia. De természetesen egy művésznek sem sikerülhet egyformán jól minden darabja, főleg ha a lécet rögtön induláskor a fölrakja az egekbe. Így most a Napszállta sem lett valami kimagasló, és a 2019-es, legjobb idegen (vagyis nem angol) nyelvű filmek között - ahová Magyar Nemzeti Filmalap nevezte - sincs sok esélye akár csak a legjobb kilencbe is beleférni. De reméljük, attól még ez is hozzá tud tenni a magyar film itthoni és nemzetközi sikereihez, Nemes László pedig legközelebb egy kidolgozottabb és érthetőbb alkotással fog jelentkezni.
