Deepa Mehta indiai gyökerű kanadai rendezőnő az ezredforduló környékén készítette el fő művét-műveit, amit Elemek-trilógiának szokás nevezni: 1996-ban készült el a Tűz, 1998-ban a Föld, majd kicsit nagyobb kihagyással, 2005-ben a Víz. Ezekben az indiai társadalom visszás jelenségeit, és máig élő, mégis kibeszéletlen múltját akarta feldolgozni. Ez olyan jól sikerült, hogy a harmadikat, a Vizet már nem is engedték Indiában leforgatni, helyette Sri Lankába kellett érte menni. Ennek ellenére mégis az lett a legsikeresebb rész, bár nem feltétlen a legjobb.
Tűz (Fire) - Ifjú házaspár a vőlegény bátyjának a családjához költözik, ahol az idősebb, gyermektelen házaspár gondozza a testvérek magatehetetlen és beszédképtelen anyját. Az ifjú házaspárról hamar kiderül, hogy a vőlegény csak külső nyomásra nősült meg, valójában továbbra is ugyanahhoz a kínai nőhöz járkál - de ettől függetlenül is elég surmó módon viselkedik újdonsült feleségével, Szitával. Emellett pedig a báty és a felesége, Radha sem élnek boldog és teljes házasságban. A két magányos, magára hagyott nő hamar megtalálja a közös hangot, ami egy tiltott leszbikus viszonyban lobban köztük lángra. Tabutémákat feszegető alkotás az indiai társadalom sűrejéből.
Föld (Earth, de 1947: Earth címmel is futott) - Az idő 1947, India függetlenné válásának és feldarabolásának éve (Pakisztánná és Indiává), a helyszín pedig Lahore városa, ahol nagyjából kiegyenlített arányban, és teljes békében élnek együtt hinduk, muszlimok, szikhek, és még megannyi népcsoport. Lenny, a főszereplő kiskamasz lány is egy tehetős fárszi (perzsa) család gyermeke, aki leginkább dadájával és annak abszolút vegyes baráti körével lóg. Szülei pedig szintén sokszínű vendégseregnek tartanak társasági eseményeket, Lenny tehát abszolút ebben a multikulturális közegben növekszik. Dadája, egy fiatal hindi lány, egyébként egy muszlim fiúval van nagy szerelemben, miközben egy másik muszlim fiú is udvarolna neki - ez a konfliktus pedig beleilleszkedik a semmiből kitörő, mégis hamar népirtássá és pogrommá fajuló etnikai-vallási zavargásokba. Lenny szeme előtt omlik össze az addig ismert világ, szülei pedig szintén megtanulják, hogy az addigi közös földért folyó harcban a semlegesség csak illúzió.
Víz (Water) - Időben még messzebbre megyünk: a harmincas évekbe, amikor az indiai lakosság még megnyomorító vallási szokások rabja. A főszereplő Csuja (nem Imre), egy nyolcéves kislány, aki hiába nem találkozott még életében a férfivel, akihez szülei elvileg kiházasították, annak halála után be kell költöznie egy özvegyeknek fenntartott otthonba. Ez lényegében egy minden komfort nélküli kőépítmény, ahol különböző korosztályú nők laknak együtt, szigorú hierarchia és vallási szabályok keretei között. Csuja egyetlen barátja itt Kájáni, egy fiatal lány, akit az özvegyek prostitúcióra kényszerítenek, gyakorlatilag ebből tartják fenn az egész közösséget. Kájáni összeszerelmesedik egy gazdag egyetemista fiúval, Gandhi lelkes követőjével, aki elhatározza: kihozza Kájánit az otthonból, és az archaikus törvények lerombolását saját környezetében kezdi. Ismét egy taburomboló alkotás egy elvileg hetven éve eltörölt hagyományról, ami a társadalom mélyszöveteiben azonban a mai napig tovább él. A víz motívuma itt is szépen jelen van, a tisztítófürdőben és a világokat elválasztó folyóban.
Míg a Tűz még angolul forgott, a Földet már javarészt hindiül készítették, a Vízben pedig már egyáltalán nincs angol szó. Így a Földet India nevezhette legjobb külföldi Oscarra, a Vizet pedig Kanada. Utóbbi jelölt is lett, a palesztin Mennyország mosttal vagy a francia Fegyverszünet karácsonyra-val együtt, de ebben az évben versenyzett a dán Ádám almái, a román Lazarescu úr halála és a magyar Sorstalanság is. Ez valahol indokolt is, bár az is igaz, hogy a kilencvenes évekhez képest a filmipar általános színvonala is jóval magasabb lett. De a Föld is fölveszi a versenyt, annak a saját mezőnyében szintén alkalmas lett volna jelöltségre. Talán az első, a Tűz lett valamivel gyengébb, meg az idegen nyelvű filmek között nem is indulhatott volna, de a trilógia, és az azon keresztül Indiáról alkotott kép a trilógia mindhárom darabjával együtt teljes.
A szereplőgárda talán a Földben a legnívósabb, az indiai film számos nagy színésze kapott itt szerepet. Az első két mű csillaga azonban kétségkívül a gyönyörű Nandita Das, a Szitát és a dadát alakító hindi színésznő, aki még ötvenen túl is számos filmben játszik, és különböző társadalmi kampányokban vállal oszlopos szerepeket. Érte például tényleg érdemes megnézni.
