Az idei Oscar-gála a koronavírus miatt kissé eltolódott, de ez Zupastát nem gátolja abban, hogy még többet késsen. Jönnek majd a nagyfilmek is, nyitásnak íme a rövidfilmes kategóriák (játékfilmes és animációs) jelöltjei, köztük a két nyertessel.
Játékfilm
The Present [Az ajándék] - Palesztin jómunkásember a kislányával átmegy Izraelbe, hogy a házassági évfordulójára vegyen egy új hűtőt. Valami miatt ezt gyalog, autó nélkül képzelik el, még jó, hogy a jó fej árus kölcsönadja a tologatós kocsiját, ám az visszafelé nem fér át a checkpointon, az izraeli katonák meg az úton nem engedik át, puszta genyaságból. Nemrég írtam a palesztin filmgyártásban egy pozitív trendről, hogy ha már az összes filmjük az izraeli-palesztin konfliktusról szól, legalább mintha az áldozati szerepkörös filmek helyett elkezdenének őszintébb, életszerűbb műveket gyártani. Ehhez képest ezzel az alig fél órás alkotással sikerült a mártírképzésnek egy olyan borzasztóan életszerűtlen változatát összehozni, hogy azt már tényleg csak a legostobábbak (és/vagy a zsidókról alapból minden rosszat elképzelők) hiszik el hitelesnek.
Feeling Through [Átérezni] - Afró srác találkozik egy vak és süket emberrel, ami kitágítja a világról alkotott képét.
Two Distant Strangers [Két távoli idegen] - Másik afró srác éppen megy haza a legújabb barátnőjétől, amikor is egy rendőr mondvacsinált indokkal megállítja és megöli. A fiú ezután időhurokba kerül: ismét ugyanabban az ágyban ébred és szeretne hazamenni, és újra és újra, de akármit is csinál másképp, mindig ugyanaz a vége. Az Idétlen időkig sztrorija átültetve a mai amerikai közállapotokra, borzasztóan és többszörösen szájbarágva a Gorge Floyd-sztorit, és a hasonló, egyébként valóban tragikus eseteket. Abszolút aktuális és jól reflektál a jelenkorra, de talán hatásosabb lett volna, ha a nézőt is hagyja kicsit gondolkodni. El lehetett volna úgy is készíteni, hogy tényleg kiérdemelje azt az Oscart.
White Eye [Fehér szem] - Izraeli srác pedig megtalálja az ellopott biciklijét egy húsüzem előtt, és miután azt az egyik ott dolgozó vendégmunkás is sajátjának mondja, meg is van, hogy kit kell megvádolni az ellopásával. A rendőrség is kijön, de őket a biciklinél jobban érdekli a félszemű afrikai bevándorló engedélye, így az események olyan fordulatot vesznek, amiből már a főhős fiú is kihátrálna, ha tudna. Szép dolog az igazságérzet, csak könnyen visszaüthet. Valós idejű szociodráma Tel Aviv lepukkantabb részéből, abszolút eredeti helyszínen forgatva.
The Letter Room [A levélszoba] - Bajszos börtönőrt áthelyezik a fogvatartottak levelezését felügyelő szobába. Itt minden beérkező levelet elolvasnak és rögzítenek, természetesen hogy újabb bűntényeket előzzenek meg, vagy kiszűrjék az egyéb tiltott tartalmakat. Az új munkáját természetesen tárgyilagosan és szenvtelenül végzi, mígnem rábukkan az egyik halálsoros elítéltnek írt, érzelmes levelekre, amik az ő magányos, egyhangú életébe is fényt visznek. Amikor viszont a kint hátrahagyott nő öngyilkosságot kezd emlegetni, a börtönőr úgy dönt: belenyúl a számára ismeretlen emberek életébe. Ha másnak is feltűnt ebben A mások élete alapsztorija, akkor már minimum ketten vagyunk. (Habár azt meg egy szintén amerikai film, a Magánbeszélgetés ihlette.) Egyébként élvezhető, és szolgál plusz tanulsággal.
Rajzfilmek
Burrow - Kis mese a kisnyusziról, aki szeretne végre saját üreget ásni magának, de rá kell jönnie, hogy a föld alatt már annyi különféle állat lakik, hogy neki már alig van hely. Zenének Mozart mindig jó.
Genius Loci - Afrikai bevándorló lány Franciaországban elkóborolva keresi az élet értelmét, miközben egy rábízott gyerekre kéne vigyáznia.
Opera - Adott egy óriási piramis, benne különféle termekkel, ahol mindenki végzi a maga dolgát, attól függően, hogy a piramisban hol foglal helyet. Aztán az alsó szinten valaki úgy dönt, hogy nem hajlandó követni a szabályokat, ebbe pedig az egész építmény beleremeg. Ez is kicsit szájbarágósan jelképezi a társadalmunkat, de az emberi hangyaboly aprólékos kivitelezése, és a pálcikaemberekkel szavak nélkül elmesélt történelem teljesen leköti a nézőt, és képes izgalmassá tenni történelmünk jól ismert törvényszerűségeit. Kiváló alkotás, az Oscar neki is teljesen jogos lett volna.
If Anything Happens I Love You [Ha bármi történne, szeretlek benneteket] - Egy házaspár mindennapi küzdelmei feloldódnak halott kislányuk iránti gyászukban. A felhozatal leérzelmesebb és leginkább falhoz vágó darabja. Főleg, amikor kiderül, hogy a kislány hogyan halt meg, felhívva a figyelmet az iskolai lövöldözésekre, ami az Egyesült Államok egy másik, igen súlyos és sürgősen kezelendő jelensége. Az Oscar abszolút megérdemelt.
Já-Folkiđ [Yes-People] - Már-már gyurmafilmes igényességű 3D-animáció egy izlandi lépcsőházban lakó emberek, amolyan tipikus keserédes karakterek együttéléséről.
Kapaemahu - Egy régi hawaii legenda feldolgozása, a szigetre érkező, csodát hozó félistenségekről, akik aztán hatalmas kövek formájában a mai napig ott maradtak.
The Snail and the Whale - Kisgyerekeknek szóló mese a tengerre vágyó csigáról, akit egy bálna elvisz az uszonyán egy világkörüli útra. Mondjuk ez valami speckó csiga lehet, aki tud a víz alatt is lélegezni, sosem esik le a bálnáról, sőt írni is tud, és mivel elég gyorsan mozog, a nyálkájával tud embereknek is üzenetet hagyni. Meg persze a többi tengeri állatnak, akik azt szintén el tudják olvasni. Egyébként a vége belefut egy "oroszlán és kisegér"-sztoriba, vagyis hogy szükség esetén a kisebb is tud a nagyon segíteni, de egyébként bugyuta és megtévesztő.
To: Gerard - Egy sztárbűvészi álmokat dédelgető postás találkozása egy kislánnyal, majd ugyanez pár évtizeddel később. Ennek a cselekménye is kicsit hiteltelen, mondanivalójában semmi újdonság, de legalább aranyos.
