Utolsó frissítés: 2024. július 30.
Argentína: Eszeveszett mesék (Relatos salvajes) - Egy repülőgép utasai rájönnek, hogy jegyük nem véletlenül szól ugyanarra a járatra; egy asszony véletlenül találkozik egy régi ellenségével, és esélye nyílik megölni őt; egy ember rácsinál a másik kocsijára, amivel élet-halál harcot generál; az egyszeri polgárnak egyszer csak elege lesz a hatóság önkényeskedéséből; egy halálos baleset, amit gazdagék pénzen akarnak elsimítani, de csak súlyosbítanak rajta; a menyasszony az esküvőn jön rá, hogy végig át volt verve. Hét rövid történet a bosszú édes ízéről, hét csattanóval és hét kínos vigyorral.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [***] Mondanivaló: [* ]
Afganisztán: چند متر مکعب عشق (A Few Cubic Meters of Love) [Pár köbméter szerelem] - Egy iráni építkezésen sok afgán menekült dolgozik feketén, így a munkások elhelyezésére szolgáló barakkok gyakorlatilag illegális menekülttáborként is funkcionálnak. Itt egymásba szeret egy iráni munkásfiú és egy idősebb afgán munkás lánya, akik csak néhány percekre tudnak találkozni titokban a konténerek között. Aztán amikor az afgánoknak hirtelen menniük kell, a fiúnak gyorsan el kell valahogy érnie, hogy a lányt elvehesse feleségül, ha nem akarja örökre elveszíteni. Fura keverék: bájos szerelmi történet egy nyomasztó és sivár helyen, ahol a megterhelő munka, az emberpróbáló körülmények, a mindennapi bizonytalanság és az állandó menekülési készültség egyébként is mindenkit felőrölnek.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Ausztrália: Charlie's Country [Charlie országa] - "Neked van munkád és házad az én földemen. Hol az én házam? Hol az én munkám?" - kérdezi Charlie, az idős őslakos a falujába kirendelt hivatalnokot. Charlie nem szeretne mást, csak békében élni saját földjén, pont ahogy ősei. Ám a helyi rendőrség (amit szintén nem hívott senki oda) nem engedi vadászni, még a faragott dárdáját is elkobozza. Beszűkülnek a lehetőségei, ezért elvonul az őserdőbe, hogy végre ne a fehéremberek által diktált világban kelljen vegetálnia. Ám az idill nem tarthat soká: Charlie megjárja a nagyvárost, a kórházat és a börtönt, közben összeverődik egy őslakosokból álló hajléktalan közösséggel, megtapasztalja az alkoholfüggőséget, illetve a ma is külön az őslakosokra vonatkozó, szigorú szeszesital-fogyasztási szabályokat, míg újra önmagára talál. Tipikus esete annak, amikor a szabály termeli ki a szabálysértést, és a rendszer termeli ki a bűnözőt, ahelyett, hogy mindenkit hagyna élni a maga módján, és beszélni a youlngu matha nyelvet.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Ausztria: Sötét völgy (Das finstere Tal) - A XIX. századi alpesi faluba titokzatos idegen érkezik (Sam Riley). A települést hatalmuk alatt tartó Brenner-fivérek (közülük a legidősebb a Rex felügyelőből ismert Tobias Moretti) egy özvegyasszonynál és nagykamasz lányánál (Paula Beer) szállásolják el. Az idegen előtt egyre inkább kirajzolódik Brennerék rémuralma, amivel nem mer senki ellenszegülni. Ám nyilván ő sem véletlenül vetődött ide, főleg nem a tél beálltakor, amikortól már lehetetlen elhagyni a völgyet. Amikor meg Brennerék sorban kezdenek hullani, a gyanú nyilván az idegenre terelődik, nem is teljesen alaptalanul. Lassú, csöndes, néma feszültséggel teli, egyedi hangulatú western, ami megfelelő ráhangolódással képes magával ragadni. Csak kicsit nehéz Moser főfelügyelőt rosszemberként látni.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Azerbajdzsán: Nabat - A helyszín egy karabahi azeri falu, amit a közeledő front miatt a hadsereg éppen ürít kifelé. A falu mellett egy félreeső házban él Nabat néni, akinek egyrészt nincs hova mennie, másrészt ágyhoz kötött férje miatt nem is tudna. A másik, ami ide köti, a háborúban elesett fia sírja. Aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy ő maradt a falu utolsó lakója. Így csöndben várja az elmúlást, ami a háború közeledő zajai alapján alighanem hamarosan megérkezik. Nagyon szép és hosszan kitartott nagytotálok vannak benne, máskor meg érzékeny, lírai közelképek, amik a falusi-paraszti élet hanyatlását, illetve a háború csendes pusztítását üzenik. Témában és alaphelyzetben nagyon hasonlít a lentebbi észt nevezésre, de a grúz versenymű is a kaukázusi konfliktusok közepében játszódik.
Az európai általános nézőpont Karabah kérdésében hajlamos egyoldalúan az örmény fél oldalára állni - és valóban érdemes ezt a művet is fenntartással kezelni, főleg a majdani 2023 szeptemberi események fényében. De azért azt sem árt elfelejteni, hogy minden háborúnak két oldala van, és egyiken se vidám az élet, kiváltképp az egyszerű embereké nem az.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Belgium: Két nap, egy éjszaka (Deux jours, une nuit) - Vajon ha megkérdeznének, hogy mit választasz: kapsz majdnem egyhavi fizetést, ami rengeteg problémádat megoldaná (számlák, hitelek, ajándék a gyereknek), vagy hogy egy kollégádat ne rúgják ki, akkor mit választanál? Ez a dilemma áll az egyik üzemi kollektíva előtt is, és bár a történteket a kipécézett, és saját magáért door to door kampányt folytató kollegina (Marion Cotillard) szemszögéből követjük, azért láthatjuk, hogy ez senkinek sem könnyű döntés - vagy legalábbis ha dönteni még könnyű, szembenézni annak súlyával már jóval nehezebb. Miközben az is remekül kirajzolódik, hogy odafönt valójában milyen előítéletek miatt is akarnak megszabadulni a nőtől, meg hogy a szóban forgó ezer euró nem is bónusz, hanem egyébként is mindenkinek járna. Összességében meg remekül bemutatja, hogy az aljas hatalmi játszmák miképpen hangolják egymás ellen a kollégákat és tesznek tönkre idegileg embereket. Lehet kapitalizmus-kritikának is felfogni, de genyaláda vezetők minden rendszerben előfordulnak. Márpedig itt az ideális megoldás annak a főnöknek az eltávolítása lenne, aki az egészet generálja - csak ezt senki nem ismeri föl, vagy legalábbis lapul, szakszervezetről meg az egész filmben nincs szó.
A történet végét meg lehetett volna csinálni sokkal keserűbbre és ezzel hitelesebbre, ám ez a mű azzal együtt is egy szomorú, realista-dokumentarista látlelet nem csak a belga, de az egész európai munkásosztályról - és nem csak a kékgallérosokról, hiszen az se derül ki, hogy pont ez a cég mivel foglalkozik és kinek mi benne a dolga. Ám az kiderül, hogy a belga melós szép, nagy házban lakik, jó nyugati kocsijával jár szinte mindenhová, és annyi pénzt költ el apróságokra (kis üveg ásványvizek, fagyi, mindenféle), amiben a káeurópai ember magát biztosan visszafogja, ha éppen a megélhetése forog kockán.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Chile: Embert ölni (Matar a un hombre) - A környéket egy banda tartja rettegésben, különösen a derék favágót és családját, aki a vezért annak idején - teljes joggal - a börtönbe juttatta. Amikor pedig végképp kezd elmérgesedni a viszony, a hatóságok pedig tétlenek, a derék favágó maga oldja meg a konfliktust, a címben is jelzett módon. Csakhogy az ilyesmi bármennyire is jogosnak tűnik, azért nem olyan egyszerű véghezvinni, sem fizikailag, sem lelkileg.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Dél-Korea: Ködbe veszve (해무) [Hemu vagy Haemoo] - A kilencvenes évek végi válságban megzuhant az egész Távol-Kelet gazdasága, a halászat is. Így az egyszeri halászhajó-kapitány úgy dönt, hogy saját és legénysége megélhetéséért beszáll az embercsempészetbe: kínai illegális bevándorlókat szállít Koreába, a tengeren át. Ám egy váratlan esemény nagyot fordít a helyzeten, és minden önmaga ellenkezőjébe csap át. A szemünk láttára száll le a köd a hajóra, szó szerint és mentálisan, és válik a jóságos kapitány dühöngő vadállattá, az összetartó és emberséges tengerészek egymás ragadozóivá, a legkisebb matróz pedig mindenkivel szembeszálló férfihőssé. Kiválóan nyomasztó pszichothriller.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Észtország: Mandarinok (Mandariinid) - A cári idők óta éltek észtek Abháziában, aztán az 1992-es helyi háború kitörésekor vissza is tértek az akkor már független Észtországba. Csak páran maradtak: egy öregember, akit a házához köt az egész élete, valamint a szomszédja, aki már csak a mandarinszüret végét várja, hogy aztán ő is útra keljen. (Az idei grúz nevezés is ebben a háborúban játszódik, míg és az alaphelyzet az idei azeri nevezésre hasonlít.) A front az elnéptelenedett falut is eléri: egy összecsapás után az öregember két sebesültet fogad be a házába: egy grúz katonát és egy abház-orosz oldalon harcoló csecsen zsoldost. Helyzeti fölényét kihasználva megígérteti velük, hogy ottani lábadozásuk alatt nem fogják egymást kinyírni - közben meg minden erejével próbálja őket egymással szóra bírni és rávilágítani a másikuk emberi oldalára. A két vonal között rekedt, ellenséges katonák találkozása és rádöbbenésük egymás öldöklésének az értelmetlenségére abszolút nem új téma (Így jöttem, Senkiföldje, Kiskakukk). De itt nem csak a kényszerű kooperáció szervezi őket egy csapatba, hanem maga a háború is, amiben eleve elég rugalmasan változik, hogy éppen ki melyik oldalon áll. A jelöltség teljesen megérdemelt.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Finnország: Betonéjszaka (Betoniyö) - Még az amúgy jómódú Helsinki paneldzsungel-kockái is rengeteg anyagi és lelki nyomort rejthetnek. Ott van például a testvérpár, akik közül az idősebbnek másnap börtönbe kell vonulnia, és az utolsó éjszakáját az öccsével akarja tölteni. Járnak hát kocsmáról kocsmára, megbeszélik az élet nagy bölcsességeit, közben kicsit el is kerülik egymást, a kisebbik pedig gazdagodik pár életbölcsességgel és szembesül saját kilátástalanságával. Az utolsó éjjel alapsztorija Tarr Bélába öntve, de a La Haine is folyamatosan visszaköszön. Amúgy ha finn film, akkor maradjon továbbra is inkább Kaurismäki, ez most nem volt olyan jó.
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Grúzia: Kukoricasziget (სიმინდის კუნძული) - Grúziában sokaknak ad megélhetést, hogy elfoglalnak tavasszal egy-egy folyami szigetet, ott termesztenek valamit, majd az őszi termésből élnek egész évben. A sziget, ahol az öregapó és kiskamasz lányunokája megtelepednek, házat építenek és kukoricát vetnek, pont az örökké forrongó grúz-abház határfolyón fekszik. (Szóval ugyanaz a konfliktus, amiben a fentebbi észt versenymű is játszódik.) Olykor megjelennek mindkét hadsereg katonái, és hanggal zavarják meg a két ember néma életét. Az öregember a lányra igyekszik szigorúan vigyázni, ám a történelem, az időjárás és a felnövés átalakítják az addig stabilnak hitt mikrokozmoszt. Nagyon szép, nyugodt, csendes film, ötletes és érthető szimbolikával. A gyönyörű képeket pedig Ragályi Elemérnek köszönhetjük.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Hollandia: Lucia de B. - Nagyjából a mi fekete angyal-ügyünkkel egy időben folyt Hollandiában is egy hasonló per, sőt inkább persorozat, ugyanis ott a védelem nem hagyta annyiban az ítéletet. Ráadásul náluk a több rendbeli, kéretlen eutanázia gyanúja pont a csecsemőosztályon merült föl, szóval a népharag és a hatóságokra nehezedő bizonyítási kényszer még inkább az ott dolgozó nővér Lucia ellen dolgozott. A hosszú és idegőrlő küzdelem eredménye ma már köztudott, de azért nem volt az mindig egyértelmű, hogy a fiatal nyomozónő partizánakciói és az állandóan újrafogalmazott védelmi stratégia át tud-e törni a bürokrácia útvesztőjén és egyes fontos emberek érdekein, akik nem akarják, hogy inkompetenciájuk és tévedhetőségük napvilágra kerüljön.
Jó, hogy hírt ad a holland legújabb-kori történelem ezen eseményéről, ám eközben sajnos eszköztárában inkább megmarad a német tévéfilmek szintjén - amik oké, leköthetik az embert, de az az eredetiség, az a fránya plusz valahogy hiányzik. Vagy csak egy kicsit több rezegtetés. A főhősnőt körülvevő állandó félhomály koncepciója nem lett volna rossz, ha a sötétítés nem sikerül olyan erőltetetten. Az előző évi megvádolós-védekezős dán nevezés például nagyságrendekkel jobb volt: ő a jelöltségig vitte, de a legjobb kilencbe ez a németalföldi mű is beverekedte magát.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Horvátország: Kauboji [Kovbojok] - Egy kisváros polgármestere tizensok év után szeretne ismét egy színházi előadást rendezni a településen, ezért felkér rá egy messziről jött rendezőt, hogy vezényelje le. A szereplőválogatásra csak heten jelentkeznek, így jobb híján ezzel a pár viccesen csetlő-botló, önmagában is karikatúra-szerű alakkal kell nulláról felépítenie egy western-előadást. Eleve az nem érthető, hogy miért kell amatőröket toborozni, miért nem lehet egy vendégtársulatot vagy színjátszókört meghívni, akik már kész produkcióval érkeznének. De ami még inkább csalódás, hogy míg azt várnánk, hogy akkor most egyenként bepillantást kapunk a szereplők motivációjába és életébe, addig valójában csak pár figurára közelít rá, és rájuk sem túlságosan. Az eseményeket és egymás közti viszonyok alakulását csak nagy vonalakban rajzolja föl, és a végső produkció létrehozásának a folyamatáról is szinte teljesen lemaradunk. A majdnem két óra lényegében erőltetett életigazságokra és még erőltetettebb poénokra megy el. Bár utóbbiból a végén beugrik egy magyar nyelvű is, de ettől nem lesz érdekesebb, hitelesebb, vagy bármilyenebb.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Izrael: Válólevél (גט - המשפט של ויויאן אמסלם) [Get - Hamispat sel Vivian Amszalem, vagyis Vivian Amszalem válópere] - A Közel-Kelet egyetlen demokráciájában a házasságok és a válások még mindig a zsidó vallási szervek (illetve minden helyi egyház saját) hatáskörébe tartoznak. A válásokat tehát egy rabbinikus bíróság mondja ki, ám a vallási törvények alapján csak akkor, ha a férj is beleegyezik, és egy elbocsátó szép üzenet kíséretében maga adja át (ex-)nejének a "gett" nevű válólevelet. Ez a legtöbb esetben nem okoz gondot, ám akad egy-egy kirívó eset, ahol évekig kell egy asszonynak bíróságra járnia, hogy kiléphessen rossz házasságából.
A címbeli Vivian Amszalemnek (a film rendezőjeként is közreműködő, azóta elhunyt Ronit Elkabetz) a húsz évig tartó elhanyagoltságból és semminek nézésből lesz elege, amibe - szintén vallási hagyományok alapján - eleve tinédzser korában kényszerítették bele. A másik oldalon pedig egy beképzelt, akarnok, érzelemmentes, csupán birtoklási vágytól vezérelt férfit láthatunk, aki előbb tesz tönkre életeket, mint hogy bármit-bárkit is kiengedjen a keze közül. A kétórás film egésze egy sivár tárgyalóteremben játszódik, így pedig elég keveset tudunk meg az egész helyzetet kiváltó konkrétumokról, valamint az egyes tárgyalási napok közötti történésekről. Talán érdekesebb lett volna, ha a korlátozott tudás helyett jobban kibomlanak a külső körülmények, és jobban megismerjük a szereplők bíróságon kívüli életét.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Kanada: Mommy - Hogy ne kelljen zárt intézetbe kerülnie, a magatartás- és indulatkezelési zavarral küzdő nagykamaszt magához veszi egyedülálló anyja. Ő elég nehezen bír a fiúval, ám a hasonló gondokkal küzdő, csak azokat jobban elfojtó szomszédasszony méltó partnernek bizonyul, mind fegyelmezés, mind megértés terén. (Persze a mentális betegek valós szabályozása nem így működik, ezért az elején fontosnak tartották előre elmondani, hogy ez egy fiktív Kanadában játszódik, előre kikerülve minden hitelességi követelményt.) Ez a mű Xavier Dolan negyedik alkotása, aki elkészültekor még mindig csak huszonöt éves volt. Háromfős mikrodráma, emberi alakok, jellemek és viszonyok dinamikus ábrázolásával. Érdekesség az 1:1-es képméret is, ami bizonyos helyzetekben kitágul 16:9-re, aztán visszamegy.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Kirgizisztán: A hegyek királynője (Курманжан Датка) [Kurmandzsan Datka] - Szélesvásznú történelmi portréfilm a kirgizek legendás XIX. századi királynőjéről, aki férje, az aláj datka (ez valamilyen helyi uralkodóféle) kivégzése után maga állt a Kokandi kánság elleni szabadságharc élére, és egyesítette a negyven kirgiz törzset. Mire pedig ez végre befejeződött, máris jöttek az oroszok, akikkel sikerült a lehetőségekhez viszonyítva előnyös békét kötnie, már amíg ahhoz ők is tartották magukat. Kicsit Egri csillagok, kicsit Honfoglalás, kicsit Szulejmán. Sok kardozás, eső-hulló statiszták, sok pátosz és hősi szólam, a zenéje meg egy közepesen igényes számítógépes játékéval vetekszik. Művészetileg tehát nem túl magas színvonalú, de általános iskolai oktatófilmnek teljesen megteszi. Aki kíváncsi, annak az egész fent van Youtube-on, angol felirattal.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Lengyelország: Ida - Ida eleinte Anna, és a hatvanas években él egy apácazárdában mint novícia (felszentelésre váró nővér). Aztán egyszer csak betoppan Wanda nagynéni, aki közli Annával, hogy valójában Idának hívják és zsidó, a szüleit pedig a Holokauszt során gyilkolták meg. Innentől ketten útra kelnek, hogy Wanda megismertesse Idával a család történetét, és maga is utánajárjon, hogy mi is történt valójában. Két teljesen ellentétes, mégis hasonló nő egymásra találása. Az egyik visszahúzódó, az élete egysíkú, de így is teljes - a másikban elfojtott indulatok kavarognak, élete a munka, a politika és az alkohol, mégis üres az egész. Az út tétje, hogy sikerüljön mindkettőjüknek helyre tenni a múltat és rendet vágni odabent - és persze a körülöttük élő lengyel népnek is, ami elvileg csak szemlélője volt az eseményeknek, gyakorlatilag viszont nem tudni, honnan milyen csontvázak kerülhetnek elő (szó szerint is). Szép, lassú suhanás a fekete-fehér, lengyel téli tájban. Egészen rövid és a metafora-rendszere sem túl bonyolult, szóval minden művészi jellege ellenére könnyen érthető. Ettől függetlenül a megkapott Oscar kissé meglepő, de kellemes meglepetés.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Litvánia: Lošėjas [A játékos] - Mentősök két riasztás között szerencsejátékoznak, hogy levezessék a mindennapi feszültséget. Ám idővel egyre növekszik a tét, és kitalálják, hogy az egyes beszállított betegek túlélési esélyre is lehessen fogadni. De nem csak egymás között, sőt komplett online fogadóirodát nyitnak, több ezres látogatottsággal. Ahogy az lenni szokott: a hirtelen jött pénzzel az erkölcsi korlátok leomlanak, a magánéletek szétesnek, az összetartást meg gyanakvás és egymás kijátszása váltja fel. Amikor pedig egyszer csak valakiben - konkrétan az ötletgazda főhősben - felébred a lelkiismeret, akkor már a kapcsolatoknak és az emberségnek már rég vége. Ezzel párhuzamosan játszódik le a becsületes kolléganő drámája, aki keményen harcol a lakásáért, munkájáért és gyereke életéért, és hát igencsak vesztésre áll. Ez a kontraszt kiadja a káeurópai valóságot, ahol a lelkiismeretlen ügyeskedőké a jövő, a tisztességest meg kiterítik úgyis.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Magyarország: Fehér isten - Egyszer az elnyomott kisebbségek majd megelégelik az alárendelt helyzetüket és bosszút állnak a többségen. Ez a film pont a sintértelepi kutyákról szól (telepi.. tetszenek érteni az áthallást), mert így kézenfekvő és izgalmas, és remekül fordítja visszájára a "gyerek+kutya=cukimuki" sablont. És miközben továbbgondolja a Százegy kiskutyát, a Madarakat vagy a Libanoni keringő nyitójelenetét, valójában az emberek (értsd: Nagy Fehér Többség) világát is egy zsarnokoskodó, frusztrált, hatalmi harcokra és megaláztatásokra épülő, homo homini lupus rendszerként mutatja be, hátha nem véletlenül. A fő tanulság persze nem marad el: csak a kultúra és az odafigyelés az, ami segíthetne ezen a helyzeten. Kicsit szájbarágós, de remekül összerakott, jól felépített, de minden nagyzolástól mentes alkotásra sikerült. Minden tiszteletet megérdemelnek a trénerek, akik ennyi állatot tudtak egyszerre mozgatni, és persze Mundruczó Kornél is, hogy a stáblistán mindegyik kutyát név szerint megemlíti. Ja és Monori Lili is újra akcióban.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Mauritánia: Timbuktu - A címben szereplő város Mali és a Szahara egyik központja, ami most éppen az Iszlám Állam helyi alegységének az uralma alatt áll. Az ezerkettedik éjszaka meséje egy városról, ahol zenéért, sportért, bármiért korbácsolás vagy agyonkövezés jár. És történet az egyszeri tuaregről, aki csak szeretné magát és családját távol tartani a történelem homokviharától, ám egy véletlen emberölés folytán mégis a sária-bíróság előtt találja magát. Fekete-afrikai filmmel nem gyakran találkozni, így ennek a jelöltté válása nem kevéssé volt meglepő. Pedig egy jól összerakott és abszolút nézhető alkotás, ami aktuálisan reagál világunk egy égető, ám kitárgyalatlan krízisére. A szereplőgárda javarészt amatőrökből áll, de egy epizódszerepre az afrikai folk-rock királynője: Fatoumata Diawara is beugrik.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Németország: Szerelmes nővérek (Die geliebten Schwestern) ["A szeretett nővérek" vagy "Nővérek, akik szeretők"] - Friedrich Schiller, a német klasszicista irodalom nagyja 1788-ban, weimari tartózkodása alatt ismerte meg Charlotte von Lengefeldet, későbbi feleségét, illetve annak nővérét, Carolinét. Az egynyári poliamorikus kaland aztán bő másfél évtizedig tartó szerelmi háromszögbe torkollott, ami Schiller felfelé ívelő írói karrierje ellenére is kábé tönkre vágta mindnyájuk életét. Ennek megfelelően a bő két órás film az első felében betekintést nyújt a felvilágosodás eszméinek győzelmébe és a szabad szerelem megélésébe, mintha csak 1968-at vetítené elő - ám utána egy szappanoperai szintű nyökörgésbe csap át, amit teljesen fölösleges volt eddig húzni. Ez most nem lett egy jól sikerült alkotás.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Olaszország: Esélylesők (Il capitale umano) [Emberi tőke] - Adott egy közepes ingatlanos, aki mindenféle ügyeskedéssel szeretné magát bevásárolni lánya pasija kőgazdag apjának az üzletébe és társaságába. Van a gazdag ember felesége, aki szeretne az életével már valami értelmeset is kezdeni. Meg van a huszonéves lány, akinek már szintén elege van a pénzes nyálverésből, és valami izgalmasabbra vágyik. Ettől még mindenki elnyerhetné méltó jutalmát vagy büntetését, ám egy cserbenhagyásos gázolás átrajzolja az emberi sorsok alakulását. Egy bűntény körülményei három szemszögből, szóval akár egy modern A vihar kapujában is lehetne, hiszen a fő tanulság itt is az emberi gyarlóság egyre mélyebb dimenzióinak a föltárása. Egyszer teljesen jól nézhető.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Oroszország: Leviatán (Левиафан) [Levi, a fan] - Szegényember harca a gazdag emberrel szemben alapvetően reménytelen lenne, ám segítségére siet ügyvéd barátja, akinek sikerül megmorzsolnia gazdag ember érzékeny pontjait. Ám sajnos közbejön a szegényember felesége, ami nemcsak a küzdelem sikerének tesz keresztbe, hanem az éppen kibontakozó politikai krimit eltereli egy nyögvenyelős szerelmi háromszög-sztori irányába. A mindenhová elérő korrupció ad egy iszonyatos nyomasztó légkört a filmnek, ám a tényleges machinációkba a néző csak érintőlegesen vonódik be, és a titokzatos dosszié tartalma is rejtve marad. A bő két óra így is élvezhető, de a hiányérzetért a gyönyörű fehér-tengeri tájképek sem kárpótolnak igazán.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Svájc: A Kör (Der Kreis) - A Kör (Der Kreis) a svájci meleg közösség lapja volt a harmincas évektől a hatvanasokig - pontosabban A Kör maga volt a közösség. Az újságot postán juttatták el az előfizetőkhöz, bizonyos időközönként pedig zenés-táncos esteket tartottak. Mindezt pedig teljesen legálisan, ugyanis a homoszexualitás ott törvényileg engedélyezett volt (ellentétben például a szomszédos NSZK-val). Aztán egy gyilkosság ürügyén a rendőrség mégis elkezdte őket felszámolni, és mire befejezte, pont jött '68, ami ismét új megvilágításba helyezte a dolgokat, de az már egy másik történet.
A film 1956-tól kezdve mutatja be a szervezet működését, egy ott megismerkedő pár: Ernst és Röbi történetén keresztül. A játékfilmet pedig olykor a valódi Ernst és Röbi saját mesélései szakítják meg, akik a film elkészültének idejében még egy párt alkottak, és 2000-ben ők lettek az alpesi ország első bejegyzett élettársi párja. (Röbi sajnos 2018-ban, 88 évesen elhunyt.) Élvezetes, informatív, jó.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Svédország: Lavina (Turist) - Kétgyerekes család síel valahol a francia Alpokban, mígnem egyik reggel a szálloda teraszán elkaszálja őket egy lavina. Pontosabban csak porhó, így semmi bajuk nem esik, viszont apuci hirtelen eltűnik, és csak akkor jön vissza, amikor már minden biztonságos. Az egész nem több egy percnél, és utána akár minden mehetne tovább rendesen, de anyuci mindezt mégsem tudja magában hová rakni. Ezzel pedig elindul a valódi lavina, ami maga alá temeti az egész családot és teljes környezetét. Izgalmas emberi helyzetek, szemünk előtt átrajzolódó karakterek, az élet kérdései felelősségről, szeretetről, túlélésről - és persze az állandó kérdés, hogy ki mit tenne hasonló, vagy akár valóban éles helyzetben?
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
Új-Zéland: Holt földeken (The Dead Lands) - Két maori törzs közötti ellenségeskedés kiújul, aminek a keretében az egyik törzsfőnök fia és csapata lemészárolják a másik törzs minden férfiját. Csak a másik törzsfőnök legkisebb fia menekül meg, és bosszút akar állni. A gyilkosok a szomszédos tiltott földön át vonulnak vissza, ami a legenda szerint egy harmadik, kipusztult törzsé volt, de most egy emberevő szörny lakja, aki mindenkivel végez, aki betéved a területére. A fiú követi őket, egyúttal azért is, hogy ettől a szörnytől kérjen ellenük segítséget. Meg is találja, és kiderül: az elpusztult törzs utolsó túlélőjéről van szó, aki valóban brutális harcos és gyakorló kannibál, és szárnyai alá fogadja a fiút. Egy pár napos közelharcos gyorstalpaló elég is rá, hogy ők ketten, az új mester és tanítványa együtt eredjenek a gonoszok nyomába, és henteljék le őket csoportosan. Apocalypto a Föld túlfeléről, néha zavarba ejtő ötlet-újrahasznosításokkal - viszont ennek megfelelően az izgalomra és a spriccelő vér mennyiségére sem lehet panasz. Érdekes, élvezetes mű, sok hakával, kiöltött nyelvvel, maori nyelvű káromkodással, és végül megfelelő tanulsággal.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
Uruguay: Mr.Kaplan - Az idős Seňor Kaplan még ifjúkorában menekült el Lengyelországból, miközben családja a Holokauszt áldozata lett. Ötven évvel később unokájától hall egy szintén idős, német kocsmárosról, akit a környéken csak "a nácinak" neveznek. Kaplan elkezdi messziről figyelni a férfit, és egyre határozottabban kezd gyanakodni, hogy ő is a több ezer, Dél-Amerikába menekült háborús bűnös egyike. Így fia egy barátjával tervet állít fel, hogy ők ketten elfogják és Izraelbe vigyék, mint annak idején Eichmannt a Moszad. Ám egy bohókás vénember és egy deklasszálódott exrendőr párosától nem igazán várható, hogy minden flottul menjen, viszont a kellő arányban vicces, izgalmas és megható kaland mindkettejükben véghez viszi a szükséges jellemfejlődést, miközben a film végi nagy szembesülés sem maradhat el. Kedves paródiája a nácivadászos filmeknek, de pár ponton A jó, a rossz és a csúf is igen találékonyan megidéződik. Ha a szomszédos Argentína nem a picit erősebb Eszeveszett meséket jelöli, akkor ennek a legjobb kilencbe kerülni simán lett volna esélye.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [***] Mondanivaló: [** ]
Venezuela: Libertador -
Románia: Câinele japonez -
