Utolsó frissítés: 2024. január 17.
Folytatódik a sorozat, idén a két évvel ezelőtti, 2014-es, angoltól eltérő nyelvű Oscar-nevezésekkel.
Németország: Két élet (Zwei Leben - To Liv) - Németországban nagyon megy a XX. századi történelem feldolgozása (Vergangenheitsaufarbeitung), bár az NDK-korszakhoz egy darabig nem igazán tudtak rendesen hozzányúlni. Aztán olyan tingli-tangli próbálkozások után, mint a Sonnenallee vagy a Good Bye, Lenin!, egyszer csak jött A mások élete, ami rögtön meg is hozta a harmadik német Oscart. Ezt követte pár év múlva a Barbara, majd ez az izgalmas politikai krimi, ami érinti Norvégiát, a második világháborús német megszállást, illetve a keletnémet titkosrendőrség: a Stasi kifinomult módszereit. Hogy ezek hogy kapcsolódnak össze, elárulni súlyos spoiler lenne - mindenesetre akinek bejönnek a történelmi drámák és a furmányos történetek, valamint a dédnagyivá(!) avanzsált Liv Ulmann, az bátran tekintse meg.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Chile: Gloria - Mostanában keletje van az olyan filmeknek, amik azt mutatják: ötven (sőt hatvan, hetven) fölött sem áll meg az élet, sőt a gyerekek kirepülésével és/vagy a nyugdíjjal az embernek rengeteg ideje szabadul fel, amiben úgy falhatja az életet, mint huszonéves korában, sőt ha elvált vagy özvegy, még egy új párkapcsolat is simán belefér. Ám Gloria második ifjúsága sokkal inkább hasonlít a Frances Ha-ban vagy az Oh, Boy!-ban is bemutatott, céltalanul bolyongó huszon-harmincas fiatalokéra, akik nem is tudják, mit kezdjenek az életükkel. Csak a tengés-lengés a retródiszkóban, a pia és a szex. Bizony, a magányos ötvenesek szubkultúrájából kitörni nem olyan könnyű, de ezzel az élethelyzettel is meg lehet békülni is kihozni belőle a legtöbbet.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Kanada: Gabrielle - Van-e joguk a szellemi fogyatékkal élőknek a szerelemhez, szexhez, meg úgy általában az önálló élethez? És van-e bárkinek joga mindezt megtiltani nekik? Főleg, ha a fő problémát nem is a mentális adottságaik jelentik, hanem hogy gondviselőik rájuk mint gyerekekre tekintenek, ezért nem is tanítják meg őket egy sor olyan dologra, amire pedig illene már huszonéves embereket? No és persze mit kezdjen a szülő, testvér, nevelő a későn, mégis hirtelen jött kamaszkorral? Ezek a kérdések most a hasonló cipőben járó Gabrielle esetében merülnek föl, akinek a pubertás és a felnőtté válás egybe esik, és ez nem csak neki okoz fejtörést, hanem nővérének is, aki legalább ugyanannyira szeretne magának önálló életet, csak félti a húgát. A Carla új élete után újabb keresztmetszet egy problémáról, annak közvetlen és közvetett elszenvedőiről egyaránt.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Kambodzsa: A hiányzó kép (L'image manquante) - Báb-dokumentumfilm az 1975-ben hatalomra került Pol Pot-rezsim nem túl vidám hétköznapjairól. Itt valóban megcsinálták, amiről más diktátorok csak álmodoztak, hogy egy egész fővárost kitelepítsenek és egy egész országot zárjanak zárjanak börtönbe. A film alapján ez az egész rendszer olyan volt, mintha a nácizmust hatványoznánk a sztálinizmussal és aztán megint a nácizmussal. Nagyon nem lehetett jó benne élni, és a filmbe is valószínűleg még több történelmi szörnyűség került volna be, ha nem fordul át végképp szubjektívbe és folyamatos önismétlésbe. Pedig amúgy megdöbbentő, milyen országok léteztek. És léteznek ma is. Erről a filmről már írtunk a 2014-es Verzió filmfesztivál alkotásai között is.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Belgium: The Broken Circle Breakdown (Magyarországon "Alabama és Monroe" címen futott, de ez akkora marhaság, hogy felejtsük is el) - Egy Amerika-mániás flamand pár története az első közös country-koncerttől addig, amíg a kislányuk halála össze nem roppantja a házasságukat. Úgy szól a gyermekrákról, hogy benne a gyerek csak mellékszereplő - a lényeg a két szülő kapcsolata, amit az eltérő feldolgozási stratégia és az egymás okolása igencsak megvisel. Alaptémáját és felépítését tekintve nagyon hasonlít a két évvel ezelőtti, francia Szemünk fényére, de itt nincs semmi könnyed hangvétel, csupán az őszintén átélt, mély tragédia és fájdalom. Megkapta az Európai Parlament LUX-díját, amit személy szerint kissé túlzásnak tartok, de a belga filmművészet azért mégiscsak tud valamit.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Ausztria: A fal (Die Wand) - Nem, ez nem az a fal, amiben Bob Geldof Pink Floyddá szívja magát, hanem amiben A mások élete révén világhírűvé (és Oscarban érintetté) vált Martina Gedeck egyedül marad az erdőben. Pedig csak kirándulni megy barátaival egy erdészházba, aztán a barátok eltűnnek. Martina meg észreveszi, hogy valaki suttyomban láthatatlan falat húzott az erdő egy szelete köré, amin át se ki, se be. Eleinte horrornak indul (Blair Witch Project osztrákul), de itt a főhősnek nem az a célja, hogy kijusson (feltűnően hamar nyugtázza a helyzetet, és nem is tesz meg mindent a dologért), hanem hogy túléljen. Birtokba veszi a környezetét, közben pedig összhangba kerül a természettel és saját magával. Sőt társakra is lel egy kutya, egy tehén és egy macska személyében. Értelmes gondolatok együttélésről, emberségről, magányról, idillről, teljes életről. Modern Robinson-sztori, a címadó falnak meg csak annyi a szerepe, hogy indokot adjon az erdőben élésre. Martina Gedeck és a felső-ausztriai táj érdemes a másfél órás bámulásra, de az állatszereplőkről se feledkezzünk meg, amilyeneket a Homoki-Nagy-filmek után jó ismét látni..
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Izrael: Betlehem - Az izraeli terrorelhárítás egyik ügynöke egy palesztin tinédzser beszervezésével akar információkhoz jutni, aki éppenséggel az Al-Aksza Mártírjai Brigád betlehemi vezetőjének az öccse. Már az alaphelyzet is rengeteg politikai és emberi konfliktussal jár, főleg amikor a bátyót lelövik, és kiéleződik a feszültség az izraeli hatóságok és a palesztin fegyveresek, valamint az utóbbiakat támogató arab lakosság között. Nem beszélve a palesztin oldal belső ellentéteiről, amiket az új városi kisvezér előretörése is súlyosbít. A végét jobban meg lehetett volna oldani, de egyébként izgalmas, fordulatos, tanulságos, ajánlatos.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Palesztina: Omar - Mint tudjuk, a megszállt Ciszjordániában az izraeli hadseregnek nincs jobb dolga, mint az egyszerű járókelőket szórakozásból csesztetni, még akkor is, ha közben nekik is végig a tűző napon kell állniuk. Ráadásul az emberek magánéletébe is örömmel nyúlnak bele és teszik tönkre csakúgyból, mert ilyenek. Hát nem csoda, ha az ember erre csak lövöldözéssel meg gyújtogatással tud reagálni?! Politikai propagandának lehet, hogy elmegy, főleg annak, aki annyira felháborodik, hogy a történetbeli következetlenségeket észre sem veszi. (Arról sem szól a fáma, hogy Omarnak miért kell a falon átszökdösnie csajozni, ahelyett, hogy a szabályos átkelőhelyen járna át?) Pedig amúgy tényleg érdekes lenne egy filmet készíteni arról, hogyan is lesz valakiből informátor és/vagy besúgó? Vagy legalábbis emberre hasonlító karakterekkel bemutatni a palesztin-izraeli konfliktus egy-egy részletét, körbejárva, feldolgozva. De sajnos ezt a film még csak meg sem kísérli, csupán a "hős szabadságharcos" iránti szánalomkeltésre játszik. A jelöltségig eljutott, szóval nem mondhatni, hogy teljesen sikertelenül.
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Olaszország: A nagy szépség (La grande bellezza, 2013) - Ennyiszer filmen még nem aludtam be. Fogalmam sincs, hogy ez a semmitmondó, félkész, dögunalmas valami hogy volt képes bármit is nyerni, nemhogy Oscart. Legjobb indulattal is egy silány Fellini-utánérzés, kábé a Dolce Vita félszáz évvel később, kibelezve. A középpontban az író Jep áll, aki hatvanötödik születésnapja apropóján átgondolja az életét, és rájön, hogy a római sztárvilág, aminek ő is a része, valójában milyen felületes és üres. Így negyven év alkotás után újra fölfedezi az élet szépségeit, ami azonban sajnos nem áll másból, mint olcsó közhelyek garmadájából. Van szó például a gyökerek fontosságáról, meg hogy egyedül a szépség illúziója ad értelmet az életnek, és még tömérdek tartalmatlan, instant bölcsesség. Amit a film valódi lelki mélységnek állít be, az valójában semmivel se mélyebb, mint az a társasági élet, amit Jep éppen maga mögött készül hagyni. A tuc-tuc zenére őrjöngő öregemberek simán hiteltelenek, a film meg egyszerűen pocsék.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
(Apdét: Megkérdeztem pár ismerősömet, akik látták, hogy nekik mi tetszett benne? Ők kiemelték a szépen megkomponált képeket, fényeket, a társas magány kiváló ábrázolását, illetve hogy Róma örökléte és a partivilág közötti kontraszt milyen remekül kirajzolódik. Ez is egy vélemény.)
Dánia: Vadászat (Jagten) - Thomas Vinterberg, miután 1998-ban a Születésnappal útjára indította az új dán filmet, most ismét a pedofilos témához nyúlt. A történet középpontjában Lucas áll, aki óvóbácsiként dolgozik, mígnem az egyik kislány olyat nem állít róla, amiből fölmerül a szexuális visszaélés gyanúja. Persze a néző tudja, hogy a kislány fejében valójában mik kapcsolódnak össze, de a lavina már elindult: a szakszerűtlen kihallgatás, a gyerek akaratlan manipulálása, a pletykák és a tettlegességig fajuló előítéletek szépen, lassan leépítik Lucas egzisztenciáját és önbecsülését. Közben meg sem egy gyerekét féltő szülő, sem egy ártatlanul meghurcolt ember nem képes racionálisan viselkedni, ami szintén csak tovább ront a helyzeten.
Picit hiteltelenül hat, hogy mindenki csak házibarkácsban próbálja megoldani az ügyet, a rendőrség pedig kábé sehol sincs, pedig normál esetben azonnal közbelépne, a törvényszéki gyerekpszichológussal és a családsegítővel együtt, főleg egy olyan jól kiépített szociális jelzőrendszerrel, mint ami Dániában van. A vissza-visszatérő vadászat-motívum egyértelmű utalás a hatvanas években Oscar-jelölt Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban-ra, ahol a főhősre állítólagos homoszexualitása miatt vadásznak, de ugyanúgy rávilágít a provinciális, magába zárkózó kisközösség modernkori továbbélésére. Pár évvel korábban már elnyerte dán film a legjobb külföldi Oscart, hasonló témában (az Egy jobb világ a bennünk rejlő erőszakot kutatta), de a jelöltséget a Vadászat is megkapta, jórészt Mads Mikkelsen csodásan emberközeli játékának köszönhetően.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Magyarország: A nagy füzet (2013) - Szász János visszatért a Witman fiúkhoz, csak most a külön világot kialakító testvérpár történetét egy világégéssel későbbre, a második világháborúba helyezte. Még nevük sincs, legalábbis a nagymama (Molnár Piroska) - akihez a szülők a közeledő harcok miatt helyezték őket - következetesen "szukafattyak"-nak hívja őket, és még ez a legkedvesebb becézés, amit tőle kapnak. Vége a szeretetteljes családi légkörnek, a fiúk pedig rájönnek: a háborút itt a frontvonal mögött is csak kemény testi-lelki edzettséggel lehet túlélni, az átváltozás minden mozzanatát pedig egy otthonról hozott füzetben dokumentálják. A két kiskamasz lassanként teljesen alkalmazkodik a háború gyilkos mechanizmusához, miközben hozzájuk képest még a kegyetlen nagymama is aranyos, fejkendős, öreg nénivé szelídül.
A tanyasi ház, az öregasszony, és az ikerfiúk összhatásáról erősen lehet asszociálni a Lore-ra, ám itt a felhozatalt még az SS-egyenruhás Ulrich Thomsen és A bukás Goebbels-eként is ismert Ulrich Matthes is erősíti. A két gyerekszínész Gyémánt-fivérek remekül hozzák a szerephez szükséges faarcot (ezért is jó amatőrökkel forgatni, mert ők még véletlenül se tuszkolnak bele többet), Molnár Piroska a lehető legjobb nagymama, Tóth Orsi, Andorai Péter és Kovács Lajos természetesen ebből a magyar filmből sem hiányozhatnak, de a legkellemesebb meglepetés mégis egy új arc: az epizódszerepre felbukkanó, de máris mindent megmutató Kiss Diána Magdolna, akivel remélhetőleg látunk még filmet (is).
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Hollandia: Borgman - A nyugat-európai mesevilág beszámol bizonyos manókról vagy koboldokról, akik néha előjönnek erdei rejtekükből és befészkelik magukat a békés polgárok életébe. Van, hogy csak apró csínytevésekkel törnek borsot az emberek orra alá, de olyan is akad, hogy szerencsétlenséget hoznak, vagy elrabolják a gyerekeket. Ez a Borgman is ilyen figura, akit erdei hajlékából elüldöznek, és a kertvárosi házba eleinte csak egy fürdés erejéig kérezkedik be. A család életébe észrevétlenül bekúszó hajléktalan egy darabig valóban mókás - ám amikor a haverjai is beköltöznek, a környék lakossága pedig furcsán elkezd tizedelődni, akkor a történet fokozatosan átfordul előbb fekete komédiába, majd rémisztő thrillerbe. A nézőbarát folyamat persze ennek a fordítottja lenne, de így legalább a végéig nő a feszültség és fokozódik a téboly.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Szingapúr: Ilo Ilo - Közepesen gazdag család épp a kilencvenes évek végi válság közepén vesz fel új dadát a kiskamasz fiú mellé. Eleinte nehezen indul be a vadon nevelt gyerek és a filippin cseléd viszonya, de a közös magány összehozza őket. Mindketten szenvednek a szülők egocentrikus életvitelétől, akik még egymásban sem bíznak. Apuka például nem meri elmondani, hogy elvesztette az állását, anyuka meg állandó pótcselekvésként összevissza dobálja a pénzt. A diszfunkcionális család zuhan lefelé, miközben lényegében a dada tartja össze őket is. Csendes, lassú, de max egyszer tanulságos.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Szerbia: Templom a dombon (Кругови - Krugovi) [Körök] - Három párhuzamos történetet fut egymás mellett. Németországban egy ott dolgozó délszláv vendégmunkás menedéket ad egy agresszív férje elől menekülő nőnek és kisfiának. Belgrádban egy orvos a műtőasztalon találkozik valakivel, akit nem szívesen operálna meg. A Boszniai Szerb Köztársaságban egy idős ember újjá akar építeni egy templomot (a dombon), de a neki segíteni akaró tinédzser fiút minduntalan elhajtja. Ezek a szereplők múltjukban mind kapcsolódnak valahogy egy, a délszláv háborúban megölt, szimpatikus szerb katona történetéhez. A háború a hátországban is megette a lelkeket, és hosszú időre rányomta a bélyegét az életben maradottakra. Mellbevágó történelmi szembenézés abból az országból, amit a borzalmak fő felelősének szokás tartani, valószínűleg nem ok nélkül.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Argentína: A német doktor (Wakolda) - Hatvanas évek eleji család a hűvös, de festői Patagóniába költözik. Az asszony az itteni német közösség iskolájába járt, ami - mint kiderül - a második világháború előtt-alatt igencsak azonosult az otthoni kurzussal, és titokban utána is megtartotta a régi hagyományokat. A család már útközben megismerkedik a szintén ide tartó, különös orvossal, aki aztán az ő szállodájukba költözik, önként a kiskamasz lány és az ikrekkel várandós anya (Natalia Oreiro) kezelőjének szegődik, suttyomban pedig feljegyzéseket és elemzéseket készít mindnyájukról. Apuka ebből csak annyit lát, hogy egy gyanús figura a családja bizalmába férkőzött, de a néző számára egyre világosabb: a német doktor maga Josef Mengele, aki nem csak elrejtőzni akar a nácivadászok elől, de az Auschwitzban félbehagyott munkásságát is itt akarja folytatni, persze finomabb eszközökkel, de azért akkor is na. Kimért, de feszült történelmi thriller, ami metaforikusan a nácizmus élre vasalt, steril eleganciába bújtatott egyen-emberesítési eszméjének a visszataszítóságára is rámutat. (A cím értelme rejtély marad, de valószínűleg nem kőművesiskolát jelent.)
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Afganisztán: وژمه [Wadzsma - angol címén Wajma: Az Afghan Love Story] - Wadzsma és Musztafa szerelmespár, igaz, csak titokban, ugyanis arrafelé még nem igazán díjazzák az ilyesmit. Aztán valahogy mégis megtörténik, ami ilyenkor szokott, csak a lány úgy marad, a srác meg egy szarfaszú, aki nem akarja vállalni a felelősséget. Ráadásul amikor a lány apja is megtudja, akkor ő is begorombul, és a saját kezébe veszi a család becsületét, miközben Wadzsmának van a legkevesebb joga dönteni saját magáról és magzatáról (amit amúgy meg szeretne tartani, csak ugye akkor lányanyaként vége is a társadalmi karrierjének). A közép-ázsiai ország filmművészete mostanában elég sokat foglalkozik a nők helyzetével, de az életeket megnehezítő szabályokról továbbra sem a filmkészítők döntenek.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Szaúd-Arábia: وجدة [Wadzsda - vagy angolosan Wadjda] - Címszereplő leányzó egy lázadó kiskamasz, ami leginkább abban merül ki, hogy tornacipőt hord, meg olyan ruhákat, mint pár világgal nyugatabbra bármelyik tinédzser lány - persze ő csak a fekete kendő alatt. Többször is kerül az iskolából való kicsapás szélére, de ez sem elég: szeretne egy biciklit! Habár a kerékpározás köztudottan nem lányoknak való, sőt még terméketlenséget is okoz(!), Wadzsda eltántoríthatatlan. Sőt hogy pénze legyen rá, benevez az iskolai Korán-bajnokságra is, ami tőle a lehető legtávolabb áll, de a főnyereményből pont meg tudná venni a kiszemelt példányt. Miközben készül a nagy eseményre, szülei magánéleti válságán, valamint az erkölcscsősz igazgatónőn keresztül kirajzolódik előtte egy álszent világ, ami őt is egyre inkább a rabjaként kezeli. Felnövéstörténetbe csomagolt keresztmetszet egy országról, ahol borzasztó rossz lehet nőként élni. Az ország első női filmrendezőjének meg is kellett küzdenie, hogy ezt a művet elkészítse, főleg hogy hazája első Oscar-nevezésévé váljon.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
Szlovákia: Kutyám, Killer (Môj pes Killer) - Marek, a szkinhed srác az apjával és pitbulljával együtt próbál kikecmeregni az adósságcsapdából, amihez el kell adni vagy a telket, vagy a lakásukat. Ehhez a fiúnak ismét találkoznia kell régen látott anyjával, vele együtt pedig annak újabb gyerekével, egy cigány kisfiúval. Az alaphelyzetből adódó feszültséget az fűti jobban, hogy míg Mareket kiskorában elhagyta az anyja (nyilvánvalóan az apja agresszív viselkedése miatt), addig a feltestvérének végig ott van. Régi indulatok és frusztrációk a felszínre törnek, pont amik Mareket már eddig is a nyíltan vállalt agresszió felé terelték - kérdés, hogy a szembesüléstől ezek lecsillapulnak vagy még inkább fölerősödnek? Dokumentarista, amatőr szereplős keresztmetszet Káeurópa mélyéről.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Lettország: Mammu, es tevi mīlu [Anya, szeretlek] - A kiskamasz Reymonds a serdülő fiúk rosszcsont életét éli. Amikor egyik csínytevése a vártnál rosszabban sül el, és az őt egyedül nevelő anyjával összeveszik, elszökik és belopózik egy magára hagyott luxuslakásba, ám szerencsétlenségére a tulaj is pont éppen akkor bukkan föl. Reymonds így belemenekül a rigai éjszakába, hogy visszaszerezze a félresikerült kaland közben eltűnt szaxofonját, ugyanis két nap múlva fellépés az iskolai zenekarral. (Legalább most nem paneldzsungelről van szó, mint a két évvel későbbi Modrisban, hanem mintha csak Budapest VII.-VIII. kerületében járnánk.) A Négyszáz csapás alaphelyzete: alapvetően nem történik semmi súlyos vagy helyrehozhatatlan, de a balul elsülő helyrehozási kísérletek, a felnőttekkel szembeni (érthető) bizalmatlanság, és a gyerekekkel inkompatibilis rendszer miatt a kissrác pár nap alatt is olyan spirálba keveri magát, amiből már lehetetlen komoly következmények nélkül kijönni.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Hongkong: A nagymester (一代宗師 ) [jí dá cong sí] - Színes-szagos-szélesvásznú verekedős filmeposz Ip Man-ról, aki nem egy helyi internetszerelő volt, hanem egy kung fu-nagymester, többek között Bruce Lee tanítója. Az ő történetét meséli el a film, onnantól kezdve, hogy az előző nagymester az 1930-as években utódot keresett magának, és ezt egy párharc alapján akarta eldönteni. Azt a meccset Ip Man nyerte meg, de ezt a nagymester lánya nem akarta annyiban hagyni, így vele is ki kellett állnia. Az ő vonzalommal vegyes vetélkedésükből kiindulva úszik át a film a japán megszálláson ás a második világháborún át az ötvenes évekbe, amikor is Ip Man Hongkongba szökött. A film szerint megélhetési gondjai miatt, kis utánanézéssel azért kideríthető, hogy kemény politikai okokból, csak ezt a pártállam filmgyártása ezek szerint nem szereti nagydobra verni. Meg egyébként is ezt a politikai szálat a film teljesen elfojtja, pedig enélkül elég nehéz erről az emberről hiteles filmet készíteni. Hiába szedte össze Wong Kar Wai az ország színészvilágának legjavát, ez egy sokadik csilivili kung fu-film lett, ami még szűkre szabott cselekményében sem szól másról, mint magáról a kung fu-ról. A shortlistig eljutott, mert tényleg nagyon szépen van fényképezve és összevágva zenével, de ennyi.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Nagy-Britannia: Metro Manila - Vidéki Fülöp-szigeteki család felköltözik Manilába, a jobb élet reményében fejest ugorva a bizonytalanba. Miután egy csaló elszedi az összes pénzüket, hamar a nyomortelepen kötnek ki. Anyuka egy bárban talál állást, apuka pedig a pénzszállítóknál, ahol egy idősebb, tapasztaltabb és titokzatosabb kolléga veszi szárnyai alá. Itt kiismeri a város rejtett zugait, a csapdákat és veszélyhelyzeteket, valamint a nagybani bűnözés rejtélyeit. A hatásos képekkel felrajzolt rendszerkritika mellett viszont van egy nagyon izgalmas krimi-akciófilmes szál is, ami a pénzszállítás témájából eleve várható. Feszült, élvezetes, tartalmas, akár szélesebb körben is remekül fogyasztható.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Bosznia-Hercegovina: Epizód egy vasgyűjtő életéből (Epizoda u životu berača željeza) - A cigánytelepen élő család fő bevételi forrása az innen-onnan összeguberált fémhulladék, amit az apa elad a feldolgozónak. Az anyának egyszer csak magzatelhalás miatt sürgős műtétre lenne szüksége, de mivel nincs biztosítása, a városi kórházban csak megfizethetetlen összegért látnák el. Olyan emberek reménytelenséggel, mégis óriási túlélési ösztönnel teli mindennapjai, akikről a rendszer már nagyon régen lemondott. Hogy a valóságban mennyire elképzelhető, hogy életmentő műtéteket nem végeznek el arra rászorulókon, illetve egy fehérbőrű nőt is ilyen megalázóan elhajtottak-e volna, azon el lehet tanakodni. De ezzel együtt is a balkáni dokumentarista műfaj mellbevágó darabot tett le az asztalra, amit a berlini filmfesztiválon a zsűri nagydíjával, Oscaron pedig a kilences shortlistre kerüléssel jutalmaztak.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Norvégia: Jeg er din [Tied vagyok] - Pakisztáni bevándorló hátterű lány kisfiát felváltva neveli annak különélő apjával, közben elég laza életet él. Valahogy mégsem akar neki beindulni a szekér: amatőr színészként nem nagyon jönnek a szerepek, és párkeresés terén is csak egy svédországi távkapcsolat jön össze, ahol sem a férfi nem tudja őt a gyerekével együtt elfogadni, de neki magának is gondot okoz a pasizás és az anyaság összeegyeztetése. Pedig egyedül a magányát szeretné enyhíteni, mégis sorra veszíti el társadalmi kapcsolatait. Nem túl mozgalmas dráma, a pár évvel későbbi, ennek az előzményfilmjének tekinthető "What Will People Say?" jobban sikerült.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Irán: A múlt (Le Passé) - Perzsa férfi Franciaországba utazik, hogy elváljon ottani feleségétől (Bérénice Bejo A némafilmesből), aki szeretne ismét férjhez menni. A helyzetet bonyolítják a nőnek egy másik házasságából származó gyerekei, illetve új párjának ötéves kisfia, akit szintén ő nevel. Plusz a leendő új férj jelenlegi felesége, aki éppen kómában fekszik, ergo fogalma sincs, hogy mi folyik körülötte. Az elég bonyolult alaphelyzet felvázolásával el is megy a film fele, majd még ehhez is jönnek újabb adalékok és kiderülő titkok, meg még maga az ezekre épülő történet. Utóbbit lehetett is volna kicsit rövidebbre fogni, a bő két órás idő elég túlnyújtott lett. Ez alighanem az európai producerek szorgalmazására alakult így, merthogy nyugaton a sztori a lényeg - ezzel szemben az iráni filmekben sokkal inkább az emberi kapcsolatok és konfliktusok izgalmas szövevénye, amik mellett a cselekmény majdhogynem eltörpül. A közel-keleti ország 2012-ben Egy válás történetével megnyerte az Oscart, majd 2013-ban bojkottálta. Azt követően viszont ismét az előzőleg győztes film rendezője, Ászgár Fárhodi legújabb alkotása indulhatott, ám ezúttal jóval kevesebb sikerrel. (Fárhodi hiába készítette el később szintén Európában a Mindenki tudját, mégis az otthon készült filmjei lesznek az igazán említésre méltóak, mint például a később szintén Oscart nyert Az ügyfél, vagy a 2022-ben shortlist-re került A hős.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Szlovénia: Osztályellenség (Razredni sovražnik) - Végzős középiskolai osztályba új tanár jön, aki a régimódi, avíttas módszereivel hamar magára haragítja a közösséget. A helyzeten tovább ront az egyik diák öngyilkossága, amiért a többiek szintén a tanárt kezdik hibáztatni. Meg az egész iskolát, ami a lazaság és szabadjára engedés máza mögött versenyistállót tart fenn. Persze hogy valóban a tanárban/iskolában/rendszerben van-e a hiba, vagy inkább a diákok kaptak vérszemet a nagy szókimondásban, és már rutinból lefasisztáznak minden nem tetsző pedagógust, netán mindkettő, ennek eldöntése maximálian a néző dolga. Olyannyira, hogy a fölmerülő kérdéseken, szituációkon és döntéseken utána még bőven lehet agyalni. (Cselekményében igencsak hasonlít a két évvel ezelőtti, kanadai Lazhar tanár úrra.) Lázadó osztályos filmből van jó pár (az én kedvencem továbbra is az eddás Ballagás), de aki szereti a műfajt, annak ez is fog tetszeni.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Csád: GriGris - A címszereplő pasas (ejtsd: grigri) nem túl szép, pláne nem túl okos, ráadásul egyik lába rövidebb, mint a másik, ezért csak sántikálva tud járni. Viszont esténként ő a táncparkett ördöge, a helyi diszkó közönségének nagy tetszésére. Lényegében ez a fő bevételi forrása, emellett anyjával lakik, és besegít nevelőapja fényképészetében. Utóbbi kórházba kerül, a kórházi számlát pedig nem tudják kifizetni. Ezzel párhuzamosan Grisgris összeszerelmesedik egy prostituálttal, aki új életet akar kezdeni, szóval a pénz nagyon kéne. Ezért elszegődik egy benzincsempész maffiózó ismerőséhez. De mint említett volt: nem ő a legélesebb kés a fiókban, ezért azt hiszi, hogy ha ellopja a rábízott benzinszállítmányt, hogy abból rendezze a családi adósságokat, az nem fog kiderülni. Hát téved, így nincs más hátra, mint menekülni.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Görögország: Το Αγόρι Τρώει το Φαγητό του Πουλιού [A fiú, aki madáreledelt eszik] - Fiatal férfi próbál túlélni napról napra, de láthatóan már ételre sincs pénze, a madara kalitkájából eszi ki a magvakat. Meg még ahonnan tud, például a szomszéd bácsi konyhájából és cukortartójából. Szóval elég hektikus életet él, meg nem is teljesen normális, ez teljesen világos egyéb szokásaiból, meg emberekkel való érintkezéséből - persze lehet, hogy ez is az éhezés és önsanyargatás eredménye. Majd úgy dönt, hogy a civilizációhoz fűződő utolsó kapcsolatait is felszámolja. Dokumentarista, mozgó kamerás alkotás, egy fura figura életének egy rövid szakaszáról. Mintha kicsit az Idióták párhuzamos darabja szeretne lenni.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Franciaország: Renoir - Az idős festőóriás tengerparti rezidenciájába fiatal lány érkezik, hogy modellt álljon. Aztán egyszer csak hazaérkezik előbbinek az első világháborúban harcoló fia (Jean Renoir, a későbbi filmrendező, A nagy ábránd alkotója), és a modellel előre borítékolható szerelem kezd közöttük kialakulni. Aki jártas a család történetében (vagy utánanézett a valós eseményeknek), az azt is előre tudja, hogy ennek házasság lesz a vége. Addig viszont a film leginkább őróluk szól, meg a Renoir-ház belső viszonyairól. A legkevésbé viszont Auguste Renoir művészetéről, sőt a legendás festő is csupán mellékszereplő a saját filmjében. Leginkább csak a fizikai leépülését nézzük végig, meg hallgathatjuk építő gondolatait a formás női keblekről és fenekekről - amiből szerencsére azért látunk is jó párat. A film többi részében viszont sajnos egy szokásos kaptafára készült francia sablonfilm. Nagy kár érte.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Románia: Poziţia Copilului [Magzatpóz] -
