Utolsó frissítés: 2020. március 23.
Már az előző bejegyzés közben kijött a legjobb kilencnek szavazott film listája, amikből majd kikerül az öt jelölt és az egyetlen győztes. Legnagyobb siker, hogy a magyar szarvasok: Picur és Góliát (gyk: a Testről és lélekről főszereplői) is ott vannak, de az előző részekben listázottak közül a svéd A négyzet és az orosz Nem szeretve is helyet kaptak. Legnagyobb meglepetést ezek közül talán az első nevezését küldő Szenegál okozta, de érdekes módon két, papíron háborúban álló ország: Izrael és Libanon filmjei is bekerültek, ráadásul mindketten a palesztin kérdéskört érintve. Kissé meglepő, hogy a korábban esélyesnek gondolt osztrák Happy End és dán Du forsvinder kiestek, de a helyettük bekerült chilei transzvesztita-sztorit, a szintén LMBT témájú dél-afrikai alkotást, valamint a német-török Fatih Akin új filmjét is kíváncsian várjuk.
Szenegál: Félicité [Boldogság] - A címszereplő Félicité énekesnő egy kinshasai lebujban, nappal próbálja túlélni a hőséget, este meg fellép. Egyszer csak telefont kap, hogy tizenéves fia balesetet szenvedett, meg kell műteni, az árát meg neki, az anyjának kell rá minél sürgősebben előkerítenie, a kórházi gyógyszerekkel együtt. (Azért valahol vigasztaló, hogy van a magyarnál szarabb egészségügyi rendszer, ha csak a harmadik világban is.) Félicité elindul behajtani az adósságait, meg pénzt szerezni, ahogy és akitől tud, illetve kompenzálni, amit anyaként elmulasztott. Ebben pedig egy helyi Németh Szilárd-hasonmás (Néger Szilárd? bocs) is a segítségére siet, bár róla se mindig tudni, hogy mi is a célja valójában. Ez a három ember keresi tehát az utat egymáshoz, és tanulja az emberi kötődés műfaját.
Fekete-Afrika idén rekordszámú filmmel képviseltette magát a nevezések között, de Szenegál részéről kellemes meglepetést okozott, hogy első nevezése máris bekerült a decemberi legjobb kilenc közé. Főleg, hogy - mint ahogy ez a helyszínből következik - valójában a Kongói Demokratikus Köztársaságban forgott, és lényegében az egész szubszaharai kontinensrész társadalmának egyenlőtlenségeiről, nyomoráról, veszélyes életéről nyújt reális és nyomasztó keresztmetszetet. (Éppen ezért a szürreális álomkép-bevágásokat nyugodtan hagyni lehetett volna.) Plusz érdekesség: a címszerepért a kongói Véro Tshanda Beya Mputu megkapta az Afrikai Filmakadémia díját (lényegében az afrikai Oscart).
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Chile: Una mujer fantástica [Egy fantasztikus nő] - Gazdag ember halála után a családja sürgősen rárepül az örökségre, a transz barátnőjének még a rendes gyászt és az elbúcsúzást sem engedik. Marina mindent megtesz, hogy ellenálljon az akarnok ex-feleségnek, agresszív fiának, plusz egy nyomozónő gyanúsítgatásának is, dacolva minden akadállyal, megalázással és dehumanizálással, és persze az új élethelyzettel. A film óriási érdeme, hogy úgy szól egy transzszexuális ember drámájáról, hogy közben nem tolja lépten-nyomon a néző arcába, hogy milyen nehéz az LMBTQ emberek élete (sőt nincs is más, nem ciszheteró szereplője a filmnek). Viszont remekül bemutatja a nőiség, sőt szükség esetén a férfiasság megélését is, lebontva a létező nemi szerepek közötti határokat. Buzizásból is épp csak annyi van, amennyi a hitelességhez szükséges, de Chile láthatóan még így is jóval toleránsabb hely Káeurópánál. A mű az öt jelölt közé már bekerült, de nem véletlenül tartják akár a győzelemre is esélyesnek - ebben pedig a szinte még amatőrnek számító főszereplő, a valóban transz Daniela Vega alakításának is óriási része van.
(Apdét: Győzött. Helyes.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Bulgária: Az óra (Слава - Szlava) - Canko, a magának való, magányos vasutas talál a sínek között egy csomó pénzt, amiről értesíti a rendőrséget. Jutalmul miniszteri kitüntetést kap, sajtónyilvánosságot, és egy gagyi kvarcórát. A közlekedési miniszternek a legújabb üzemanyag-lopási botrány közepén pont jól jön a becsületes vasutas, akivel lehet fényképezkedni, de amikor Canko fölfedné neki említett bűneset részleteit, az már nem érdekli. Az egyszeri, beszédhibás, érdekérvényesítésre képtelen kisembert mind a politika, mind a sajtó csak a saját céljaira használja, és még a díjátadóra lecsatolt, Szlava (=dicsőség) márkájú, apjától kapott, saját régi óráját sem kapja vissza. Utóbbi ügyében az aljas női középvezetőnél tesz pár kört, akiről szintén kirajzolódik: ennek a korrupt, mindenkin átzakatoló rendszernek ő nem csak fenntartója, de éppannyira áldozata is.
Szomorúan szatirikus történet a balkáni és káeurópai viszonyokról, ahol nem a bürokrácia szolgálja az embert, hanem fordítva, és ahol a tisztességeseket kiterítik úgyis.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
Litvánia: Šerkšnas [Fagy] - Rokas, a litván huszonéves srác baráti megbízásból felszerelést visz az ukrán hadseregnek, a kelet-ukrajnai polgárháború közepébe. Eleinte csak érdekes kalandnak fogja fel (ezért is viszi magával a barátnőjét), de ahogy a furgon egyre beljebb halad a háborús övezet felé, Rokas is fokozatosan szembesül Európa elfeledett fegyveres konfliktusának létező rémképeivel. Road movie érdekes tapasztalatokkal és kérdésekkel - kár, hogy a két órából az elsőben alig történik valami, eltekintve Vanessa Paradise erőltetett kameójától. Utána viszont valóban érdekessé válik, főleg ha azt is tudjuk, hogy a filmet eredeti helyszíneken, vagyis az ukrán-szakadár frontvonalon forgatták.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Izrael: Foxtrot (פוקסטרוט) - Sajnos, a címétől eltérően, ez nem egy vidám, zenés-táncos film: a Foxtrot itt a katonai ellenőrzőpontnak a kódneve, ahol az alig húszéves Jonatán Feldman a sorkatonai szolgálatát tölti. Természetesen a hasonló nevű tánc is előkerül, mint a körbe-körbe járás és egy helyben topogás szimbóluma. Az alaptörténet szerint Jonatán szüleihez becsönget két katona, akik közlik: fiuk szolgálatteljesítés közben életét vesztette. Majd néhány óra múlva érkezik az újabb bejelentés: tévedés történt, a fiuk él és jól van - ám ez a hír csak tovább komplikálja az egyébként is feszült helyzetet. A film első harmada az apa friss gyászáról szól, a második harmada a fiú katonaidejét mutatja be, a harmadik pedig a két szülő közös feldolgozásába ad betekintést.
Tipikusan exportra gyártott izraeli film, ami kifelé akar bűnbánatot gyakorolni a világpolitika állásáért. A befuccsolt béketörekvések miatt mára már teljesen jobbra tolódott izraeli társadalom szemében pedig már megint csak a Tel Aviv-i burokban élő balosok kérnek elnézést, hogy az ország merészeli megvédeni önmagát. Szó ami szó: a második felvonásban bemutatott checkpoint sokkal inkább egy metaforákkal teletűzdelt álomkép, mint valóságos színhely. (Biztos vannak, akik az ott játszódó történetszálról most azt hiszik, hogy olyasmi gond nélkül megtörténhet. Az alkotók részéről jobb lett volna ezt egyértelműbbé tenni.) Azzal a megállapítással is lehetne vitatkozni, miszerint a hadsereg teljesen fölösleges, és csak arra jó, hogy emberek életét különböző módokon tegye tönkre. Azonban így is remek kép rajzolódik ki egy elfojtásokkal küzdő társadalomról, ahol a halál frusztrációt okoz, az pedig újabb halálokat, és így tovább, körbe-körbe. Mindezeken kívül a számos hazai díjhoz, valamint Oscaron a legjobb kilencbe kerüléshez a mindig kiváló Lior Askenázi játéka is nagyban hozzájárult.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Thaiföld: Dao Khanong (ดาวคะนอง) - Két nő elutazik egy házba, a dzsungel közepébe. Az idősebbik az 1976. októberi sajnálatos eseményeknek - a vérbe fojtott egyetemi tüntetéseknek - az egyik megmaradt hírmondója, a fiatalabbik pedig filmes, aki előbbinek az életét szeretné filmen megörökíteni. Bár még kétszeres gyorsítással is iszonyú lassú, még a végtelenségig elnyújtott (időkitöltő?) tájképek ellenére is akad némi esély a beindulásra. Ám a közepétől elkezd más emberekről szólni, és az egész átfordul valami (rossz értelemben vett) szürreálisba, ami mintha a jelenkornak akarna görbe tükröt mutatni, de olyan ügyetlenül, hogy összetörik az egész. Ha megmaradt volna az eredeti témánál, talán kijött volna valami, de ebbe így tényleg kár volt belefogni. (A film címe Bangkok egyik kerülete, de ennél több nem derül ki arról se. A film angol címe: "Before It Gets Dark" pedig a '76-os kijárási tilalomra utal.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Nepál: सेतो सूर्य (Szeto Szurja) [Fehér csillag – Alighanem utalás a Nepál zászlajában található fehér napra és csillagra.] – A nepáli polgárháborúnak immár tíz éve vége, de a lenyomata még sokáig él a társadalomban és a lelkekben. Ebben a műben egy volt maoista felkelő tér vissza igencsak konzervatív és királypárti falujába, hogy jelen legyen apja temetésén. A hagyományok szerint a holttestet ilyenkor az elhunyt fiainak kell cipelniük az elégetés helyére, ám a két testvér út közben úgy összevész – részben a történelmi sérelmeken, részben a női főszereplőn – hogy a zászlóval letakart holttest az út közepén marad, és a helyi öregek vigyáznak rá. Az ő beszélgetésükből, és persze a főhős kalandjaiból nagyjából pontos keresztmetszetet kapunk az átmeneti korral, elhasználódott hagyományokkal és meg nem értett forradalmárokkal küszködő ország helyzetéről. Végre egy rendes, nézhető film a Himalájából. Semmi Bullywood, csak normális, hihető, emberi dráma.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Dél-Afrika: Inxeba [Seb] - A xhosza férfivá avatásra valamikor nagykamasz korban kerül sor. Ilyenkor a fiúkat elviszik egy kunyhótáborba, körülmetélik őket (innen -is- a cím), majd fehérre festve kell ott eltölteniük két hetet, miközben a beavatójuk, egy tapasztaltabb férfi foglalkozik velük. A főszereplő páros mindkét tagjáról hamar kiderül, hogy meleg, de míg az idősebb Xolaninak (aki amúgy vidéki kétkezi munkás) mindennapos gondot jelent magában elfojtani, addig a fiú, aki Jo(hannes)burgból jött, bár ő sem veri nagydobra, azért jóval szabadabban éli meg önmagát. Az életfelfogásbeli különbségek is sorban kikristályosodnak közöttük, ráadásul Xolani szeretője is bekavar. Nem egy túl mozgalmas alkotás, a sok üresjátéknak pedig sajnos a végkifejlet rendes felvezetése esik áldozatul. Dicséretes, hogy a homoszexuális szál nem vitte el melegfilmmé, hanem maradt egy mellékes, ám el nem hanyagolható körülmény. Ám összességében érthetetlen, mitől került be a legjobb kilencbe.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Görögország: Πλατεία Αμερικής [Plateia Amerikisz - Amerika tér] - A mindig nyüzsgő Athén egy kevésbé frekventált, címben is szereplő környéke véletlenszerűen összehoz pár embert: többek között a titokzatos tetoválóművészt, a szír menekültet, aki kislányával Németországba szeretne eljutni, az afró énekeslányt, aki meg akar szökni a helyi maffiózó karmai közül, valamint a kis lúzer kukatörpét, akinek meggyőződése, hogy a térből bevándorlóország lett, és ezt bármily köztörvényes aljasság árán is meg kell állítani (van tippem, kiről mintázhatták). Egyfajta aktuális keresztmetszet akarna lenni a jelenkor görög társadalmáról, de sajnos ahhoz nem elég szerteágazó, a szálak pedig elég sután érnek össze, és a kifutásuk is össze van csapva. Pedig biztos jó film lenne, ha egyszer megcsinálnák rendesen.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Szerbia: Rekviem J. asszonyért (Rekvijem za gospođu J.) - Egy középkorú, depressziós asszony felkészülése az öngyilkosságra, miközben újra önmagára talál. A Titanicon is adták (a magyar címét is ott kapta), sőt még a kiváló Mirjana Karanovičot is elhívták. A műről ott számolunk be bővebben.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Kanada: Hochelaga, a szellemek földje* (Hochelaga terre des âmes) - Egy montréali amerikaifoci-meccs közben megnyílik a föld, és a stadion alól előkerülnek Hochelaga, az ősi irokéz falu maradványai. A legenda szerint a helyiek itt fogadták Jacques Cartier felfedezőt, aki a település melletti dombot elnevezte "királyi hegynek", vagyis Mont Réal-nak. Az ásatás közben pedig megelevenedik a kanadai történelem, pontosabban három, nem túl érdekfeszítő epizód, aminek a tanulsága: rengetegen éltek és harcoltak ezen a földön, az őslakosoktól kezdve, az angolokon, franciákon, loyalistákon, patriótákon át az Afrikából behurcoltakig. Éppen ezért milyen jó is, hogy ezek leszármazottai ma mind ugyanazon csapat (értsd: ország-nép-nemzet) színei alatt játszanak, együtt védelmezve a hazai pályát.
Elgondolkodtató, hogy ha Magyarországon készülne film arról, hogy végtére is mindenki szívében ugyanaz a jász, kun, besenyő, "török, tatár, román, tót vér kavarog", nem beszélve a cigányokról és a zsidókról, annak vajon milyen lenne a fogadtatása? A politikai mondanivaló itt is teljesen átjön, csak sajnos a nézhetőség rovására. Nem is beszélve a kihagyott hétpontosokról: például lehetett volna összehozni egy történelmi tablót, ami akár a huszadik század viharain át a jelenkorig vezeti a sokszínűen büszke ország imidzsét. Vagy akár lehetett volna ez a kanadai filmes bocsánatkérés az indiánok kiirtásáért, ami most szintén elmaradt. Sebaj, legalább az örök aktuális lényeg átment: "a harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés."
*Ezt a magyar címet a Frankofón filmnapokon adták neki.
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Németország: Sötétben (Aus dem nichts) [Tükörfordításban "A semmiből" lenne, de úgy látszik, a magyar forgalmazó az angol "In the Fade" címet vette alapul, ami viszont inkább "Homályban" lenne. A Fatih Akin-címek lefordítása már a "Gegen die Wand" = "Fallal szemben" (ami valójában "neki a falnak" vagy "fejjel a falnak" lett volna, és a cselekményből is az következne) óta valahogy nem sikerül.]
A hamburgi Katja egyszer arra megy haza, hogy kurd férje és kisfiuk felrobbantak egy pokolgépes merényletben. Viszonylag hamar kiderül, hogy a tettet egy fiatal, neonáci pár hajtotta végre, és innentől egy hosszas, de feszült nyomozati és bírósági eljárás veszi kezdetét. Annak a kimentelét elárulni némileg spoiler lenne, de azt lehet sejteni, hogy ha a várakozások szerint alakulna, akkor elég kurtán végződne a mű, és a film utolsó harmadát kitevő, földközi-tengeri út is indokolatlanná válna. Egyébként Fatih Akin újabb remekművet tett le az asztalra, ami ezúttal kicsit melankolikusabb, de a belső izgalom végig fennmarad, és a lelki vívódás hiteles (=nem túltolt) ábrázolása sem akasztja meg a cselekményt. Diane Krüger nagyon jól elviszi az egészet, de a német film élő ikonja: Ulrich Tukur kétjelenetes cameója is megadja a megfelelő szintet. A legjobb kilencbe abszolút jogosan került be, a világbajnokságot meg majd a Nationalelf úgyis hozza.
[Apdét: Sajnos a Nationalelf erősen szint alatt teljesített, az pedig továbbra is rejtély maradt, hogy egy járdaszéli táblához rögzített bomba hogyan tudja a szembelévő irodát belülről kiégetni?]
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Észtország: November - Rémmese az észt történelem és mondavilág kevésbé fényes idejéből. Anyagi és szellemi nyomorban élő parasztok, mindenszentekkor feléledő halottak, keresztény dogmákkal keveredő pogány hiedelmek, illetve szerszámokból összerakott, ördögi lélekkel rendelkező, fura lények - ők mind az észt hiedelemvilág szereplői, ami a film szerint még a XIX. században is bőven működött. Ők itt egy (vagy két) beteljesületlen szerelem története köré csoportosulnak, nem túl koherensen, de az emberek élete és gondolkodása remekül átjön, valamint egy csipetnyi az ébredező észt nemzeti öntudatból. Végre egy film, ahol a fekete-fehér tényleg működik. Adták az Észt filmhéten és a Titanicon is.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Szingapúr: Pop Aye - Középkorú bangkoki építész hullámvölgybe kerül, mind szakmailag, mind házaséletileg. Ám teljesen véletlenül egy utcai mutatványosnál rátalál gyerekkori elefántjára (aki annak idején a Popeye névre hallgatott), és ez új értelmet ad az életének. Felesége ezt nem igazán tudja tolerálni, ám ő maga a fánival útra kel egykori szülőfalujába, hogy együtt elevenítsék fel a hajdani időket. Az út végére pedig, ahogy azt sejteni lehet, helyére kerül múlt, jelen s jövendő, és mindenkiből szebb és jobb ember, illetve elefánt lesz, ráadásul a titok is kiderül, hogy miért is kellett nekik annak idején elválniuk egymástól. Persze útközben is sok minden történik kettejükkel, ám azok a kalandok és találkozások sajnos nem nagyon viszik előre a cselekményt, inkább csak egymás után rakott, kidolgozatlan epizódok. Cselekmény nélkül meg hiába a Bill Murray-s felállás, nem lehet valami túl jót összehozni, főleg a tavalyi Apprentice-hez foghatót nem.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Írország: Song of Granite [A kő dala] - Írország végre ismét a saját hátországából jelentkezik. Ráadásul a XX. század azon évtizedeiből, amikor a nyomor és nihil közepén a közösség összetartozását a krumplihámozás és a közös zenei kultúra ápolása jelentette - illetve később, az ipari fellendülés alatt, amikor a hajógyári vendégmunkások a kocsmáikban elevenítették fel az otthonról hozott dalokat. Mindezt Joe Heaney folkénekes életútján keresztül, de az életrajzi adatok helyett valóban az ír népzenéé, a csodás népdaloké, a sziklás tájé, és ezé a fura kelta nyelvé a főszerep. Az olykor bevágott eredeti felvételek remekül illeszkednek a nagy egészbe, és - részben emiatt is - a fekete-fehér kópia valóban a dokufilmes légkört és a harmincas, illetve hatvanas évekbeli világot adja vissza. Utóbbiban az is sokat segít, hogy a leforgatott párbeszédek is megőrizték természetes jellegüket, illetve hogy a filmben szereplő kiváló énekesek (például a főszereplő Micheál Ó Confhaola) a maximumot nyújtották. Talán ez a film is hozzájárul eme páratlan zenei kincs és különleges nyelv megőrzéséhez. (A lenti pontozás csalóka, mivel az egész film lényegében egy jelenetekkel tagolt zenés műsor, ezért nem is érdemes benne keresni a szokásos szempontokat. De ha már, akkor
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ] Zene+Hangulat: [******]
Kirgizisztán: Кентавр (Kentavr) [Kentaur] - Idősödő jómunkásember kétkezi rakodásból és kölcsönökből próbálja eltartani süketnéma feleségét és fejlődésben akadozó kisgyerekét. A napi terheket meg úgy vezeti le, hogy - szabadságvágytól, meg valamiféle ősi dicsőségre alapozott nacionalizmustól vezérelve - éjszakánként lovakat köt el, hogy meglovagolja őket. Fő áldozata pedig a saját öccse, aki egészen véletlenül a környék legprosztóbb maffiózója is egyben. Nem lesz ennek jó vége - gondolhatnánk, és tényleg. Jó megtudni, hogy Közép-Ázsiában is élnek emberek.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Mongólia: Чингийсин хуухдууд (Csingijszin huuhduud) [Dzsingisz kán gyermekei] - A pusztai jurtában élő gazda az idősebbik fiát beadja lovasnak a módosabb kollégájához. Ám a kisebbik fiú is szeretne lovas lenni, meg rejtőzik is benne némi tehetség, ezért a gazda úgy dönt: elengedi őt is az aktuális népi lóversenyre, és saját maga készíti fel alá a lovat. Mindeközben egy amerikai nőt is pont arra esz a fene, és nekiáll osztogatni kéretlen tanácsait, amit a helyiek egészen jól tolerálnak. Ám fő kérdés továbbra is az: vajon sikerül-e a legkisebb királyfinak a csoda? Turisztikai reklámfilm kilencvenes évekbeli színvonalon, ami szerint teljesen normális dolog gyerekeket vágtató lovakon versenyeztetni, hettyempittyes folklórcuccban, minden védőruházat nélkül. Viszont azt is megmutatja, mit is jelent valójában, hogy "lovasnemzet", és további előnye, hogy megnézhető online.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Spanyolország: Estiu 1993 [Nyár 1993] - Árván maradt kislány a katalán vidékre kerül nagybátyjáékhoz. Itt pedig megy tovább az élet: miközben átmegy a gyerekkor szokásos fázisain, belenő az új családjába. Azon kívül, hogy egy alattomos, undok kis dög, nem történik vele se sok minden. Vannak persze beilleszkedési nehézségek, amiket egy gyerekpszichológus nyilván szakavatottabb szemmel néz, de amúgy semmi olyasmi, amiért érdemes volt ezt a filmet megcsinálni. A rendezőnő önéletrajzi ihletésű munkája, ezért is játszódik a kilencvenes évek elején, amúgy ennek a háttérnek nem sok szerepe van. Nehéz elképzelni, Európa egyik filmes nagyhatalma - a katalánok felé prezentálandó jófejségen kívül - miért pont ezzel indult az Oscaron. Jövőre valami tartalmasabbat várunk.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Fülöp-szigetek: Végzetes lövés (Birdshot) - Tizenhárom éves kislány éhsége enyhítésére levadászik egy védett sasmadarat, ami ráadásul az egyik helyi nemzeti jelkép. Az ügy felderítését a fiatal, ambiciózus rendőr kapja meg, akit hajt az elismerés iránti vágy, csak egyrészt idegenkedik kissé zakkant társa módszereitől, másrészt szívesebben nyomozna egy utasokkal eltűnt busz ügyében, ami iránt a felettesei valahogy nem mutatnak sok érdeklődést. Korai felnövéstörténetbe csomagolt társadalomkritika egy országról, ahol az ember vagy maradéktalanul behódol a zsarnoki államnak, vagy nem marad más választása, mint hogy tényleg bűnözővé váljon. A pszichopata, idősebb rendőrt alakító John Arcilla felkapott színész lehet a szigeteken, mivel két évvel ezelőtt a General Luna hasonló karakterű címszerepét is ő játszotta. Maga a film pedig jól összerakott, érdekes, fordulatos, tanulságos. A magyar címét a 2017-es Titanic fesztiválon kapta, és még más versenyeket is felfigyeltek rá, de sajnos az Oscaron nem elegen.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Libanon: A sértés (قضية رقم ٢٣ - L'insulte) [Az inzultus vagy A 23-as számú ügy] - Az egész egy erkélyből kilógó vízelvezető csővel kezdődik, meg a jómunkásemberekkel, akik azt kéretlenül megcsinálják. Lesz is szóváltás a dologból, majd egy kis utcai pofozkodás, végül egy bírósági tyúkper. Ám mivel az egyik fél maronita keresztény, a másik meg palesztin muszlim, az ügy elég gyorsan etnikai-vallási színezetet is kap, a lassan harminc éve véget ért polgárháború óta elfojtott feszültséggel, mindkét oldalon fájó emlékekkel, bármikor feltéphető sebekkel, és a komplett sajtóval, médiával és politikával, ami mindezt élőben közvetíti. Nem rossz, de tele van egyrészt életszerűségi hibákkal, másrészt kissé halivudizált, vagy inkább német-tévéfilmesített mozzanatokkal, amik nem igazán teszik érthetővé, miért pont ebből lett jelölt, és miért nem az izraeli vagy a német nevezésből (ha már a kilencig azok is eljutottak). De legalább megtudtuk, hogy még a legádázabb ellenségek is remekül ki tudnak békülni, amint megtalálják maguknak a zsidókat.
A filmről olyan kritikák jelentek meg, hogy ez a palesztinokat milyen rossz fényben állítja be, holott éppen az a tanulsága, hogy senki sem jobb vagy rosszabb attól, hogy valamilyennek született, és mindenkiben ott az ember, nem is oly mélyen. Különben meg ebben a sztoriban éppen a keresztény figura az, aki a kötözködést elkezdi és kiprovokálja a verekedést. Ennek ellenére a filmet a Palesztin Hatóság letiltotta, arra hivatkozva, hogy a libanoni-francia rendező, Ziad Doueiri korábban Izraelben is forgatott, ez pedig megbocsáthatatlan bűn. Szomorú, hogy a mű nem túl bonyolult üzenete némelyeknek még 2018-ban se megy át.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Portugália: São Jorge [Szent György] - A világválság közepén, a gyárbezárás miatt utcára került gyári munkásnak valahogy el kéne tartania magát, a vele élő kisfiát, plusz támogatnia a szüleit, meg gyermekének az anyját, akivel végre közös életet szeretne indítani. Az amatőr boksz sajnos nem hoz eleget a konyhára, így beáll hitelbehajtónak egy bankhoz - tehát azoknak dolgozik, akik miatt eleve ebbe a helyzetbe került. Közben buzgón imádkozik saját névadó szentjéhez: Szent Györgyhöz (mivel őt magát is Jorge-nak hívják), ennek megfelelően neki is le kell győznie a saját sárkányait: az gazdasági mellett a saját egzisztenciális és lelkiismereti válságát, amihez kétajtós szekrény létére is túl kicsinek bizonyul.
Lényegében végig egyetlen ember útját követjük nyomon (olykor kicsit saulfiásan), Lisszabon szívszorítóan lepukkant negyedei között, miközben a jómódúakkal való kontraszt, valamint az ebből adódó felháborodás is remekül kirajzolódik. Csendes mű, kevés szóval, de az egyszerű, nem túl sokoldalú ember életét is érdekessé tudja tenni, végig és egyenletesen. Portugália az az európai ország, ami évtizedek óta minden évben nevez, de eddig még egy jelöltséget sem sikerült összehoznia. Pedig erre tényleg megérdemelt volna valamit.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Dominikai Köztársaság: Carpinteros [Harkályok] - Az egyik helyi börtön szlengjében kopogtatásnak hívják azt, amikor a férfi rabok fölmásznak a folyosó rácsaira, akár harkály a fára, hogy a szomszédos női börtön fogvatartottaival kommunikáljanak, sajátos mutogatós jelnyelvükön. Julián, az új lakó, eredetileg a benti nehézfiú és annak barátnője között közvetít, ám a lányt idővel maga Julián kezdi el érdekelni, és kettejük között plátói szerelem szövődik. Ez pedig nem maradhat sokáig titokban, ráadásul a kopogtatást az őrök sem nézik jó szemmel. Romeó és Júlia-történet egy elzárt, öntörvényű világban, ahol az intimitás legfeljebb lélekben létezhet, és még úgy is nagy luxus.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Nagy-Britannia: My Pure Land [Az én tiszta földem - tévében Az én váram címmel vetítették] - Pakisztánban a mai napig nem mindenhol ismerik el a nők tulajdonjogát bármire. Így amikor a vidéki családból az apát és fiút a korrupt rendőrség meggyilkolja, a hátramaradt anyának és a két lánytestvérnek fegyverrel kell megvédenie az otthonát és földjét a gonosz nagybácsitól és bandájától. Az igaz történet alapján készült film egy feszült, mégis kellemes alkotás. Végig egy helyen - a házban és környékén - játszódik, legfeljebb a visszaemlékezésekben láthatjuk a börtönt és a kórházat. Ám éppen az idősíkok váltakozásával, illetve olykor valósággal kevert álomképek bevágásával teljesen jól fenntartja a dinamikát, és a miérteket se hagyja megválaszolatlanul, de nem is rágja szájba elsőre. A fényekkel és színekkel is kiválóan bánik, amihez zenében a szinti-hátteret sem viszi túlzásba. Nagy-Britannia idén mintha folytatta volna a tavaly kezdett sort a családját a fegyveres konfliktusban megvédő domináns nő alakjával - csak egy országgal arrébb, illetve anya helyett az idősebb nővért téve meg főszereplőnek. Utóbbiként a csodás Suahee Abro látható, aki inkább táncos, de érdemes rá figyelni a jövőben.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Új-Zéland: One Thousand Ropes [Ezer kötél] - Óceániai szigetországokról ritkán készül film, ezért is számított egzotikumnak tavaly Ausztrália vanuatui története. Idén Új-Zéland is a környékről adott hírt, konkrétan Szamoáról, ahol a modernitás a régi babonákkal egyszerre összhangban és konfliktusban él együtt. A főszereplő egy vajákos ember, aki főállás mellett várandós asszonyokat fogad terhesgondozásra. Ez javarészt abból áll, hogy a hasukat kenegeti citromos vízzel, mert állítólag az ártó szellemek attól fognak kiugrani az anyaméhből. Majd egy nap megjelenik a főszereplő lánya, aki maga is gyereket vár, és jól láthatóan bántalmazó férjétől menekült el. Emberünknek tehát ezúttal saját gyermekét kell megmentenie az gonosz kísértetektől - elsősorban attól, aki pont őnála lakik, és aki valójában az ő rovott múltjának a a metaforája. Nem számíthatunk tehát pálmafás tengerpartra (meg az egész film mintha télen játszódna, már ha van arrafelé olyan) - ellenben számíthatunk egy végtelenül lassú emberi drámára, amiben a főhős élete alkonyán megpróbál valamit jóvátenni az elmúlt évtizedek elfojtott bűneiből.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Argentína: Zama - A XVIII. századi, dél-amerikai, spanyol gyarmati település katonai helytartója Diego de Zama, akinek viszont már rettentően elege van a sok smúzolásból, meg a mások munkájából élő, ennek megfelelően mindig mindent jobban tudó politikusokból. Utóbbiak ráadásul hatalomvágytól hajtva mindent megtesznek, hogy az újonnan feltárt föld nehogy élhető hellyé váljon. Nem csoda, ha Zama inkább egy nyugodtabb városba szeretné magát kéretni, de még ezzel is mindenféle érdekekbe ütközik, amik még nehezebbé teszik az egyébként is nyűgös életét. Egyrészt felfogható Argentína szembenézésének a történelmi múltjával, másrészt egy jelmezekbe öltöztetett, de nagyon is modern társadalom- és politika-kritikának. Sajnos emellett túl lassú és vontatott lett, akárcsak az argentin fociválogatott. Így eleinte hiába tartották számon mindkettőt az esélyesek között, sokra nem vitte egyik se.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Belgium: A hűséges (Le Fidèle) - A maffiózó bankrabló szépfiú (Matthias Schoenhaerts) és a dekoratív autóversenyzőlány (Adèle Exarchopoulos - az Adèle életéből nem a kékhajú, hanem a másik) találkoznak és egymásba szeretnek. Ez remek alap lenne egy kézenfekvő sztorihoz, amihez persze egy alkotónak sem kötelező tartania magát, ha van jobb ötlete - ám itt olyan nem volt. Ehelyett kezdődik egy lassan induló, de aztán mégis izgalmassá gyorsuló bűnözős sztorival, aminek viszont sajnos hamar vége szakad. A film második fele inkább csak egy érzelmeskedő nyűglődés, amiben alig van szerepe bárminek, ami a film elején föl lett építve. Mint két éve már nyugtáztam: a belga film az elmúlt években teljesen jól ráállt az alvilági témákra, de ez most nem teljesen úgy sikerült. Így pedig a bő két órás játékidő is indokolatlanul hosszúnak tűnik, mert az.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Ukrajna: Рівень чорного [Riven csornoho - Fekete emelet] - Egy fényképész üres, szenvtelen mindennapjait egyedül a munkája tölti ki, olykor kerekesszékes apjának(?) gondozása, illetve egyetlen hobbija: a falmászás. A környezete éppen olyan ingerszegény és szögletes, mint az egész élete. Valójában a komplett mű egy nagy szimbólumrendszer: az unalmasan, célok nélkül leélt életé, ahol a fényképezés is csak egy pajzs, egy szűrő, ami meghatározza az egyén viszonyát a külső világhoz. Mindezt hosszú, egy pontból fölvett jelenetekből láthatjuk, szavak nélkül, amolyan tarrbélásan, de legalább színesben. Csak valahogy nincs meg benne a lekötéshez szükséges felépítés és fokozatos feszültségkeltés, szóval igen nagy türelem kell a végignézéséhez.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Horvátország: Ne gledaj mi u pijat [Ne bámuld a pizsamámat] - Egy dalmát kisvárosban él együtt a huszonéves Marijana zsarnoki apjával, rezignált anyjával és enyhén szellemi fogyatékos (vagy csak örök gyereknek nevelt) bátyjával. Amikor az apa agyvérzést kap, egyetlen keresőként a lány lép elő családfőnek, mindezzel együtt pedig új távlatok nyílnak előtte: például bepótolhatja mindazt, ami az otthoni kötöttségek miatt nem sikerült. Kései felnövéstörténet, neméppen lineáris jellemformálódással. Egy lendületes, legfeljebb kicsit a végén belassuló, káeurópai emberi krónika.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Szlovénia: A bányász (Rudar) - A bányászt megbízzák egy '45 óta elhagyatott vágat feltárásával. Ott emberi maradványok kerülnek elő, konkrétan egy második világháborús népirtás áldozataié. A bányász, minden felsőbb utasítás ellenére, egyedül is tovább folytatja a kutatást - ezzel tartozik a szakmai és emberi tisztességnek, valamint Boszniában meggyilkolt családja emlékének és saját lelkiismeretének. Melankolikus, mély dráma egy emberről, akinek szembe kell néznie a múlt emlékeivel, és akinek meg kell küzdenie a társadalom közönyével és a kényes kérdések elkerülését szolgáló, központilag irányított történelemtagadással.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Marokkó: Razzia (غزية) - Casablanca városában rengeteg élet érintkezik lazán, ez a mű néhányat mutat be: a bántalmazó kapcsolatból falujába menekülő harmincas nőét, a Freddy Mercury-rajongó zenészét, a zsidó vendéglátósét, valamint az önmagát minden téren kereső tinilányét. Plusz van még egy szintén érintőlegesen kapcsolódó előzmény-sztori egy berber falusi tanárról, akit kitúrnak az iskolájából, mert nem akar arabul tanítani. (Ez volt a legérdekesebb, akár egy egész filmet is kitehetett volna.) Sajnos az egyes szálaknak csak alaphelyzetük és végkifejletük van, a kettő közötti cselekményt pedig mintha direkt megúszták volna - de ettől még mindegyik hordozza a maga feszültségeit, amik valamikor szét fognak pattanni - és aligha csak az övék, legalábbis az egyidejű városi zavargások is egyre inkább eldurvulnak. Kicsit Ütközések, de természetesen a város nevét viselő, legendás film is megidéződik. Ám az igazán csodálatos az a női főszereplő: az eddig hazájában leginkább íróként és rendezőként ismert, színészként elsőfilmes Maryam Touzani.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Brazília: Bingo: O Rei das Manhãs [Bingo, a reggelek királya] - A nyolcvanas évek legendás tévés gyerekműsora volt Bingo bohócé, aki átlépett minden addigi határt, ami addig tévéműsorban, pláne gyerekműsorban megszokott és megengedett volt. Az innováció nem annyira az amerikai licencnek volt köszönhető, hanem sokkal inkább a Bingo jelmezébe bújt Augustonak, aki eredetileg csak a szoft-pornós világból akart valami teljesen másra váltani. A valós eseményeken alapuló film az ő történetét meséli el, a castingtól a sztársággal járó önromboláson át a maszk mögötti ember meghasonulásáig - valamint a csinos gyártásvezetőnővel alakuló, konfliktusgazdag kapcsolatáig, merész humorral és sok karakterfejlődéssel. Úgy látszik, a retrómozinak Dél-Amerikában is van keletje, ez pedig határozottan a jobbak közül való.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [***] Mondanivaló: [* ]
Azerbajdzsán: Gránátalmás kert (Nar bağı) - Három generáció él együtt a bőségesen termő gránátalmafa-ligeten: az idős gazda, menye és kiskamasz unokája. Egy éjjel pedig betoppan fia is, aki tizenkét évvel azelőtt sietve elhagyta a családját, de most visszatér, hogy feleségét és fiát is magával vigye. A nagypapa előtt világossá válik, hogy egyedül nem fogja tudni fenntartani a kertet, így választania kell: vagy tovább ragaszkodik élete munkájához, vagy szerettei boldogulása érdekében eladja a kapzsi szomszédjának. Csehov Cseresznyéskertjének egy modern, kaukázusi adaptációja, ami a mai lealjasult világunkban talán még érvényesebb is, mint száztizenhúsz éve. Külön kiemelendő a dinamikus, izgalmas kameramozgás és a gyönyörűen megkomponált színvilág. Szép, lassú, szomorú alkotás, aminek a végén azért a balta is előkerül.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Bosznia-Hercegovina: A férfiak nem sírnak (Muškarci ne plaču) - Egy pszichológus valamiféle terápia, vagy még inkább kísérlet keretében összegyűjt kilenc délszláv háborús veteránt: szerbeket, bosnyákokat és horvátokat, hogy egymás segítségével tépjék fel és gyógyítsák be sebeiket. Mindenkit másképp viselt meg az értelmetlen harc: valaki magába fojtja az átélteket, másnak meg annyira tönkretette az idegeit, hogy ha akarná se tudná elrejteni. A régi szembenállást a hasonló élmények egyfajta bajtársiassággá alakítják át - ám egyrészt ezt a törékeny helyzetet egy-egy bevallott emlék könnyen széttörheti, másrészt a legnagyobb belső harcot mindenkinek magával kell megvívnia. Ha a film nem is tartogat különösebb meglepetést, nem árt újra és újra bemutatni, hogy a háború mit tesz az ember lelkével. Közben a délszláv filmek ismerői jó pár ismerős arccal is találkozhatnak - például Leon Lučevével, aki a párral fentebbi A bányász címszerepét is játszotta.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Haiti: Ayiti, mon amour [Szerelmem, Haiti] - Végtelenül lassú, vontatott, és szétágazó történet(foszlányok) egy földrengés sújtotta, de alighanem ettől függetlenül is romokban heverő, afro-karibi országról, ahol az emberek próbálják értelmesen túlélni a mindennapjaikat, és ha lehet, valahogy önmegvalósítani is, mérsékelt sikerekkel. Az ország első Oscar-nevezése alighanem egy költői vallomás akart lenni, sok összefüggéstelen zsánerképpel, de elég kis sutára, max aranyosra sikerült.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
A többit eddig sajnos nem sikerült megnézni/megtalálni/megszerezni (természetesen csakis legális utakon), de ha valami beesik, még bővül a lista - vagy itt, vagy az előző rész végén. Bár most már a jövő évi nevezések is megindultak, elsőként a huszonkét év után visszatérő Fehéroroszországgal, szóval az irányt már arra venném. Meg persze más filmleírások-kritikák is sorakoznak piszkozatban, jó régóta, amikkel szintén kezdeni kéne valamit. Aztán ha ebből a kategóriából, tán ebből az évből a kezembe akad még valami, amint mondtam: természetesen azt se titkolom el.
