Utolsó módosítás: 2023. december 22.
Az óceánon átevezve kezdjük a nyugati partoknál, majd skandináv és balti kitérő után folytatjuk középen és keleten, végül leérünk a Balkánra.
Spanyolország: Loreak [Virágok] - A negyven körüli Ane szürke hétköznapjait némileg feldobja, hogy egy titkos imádó rendszeresen virágot kezd neki küldeni. Az illető kilétére sajnos csak annak halála után derül fény, de akkor Ane úgy dönt: viszonozza a virágokat posztumusz. Így válik ő maga az új titkos imádóvá - ez viszont némileg feszélyezi az elhunyt özvegyét, aki mindenáron meg akarja találni a (számára) idegen virágok rejtélyes forrását. Lassú, lelkizős, amolyan "női film", ezúttal az ékes baszk nyelven.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Franciaország: Mustang - Valahol a török vidék mélyén él öt lánytestvér, akiket nagymamájuk nevel, és amikor kamaszkorba lépnek, sorban ki is házasítja őket. Ehhez mind az öten másképp viszonyulnak: gyakorlatilag öt, alighanem tipikusnak mondható magatartásformát és ellenállási fokozatot láthatunk kibontakozni. Pont, mint a Rocco és fivéreiben, csak lányokkal. (És a címével ellentétben egy ló sincs benne. Kár. Feldobta volna.)
Ezt a művet kiáltották ki a Saul fia fő riválisának az Oscar-versenyben, hogy mennyire újszerű, meg hogy milyen aktuális témát dolgoz fel. A nők szerepe a muszlim világban, ideértve a gyereklányok férjhez adását, már néhány száz éve aktuális. Ami ebben esetleg új, az a generációs szakadék, ám az ósdi hagyományokkal való szembeszállás itt mégsem olyan erős. Inkább az elfojtás pszichológiája jelenik meg, de mintha a rendező is szándékosan kerülni akarta volna a konfliktusokat. Jó, hogy készült erről egy film, de akkor már lehetett volna sokkal ütősebb is. (A 2012-es afgán The Patience Stone például kevesebb erőkifejtéssel járja körbe ugyanezt, csak sokkal jobban.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Belgium: Legújabb testamentum (Le tout nouveau testament) - Nem csoda, hogy a világ borzalmas hely, hiszen egy önző, egoista és agresszív alak irányítja, akit mi csak Istennek hívünk, és Belgium fővárosából zsarnokoskodik a világ, valamint saját családja felett. (Szóval akinek elege van a brüsszeli uralomból, annak teljesen igaza van.) Isten kiskamasz lánya, Éa pont ez ellen lázad föl, és előbb mindenkinek elküldi sms-ben a halálozási időpontját, majd - néhai bátyjához hasonlóan - ő is leszáll a földre, és választ magának hat új apostolt. (Az Apostol együttes tagjai ezúttal sem kerülnek be a szórásba.) Hiába az érdekes alapötlet és az ötletes, misztikus filmnyelv: végül sajnos mindkettő egy animációs giccsel teletűzdelt, banális üzenetben lyukad ki: éld úgy az életed, hogy tudd: a napjaid meg vannak számlálva, szóval ne halogasd a boldogságod megtalálását. Hát köszi. Legalább Catherine Deneuve intim közelségbe kerül a szodómiával.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Hollandia: Paradise Suite - Öt, látszólag különálló történet Amszterdam mélyéről. Messziről talán szépek a város fényei, de odabent rengeteg küzdelem, szenvedés, bűn és erőszak gyűlik össze. Itt az új Ütközések, de annál jóval keményebb és realistább kiadásban. A Saul fia mellett az idei lista másik, leginkább falhoz vágó darabja.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Írország: Viva - Kicsit még visszaugrunk Latin-Amerikába, azon belül is Kubába. A huszonéves, meleg Jesús egyedül él az anyjától megörökölt, lepukkant havannai lakásban, és Viva néven transzvesztita playback-művészként bontogatja szárnyait. Aztán egyszer csak kiszabadul a börtönből régen látott, egykori díjbokszoló apja, visszaköltözik a régi lakásba, és csúnyán rátelepszik Jesús életére. Vajon sikerül-e az izomagyú macsónak elfogadnia fia másságát, a srácnak pedig a helyzetet, hogy hirtelen lett egy apja, és felül tud-e kerekedni a férfijátszmában? A decemberi kilences listáig még eljutott, de a jelölés már tényleg kicsit erős lett volna. Mindenesetre a tátogás is nehéz kenyér, higgyük el.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Izland: Kosok (Hrútar) - A zord völgyben mindenki a birkáiból él, más nem is igen tartja össze a közösséget. Az is csak addig, amíg egy járvány miatt le nem kell ölni az összeset. A magányosan élő öreglegény Gumminak viszont ez jó alkalmat ad, hogy végre önmagával is foglalkozzon, és talán a szomszédos tanyán élő bátyjával is évek után újra szóba álljon. Már csak mert Gummi titkot rejteget a pincéjében, aminek a megőrzéséhez testvérére is szüksége van. Lassú, szótlan északi film, két öreg, makacs kossal, kis tragikomikus éllel, ám drámai túlsúllyal.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Norvégia: Bolgen - A viking Jon Bon Jovi egy geológusi mérőlaborban dolgozik, és bár éppen költözne elfelé az egész családjával, a furcsa adatokat mutogató műszerek az utolsó pillanatban mégis maradásra bírják. Persze senki nem hiszi el neki, hogy ebből hamarosan földrengés meg fjord-cunami lesz, de tán mondani se kell: mégis secperc alatt kitör a természeti katasztrófa, pont a turistaszezon közepén. Vajon sikerül-e a Hős Apának megmentenie a lakosságot, Nemkevésbé Hős Feleségének meg a part menti szálloda lakóit, és egyesül-e végül a család, kövér könnycseppek közepette? Nagyjából tisztességes amerikai Z-kategóriás minőség, a Csigáskettes késő esti programkínálatából. Esetleg még a németek szoktak hasonlót készíteni, de nekik legalább eszükbe nem jut Oscarra nevezni. Máskor lehet róluk példát venni. Na jó, arra azért felhívja a figyelmet, hogy a mi békésen berendezett életünknek is egy csapásra vége szakadhat, ha a természet úgy gondolja.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Dánia: Egy háború (Krigen) - Ideiglenesen Afganisztánban állomásozó dán katonák próbálják élni mindennapjaikat és teljesíteni kötelességüket. Közben hoznak különböző döntéseket, jókat és rosszakat, és naponta szembesülnek saját tűréshatárukkal. Az egyik ilyen döntés miatt aztán az egység parancsnokát hazarendelik és perbe fogják. Ami harc közben teljesen érthető lépés, az odahaza, egyszerű civileknek nem feltétlen az. A film első fele a dán katonák viszontagságait mutatja be, a második pedig egy bírósági dráma, ahol a főhős megpróbálja tisztázni magát, még ha ő maga sincs teljesen meggyőződve saját ártatlanságáról. A rendező, Tobias Lindholm hiába volt a Vadászat társírója, itt a fő konfliktus sajnos messze nem lett elég erős, hogy a nézőt igazán zavarba ejtse. Az Oscar-jelölés indokolatlan, főleg mert idén sokkal jobb darabok is maradtak le róla. És ebben a témában is készült már milliószor jobb dán film, a 2004-es Testvéred feleségét, Ulrich Thomsennel és Nikolaj Lee Kaas-szal. Hasonló esetekre inkább azt ajánlom.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Svédország: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről (En duva satt på en gren och funderade över tillvaron) - A világ egy nagy magányosok klubja, az emberek közötti kommunikáció pedig csak az egymás fölötti hatalom kifejezésére korlátozódik, egyébként csöppet sem törődünk egymással. Röviden ennyivel is lehetne összefoglalni azt a kis történethalmazt, amiben hol abszurd, hol nagyon is valóságos szkeccsek keverednek egymással, és térnek olykor-olykor vissza, hogy elsirassák ezt a szellemileg pusztuló emberiséget. Egy pontból fölvett jelenetek, kevés vágás, kevés mozgás, kevés szó - némelyiket akár fekete-fehérben is leforgathatták volna, és mehetett volna Tarr Bélának. Valakinek bejön, valakinek nem.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]
Finnország: Miekkailija [The Fencer - A kardozó] - Előző történet folytatása, hogy az SS-be sorozott és háborúba küldött észteket utánam még sokáig is üldözték. Ez legalábbis a finn nevezett mű első inzertjeiből kiderül, szóval sejthető, hogy a cselekmény ekörül fog forogni. Enélkül csak azt látnánk, hogy egy titokzatos fiatalember érkezik tornatanárnak az észt-szovjet kisvárosba, az ötvenes évek elején. Bár láthatóan valami titkolnivalója van, ahelyett, hogy csendben lapulna, inkább vívóklubot szervez gyerekeknek. Ugyanis ő valójában Endel Nelis, profi vívó, aki a bolsevik államvédelem elől menekült el Leningrádból. Nem is menne önszántából vissza oda, ha a tanítványai nem akarnának indulni egy ott rendezendő vívóversenyen. Márpedig az igazi tanár-edző-példakép a diákjai érdekét fontosabbnak tartja még a saját életénél is.
Észtország idén gyakorlatilag két filmmel nevezett, és közülük a Finnország égisze alatt futó került be a legjobb kilencbe. Pedig hiába a valóságos sztori, maga a cselekmény elég csöpögős és hiteltelen, és több nyilvánvaló ponton kikezdi a történelmi hűséget is. (A szakáll például pont nem volt akkoriban politikailag megtűrt viselet.) Amolyan családi filmes matiné jellegű az egész, nincs benne sok formabontás, és bár vannak benne hatásos képek, érthető, hogy végül mégsem lett jelölt. Pedig akár olyanra is meg lehetett volna csinálni.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Észtország: 1944 - Balti rokonaink idén ismét háborús alkotással jelentkeztek, ezúttal a Nagy Honvédő Háború csatatereiről. A második világháborúban Észtországot előbb a szovjetek, majd a németek szállták meg, így az észt ifjúság egyik felét a Vörös Hadsereg sorozta be, a másikat a Waffen SS. 1944-ben pedig óhatatlanul szembetalálkoztak egymással, és rájöttek, hogy jó lenne már ezt végre befejezni. Márcsak mert a világhatalmakat az érdekli legkevésbé, hogy ők egyben hazajussanak. Lövöldözős meg véres, de azért van benne érzelmi szál és emberi konfliktus is. A szembenálló észt katonák közötti párhuzam kicsit szájbarágós, meg különben is: az egymásra lövöldözés nem csak akkor káros, ha azonos nemzetiségűek között történik. De azért mindenképpen hasznos bemutatni, hogy minden háborúnak (minimum) két oldala van, minden oldalon emberi lényekkel.
(Magyar nézők az e és jövő heti Észt Filmnapokon tekinthetik meg.)
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Lettország: Modris - Címszereplő egy kedves, antipatikus tinédzser Riga egyik lepukkant paneldzsungeléből. Játékgépfüggőségét kisebb lopásokból finanszírozza. Egy nap a bíróság előtt találja magát, ahol felfüggesztett ítélettel figyelmeztetik: most kéne megállítania magát a lejtőn, amíg lehet. Csak ugye perspektíva és motiváció nélkül ez igen nehéz. Káeurópai ifjúsági lecsúszás-dráma, láttunk már ütősebbet is a témában.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Litvánia: Szerelmem Sangailé (Sangailés vasara - Summer of Sangailé) - Bizakodásra okot adó jel, hogy az első, 2010-es, szétordibálásba fulladt vilniusi Baltic Pride után öt évvel Litvánia máris egy LMBTQ témájú filmmel nevez az Oscarra. Kár viszont, hogy a cselekmény a főtémához már nem sokat ad hozzá. A címszereplő Sangailé visszahúzódó vilniusi lány, szülei nemszerény vidéki kecójában tölti a hűvös balti nyarat, unalmában meg a helyi légiparádén ténfereg. Itt figyel föl rá a nagyvagány csaj Auste, akivel rövidesen egymásba gabalyodnak. Ennek hatására Sangailé nemcsak szerelemre talál, hanem önmagára is, és még a tériszonyát is sikerül legyőznie.
Régi sablon, hogy a leszbikus románcokban mindig egy merész, belevaló csaj hódítja meg a félénk, rejtőzködő másikat (lásd Adéle élete, vagy Makk Károlytól az Egymásra nézve). De sajnos itt a két főhősnő egymásra találása borzasztóan elnagyolt, és az sem derül ki, hogy mitől lesz ebből mindent elsöprő és lélekformáló szerelem. Egyébként nem rossz, egészen nézhető, és a kilencvenes években még valóban nagyon menő lett volna, de ma már jóval több kell ennél. (A magyar nézők az idei Pride Filmfesztiválon is megtekinthették, ám ott sem lett a kínálat kiemelkedő darabja.)
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Lengyelország: 11 minut [11 perc] - Címvédő ország elég ritkán nyer Oscart, és láthatóan ez Lengyelország esetében nem is volt cél. Vagy ha igen, akkor olyannyira mesterkélten, hogy az pont az ellenkezőjét eredményezte. Így lett belőle egy több szálon futó, semerre se tartó rohangálás Varsón keresztül, ami - ha lehet hinni a film címének - éppen tizenegy percet ölel fel. Hogy a szálak hogyan kapcsolódnak össze, csak a legvégén derül ki, ám odáig sajnos egyik sem elég erős ahhoz, hogy bármilyen részletezést érdemelne. Tök unalmas, érdektelen történetek összessége, és a befejezés sem elég elmés, legfeljebb látványos. Kár, hogy a filmnek pont akkor van vége, amikor beindulna. A húzónév az északír Richard Dormer lenne, de külföldi pornófilm-producer karaktere rajta túlságosan erőltetetten hat. Nem baj, legalább Jan Nowicki is feltűnik egy rövid cameora.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Szlovákia: Koza [Kecske] - Egykori olimpikon bokszoló ma a zsolnai cigánytelepen él rokkantnyugdíjból és vasgyűjtésből. Egy nap úgy dönt: ismét ringbe száll, ezért fölkeresi a helyi fémtelep vezetőjét, hogy legyen a menedzsere. Ketten elindulnak az országban, és a fémtelepes valahogy tényleg szervez neki meccseket, még Csehországban és Ausztriában is. Ám Koza negyven évesen, sok éves kihagyás után már nem bírja olyan jól a tempót, miközben az hajtja, hogy keressen elég pénzt felesége abortuszára, amit valójában a férfi nem is akar. Csendes, lassú, dokumentarista jellegű szociodráma, amolyan anti-Rocky. Kifejezetten érdekes a fémtelepes jellemfejlődése: ahogy a Kozát lenéző, az ő kétségbeeséséből nyerészkedni akaró alakból lesz egy szintén a másik fölé növő, de inkább apáskodó, felelősséget érző, már-már lelkiismeretes figura.
A főszereplő Peter Baláž gyakorlatilag saját magát játssza: nyolcszoros szlovák bajnok, ám az atlantai olimpián az első meccsén kikapott. A film eleje az ő otthonában zajlott, és az ő saját életét mutatta be. Hírek szerint a négy éves(!) forgatás alatt, és persze a film után is kapott pénzt, szóval remélhetőleg ez segített neki valamennyire megjavítani az életét.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Csehország: Házi gondozás (Domáci péče) - Vlasta falusi idősgondozónő, ám a munkájához szükséges önfeláldozást és altruizmust sajnos élete minden területére kiterjeszti. Amikor viszont megtudja, hogy már csak hónapjai vannak hátra, úgy dönt: elkezd végre önmagával is foglalkozni, például nekiáll megvalósítatni egyszerű kis álmait, és a házasságát is ráncba szedi. Bár az alapötlet nem túl eredeti, a végeredmény egy abszolút kedves, keserédes, finoman humoros, tipikusan cseh film lett, ami a mai kk-európai ember konfliktusait remekül ötvözi a Menzel-Forman-féle hagyományokkal.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]
Németország: Im Labyrinth des Schweigens [A hallgatás labirintusában] - Németország sem volt mindig az az ország, ami bátran szembenéz a saját kellemetlen múltjával, és nyíltan is beszél róla. Ott is el kellett telnie majd' húsz évnek, amíg 1963-ban elkezdődhetett az első frankfurti Auschwitz-per. Odáig csak a szőnyeg alá söprés és a mélyen hallgatás folyt - egészen míg Fritz Bauer tartományi legfőbb ügyész vezetésével el nem kezdték feltárni a köztük élő gyilkosokat és bűnsegédeket. A valóság minden bizonnyal prózaibb volt, mint ez a film, amiben egy kezdő ügyész önszántából kezdi el felgöngyölíteni az eseményeket, hogy végre megtörje a hosszú (el)hallgatást. Közben pedig rájön, hogy az ügy társadalmi és politikai gyökerei még annál is mélyebbek és szerteágazóbbak, mint azt korábban hitte. Így pedig elkerülhetetlen, hogy nyomozása közben ne csak a saját feletteseivel és a többi állami szervvel találja szemben magát, hanem a saját addigi életével is.
Magyarországon egy ilyen film (mondjuk a zuglói nyilasperről) hiánypótló lenne, Németországban csupán a téma egy újabb szegletét mutatja be. A táborok borzalmai ezúttal kimaradnak (szóval nem kell félni, nem "egy újabb holokauszt-film"), helyettük megkapjuk az idealizált főhős példamutató alakját. Persze a valódi ügyészek munkája is történelmi jelentőségű, de ez a film nem róluk szólt. Sokkal inkább arról, hogyan kell a labirintus falait áttörni, akkor is, ha a fal kemény, és az ember a saját idegeit, kapcsolatait, szerelmét, múltját, jelenét, és egész életét zúzza rajta szét.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Svájc: Iraqi Odyssey [Iraki Odüsszeia] - Samir nevű iraki származású filmrendező egy háromórás dokumentumfilmben dolgozta föl családja történetét. Előbb szakítottak a siíta vallásos gyökerekkel, majd kollektíven beléptek a kommunista pártba, aztán a baathista puccs után szétszóródak a világ minden pontján. Így Samir családlátogatása is egy világkörüli út, többek között Amerika, Moszkva, Új-Zéland, illetve természetesen Svájc és Bagdad között. Igyekszik szemléletes és követhető lenni, de persze így sem lehet mindig követni, hogy ki kinek a gyereke vagy testvére, és hogy került oda, ahol éppen lakik. Szerencsére a családi sztorik mellett tart egy kiadós történelemórát Irak XX. századi történetéről, egymást követő tábornokokkal, diktátorokkal, kommunistákkal, fasisztákkal (ők a Baath, ahonnan Szaddám Husszein is kinőtte magát), végül az amerikaiakkal, és persze rengeteg archív filmfelvétellel. Mindenesetre elég nehéz úgy valahol élni, hogy az ember minden helyi rendszernek ellensége, minden háborúnak és belső leszámolásnak célpontja, mégis kényszert érez a maradásra, vagy ha már eljött, akkor a visszatérésre. Egyszer egészen élvezhető, még ha három órában kicsit hosszú is.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Ausztria: Goodnight, Mommy (Ich seh, ich seh) - A tízéves ikerfiúk anyja a kórházból bekötözött arccal érkezik haza, és elég furcsán kezd viselkedni. A srácokban így fölmerül a gyanú: a kötések tán nem is a valódi anyjukat takarják. Ahányféle horrorfilm létezik: ijesztgetős, undortatós, paráztatós, agyaltatós, ledöbbentős - ez az összeset remekül elegyíti, megfelelő arányban, lankadás nélkül. Az ikrek különös rokonságot mutatnak a Witman fiúkkal, A nagy füzettel, de akár a Lore ikreivel is, a Ragyogás ikonikus kislányairól nem is beszélve. Pompás keresztmetszet az emberi sötét oldal legmélyebb bugyrairól. Sajnos egy horrorfilmnek nincs sok esélye ebben a kategóriában, de a saját műfajában mindenképpen az élmezőnyhöz tartozik.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Magyarország: Saul fia - És igen, meglett a második magyar nagyjátékfilmes Oscar! Természetesen gratulálok az alkotóknak, és kívánok nekik további jó közös (vagy egyéni) munkát, és hasonlóan szép sikereket! Testvérblogunkon, a Mikor? Melyiket?-en már kétszer is írtunk a Saulról, egyszer a megnézése előtt, egyszer meg utána - persze egyik sem pótolja a megnézését. (A "csakazértse nézem meg" és egyéb fikázó szövegekről szintén a Mikor? Melyiket? blogon jelent meg éppen most kiváló és hiánypótló lista.)
Auschwitz kimeríthetetlen forrás a világ filmművészete számára. Nem csak mert az ott történtek örök elgondolkodási témát adnak az egész emberiségnek, hanem végletes kérdések felvetéséhez is kézenfekvő helyszín. Jelen esetben ahhoz, hogy egy rögeszme mikor írhatja felül a józan ész és a túlélés törvényeit? Saul is fogoly, de a kiemelt Sonderkommando tagja, azaz a gázkamrába ő segíti be az embereket, a holttestüket meg ő pakolja ki. Egyszer az egyik halott fiúban a saját fiát véli fölfedezni, és onnantól csak egy célja van: rabbit keríteni neki a többi fogoly között, hogy tisztességgel eltemethesse. Valóban annak van/volt esélye a túlélésre, aki talál/t magának valamilyen lelki fogódzót? Csak mert Saul mintha épp az ellenkező irányba vinné a történetet.
A film a különböző fesztiválgyőzelmek és a Golden Globe után az Oscaron is végig nagy esélyes volt. Az egyedüli gyenge pontja talán a színészi alakítások, de éppen a főszereplő (nemszínész) Röhrig Géza az, akinek minden egyes rezdülésében és arckifejezésében van belesűrítve minden emberi, amiről ez szól. A végig Sault követő kamera a nézőt is az első pillanatban auschwitzi fogollyá teszi, ahonnan csak bő másfél óra múlva szabadulhat. Addig pedig nincs más, mint a száraz, nyomasztó valóság. A teljes körű befogadásához kell némi műveltség és intelligencia, de ha ez megvan, akkor mély nyomot hagy a lélekben.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Románia: Aferim! - Aki fekete-fehérben akar filmet forgatni, előbb mindig tegye föl magának a kérdést: "Én vagyok Tarr Béla?" Amennyiben a válasz igen, úgy sok sikert. Ha viszont nem (amire azért nagy az esély), akkor teljesen fölösleges művészkedés. Főleg, ha csak annyi a funkciója, hogy jótékonyan elfedje a tévéfilmes képi minőséget, vagy hogy megindokolja a lassú és többnyire unalmas történetvezetést. Pedig a cselekmény aktualitása a mesterkélt régiesítés nélkül is átjönne: a szolgatiszt egy szökött cigány rabszolga után ered, és magával viszi tinédzser fiát is, aki tán most lépi át először a megyehatárt. A fiú - és a néző - így megismeri a XIX. századi Havasalföld világát, ahol a cigány csak rabszolga, a zsidó nem ember, a bölcs félművelt, a vallásos álszent, a tisztességes pedig korrupt, és mindez a világ legtermészetesebb rendje (volt már száznyolcvan éve is). A film - közben párszor elhangzó - címe a Gugli-fordító szerint azt jelenti, hogy "bravó". Végülis lehet találó, csak a Szerelem, szex gyengédség rovat itt most kicsit máshogy jelentkezik.
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Szerbia: Enklava [Enklávé]- A film legelején egy kisfiú olvassa föl fogalmazását, amelyben leírja, hogy nincsenek barátai, mert a falujából már az összes gyerek elment. Majd kiderül: valóban teljesen egyedül ül a tanteremben, a nap végén pedig egy KFOR páncélkocsi viszi haza. A helyszín ugyanis Koszovó, ahol - a film szerint - már csak nyomokban élnek szerbek, ők is állandóan kitéve az albán többség és a helyi rendőrség zaklatásának. A személyes sérelmek, és rajtuk keresztül az etnikai konfliktus pedig már gyerekkortól az ember idegeibe ivódik. A konfliktusábrázolás kissé egyoldalú: civilizáltnak maradni próbáló szerbek, kontra alapból barbár albánok, de azért ők is emberből vannak. Sőt az áruló szerb alakja is megjelenik, de a tanulság mégis az: a normális párbeszéd és a békés együttélés mindenkinek egyformán az érdeke lenne.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Montenegró: Ti mene nosiš [Viszel engem] - Uruguayi versenytársához hasonlóan ez a mű is három párhuzamos, de azért jóval szervesebben kapcsolódó történetet gyúr egybe, ezúttal a felelősség és gondoskodás témakörében, Zágráb városában. A harmincas nő saját életre vágyna, ehelyett demens apjáról kell gondoskodnia. A drogdíler (Michael Fassbender horvát alteregója) szeretné helyreállítani a családi életét. Az agilis középvezető nő teherbe esése után jön rá, hogy élettársa mégsem méltó arra, hogy a gyereke apja legyen. A két és fél órás játékidő egyáltalán nincs elnyújtva, nincsenek üresjáratok, a ritmus végig fennmarad, szóval teljesen megérdemelte volna legalább a kilences listára kerülést. A film további érdekessége, hogy a rovott múltú apát az a Goran Hajduković játssza, aki - a kiváló alakítása ellenére - nem színész, hanem maga is többszörösen büntetett előéletű futballhuligán és szkinhedvezér, a Dinamo Zagreb hírhedt Bad Boys Blue ultracsoportjának az egykori vezetője. A sajtófotókból ítélve pedig a filmben látható tetoválásai is igaziak. (Apdét 2020: Jelenleg ismét börtönbüntetését tölti, egész véletlenül éppen drogcsempészetért.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Görögország: Xenia - Krétai félalbán, meleg tinédzser fiú édesanyja halála után a szárazföldre hajózik, hogy találkozzon ott élő bátyjával. Együtt indulnak az őket rég elhagyó apjuk megkeresésére, aki a jelek szerint azóta sikeres széljobber politikussá avanzsált. A közös utazás természetesen lelki-szellemi utat is jelent, ahol a testvérek újraértelmezik a kapcsolatukat, a kisebbiknek le kell számolnia gyerekkorát megtestesítő nyulával, de a nagyobbiknak is el kell kezdenie komolyan vennie az életét. A várakozásokhoz képest teljesen jó film, nem túlzásba víve a lelkizést, ellenben hatásosan egyensúlyozva valóság és fantázia határán és feszültséget is meglepően jól tart, ahol szükséges.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Majjön:
Olaszország: Non essere cattivo [Ne legyél rossz] -
Horvátország: Zvizdan -
További részek: Afrika + Amerika, Ázsia
