Utolsó bővítés: 2023. július 27.
Az idei kínálat első része után itt a várva várt folytatás. (December 15-én az AMPAS kiválasztotta a kilenc esélyes filmet, amiből majd az öt jelölt is kikerül. Így ez a poszt már nem bővül tovább, ellenben hamarosan folytatódik egy harmadik részben.) (Apdét: mivel a következő rész már betelt, ezért mégis ez bővül tovább.)
Kambodzsa: Before the Fall [Bukás előtt] - 1975: közeleg a polgárháború vége, a vörös khmerek menetelnek a főváros Phnom Penh felé, az amerikaiak meg Vietnámmal együtt innen is kivonulnak, így mindenki próbál elmenekülni, ahogy tud. Ám a menő éjszakai klub amerikai tulaja nem akar üres kézzel távozni: vár még egy táskányi dollárt, amit a hadsereg egy tisztjének kéne neki leszállítania. Ám a pénz a harcok hevében egy francia fotóriporterhez kerül, aki egész véletlenül pont az amerikai fazon kambodzsai barátnőjének az előző pasija. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a pénz nem is nála van, hanem elrejtette oly alaposan, hogy ő sem tud hozzáférni. Márpedig aki azt előbb megtalálja, az fogja tudni a nőt is magával vinni, már ha sikerül kijutnia az országból. Kis könnyed, de elmés akciófilm, egyértelmű Tarantino-i utalásokkal. A nemzetközi vonal nem véletlen, hiszen a film rendezője és három főszereplője közül hárman amerikaiak, illetve ketten amatőrök. A rendező, bizonyos Ian White, huszonéve Délkelet-Ázsiában dolgozó filmes, a bártulajdonost pedig Ian Virgo alakítja, aki az IMDB szerint rengeteg sorozat állandó mellékszereplője. (Pedig ebben most volt annyira hatásos, hogy kipróbálnám több főszerepben is.) Ennek köszönhetően a film nagy része is angolul van, de azért sikerült bele annyi khmer és francia párbeszédet írni, hogy indulhasson a kategóriában - bár a jelöltségnek a közelébe nem jutott.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [ ]
Németország: Toni Erdmann - Ez az a film, ami már összevissza nyerte magát, a kritikák olvadoznak tőle,a trailerben mégis csak annyi látszik, hogy egy öreg, szakállas fazon női parókát vesz fel, amit 2016-ban is viccesnek kell találni. De a valóság ennél sokkal mélyebb. A központban egy elhanyagolt apa-lánya kapcsolat áll: a magányos öregfiú már csak a saját viccein tud szórakozni, így gondol egyet, és meglátogatja a Bukarestben sikeres üzleti tanácsadóként élő gyermekét. Álruhát ölt és a címben szereplő név mögé bújva követi lányát, akit ez természetesen nagyon idegesít, de belemegy a játékba: bevezeti apját a lélekölő magasélet legmélyebb bugyraiba. A havasalföldi táj és az ortodox húsvét kell ahhoz, hogy mindkettejüket átemelje saját addigi életük szűk korlátjain.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [***]
Esélyek: A majdnem három órás időtartam (ami százhúszból lett összevágva!) hosszát meg lehet érezni, mégsincs az embernek túlnyújtottság-érzete, sőt ennek a két embernek a játékát még sokáig el lehetne nézni. Legfeljebb a tanulság kicsit szájbarágós, de azzal együtt is teljesen élvezhető. Az eddigi díjak és kritikák fényében csoda lenne, ha a jelöltségig sem jutna el.
Jemen: I Am Nojoom, Age 10 and Divorced [Nodzsúm vagyok, tíz éves, elvált] - Mindig van egy fura bája annak, amikor egy ország a saját intézményes igazságtalanságairól küld filmet Oscarra, hogy abban a civilizált világgal együtt csodálkozzon saját elmaradottságán. (Öt éve Irán az Egy válás történetével meg is nyerte.) Ehhez képes Jemen egészen őszinte, hiszen a végkifejletben - a kissé korán férjhez adott, és válni akaró kislány történetében - nem nyújt az európai mérce szerint megnyugtató feloldást. Ennek ellenére az eredeti, valós történet, valamint az arról íródott könyv 2008-9-ben óriási előrelépés volt az ügyben, ez a film pedig határozott kiállás a muszlim világban élő nők jogai mellett.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Esélyek: Bár az üzenete a maga nemében pozitív, a filmes eszköztára borzasztóan gagyi. Előny, hogy rámutat a család saját tragédiájára is, ami miatt az a kislány kiházasítása mellett döntött, de attól még a fő konfliktus megközelítése borzasztóan egysíkú. Bemutatja még az igen alacsony szinten működő jemeni jogállamot, város-vidék közti erős különbségeket és az országot sújtó analfabetizmust, de már csak tájékoztató jelleggel. Az egyébként is polgárháború sújtotta, mélyen muszlim országtól már ehhez a filmhez is óriási merészség kellett, de még rengeteget kell fejlődnie a helyi filmgyártásnak, hogy megüsse a nyugati világ ingerküszöbét.
Nagy-Britannia: Under the Shadow [Árnyékban] - Brexiterék idén egy perzsa horrorral jelentkeznek. A nyolcvanas években az iraki-iráni háború rakétái már Teherán fölött repkednek, a kislányával egyedül maradt anya viszont nem Pataky Attila, hogy elhagyja a várost. Pedig nem elég, hogy a házat is találat éri, de a lakásban is megjelennek mindenféle szellemek, akiknek minden jel szerint a kislányra fáj a foguk. Bár ijesztegetős pillanatok is akadnak, a mű fő zamatát a bizonytalanság és a feszültség fenntartása adja, amit nyugodtan értelmezhetünk a háború miatti elfojtott rettegés metaforájaként.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Esélyek: Brit nevezés utoljára a kilencvenes években volt jelölt a kategóriában, ám az eddigi kritikák alapján úgy tűnik, most erre is felfigyeltek jó páran, sőt már egy tematikus fesztivál-fődíjat is nyert. Valóban alkalmas a lekötésre, és nem is csak a félelemkeltéssel, hanem sokkal inkább a történelmi élethelyzet remek bemutatásával. Mint már tavaly is említettem: a jó horrort sajnos itt nem szokták értékelni, de attól még érdemes a közelebbi megismerésre.
Franciaország: Elle [Ő] - Isabelle Huppert remek színésznő, a rosszindulatú, ba52atlan 3,14csa elviselhetetlen nőszemélyi karakterek valahogy mégis rajta ragadtak. Most csak részben ilyen, hiszen a szexuális életével semmi baj nem lenne, ha élvezné. Ám amikor egyszer csak betörnek hozzá és megerőszakolják, rádöbben, hogy ez az, ami neki kell. De ez csak a történet egyik vonulata: a film egésze a fentebb fölvázolt nőalak portréja, illetve az őt körülvevő, életszerűtlen alakok hiteltelen karakterrajzai. Maga a történet tartogathatna bizarr izgalmakat, ám sajnos nem igazán érthető, hogy ki mit miért csinál, ideértve a főhőst is. Ami pedig belőle értékelhető lenne, azt A zongoratanárnőben már sokkal jobban előadta.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Esélyek: A francia filmeket már rutinból is szokás jó előre beharangozni és sztárolni - némelyikükbe talán éppen ezért akarnak többet passzírozni, mint ami elviselhető lenne. Paul Verhoeven Az emlékmás és a Robotzsaru után harminc évvel - saját elmondása szerint - más műfajban akarta kipróbálni magát, ám sajnos nem sok sikerrel. Isabelle Huppert abszolút menti a menthetőt, ami elég lehet egy jelöltséghez is, de max ennyi.
Magyarország: Tiszta szívvel - Tisztességes, sablonos, maffiózós akciófilm, aminek az érdekessége, hogy a főhősök közül ketten kerekesszékesek, és a harmadikuk is erősen mozgáskorlátozott (a húzónév Thuróczy Szabolcs, a két másik főszereplő pedig Fenyvesi Zoltán és Fekete Ádám). Kár, hogy a tolókocsis akcióhős alakja nem új: a 2014-es Fekete levesben is láthattunk már ilyet, akkor Nagy Zsolt ült a gurulósban. Szóval ez a film sok eredetiséget nem tartalmaz, maga a fő sztori elég fantáziátlan, a Nagy Csavart meg kétszer is jól belerágják az ember szájába: egyszer már a legelején, ám ha ez az egyszeri néző felfogóképességének nem lenne elég, a végén még szájjal is elmondják, hogy mindenki jól meglepődjön. Hiába a valóban fogyatékossággal élő és remekül helytálló, egébként amatőr szereplők, a sztereotípia-rombolás sajnos nem sikerült, plusz a "szerbek=maffiózók" filmes dogma is kapott még egy löketet. Tyll Attilának egy nagyjátékfilmmel (Pánik) és egy rövidfilmmel (Csicska) voltak ígéretes próbálkozásai kitörni a kommerszből, ám úgy látszik, mégis jó neki ott.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Esélyek: Címvédő országnak mindig nehéz a dolga, főleg úgy, hogy az idei nevezettnél nincs olyan szempont, amiben ez a Saul fiával, vagy egyáltalán egy rendesen összerakott európai filmmel köszönőviszonyban lehetne. Arról nem beszélve, hogy a magyar filmtermés volt idén olyan gazdag, hogy lehessen válogatni. A magyar film nemzetközi reprezentációja ezennel visszacsúszott az alsó középszerbe.
Görögország: Chevalier - Hat kőgazdag férfi utazik egy bérelt hajón, miközben búvárkodnak, pecázgatnak, de már egyre nehezebben töltik az idejüket. Ezért egyikük tanácsára elkezdenek mindenféle hülye próbákat kitalálni, és aki a legtöbb popntot szerzi, az lesz objektíven a legjobb, és jutalmul kap egy Chevalier-gyűrűt (ami ezek szerint egy drága világmárka). Megindul hát a kakasoskodás, közben olyan témák kerülnek elő, mint az öregedés, bizonytalanság, nemzőképesség, régi és új nőügyek, emberi és családi kötelékek. A néző azt várná, hogy a vetélkedés elfajul, és esetleg egymás testi épségét kezdik majd veszélyeztetni, de erről szó sincs. Valószínűleg nem is erre akart kifutni, hanem a negyvenes férfiak világának bemutatására, de akkor is sikerülhetett volna érdekfeszítőbbre is.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Esélyek: Nulla.
Szlovénia: Houston, We Have a Problem (Houston, imamo problem!) - Áldokumentumfilm az egykori (gyk: soha nem létezett) jugoszláv űrprogramról, ami azonban a két nagyhatalom versengésébe nem tudott éket verni. Ezért inkább az egészet eladták Amerikának, ami aztán a ma ismert világunkhoz - konkrétan a Balkán jelenlegi térképéhez - vezetett. Elég elrugaszkodott és könnyen megcáfolható, ám ezzel együtt is figyelemre méltó elmélet a történelem alakulásáról. Sőt a valódi archív felvételekből, valamint személyesen Slavoj Žižektől akár még a valóságról is megtudhatunk érdekeseket. Sajnos pont a két legfontosabb esemény (Kennedy halála, illetve Jugoszlávia felbomlása) mögé költött összeesküvés-elméletet nem fejtik ki rendesen - pedig az alapötlet önmagában elég kreatív, de sajnos pont a legnagyobb ziccereke nem futotta már belőle.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Esélyek: Az áldokumentumfilm mint olyan elég vékony jég, egyrészt mert aránylag új és ritka műfaj, másrészt felkészületlen nézőből könnyen értetlenséget szülhet. Meg aztán itt magának a filmnek is megvannak a maga gyengeségei, elsősorban a kidolgozatlansága, és a már említett két nagy katarzis is elmarad. Érdekes, egyszer elgondolkodtató, és még a Tito-Jugó-nosztalgiázásra is kifejezetten alkalmas. Az se volt sokkal valódibb.
(Ez a kép viszont valós: Tito valóban járt Kennedynél 1963-ban, utóbbi halála előtt kb. egy hónappal.)
Bosznia-Hercegovina: Halál Szarajevóban (Smrt u Sarajevu) - Mint az többször elhangzik: a huszadik század Szarajevóban kezdődött és ott is ért véget. Most az előbbiről van szó: az első világháború kitöréséhez vezető merénylet századik évfordulójára készülődik egy ötcsillagos szálloda, ami valójában a balkáni társadalom modellje. Kívülről hiába csilivili és lobogózzák föl európaira, belül egy rohadó, összeomlás szélén álló tákolmány, ami nem tud és tán nem is akar túllépni saját múltján, legyen az a téli olimpia vagy a kilencevenes évek délszláv háborúja. A konfliktusokat még mindig maffiamódszerekkel intézik el, az egészet az állandó háborús készültség tartja egyben, miközben a fejlett nyugat továbbra is csak a tükörnek tartja a remek beszédeit. A bosnyák Kálmán Olga és a mai Gavrilo Princip találkozása önthetne némi tiszta vizet a pohárba, de az túl egyszerű lenne.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
Esélyek: A realista ábrázolást és a pontos társadalomrajzot szokták értékelni, valahogy ez mégsem lett olyan erős alkotás. Segít megérteni Délkelet-Európa működését, de a tengerentúlon ez most nem téma.
Olaszország: Tűz a tengeren (Fuocoammare) - A Földközi-tengeren, a Szicília-Tunézia-Málta háromszögben fekszik Lampedusa szigete, ami a világ egyik legunalmasabb helye. Lakói leginkább tengerészettel foglalkoznak, egyébként az elmúlt évtizedekben a világon semmi nem történt - egészen a jelenlegi menekültválságig. A film egyrészt bemutatja a helyi lakosok csendes, lassú életét, azzal párhuzamosan pedig eredeti felvételeket a tengerből kimenekített - vagy éppen odaveszett - menekültek Európába érkezéséről. A kontraszt jól érzékelhető, ám sajnos a találkozás a két csoport között elmarad, vagy legalábbis a film nem mutatja, így gyakorlatilag csak a lényeg marad ki. Ráadásul a mű súlypontja erősen a helyi lakosok felé csúszik, szóval a készítők nagyon vigyáztak arra, hogy csak minimálisan lépjék át az érdektelenség küszöbét. Nagyon nagy kár érte, jó kis dokumentumfilm születhetett volna belőle.
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Esélyek: Az aktuális témát a Berlinálén is értékelték, habár nem hozott el onnan sok mindent. Hiába az a néhány, valóban megrázó felvétel a menekültek kihalászásáról, a film maradék nyolcvan százalékát minden további nélkül ki lehetett volna hagyni, a két órából másfél teljesen fölösleges, céltalan és értelmetlen volt.
Mexikó: Desierto [Sivatag] - A bevándorlás jelensége nem csak Európában valóság. Az Amerikai Egyesült Államokba például folyamatosan érkeznek mexikóiak, akik a délnyugati sivatagon át próbálnak egy normálisabb emberi élethez jutni. Egy helyi Trump-szavazó azonban úgy gondolja: felcsap önkéntes határvadásznak - ráadásul a vadászatot szó szerint érti, így a nyílt terepen gyalogló csapat igen hamar elfogy. Alig néhányan maradnak, akik a jóképű névtelen hős (Gael García Bernal) vezetésével tovább menekülnek, de közülük se mindenki jut túl messze. Kétségkívül nem a legjobb alkalom a kietlen tájban való gyönyörködésre, de néhol még az is belefér. Egyébként egy végig feszült, fordulatos, menekülős mozi, amiben az okos kutya kivételesen nem annyira szeretnivaló.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Esélyek: A műfajban szokásos jenki színvovalat abszolút hozza, ráadásul aktuális politikai üzenetet is hordoz. Márcsak mert rendezője az a Jonás Cuarón, aki a nagy Alfonso Cuarón fia, és íróként például a Gravitációban is közreműködött már. Legújabb filmjének a jelölése, pláne győzelme nem kis fricska lenne a vadiúj elnöknek, amit az amerikai filmes szakma már ezért is simán meglépne.
Bulgária: Каръци [Kar-ci = Szekerek (valami helyi szleng lehet), angolul: Losers = Lúzerek] - Különc fiú és különc lány, mindketten terhelt családi háttérrel, egy este együtt füveznek. A fiú beleszeret, de a lány nem szeretne többet. Közben a kisváros középiskolájából mindenki ezerrel készül a menő banda esti koncertjére. A fiú bevágódásból azt füllenti, hogy van rá két jegye, majd amikor a lány igent mond, akkor indul neki, hogy akárhonnan, de tényleg kerítsen két jegyet. Fekete-fehér keresztmetszet a kitörési vágyról és a valamilyenné válás lehetőségeiről, körülbelül mint nálunk bő tíz évvel ezelőtt volt a Fekete kefe, vagy a Szezon. Azok jók voltak, ez most nem jött annyira át.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Szerbia: Дневник машиновође / Dnevnik mašinovođe [Egy mozdonyvezető naplója] - Nem tudni, mennyire igaz, de a film szerint egy mozdonyvezető a pályafutása során átlag húsz-huszonöt embert gázol el. Ettől aztán ez a munka elég nagy lelki megterheléssel is jár - leginkább ezért nem akarja az idősödő masiniszta (Lazar Ristovski), hogy nevelt fia az ő pályáját kövesse. A gyereket azonban semmilyen atyai tiltás sem tántoríthatja el, ám nála ez a hivatás másféle belső konfliktusokat generál. Az izgalmas alaptéma ellenére elég felületes, és nem is túl szellemes vígjátékocska. Többet vártam.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Horvátország: S one strane [A másik oldalon] - Zágrábban élő ötvenes ápolónő váratlan telefonhívást kap férjétől, aki a családját a délszláv háború kitörésekor hagyta el, hogy a jugoszláv hadseregben harcoljon, és éppen most töltötte le a húsz évét Hágában. A felbukkanása feltép régi fájó sebeket, például hogy a szerb háborús bűnös apa bélyege mennyire rányomja a bélyegét a család életére, mind a mai napig. Közben viszont az asszony érzelmei egyre inkább feloldódnak, és kezd megenyhülni rég látott férje iránt. A pár napos cselekmény csöndben halad előre, ám az alaptéma feszültsége is végig ott bugyog. Közben külső szemlélőként is bepillantást kapunk háborúnak az emberi életekben hagyott nyomaira, felbomlott emberi viszonyrendszerek és megsemmisült családok maradványaira. Kiváló alkotás, megérdemelte volna akár a jelöltséget is. Lazar Ristovski, a szerb színjátszás doyenje ez évben két alkotásban is szerepelt, és határozottan ez a jobb.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Törökország: Hideg hegyek (Kalandar Soğuğu) - Az anatóliai hegyekben, vad és mélyszegény körülmények között él egy család. Apuka elmehetne robotolni a bányába, de ő inkább tényleges kitörést jelentő szerencsét keresi. Például járja a környékbeli barlangokat, hogy nemesfém-lelőhelyet találjon. Vagy kitalálja, hogy a megmaradt bikájukat elviszi bikaviadalra, mert az állítólag jól jövedelmez. Nagyobbik fia meg csigákat gyűjt, hogy eladja. Mindnyájan próbálkoznak egyről a kettőre jutni, valahogy mégsem sikerül, és ez a házasságot, a családegységet is próbára teszi, de egyben meg is erősíti. Lírai történet, szép képekkel, hideggel, esővel, széteséssel és egymásra találással. Mindez a magyar-török koprodukciós alkotás társproducereinek: Angelusz Ivánnak és Rózsa Jánosnak is köszönhető.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Costa Rica: Entonces Nosotros [Magunkról] - Kora harmincas párnak a terapeutája azt javasolja, hogy menjenek el együtt kikapcsolódni a tengerpartra. Ezt meg is fogadják, ám ott feltűnik egy másik nő is, aki a pár női tagjának régi barátnője, és elég szépen rájuk is telepedik. Eleinte úgy tűnik, hogy a férfi lesz az, aki megint nem fogja tudni a hűségét a gatyájában tartani - de aztán egyre több minden derül ki a két nő közös múltjáról, és egyszer csak a pasi kezd el aggódni, hogy ez a házassági terveit is keresztülhúzza. (Ez arra is választ ad, hogy miért nem mondják meg az új csajnak kellő időben, hogy takarodjon már a fenébe.) A romkom elég ritka vendég az idegen nyelvű Oscar versenyében, de egy ilyen valóban szellemes, szórakoztató és minden férfinak-nőnek görbe tükröt mutató darabnak mindenképpen van itt helye. Kicsit mintha elkészült volna a közép-amerikai Annie Hall, és hát Hernán Himénez-ben, aki gyakorlatilag a filmben is önmagát játssza, és rendezte is, tényleg van valami félelmetesen Woody Allen-es.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [***] Mondanivaló: [* ]
folyt köv.
Örményország: երկրաշարժ [Jerkrasarzs - Földrengés] -
Fülöp-szigetek: Ma' Rosa [Rosa mama] -
