Utolsó módosítás: 2023. augusztus 7.
Kijött az aktuális Oscar-jelöltek listája, így a legjobb nemzetközi tizenötből is megvan az az öt, amiből majd a kategória győztese kerül ki. A múltkori tippek nem igazán jöttek be, többek között a nálam fő esélyes izlandi Bárány is kihullott a rostán. Akik viszont bekerültek:
Dánia: Menekülés - Ez az egyetlen, amit én is tippeltem, ergo szerintem a legjobb. Kérdés, hogy rajzfilmnek mennyi esélye van ebben a kategóriában. Mindenesetre jelölték legjobb animációs, sőt legjobb dokumentumfilmnek is.
Norvégia: A világ legrosszabb embere - A skandináv vonal idén is erős, bár ez a film inkább fontos, mint amennyire jó. Egészen jó látlelet a mai harmincasok életéről, szóval aktualitása az van, meg egy-két jó filmes megoldása is.
Bhután: Lunana - Ez pedig aranyosabb, mint amennyire jó, meg bemutat egy egzotikus tájat érdekes emberekkel, de egy Oscar túlzás lenne.
Olaszország: Isten keze - Meglehetősen érzelemközpontú, ám emellett tartalmatlan és öncélú. Sorrentino előző győztes filmje, A nagy szépség legalább egy várost be akart szépen mutatni, de ebben semmi nincs, ami Oscart érdemel.
Japán: Vezess helyettem (ez lett a hivatalos magyar címe) - Ez is eléggé érzelgős, bár nem terjengős olasz, hanem visszafogott japán módon. Vet föl érdekes kérdéseket, de a legutóbbi japán győztesnek, az Eltávozásoknak a közelébe nem jön. Ennek ellenére jelölték legjobb film, legjobb rendezés, sőt legjobb adaptált forgatókönyv kategóriájában is, szóval a legjobb nemzetközi filmek versenye lényegében el is dőlt.
A többi viszont, ami nem lett jelölt, de attól még érdemes megnézni (vagy nem):
Lengyelország: Nem hagytak nyomokat (Żeby nie było śladów) - Míg minálunk a nyolcvanas évek eleje a késő kádárizmus kezdete és a legvidámabb barakk utolsó pár nevetése volt, addig lengyel testvéreinknél a szükségállapot, az elnyomás és a Jaruzelsky-féle katonai diktatúra időszaka. A hatalomnak így a megszokottnál is kevesebb korlátja volt abban, hogy bárkivel azt tegyen, amit akar. Ebben az időben történt, hogy két rendőr igazoltatott két gimnazistát, majd bevitték őket az őrse, ahol mindkettejüket úgy megverték, hogy egyikük bele is halt. A halott fiú édesanyja - maga is aktív ellenzéki - nem hagyja annyiban, és följelentést tesz az ügyben. A dolog mind a lakosságban, mind a legmagasabb politikai körökben is feszültségeket okoz, így a hatalom - különösképpen a közvetlenül érintett minisztérium - beveti minden eszközét, hogy aki beszélhet, azt elhallgattassa: megfigyelés, bemikrofonozás, házkutatás, megfélemlítés, zsarolás, barátok és családtagok egymás ellen fordítása, fizikai és pszichikai erőszak széles palettája. A cél egyrészt a várható bírósági tárgyalás koncepciós perré változtatása, másrészt a túlélő fiú, az egyetlen tanú ellehetetlenítése. Meglehetősen nyomasztó, két és fél órás mű, ami elég pontosan részletezi, hogy miért is nem kell nosztalgiát érezni az államszocialista önkényuralmak iránt.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Maro⛤kkó: علّي صوتك [Elli szautuk = Hallasd a hangod - angolul: Casablanca Beats] - Művészeti iskolába új tanár érkezik, egy fiatal, de bizonyára sokat látott férfi, aki a még fiatalabbakat tanítja meg rappelni. Ehhez pedig az a kritikai és társadalmilag érzékeny szemléletmód is hozzátartozik, amik a műfajnak értelmet adnak. Ezáltal pedig élénk és érdekes diskurzusok indulnak közöttük életről, vallásról, politikáról, zsidókról, valamint rendszerek, tabuk és határok döntögetéséről. Miközben a szakkörből összetartó csapat alakul, addig kívülről egyre több ellenzőjük is akad. Aki szereti a rapet, annak biztos érdekes színfolt ez a mű. Alaptémájában a Fame-re hajaz, befejezésben a Holt költők társaságára hasonlít.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Bolívia: El Gran Movimiento [A nagy mozgalom / lépés / ugrás] - A Viejo Calavera főszereplője: Elder Mamani, az őslakos bányászfiú visszatér. Úgy látszik, azóta már beilleszkedett a csapatba, ugyanis a fővárosba, La Pazba is két társával érkezik: egyrészt hogy részt vegyenek egy nagy bányásztüntetésen, másrészt hogy valami jobban fizető munkát találjanak. Jönnek is az alkalmi melók, de Elder nem nagyon bírja a tempót, és az egészsége is egyre romlik. Az orvos tanácstalan, de segítségére siet egy idős hölgy, aki Eldert valami miatt a keresztfiának tartja, illetve egy erdei remete, aki jártas a régi törzsi szelleműzésekben. Kissé lassú, de nem baj, ugyanis a házak és az embertömeg hosszú pásztázásakor mintha a Koyaanisqatsi vagy a Powaqqatsi izgalmas képeit néznénk újra.
Izgalom: [* ] Érzelem: [ ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Para★guay: Apenas el Sol [Csak a Nap] - Az ayoreo nép erőszakos térítése, asszimilációja, letelepítése, elrablása és irtása egészen a közelmúltig, a XX. század végéig tartott. A dokumentumfilmben idős ayoreo emberek mesélnek arról a világról, amkor még nomádan vándorolhattak a pampákon, a természetből nyerték minden szükségletüket, szabadon beszélhették nyelvüket, megélhették kultúrájukat, hordhatták törzsi ruháikat, gyakorolhatták ősi vallásukat, és az ivóvizet se koszos műanyaghordókból kellett csöpögtetniük maguknak. Csak aztán az erdeiket felégették, földjeiket elvették, hogy azon marhákat legeltessenek. Ahogy az egyik beszélő megfogalmazza: csak a Nap az, amit a fehérember nem vett még el tőlük. Egy helyi ember viszont nem hagyja veszni a kultúrát és a kollektív emlékezetet, ezért járja a vidéket, és magnókazettára rögzíti az öregek dalait és szomorú emlékeit. Nem egy vidám alkotás, és nem is mond sok újat a "civilizált" fehérember telhetetlen rombolásáról - legfeljebb annyiban, hogy valahol ez még a mi életünkben is bőven zajlott. De szerencsére elég tömören sikerül összefoglalnia annyit, amennyi képes mellbe vágni és felhívni a figyelmet világunk pusztulására.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Izrael: ليكن صباحا [Liakun szabahan = Legyen reggel] - Jól menő izraeli arab ember családjával hazamegy a falujába, öccse lakodalmára. Ám időközben a hadsereg blokádot emelt az egyetlen kivezető útra, így napokra a szülői házban ragad. Eközben terítékre kerülnek a különböző elfojtott személyes és társadalmi konfliktusok - leginkább hogy egy izraeli arabnak mik a lehetőségei az ottani társadalomban, milyen legyen a viszonyulása a többségi zsidókhoz, a saját gyökereihez, kitörésben alulmaradt régi barátaihoz és rokonaihoz, illetve a fal túloldalán élő palesztinokhoz. Közben persze a feszültségek is egyre nőnek az elzárt faluban, a lakosok, a katonák, és a maffiaként működő helyi önkormányzat között, ami szintén remekül kirajzolja a helyi arab lakosságban szunnyadó frusztrációkat és indulatokat. A remek társadalomrajz mellett az egyetlen hátrány, hogy sok mozzanatot még egy közel-keleti helyzetben jártasabb néző is alig ért meg, hát még olyan, aki nem is vágja az ottani alap- (és arab-) helyzetet. De egyébként van benne katarzis és jellemfejlődés, ami a politikai vetületen túl is remekül érthető.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Grúzia: Brighton 4th - Az egykori birkózóbajnok, de még mindig jó erőben lévő idős ember meglátogatja fiát Amerikában, azon belül is Brooklyn Brighton Beach nevű, nem túl patinás, leginkább volt szovjet bevándorlók által lakott negyedében. A fiú azonban saját szintje alatt, fizikai munkásként dolgozik, és a helyi maffiánál is tetemes kártyaadósságot halmozott föl. Az apa célja így az lesz, hogy elrendezze fia zűrös ügyeit, akár saját ereje árán is. Megkapó és mellbevágó alkotás az érdem nélküli és önfeláldozó szeretetről, valamint különböző, ám valahogy mégis egyforma emberi sorsokról, az önsorsrontás dimenzióiról, és az amerikai álom hazugságáról.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Hollandia: Do Not Hesitate [Ne hezitálj] - Irakban szolgáló katonai egység egy lerobbant teherautó miatt a sivatagban ragad, ahol tévedésből lelőnek egy kecskét. Hamarosan az állat gazdája is megjelenik: egy kamasz fiú, aki kevesli a kártérítésként kapott ötven dollárt, ezért ülősztrájkba kezd a jármű mellett. A katonák nem nagyon tudják, mit kezdjenek vele, esetleg milyen veszélyt jelenthet rájuk. Alapvetően próbálnak vele kedvesek lenni, de a bizonytalanság növeli a folyamatos feszültséget, meg egy megszálló hadsereg és a helyi lakosság közötti viszony egyébként sem a jópofizásról szokott szólni. Aztán szép lassan kicsúszik alóluk a mentális talaj, és olyan döntéseket hoznak - egyenként és kollektíven - amikkel egyre nehezebb elszámolni egymás és önmaguk felé. Leginkább tévéfilmes kamaradráma a háború lélektanáról. Láttunk már komplexebbeket és jobbakat is, de nem baj, hogy ez is elkészült.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Észak-Macedónia: Сестри [Szesztri = Nővérek] - Maja és Jana legjobb középsulis barátnők, a gondolkodásuk is nagyjából megegyezik a korosztályuk rosszabbik feléével: a fő cél a többieknek való megfelelés, meg természetesen a szüzesség mielőbbi elvesztése, lehetőleg a suli legotrombább macsójával, és persze az aktuális főpitscha elmozdítása a pozíciójából. Ezért csinálnak is róla egy megszégyenítő videót, amit fölraknak a netre. Maja ilyenkor már kezdi érezni, hogy ez nem teljesen helyes, de a dominánsabb Jana beveti a lelki manipuláció minden eszközét. A harmadik lány élete innentől természetesen pokollá változik, majd egy baleset folytán az események olyan irányt vesznek, ahonnan már egyiküknek sincs visszaút. Eközben a két lány közötti dinamika is egyre inkább eldurvul, az egyedüli főszereplővé előlépő Majában pedig egyre inkább eluralkodik a lelkiismereti válság, valamint a kilépési vágy az álságos közegből és a mérgezővé vált öribarátságból. Elég lesújtó látlelet a mai tinédzserek erkölcsi, de főleg öntudatosságii szintjéről, a gyermeki ártatlanság elvesztéséről, és egy elég keserű felnövéstörténetről.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Kolumbia: Memoria - A nagyon lassú és elvont filmek thai mestere, Api... We... (a nevét majd mindenki kiolvassa magának) ezúttal Dél-Amerikában készítette el nagyon lassú és nagyon elvont filmjét. A középpontban egy ott élő angol vagy amerikai nő áll (Tilda Swinton), aki a vörös hajával és hófehér bőrével igen nehezen vegyül el a helyi lakosságban. A fővárosba megy meglátogatni kórházban fekvő nővérét, közben pedig álmok és hallucinációk gyötrik (pedig állítása szerint nem is szokott aludni). Például mindig hall a fejében egy hangot, mintha - szintén saját szavaival - mintha egy betongolyót dobnának egy fémkútba. (Vagy sokkal inkább olyan, mint amikor egy Zsigulinak levágják a motorháztetejét.) Utánajár, hogy mindezzel milyen emlékek próbálnak nála a felszínre törni, közben megismerkedik egy hangmérnökkel, egy régész-orvossal és egy titokzatos férfivel, akinek meg éppen az a baja, hogy mindent megjegyez, és az agyában felhalmozódott fölösleges emlékeket szeretné valahogy leadni. A nagyon lassú elvontság alighanem az ember és az idő viszonyában akar újabb perspektívákat nyitni, de amikor már kezdene összeállni, mindig akkor kavar rajta még egyet, és a néző megint jól ott van hagyva.
Izgalom: [ ] Érzelem: [ ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Oroszország: Разжимая кулаки [Rázsimájá kuláki = Ököllazítás] - Minden országnak vannak olyan helyei, ahonnan csak menekülni érdemes, Oroszországnak talán még több is, mint kéne - Észak-Oszétia (másnéven Alánia) például pont ilyen. Az egyik itteni kisvárosban él Ada, a nagykamasz lány zsarnok apjával és túlragaszkodó öccsével. Az otthoni fojtogató légkörből egyre inkább ki akar törni, a megváltást pedig már elköltözött bátyjától várja, akit azért hív haza, hogy az magával vigye őt a nagyvárosba. Ám hamarosan rájön, hogy csak önmagára számíthat, ezért egymaga áll neki begyógyítani azokat a lelki és testi sebeket, amiket az otthoni patriarchátus, valamint az Észak-Kaukázus közelmúltbeli történelme okozott.
Még a Szovjetunióval is elvétve fordult elő, hogy nem orosz nyelvű filmet neveztek, a független Oroszország részéről pedig még egyszer sem, habár a megmaradt autonóm köztársaságokban is készülnek egészen jó regionális alkotások. (Ezekből tavaly a budapesti Uránia mozi is bemutatott néhányat.) Így üdítő, hogy végre az Oscar-nevezések között is látunk egy oszét nyelvű darabot. Ráadásul elég rendszerkritikus is: nem csak azért, mert a határmenti vidékeket élhetetlen világvégének mutatja be, és nem is csak azért, mert míg orosz zászló egy sem bukkan fel, addig a fehér-piros-sárga alán zászlóból annál több - de az akarnok, a családját túlféltésből lakat alatt tartó apa lehet Putyin elnök allegóriája is. Akárhogy is, a Cannes-i fesztivál "Un certain regard" (különleges látásmód) díjához pont elég jó lett.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Finnország: Hytti nro 6 / Купе номер шесть [Kupa nomer seszty = A hatos fülke] - Természetesen idén se maradunk orosz nyelvű alkotás nélkül, ugyanis Kelet-Skandinávia nevezése egy finn diáklányról szól, aki Moszkvában tanul régészetet, és vonatra száll, hogy megcsodálja a Fehér-tenger partján található, őskori sziklarajzokat. Eredetileg barátnőjével menne, ám másképp alakul, így a lánynak a hálókabinon egy vadidegen orosz jómunkásemberrel kell osztoznia. Murmanszkig az út három nap és három éjszaka, és elég valószínűtlen, hogy ez a két, totálisan különböző ember bármi közös hangot találjon egymással. Aztán valahogy mégis megtörik a tájat beterítő jég, és mindkettejük álarca mögül előbukkan a gyenge, esendő, valódi ember. Ezt az utolsó motívumot akár még jobban is ki lehetett volna bontani, mert érthető, hogy az alkotó mit akart ebből kihozni, csak a lényeg-körítés arányt nem teljesen találta el. Voltak idén jobb filmek, amik nem kerültek be a tizenötbe.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Irán: A hős (قهرمان - Al gahreman) - Rahid kétnapos eltávozást kap a börtönből, hogy adósságát, ami miatt bekerült, végre rendezhesse. Most erre is lehetőség nyílt, ugyanis barátnője (akivel kapcsolatukat természetesen titokban tartják) talált egy arannyal teli táskát. Rahimot viszont nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, ezért előbb meg akarja keresni a jogos tulajdonost, akit meg is talál, és átadja neki a táskát az arannyal. Az esetet aztán fölkapja a média is, és mivel Rahim nem akarja a barátnőjét fölfedni (mégis egy bigottan vallásos társadalomról van szó), úgy adja elő, mintha a táskát ő találta volna. Viszont amikor igazolnia kéne, hogy az eset tényleg megtörtént, a tulajdonosként jelentkező nő fölszívódik, és a korábbi jótékony füllentés is olyan lavinát indít el, amitől Rahim becsülete darabokra hullik, és rántja magával a környezetét is.
Aszgar Farhadi műveinek sajátossága az összetett konfliktusok kiválóan fölépített hálózata, amik az emberi jellemet is végtelenül részletesen árnyalják. Ez jellemző az eddigi két Oscar-nyertes filmjére is, vagy a Spanyolországban készített Mindenki tudja-ra. (De említendő még a szintén iráni No Date, No Signature, amit nem ő rendezett, de mindenképpen ez az iskolát követi, és szintén kiváló alkotás.) A nézőt most sem kényszeríti állásfoglalásra Rahim és a hitelezője, a börtönvezetőség, vagy a családja elleni harcban, de lehetetlen bárkivel is teljesen azonosulni, pedig mindenkinek megvan a maga vitathatatlan igaza és joggal képviselt álláspontja. Szóval ismét sikerült olyan remekművet lerakni az asztalra, ami az Oscar-díj egyik nagy esélyese lehet.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Brazília: Deserto Particular [Saját sivatag] - Nagyvárosi rendőr fölött összecsapnak a hullámok: túltolt erőszak miatt felfüggesztik, közben gondoskodnia kell demens édesapjáról, ráadásul chates szerelme is felszívódik az online térben. Így abban látja a kiutat, hogy autóba vágja magát, és megkeresi a nőt, akivel még soha nem találkozott élőben. Igaz, a nézőnek az első hangüzenet után világossá válik, hogy a nő valójában férfi, ám ez a fölfedezés a főhőst mégis váratlanul éri - meg az is, hogy már foglalt. Lényegében egy szerelmi háromszög három férfi: egy heteró, egy meleg, és egy transzvesztita között. (Vagyis van neki az olykor felbukkanó női énje, de emellett leginkább meleg férfiként él, szóval nem lehet egyértelműen transzneműnek kategorizálni.) Ez a váratlan helyzet pedig minden szereplőnek megadja a lehetőséget a magába nézésre és a jellemfejlődésre. Külön jó a sorrend, hogy az első fele a rendőrt építi fel, a második a meleg fiút, végül pedig a két szál összeér, mint ahogy a netes szerelem és a kialakuló férfibarátság is remekül fuzionál.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Taiwan: Váratlan fordulatok (瀑布) [Pu bu - Vízesés] - Egyik osztálytársa pozitív covid-tesztje miatt a tinédzser lányt is karanténba küldik. Óvintézkedésül az édesanyja is vele marad, ám őrá a bezártság jóval súlyosabban hat: a munkahelyi stressz, a kamasz lánya nevelése, és egyáltalán az egyedülálló szülői léttel járó félelmek egyszerre törnek belőle elő, egy idegösszeomlás, valamint egyre félelmetesebb megőrülés formájában. A lány nyakába szakadnak a számlák és az adóságok, a háztartás minden terhe és felelőssége, valamint beteg (és időközben munkanélkülivé váló) anyjával is együtt kell élnie, így házi feladatul megkapja a villámgyors fölnövést. Eközben anyának a zárt osztályról kell újra fölépítenie magát, hogy aztán mindketten az új énjükkel találják meg újra az utat egymáshoz. A jellemfejlődés tehát borítékolt, de azért végig ott feszít az anya akármikor előtörni készülő beszámíthatatlansága, amit a már-már sablonos horrorfilmes sejtető eszközök is a csúcsig fokoznak. Az viszont már-már megmosolyogtató, hogy két éve még rendes infók, de főleg oltások nélkül még mennyire bizonytalanok és félősek voltunk.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Svájc: Olga - Ukrán tinédzser tornászlány szorgalmasan készül a soron következő Európa-bajnokságra. Újságíró édesanyja legújabb leleplező oknyomozását azonban az oroszbarát Janukovics-rendszer egy gyilkossági kísérlettel honorálja, ezért Olga Svájcba menekül, és mivel a kinti rokonok révén jogosult az állampolgárságra, az ottani nemzeti válogatottnak is tagja lesz. Az új környezet, a csapatba illeszkedés, valamint a megfeszített edzésmunka eleve rengeteg terhet rak rá, ám közben Kijevben is kitör az Euromajdan, ami természetesen szintén nem hagyja Olgát nyugodni. A fizikai és mentális őrlőmalom egyszerre hat ösztönzően és gátlóan a kivételes képességű, de nehezen zabolázható lányra, ez pedig a nézőnek is jól átadja a feszültséget és a versennyel járó izgalmakat. Érdekes módon a sportfilm műfaja az idei felhozatalban elég gyakori (a hongkongi és az azeri nevezésről már írtam, a svéd és a cseh majd még később jönnek), de azok között ez mindenképpen egy kiemelkedően élvezhető alkotás. A varázsát az is megadja, hogy a szerepek többségét - a címszerepet is - valódi sportolók játsszák, szóval amiket látunk, azok valódi gyakorlatok, valódi izmok és valódi teljesítmény. (Az meg már részletkérdés, hogy 2014-ben Stuttgartban nem rendeztek semmilyen tornász Európa-bajnokságot. Ott világbajnokságot tartottak 2019-ben, a filmet alighanem annak a díszletei között forgatták.)
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Svédország: Tigrar [Tigrisek] - Martin Bengtsson története, aki a kétezres évek elején maga volt a svéd futball nagy reménysége. Tizenhat évesen bekerült az olasz Internazionale (külföldiesen "Inter Milan") második csapatába, sőt egyszer még a Seria A-ban is pályára lépett. Aztán rájött: mégsem akarja az egész életét arra áldozni, hogy világszintű sportoló legyen, közben lemondjon a valóban fontos dolgokról. Meg az egész profi sportból kiábrándult, ahol az embereket úgy adják-veszik, mint a haszonállatokat, és így lehetetlen, hogy valaki magát valahol otthon érezhesse, és hogy másokkal - akár a csapaton belül, de pláne azon kívül - mélyebb emberi kapcsolatokat alakítson ki. Ez még mindig csak a töredéke annak a lelki tehernek, amit egy leendő élsportolónak el kell bírnia, a filmbe mindenképpen fért volna még több és súlyosabb külső-belső konfliktus, és a végkifejletet is jobban fölvezethették volna. (Legalábbis a látottakból az öngyilkossági kísérlet nem következett teljesen egyértelműen.) Ám az fontos üzenet, hogy a sportklubok, amikor a leendő sportolóik fizikai állóképességét vizsgálják, fordítsanak több figyelmet a mentális állapotukra is.
Itt van amúgy a valódi Bengtssonnal egy interjú (olaszul, de Chrome lefordítja), és egy videó is, amiben a sportolók gyakori depressziójáról beszél.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Bulgária: Félelem (Страх) [Sztrah] - Magányos középkorú özvegyasszony éldegél egy falusi viskóban. Tanárnőként dolgozott, de az iskolát gyerekhiány miatt bezárták. Ebbe a lassú hanyatlásba csap be a 2015-ös menekültválság - a tanárnő viszont befogad a házába egy afrikai férfit, ezzel pedig kivívja a lakosság haragját. Ahogy az asszony kitör a magányból és egyre inkább új öntudatra ébred, szomszédai úgy fordulnak egyre inkább ellene, már nem is feltétlen különös vendége miatt. Gerjesztett félelem, pánik, beszűkültség, patriarchizmus, rasszizmus, gyűlölet - semmi olyasmi, amit ne tudnánk magunktól, vagy ne láttunk volna eddig is, akár idehaza, filmen vagy az életben. Mindenesetre elég kemény görbe tükröt tart a Balkán népe elé (nyugodtan érthetjük ide a mi Észak-Balkánunkat is), és egyértelmű választ ad arra, hogy valójában ki a terrorista.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Csád: Lingui - Egyedülálló anya anya hulladék-fémhuzalokból készít kosarakat, azokat árulja a főváros N'Djamena utcáin, hogy eltartsa magát és kamasz lányát. Ám a lányról egyszer csak kiderül, hogy terhes, és abortuszt szeretne. Egy erősen vallásos, muzulmán közegben ez teljesen illegális, ennélfogva veszélyes és drága, kosárfonásból előteremteni gyakorlatilag lehetetlen. Az idő pedig telik, és az apa személyét is egyre nagyobb rejtély övezi. Kétszemélyes felnövéstörténet: egyrészt a tinédzser lány érik meg élete legnehezebb döntéséhez, másrészt az anya tanulja meg a gyerekét egyenrangú, felnőtt félként kezelni közös életükben.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Szaúd-Arábia: حد الطار [Hád ál tár = kb. "A határ határa" - angolul: The Tambour of Retribution = A megtorlás tamburája] - A szerteágazó cselekmény egy szerelmespár köré szerveződik: a lány családja esküvői zenélésből él, és bár őt magát a ruhatervezés sokkal jobban érdekli, egy nagy lakodalom miatt éppen most kell magát jobban odatennie a családi zenekarban. A pénzre most kifejezetten szükségük van, ugyanis a lány unokatestvére - aki egyben az ő kijelölt jövendőbelije is - éppen gyilkosságért ül, ki is fogják végezni, hacsak a család ki nem váltja a börtönből. A pár fiú tagja pedig egy hóhérdinasztia sarja, de ezt semmi kedve tovább vinni. Csak éppen nagybátyja (aki a gyámja is) ehhez köti a családi pénzörökség kiadását, amire a nősüléshez nagy szüksége lenne - ám a nagybácsi a zenészlányt is rangon alulinak tartja, főleg a halálraítélt rokonnal a családban. Az alaphelyzet tehát elég bonyolult, a film nagy részét ennek a fölvázolása teszi ki. A számunkra elég idegen iszlám jogrend a rivális iráni A hősben is egész érdekesen hat, illetve a kulturális sajátosságok miatt nem mindig lehet összerakni, hogy mi miért történik, de összességében teljesen élvezhető.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Irak: أوروبا [Aurubá = Európa] - Egy éjjel emberek csoportja kel át illegálisan a török-bolgár határon. Vagyis csak szeretne, ugyanis hamar rajtuk ütnek, akik pedig el tudnak menekülni, azokat fegyveres "migránsvadászok" üldözik. Főszereplő arab (bár ez se biztos) fiú sikeresen el tud rejtőzni az erdőben, és találkozik más emberekkel is, akikről nem mindig lehet tudni, hogy milyen szándékúak. (Kivéve, aki meg akarja ölni. Annál egyértelmű.) Nem új ötlet, leginkább a korábbi tunéziai The Last of Us-ra, vagy a még korábbi mexikói Desierto-ra hasonlít, vagy Vincent Gallo-val az Ölésre ítélve-re. A feszültség és a mondanivaló (a migráncs is ember) átjön, a vele együtt mozgó és térgörbítéssel játszó kamera nagyon jó lett, bő egy óráig pont kellően felkavaró.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Costa Rica: Clara Sola - Címszereplő egy negyvenes, szellemi fogyatékkal élő nő, aki egy őserdei faluban lakik idős édesanyjával és tinédzser unokahúgával. Napjait leginkább egyetlen barátjával: a család fehér lovával tölti, olykor meg a falusi szektában játszik médiumot, akin keresztül a Szűzanya lejár a földre. Utóbbinak édesanyja a főpapnője, de élni is kell valamiből, ezért ő el akarja adni a lovat, ez pedig Clarát kibillenti addigi életéből. Mindemellett az unokahúg bepasizik, és Clarában ez is újféle érzéseket ébreszt föl. Gyakorlatilag eléri a szellemi kamaszkort: föllázad anyja önző féltése ellen, és felismeri saját nőiségét. Az itteni filmekhez hasonlóan lassú és csöndes, de olykor a szituációk feszültsége is tapintható, amibe ez a lány a puszta létezésével is sodorja magát.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Luxemburg: Io sto bene [Jól vagyok] - A két idősíkon futó történet főszereplője egy idős ácsi, aki a luxemburgi olasz közösség régi és megbecsült alakja. A véletlennek köszönhetően találkozik egy szintén olasz DJ (pontosabban VJ, vagyis zenét és videót egyszerre keverő) fiatal lánnyal, akinek sürgősen menedékre van szüksége. A múltban játszódó sík meg a hatvanas évekbe visz el, a bevándorlás utáni dolgos évekbe, valamint az akkor elkövetett hibákhoz, amikért évtizedekkel később vezekel a számára idegen lány befogadásával. Aranyos kis léleképítő film, kölcsönös jellemfejlődéssel.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Törökország: Bağlılık Hasan [Odaadás: Hasan] - A Bağlılık-sorozat második darabja, ami viszont sajnos meg sem közelíti az első részt. Most a főszereplő Hasan, az idősödő földműves, aki egyszerre találja magát szembe az áramszolgáltatóval, ami pont az ő veteményesén akarja fölhúzni a villanyoszlopát, illetve a helyi bankkal, ami látszólag kedvező hitelekkel, valójában pénzügyi machinációkkal hozza bizonytalan helyzetbe a környék gazdáit. Hasan próbál fölzárkózni a kapitalizmus farkastörvényeihez, ám egyre kevésbé bírja pénzzel és lelkiismerettel. Főleg amikor a hadzsra, vagyis a mekkai zarándoklatra is lehetősége nyílik, amibe csak harag- és adósságmentes, tiszta szívvel lehet belekezdeni. Az Asliban a cselekményt a párbeszédek és a konkrét cselekvések vitték előre, itt már jóval mélyebb és részletesebb az emberábrázolás. Ami közös, az a főhős magába nézése, és életének átértékelése - aminek viszont egészen más jelentősége van egy fiatal nő, és más egy idős férfi esetében, aki a Kába kövén kívül már a valódi nagy utolsó utazásra is készül. Szóval kevésbé mozgalmas, de a vége így is megrázó.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Libanon: كوستابرافا [Costa Brava - nemzetközi címe: Costa Brava Lebanon] - Vidéki család éli csendes hétköznapjait, mígnem a kormány pont a házuk mellett nem kezdi el építeni a bejrúti hulladékproblémát megoldani hivatott szemétlerakó-temető-égetőt. Az anya (Nadine Labaki), aki korábban híres énekes volt, legszívesebben azon nyomban visszaköltözne a fővárosba, de az apa fölveszi a harcot a rendszerrel. Ezen kívül ott él velük két lányuk: a nagykamasznak éppen most nyílik a nőisége, amit az építkezés sármos vezetője is tovább fokoz - a kisebbik pedig enyhe autizmusával különleges figyelmet igényel. És ott él még a nagymama, aki egyik szülőnek anyja, másiknak anyósa, szóval az alapvető konfliktusok még az idillben is megvannak, ám az új helyzet remek apropót ad ezek előtörésére. Ahogy az odahordott szemét egyre inkább eléri a család kerítését, úgy jönnek felszínre az elfojtott feszültségek. Igazából az egész egy nagy metafora, ezért is játszódik a teljes film egyetlen helyszínen: a házban és környékén. Ebben eléggé hasonlít például a két évvel ezelőtti 1982-re, amiben szintén Nadine Labaki volt az egyik főszereplő.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Nagy-Britannia: Dying to Divorce [Meghalni a válásért] - Törökország világelső a családon belüli erőszakot elszenvedő nők számában. A dokumentumfilm egy ilyen esetekre szakosodott isztambuli ügyvédnőt mutat be, valamint két ügyfelét: az egyiknek a férje a végtagjait lőtte szét, a másikat - a Bloomberg ismert műsorvezetőjét - a sajátja pedig mozgás- és beszédképtelenné verte. Utóbbi férje azóta is szabadlábon van - előbbié ugyan börtönbe került, de tettét teljesen megindokolhatónak tartja, és saját magát tartja áldozatnak. Ehhez a megfelelő hátteret pedig a politikai hatalom biztosítja, egyrészt Erdoğan elnök nő- és feministaellenes szövegei, másrészt a kormányzati erőkultusz és az igazságszolgáltatás beszántása miatt. Ezt a fojtogató világot járja körbe a film mikrótól a makróig: az egyes nők történetétől az állam bűnpártoló működéséig. Elég mellbevágó és felzaklató alkotás, ráadásul kísérteties hasonlóságot mutat a mai magyarországi folyamatokkal. Vigyázó szemünket Isztambulra vessük.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Ausztrália: When Pomegranates Howl [Amikor a gránátalmák süvöltenek] - Bár idéntől Afganisztán már nem vesz részt az Oscaron, most még jutott egy (remélhetőleg nem utolsó) darab, amit tényleg Kabul utcáin forgattak, ráadásul igaz történet alapján. A film főhőse, a kiskamasz Hewad, itt tologatja kis mozgó piacát, hogy apja halála után ő tartsa el a családját: édesanyját, nagymamáját és húgát. Apja ugyanis nemrég robbantás áldozata lett, ami elég gyakori arrafelé, főleg ha az ember az idejét az utcán, piacokon, forgalmas helyeken tölti. Így Hewad élete sincs teljesen biztonságban, de arról álmodozik, hogy egyszer híres filmsztár lesz belőle. A beszélőkéje már meg is van hozzá - a többihez pedig egy frissen megismert külföldi fotóriporter is hozzásegítheti. Szomorú realizmus az afgán gyermekekről, akiknek a tálib uralom óta biztosan nem lett könnyebb.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Csehország: Zátopek - Portréfilm a csehszlovák sportlegenda hosszútávfutóról, kezdve az első versenyétől, amibe véletlenül csöppent be, egészen a Helsinki olimpián megnyert három aranyáig. Sőt még tovább is, ugyanis a kerettörténet az a valós eset, amikor az ausztrál futó Rom Clarke meglátogatja Emilt prágai otthonában. (A valóságban ez 1966-ban történt, a film '68-ra, a prágai tavasz leverése utánra teszi.) Emil Zátopek az, aki mindig mindenkivel jóban volt, hiszen az ő világában nem volt más, csak a futás. A politikai légkör bolsevizálódásából sajnos nem tudta teljesen kivonni magát, de azért olykor fölemelte a hangját az igazságtalanságokkal szemben is. Egyébként abszolút szerethető figura volt, a világ a tenyerén hordozta, de nyíltságát és szabadságszeretetét a rendszer egyáltalán nem értékelte. Szerencsére volt egy szerető felesége, aki tudta kezelni az ő autisztikus személyiségét - és persze kölcsönösen motiválták is egymást, 1952-ben Dana Zátoptkova is aranyéremmel ment haza, gerelyhajításból.
Ha majd Magyarországon készül életrajzi film egy ötvenes évekbeli sportlegendáról (mondjuk Puskás Öcsiről), remélhetőleg őt is sikerül majd annyira emberinek és szerethetőnek bemutatni, mellőzve minden hősi-nemzethy pátoszt, hogy az a kívülállóknak is szimpatikussá tegye. Mert bár ez az alkotás sem lett hibátlan, de méltó emléket állít a csehszlovák nép két remek sportolójának és emberének.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [ ]
Jordánia: Amira - Ez az a film, amit palesztin jogvédő szervezetek betiltattak visszavonattak, a bebörtönzött palesztin rabok családjaira való hivatkozással. Pedig a film alaphelyzete éppen az ő viszontagságaikat mutatja be: amikor a család az apával csak börtönben beszélőn tud találkozni, egy üvegfalon át. Így nemcsak a gyerekek nem foghatják meg soha az apjuk kezét, de a feleségnek is le kell mondania minden házaséletről. Különösen akkor megterhelő, ha a férfi már a házasságkötés idején is életfogytig tartó börtönbüntetését töltötte (szóval a "politikai elítéltként" való ráhivatkozás valami elég súlyos terrorcselekményt takarhat), a lakodalmon a nő meg gyakorlatilag a fényképéhez ment hozzá - de így is övé lett a legnagyobb megtiszteltetés és boldogság, hogy egy "nemzeti hős" felesége lehet. Utód meg ebből úgy szokott lenni, hogy a spermát valahogy kicsempészik a fegyintézetből.
A nagykamasz Amira is így fogant. Ám a szülők következő hasonló akciójánál kiderül: terrorapu eleve nemzőképtelen, így ő Amira apja se lehet. Ahogy összerakják a sztorit, arra jutnak (spoiler): az anyaghoz csak a kijuttatásánál segédkező izraeli börtönőr férhetett hozzá, így minden bizonnyal ő Amira biológiai apja. (Hogy miért alakult így, nem derül ki. Bizonyára az eredeti mintával történt valami, az őr meg önerőből pótolta.) Márpedig ha Amiráról kiderül, hogy ereiben zsidó vér folyik, akkor nemcsak a "nemzeti hős gyereke" kiváltságait veszti el, de lakóhelyén is közellenséggé válik. Így eleinte az anyja áldozza föl magát: azt hazudja, hogy a férjét ő csalta meg egy másik arabbal. "Még fattyúként is jobb élni, mint izraeliként" - fogalmazza meg Amira vőlegénye, aki legalább kitart a lány mellett, hiszen ő nem a genetikájába szerelmes. Egy ilyen kicsi közösségben viszont egy ilyen titkot nem lehet sokáig rejtve tartani, valaki meg mindenképpen sérülni fog: Amira, az anyja, vagy éppen az apja (vagyis akit eddig annak hitt), akinek ez a két nő az egyetlen kapocsa a külvilággal.
Rengeteg esetről tudunk, hogy idegen hadseregek katonái nőket erőszakolnak meg és ejtenek teherbe, számos film is készült a témában. (A filmbeli izraeli börtönőr tette kétségkívül nemi erőszak, még ha annak nem is egy szokványos formája.) Olyat már láttunk, hogy az erőszak áldozatát büntetik, mert például nem akarja elvetetni az abból lett gyermekét. De hogy egy velük, közöttük felnőtt gyereket közösítsenek ki egyik pillanatról a másikra, a saját fogantatása körülményei miatt, ez teljesen egyedülálló. Szóval a fentebb említett szervezetek tiltakozása teljesen érthető, hiszen a mű a palesztin népet egy patriarchális, fasiszta maffiaközösségként mutatja be, ahol csak azzal nyerhetsz megbecsülést, ha ölsz, vagy azzal, ha téged ölnek meg. Valójában ez az, ami rossz fényt vet a palesztinokra, és kifelé abszolút vállalhatatlan.
Nem tudni, hogy a palesztin arab társadalomnak ez a kritikája mennyire volt szándékos - de ezen túl is egy remekül összerakott, mellbevágó, feszültséget fenntartó, és fenti kérdéseket kiválóan továbbvivő alkotás.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Panama: Plaza Catedral - Késő harmincas, jómódú nő kisgyereke elvesztése és házassága felbomlása után próbálja magát újra felépíteni. Egyszer az ajtaja előtt találja az egyik környékbeli utcagyereket, lőtt sebbel a hasán. Természetesen azonnal kórházba viszi, de a gyerek visszatér, a nő pedig kényszerűleg befogadja. Bár minden barát, néző, és a józan ész azt mondja, hogy az életével játszik, a nő megadja neki a bizalmat - meg nem is. Két magányos, szeretetéhes ember bizalomjátéka, ami mindkettejüket kimozdítja addigi komfortzónájukból - már ha elhihetjük, hogy a fiú is őszintén játszik, és nem fogja egy adott pillanatban kinyírni és/vagy kirabolni a védtelen és naiv asszonyt. Szóval a feszültség is végig ott lebeg, de a lényeg a két ember játéka és egymásra hangolódása. A film végi inzertekből sajnos megtudjuk, hogy a főszerepet játszó srác - aki ezek szerint valóban utcagyerek volt - a forgatás után gyilkosság áldozata lett.
Ez az a film, ami teljes meglepetésre került föl a tizenötös shortlistre, sok más, esélyesnek mondott és szintén kiváló művel ellentétben. De abszolút megérdemelte, sőt talán még a jelöltség sem lett volna túlzás. Kellemes meglepetés, hogy ilyen minőségű, egyszerre mély és feszült film jön Közép-Amerikából, az pedig még inkább, hogy az Oscar szavazói erre legalább ennyire fölfigyelnek. A rendező, Abner Benaim alighanem az ország legmenőbb rendezője, legalábbis ez már a harmadik Oscar-nevezése hazájából, és az előzőhöz képest valóban nagyságrendekkel jobban sikerült. Legyenek még ilyenek máskor is. (Csak a színészek maradjanak életben, főleg a gyerekek.)
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Szingapúr: 今宵多珍重 (Precious Is the Night) [Mily értékes az éjszaka] - Egy újságíró megpróbál az írógépén rekonstruálni egy hatvanas évekbeli kettős halálesetet, a megjelent újságcikkek alapján. Képileg pedig újjáéled a film noir műfaja, az összes létező klisé felvonultatásával, de ezzel együtt is rendkívül hatásosan. Ráadásul - a régi, fekete-fehér alkotásokkal ellentétben - itt a meleg színekkel, fényekkel is kiválóan játszik. Irtó nagy kár, hogy a zseniális műfaji és képi megjelenítés a cselekmény rovására megy. Legalábbis a cselekmény különböző verzióinak fölállítása végén ugyanis az egész film egy értelmetlen katyvaszba fut bele, ami a nézőt eléggé lógva hagyja. Bár lehet, ez is valamiféle műfaji sajátosság.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Malawi: Fatsani - A címszereplő, Fatsani (ejtsd: fácán - nem kizárt, hogy ugyanazt is jelenti) tizenegy éves kislány, aki beteg nagymamájával él, otthon minden teher rá hárul, ezért az iskolából is mindig elkésik. Emiatt sok sérelem is éri, elsősorban a fegyelempárti, egyébként velejéig korrupt és szexuális ragadozó igazgató részéről. Aztán amikor az iskolát bezárják, a nagymama állapota pedig rosszabbodik, kijár a piacra banánt árulni - pontosabban a piac elé az utcára, az engedély nélküli árusok közé, akiket a városi rendészet éppen föl készül számolni. Még jó, hogy a kislány intelligenciájától, kedvességétől és elesettségétől végül minden társadalmi, gazdasági és politikai probléma magától megoldódik.
Míg a film első fele sem szűkölködik sablonos helyzetekben és baltával faragott karakterekben, a tökéletesen életidegen forgatókönyvi és színészi megoldások viszont igazán a másodikban teljesednek ki. Nem is részletezem - mindenesetre Afrika szubszaharai térségéből is láttunk már sokkal jobbakat, ráadásul a föllelhető trailerek és filmrészletek alapján Malawi előző nevezése, a The Road to Sunshine is jóval minőségibb alkotás volt. Ami viszont pozitívan említendő, az a zene, legalábbis az egyszálgitáros-énekes darabok. Kár, hogy maga a film sem eszköztárában, sem cselekményében nem volt elég erős, hogy a például szintén Malawiban játszódó, és hasonló alaphelyzetű A fiú, aki befogta a szelet nyomába érjen.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Albánia: Dy Luanë drejt Venecias [Két oroszlán Velence felé] - Sikerül az albán film nagy áttörése: az egyik filmet meghívják a Velencei Filmfesztivál programjába, a két alkotójával: a rendező-főszereplővel és az operatőrrel együtt. Így hát a két idősödő filmművész átkompozik a dél-olaszországi Bari-ba, hogy onnan egy csicsás autóval átszeljék az Itáliai-félszigetet. Tehát elkezdődik a nagy utazásuk, ami alatt egyikük kiélvezi a visszatért ifjúság illúzióját, a másik pedig szembenéz a saját életével. Ebben két, szintén neméppen fiatal pornószínésznő is utastársul szegődik hozzájuk. Az elmúlt években úgyis divatba jöttek az öregséggel, elmúlással, élet értelmének újra értékelésével kapcsolatos filmek, és ez is körülbelül olyan szeretne lenni, mint a Bakancslista, a Last Vegas, vagy a 2013-ban Oscar-győztes A nagy szépség, csak éppen road movie-ba töltve. Csak sajnos sem cselekményben, sem tartalomban nem közelíti meg a fentieket. Viszont legalább nem kell közhelyeket hallgatni az élet szépségéről, ez is valami.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
folyt. köv.
