Idén október elsején ismét lezárult az alkotások nevezése a jövő évi idegen (=nem angol) nyelvű filmek Oscar-kategóriájára. Összesen 87 film érkezett, ami nem kevés, de a tavalyi 92-höz képest némi visszaesés, főleg az elmúlt évek emelkedő tendenciája tekintetében. Igaz, a sajtó (és a Wiki) szerint valójában 89 ország nevezett, de Kirgizisztán és Kuba indulását valami miatt nem fogadta el az Amerikai Filmakadémia (AMPAS). De ott van például a kazah Ayka című alkotás (ami a címével ellentétben NEM a dunántúli iparvárosban játszódik), amiről szintén arról szóltak a hírek, hogy nem fog megfelelni, de aztán mégis. Két ország: Malawi és Niger nevez története során először filmet, de a másodszor induló Jemen is kellemes meglepetés. A nagy visszatérő pedig egyértelműen Fehéroroszország, ami huszonhárom év után jelentkezik újra Oscar-nevezéssel. Szóval a létszámban szűkebb kínálat ne tévesszen meg senkit, a felhozatal minősége alighanem meg fogja ugorni a szükséges szintet.
Svájc: Eldorádó (Eldorado) - A cím egyet jelent a mesebeli, örökös jólétben lubickoló aranyvárossal, illetve utalás az aranyszínű lepedőre, amibe a tengerből kimentett, és szintén jólétet, vagy legalábbis békés és emberhez méltó életet kereső menekülteket tekerik. Markus Imhof rendező immár a hetvenen túl úgy döntött: róluk forgat dokumentumfilmet, mindezt egykori pót-nővére emlékének ajánlva, aki a második világháború alatt szintén menekültként került Olaszországból Svájcba. A párhuzam a két történelmi kor között tehát adott: az egyikről Markus Imhof már elkészítette A csónak megtelt (Das Boot ist voll) című művet, ami Svájc második világháborús, elutasító menekültpolitikáját kritizálta, és szintén ebben a kategóriában lett jelölt anno, éppen a Mephistoval szemben. Ezúttal a mostani európai menekültpolitikát bírálja hasonló szemszögből, és nem csupán a tengerből kimenekítés képeivel (amit két éve az olasz Tűz a tengeren már bemutatott), hanem a kimentettek életét tovább követve interjúkat készített mind az ő, mind az olasz és svájci hatóságok képviselőivel. Így láthatjuk már a menekültek sokszor szintén elborzasztó európai sorsát, illetve a be (nem) fogadó országok önáltató és önellentmondó rendszereit.
Esélyek: Bár a témáról láthatóan még 2018-ban sem lehet eleget beszélni, a menekültválság témája ma már lerágott csontként hat. A rendező a saját személyes élményeit kicsit sután, nem mindig odaillően belepasszírozta bele a fő témába, így a két kor közötti párhuzam sem tudott teljesen jól összeállni. Dokumentumfilm ebben a kategóriában még egyébként sem jutott a jelöltségig (legfeljebb a 2013-as kambodzsai A hiányzó kép, de az is inkább animáció volt). Svájc az elmúlt években rendre emberi jogi témájú alkotásokkal nevezett, nem is sikertelenül, de ez most filmileg nem állt össze olyan jól.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Egyesült Királyság: Nem vagyok boszorkány (I Am Not a Witch) - Zambiai kislányt kikiáltják boszorkánynak és bezárják egy táborba, majd egy szélhámos politikus a "varázsképességét" saját céljaira használja fel. A film megnyerte a 2018-as Titanic fesztivál fődíját, így akkor már kiveséztem, sőt az Oscar-nevezését is megjósoltam. Lássuk, mi lesz belőle.
Esélyek: A sikeres forgalmazás és a viszonylagos ismertség nyilván jót tesz az esélyeinek, a főszereplő kislányról nem is beszélve.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Spanyolország: Campeones [Bajnokok] - A menő kosáredzőt közúti vétségért társadalmi munkára ítélik: egy szellemi fogyatékkal élőkből álló csapattal kell dolgoznia három hónapig. A sztori innentől adott: az edző eleinte azt se tudja, hogyan fogjon neki, plusz az előítéleteivel is meg kell küzdenie - ám a rendelkezésre álló idő alatt sikerül összeraknia egy sikeres csapatot, miközben az ő jelleme és elfogadási készsége is nagyságrendeket fejlődik. Kis vicces, laza, családi film, ami rekordbevételt termelt a spanyol mozikban - alighanem ez az oka, hogy Spanyolország, némi meglepetésre, nem a Cruz-Bardem páros legújabb filmjét nevezte, amit ráadásul az Iránnak már két Oscart nyerő Asghar Farhadi rendezett. Ennek viszont győzelemre vagy jelöltségre tehát nem sok esélye van, de a bő két óra végére legalább mindnyájan szebbek és jobbak leszünk.
Esélyek: Mint említettem fentebb: nem sok. De valószínűleg idén ez nem is volt cél, és ez valahol szimpatikus, ráadásul a mű (egyik) mondanivalójával is tökéletesen összhangban áll.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [***]
Luxemburg: Gutland [A cím Luxemburg egy tájegysége, ahol alighanem a film játszódik, és ami beszédesen "jó földet" vagy "javak földjét" jelenti.] - Titokzatos idegen érkezik egy helyi faluba (A hullámban és a Viktoriában is látott Frederick Lau), aki csak németül beszél, és mezőgazdasági idénymunkát keres. Mivel jól dolgozik, gyorsan beilleszkedik, még barátnőt is talál (a Fantomszálban megismert Vicky Krieps) - ám ahogy mélyebbre merül a közösség életében, egyre nyugtalanabban érzi magát. Ehhez javarészt egy köteg véletlenül megtalált, amatőr szexfotó is hozzájárul, és persze a saját titka, amit szintén egyre nehezebben tud a mélyben tartani. Végig feszült, izgalmas thriller, ahol a végső kibontakozásig nem lehet tudni, hogy a falubeliek miben sántikálnak, vagy tán az egész csak a főhős rossz lelkiismeretének a kivetülése? A visszatérő elemek folyamatos alkalmazkodása a központi karakter szubjektív felismeréseihez is mesteri, a néhol disszonáns, halk kamarazene pedig remekül ráerősíti a film légkörére.
Esélyek: Európa legnagyobb miniállama minden évben nevez, amire sajnos nem sokan figyelnek fel (pedig a tavalyi Gátra Isabelle Huppert-t is sikerült megszerezni). Ezúttal a francia helyett a német vonal felé vették az irányt, márcsak mert a helyi, luxemburgi nyelv is leginkább ahhoz áll közel. A német filmes jegyek is nagyon meglátszanak, mintha a Vadásztörténetek Alsó-Bajoroszágból fél évszázaddal későbbi folytatását látnánk. Igen kellemes meglepetés lenne, ha a legjobb kilencbe sikerülne bejutnia.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Finnország: Armomurhaaja [Az elaltató vagy A kegyelemhalálosztó] - A modern remete egy erdei kunyhóban él, és a városiak odahordott kiskedvenceit végzi ki ellenszolgáltatásért, még mindig olcsóbban, mint a hivatalos állatkórház. De a fő motivációja sokkal inkább az, hogy megszabadítsa a jószágokat az emberek által rájuk kényszerített élettől - tehát valójában nagy barátja az állatoknak, de még nagyobb gyűlölője az embereknek, ez pedig olykor explicit szociopátiába is átcsap. Főleg, amikor egy hozzá hasonlóan fura lány, valamint egy állatkínzó neonáci banda - a szerelem és a düh - egyszerre hozzák ki belőle a szunnyadó állati ösztönöket. Tavaly Lengyelország az erdei vadak magányos bosszúállóját mutatta be, idén pedig a Balti-tenger túlpartján a kutyák, cicák, hörcsögök egyszemélyes védelmezője csap szét a rosszarcúak között.
Esélyek: A különös és nemnormális főhős karaktere így lényegében elviszi az egész filmet, már csak mert a történetvezetés és a forgatókönyvi megoldások nem sikerültek túl fineszesre. Kicsit össze lett csapva, pedig látszik, hogy nagyon akartak egy ikonikus hőst kreálni, aki néha azért túltolja a biciklit. Nem valószínű, hogy sokakat megnyer a tengerentúlon.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]
Hollandia: Bankier van het Verzet [Az ellenállás bankárja] - Hollandiában a második világháború alatt igen élénk ellenállási élet működött, ám azt valamiből fenn is kellett tartani. Ezért a mozgalom megkereste Walraven (Wally) van Hall bankárt, hogy segítsen finanszírozni az ellenállást. Ő pedig kidolgozott egy pénzpiaci alapon működő, rentábilis és fenntartható, valamint pontosan könyvelt és dokumentált rendszert, ami éveken keresztül remekül működött, Wally lebukása és kivégzése után is. Persze az is segített, hogy a holland lakosság gyűlölte a német megszállást, és a Gestaponál se jelentgették föl egymást az emberek, mint az némely király nélküli királyságban szokás volt. Szóval a norvég Max Manus vagy a dán Ebben az életben után jó ismét megismerni egy olyan ország múltját, ahol annak idején létezett polgári ellenállás, és ahol ma is tudnak a mártíroknak méltó emléket állítani.
Esélyek: Jól összerakott, elmés, jobbára a feszültséget is tartó, színes, szélesvásznú történelmi tabló. Nem túlozza el az akciójeleneteket, de jól elmagyarázza a mögöttes struktúrát - szóval nem nézi hülyének a nézőt. Teljesen nézhető, a legjobb kilencbe simán beférne.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Hongkong: 红海行动(Operation Red Sea) [Vörös-tenger hadművelet] - Új kínai akciófilm, ami a kínaiaknak és egyéb külföldieknek a jemeni polgárháborúból való kimenekítését örökítené meg, de szegény annyira gagyira sikerült, hogy még az ország nevét is meg kellett változtatni valami képzeletbelire, nehogy valamennyi hitelességet is számon lehessen rajta kérni. Egyébként hős kínai katonák kalandjai a sivatagban, amolyan Sólyom végveszélyben kettő, csak borzasztó kommersz és hatásvadász effektekkel, meg olyan szereplőkkel, akiket eleve lehetetlen megkülönböztetni egymástól, hát még teljes menetfelszerelésben, meg összevissza rohangálva. Pedig a technikai feltételek és a pénz láthatóan adott lett volna egy igényes, jól összerakott műre is - például ha nem úgy csinálják meg, mintha egy lövöldözős számgépes játék demóvideója lenne. Pedig Hongkong tavaly már egy teljesen normális drámával jelentkezett, de még a kínai szuperhősös akciófilm is ehhez képest abszolút nézhető volt. Sajnálom, hogy az a nemzeti filmipar, ami két filmet is küldhet az Oscarra, idén ismét a ZS-kategória felé vette az irányt.
Esélyek: Egy akciófilmnek itt nem sok esélye lenne, de még ezen felül is érthetetlen, hogy ha ott az igény, hogy másolják a nyugatot, és ez még akár sikerülhetne is, miért kell az egészet idétlenül széteffektezni meg szétérzelegni? Hiába lett odahaza (mármint Kínában) kasszasiker, itt most nagy csalódás.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Palesztina: إصطياد اشباح [Isztijad aszba - Szellemvadászat] - Egy palesztinai arab rendező hirdetés útján összegyűjtött egykor izraeli börtönökben fogva tartott embereket, akik a filmezéshez is értenek valamit, hogy rekonstruáltassa velük az ott töltött időt, annak minden kellemetlen körülményével együtt. Sajnos hogy ki miért került be, arra a film nem tér ki, ami egyrészt azért jó, mert nem kell meghallgatni az "én csak úgy ott voltam" szövegeket, másrészt viszont így az egész cselekmény (már ha ez az) kontextus és háttér nélkül marad. Legfeljebb az izraeli hatóságok foglyokkal szembeni bánásmódján lehet szörnyülködni, esetenként még teljesen jogosan is. Ám a film arra sem tér ki, hogy ha a cél terrorista sejtek felderítése és emberéletek megmentése, akkor a fogva tartók is megmagyarázhatják, hogy a hatékony információszerzést előbbre sorolják az - eleve nem véletlenül bekerülők - emberi jogi védelménél. (Nem beszélve arról, hogy Ázsia sok más országában lehetetlen lenne, hogy politikai színezetű bűncselekmények gyanúsítottjai évekkel később kintről emlékezhessenek vissza a börtönbeli heteikre.)
Nyilván ezzel is lehetne vitatkozni, de a film - mint a palesztin filmek általában - meg sem próbál árnyalni vagy érvelni, csupán csak kinyilatkoztat és minden változtatás nélkül tálalja ugyanazt az áldozatszerepet. De legalább, ellentétben az eddigi mártírmítoszokkal, ez az alkotás már meg sem próbálja elhitetni, hogy a filmben szereplők egytől egyig ártatlanok lennének - a zárószöveg is átfogóan az izraeli börtönökben valaha raboskodó palesztinoknak állít emléket, üljenek terrorizmusért, bolti lopásért vagy akár pedofil gyerekgyilkosságért. Palesztin=jó, izraeli=rossz. Világos, köszönjük.
Esélyek: Az Oscarra küldött palesztin filmek egytől egyig az izraeli elnyomatás alatti, bohzasztó-hallatlan szenvedésről szólnak, ami valahol érthető, hiszen maga a palesztin népi identitás is eleve ennek mentén alakult ki az ötvenes-hatvanas években. Kaptak is érte két jelöltséget, az elsőt a valóban elmés és ütős Mennyország mostért, másikat a már jóval egysíkúbb Omarért - de azóta se tudtak ebben sok újat mutatni, és most se. Ha mondjuk egyszer olyan alkotást láthatnánk, ami szól mondjuk belső társadalmi feszültségekről, emberi érzésekről, vagy akár tényleg erről a témáról, csak némileg tagoltabb formában (mint például a "főgonosz" Izrael filmjei), akkor talán a nemzetközi filmipar ingerküszöbét is jobban megugranák.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Tunézia: Éjszaka Tunéziában (لى كف عفريت - La beau et la meule) [Aala Kaf Ifrit]* - Egyetemista lányt megerőszakol két rendőr, ő pedig még ugyanazon az éjszakán szeretne orvosi látleletet vetetni, megtenni a feljelentést, és szerezni esemény utáni tablettát. Ebben egy darabig egy nem sokkal korábban megismert, szinte idegen srác is segít neki, de a bürokrácia, áldozathibáztatás, hiteltelenítés, megalázó helyzetek sorozata, és úgy általában a szakszerű segítség teljes hiánya még jobban megnehezíti az egyébként is sokkos állapotú lány életét. Borzasztó lehet egy olyan országban élni, ahol az ember sehol nem talál védelmet, még a kórházban és a rendőrségen sem érezheti magát biztonságban, és a családja előtt is még magát kell szégyellnie. Ráadásul szinte az egész történetet real time-ban, a lány szemszögéből követhetjük nyomon, így a néző is tökéletesen átérezheti, milyen is, amikor nincs hova menekülni.
Esélyek: Két évvel a Mielőtt kinyitom a szemem után most ismét megnézhetjük, hogy az államhatalom miként bánik el egy fiatal lánnyal, csak annál is ütősebb és brutálisabb formában. A főszereplő Mariam Al-Fardzsáni kiválóan viszi hátán az egészet, de a díszletek és a színek is remekül össze lettek komponálva (egész véletlenül aznap mindenki kéket vett fel, van az úgy) - így viszont sajnos túl stúdiószerű lett minden háttér, talán ez a film egyetlen gyengesége. Egyébként mestermű született, ami remélhetőleg az Oscar-versenynek is komoly esélyese.
*Ezt a magyar címet alighanem az HBO adta neki, legalábbis ott fut így. Az eredeti arab címe tükörfordításban "A bot hátulján" vagy "Boton egyensúlyozva", esetleg "A bot rossz végén". A francia címe alapján pedig "A szépség és a falka", vagy "A szépség és a szörnyetegek" lehetne.)
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Norvégia: Hva vil folk si [Mit szólnak majd?] - A skandináv országban élő, pakisztáni, középiskolás lány éli a helyi tinédzserek szokásos életét, természetesen a muszlim hagyományok szerint élő családja háta mögött - egészen amíg rajta nem kapják a saját ágyában egy félmeztelen fiúval. Ezért apja és bátyja erőszakkal felrakják az első, Pakisztánba tartó repülőre, hogy megtanuljon az ottani normák szerint élni. Ez természetesen nem megy teljesen zökkenőmentesen, hiszen ha az embernek van egy otthona és egy életmódja, akkor nem könnyű abból kiszakítva lenni. Főleg egy olyan társadalomban, ahol a nőknek kevesebb joguk van, de több mindenért hibáztathatóak, és minden kihágásukkal az egész családra hozzák a szégyent. Az pedig egy további probléma, ha valaki elmegy nyugatra a jólétért, de a magánéletében továbbra is a dél-ázsiai életmódot követi, és a gyerekeire is azt erőlteti rá. Persze maga a mű ettől még egyáltalán nem bevándorlóellenes, csupán egy gyakori jelenséget mutat be, egyúttal rávezetve a kiútra: ha egy szülő valóban a legjobbat akarja a gyerekének, akkor nem köti gúzsba. De amíg egy ókonzervatív, mélyen vallásos szülő erre rájön, addig neki magának is be kell járnia a maga útját.
Esélyek: Akár a tunéziai film, ez is az iszlám világban tapasztalható, nők elleni erőszak problémájára mutat rá, más eszközökkel, de szintén hatásos és hiteles módon. Némi meglepetésre Norvégia nem az Oscar-versenyben is esélyesnek beharangozott, a 2011-es tragédiát feldolgozó Utoya, július 22-ét nevezi, de remélhetőleg ez a mű is a mezőny esélyesebbik hányadához tartozik majd.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Magyarország: Napszállta - Titokzatos fiatal lány elutazik a századforduló Budapestjére, hogy szülei egykori kalapszalonjában dolgozhasson. Onnan azonban elhajtják, de ő nem tágít, pedig egyre többen tanácsolják neki. Épp előzőleg jelent meg erről egy hosszabb marcangolás, ajánlom.
Esélyek: Hiába Nemes László tudása, amit a Saul fiában már díjra is váltott, ez most nem sikerült olyan jól.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
