Éééés elérkeztünk az idei legjobb külföldi filmek járó Oscar nevezettjeinek. Az idei remek felhozatal miatt több rész lesz. A koncepció szerint földrajzilag haladunk: kezdjük Afrikában, aztán áthajózunk Amerika déli feléhez, onnan északra érve ismét óceánra kelünk Európa felé, ahol nagyjából tartva a kelet-délkeleti irányt, megérkezünk Ázsiába, végül azon belül is a Távol-Keletre. A Saul fia az európai filmeket bemutató második részben szerepel, de az összeállításban a fő cél bemutatni, hogy a magyar sikerért milyen más alkotásokkal kellett versenyeznie, még inkább emelve az elnyert díj értékét.
Afrika:
Elefántcsontpart: Run [Fuss] - Egy fiatal fiú lelövi a miniszterelnököt, majd menekülés közben elmeséli az élettörténetét. Hogyan nem lett belőle falusi esőcsináló, hogyan lett ehelyett egy vásári zabálóművész asszisztense, hogyan került egy szélsőjobboldali milíciába, majd innen az ellenkező oldalra, a kormányellenes lázadókhoz? A fő motívum, hogy egész életében csak futnia kellett valahonnan, és ez a filmben sincs másképp. Közben egy keserű keresztmetszetet láthatunk a polgárháborús Elefántcsontpartról, ami szerencsére már a múlté: a filmbeli "admirális" ihletője jelenleg a hágai Nemzetközi Törvényszék ítéletére vár. Az első fekete-afrikai ország, ami Oscaron valaha indult, rögtön meg is nyerte a díjat 1977-ben, a Fekete-fehér színesben-nel. Ehhez képest a második nevezéssel majdnem negyven évet kellett várni, egy kevésbé sikeres alkotással. (Közben meg két éve a kanadai Rebelle már egészen jól feldolgozta az afrikai gyerekkatonaság témáját, és az ezzel párhuzamosan megjelenő Hontalan fenevadak is.) Viszont jó, hogy az ország legismertebb színésze, a leginkább Jim Jarmusch-művekből ismert Isaach de Bankolé is kapott benne egy kicsi, de jelentős szerepet.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Etiópia: Bárány (Lamb) - A falassa (=etióp zsidó) kiskamasz Efráim, anyja elvesztése után, apjával elköltözik az éhínség sújtotta vidékről. A kisfiú magával viszi kedvenc bárányát, Csunit is. Először a vidéki rokonokhoz mennek, majd Efráim itt is marad, amíg apja a fővárosba megy munkát keresni. Az új környezetben a kissrác nehezen tudja a helyi hagyományokat és nemi sztereotípiákat követni, ezért minden vágya, hogy hazajusson. Egyetlen társa Csuni, illetve később a szintén különc lányunokatestvére: Cion, aki egész nap újságokat olvas, és feltett terve, hogy egyetemen tanuljon tovább. Tehát mindketten azon dolgoznak, hogy kitörjenek a provinciális, minden kibontakozást gátló, falusi környezetből - Efráim esetében ez azért is sürgető, mert közeledik a barmicvója, amikor is a hagyomány szerint neki kéne majd leölnie a bárányát. Afrikai felnövéstörténet, néhány elvarratlan szállal és kifuttatlan témával, de legalább szép tájjal és cuki barna barival.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Amerika:
Brazília: A második anya (Que horas ela volta?) - Jöhet akármilyen társadalmi változás Brazíliában, a gazdagok békés, csilivili, belterjes nyugalmát semmi nem zavarhatja meg. Egészen amíg kedvenc háztartási alkalmazottuk nagykamasz lánya látogatóba nem érkezik. A család vendége-cseléd gyereke kettős szerep alapból kitermeli a maga konfliktusait, ráadásul a lány személyére is mindenki másképp reagál. A mélyben lapuló osztályellentétek és belső feszültségek így lassan fölkavaródnak - többek között a nagyságos asszony és a háziszolga egyszerre jönnek rá: mindketten lemaradtak a saját gyerekük felneveléséről. Az idei Oscar-jelölésben sajnos minden pozitív előrejelzés ellenére sem játszott, de a nemzetközi díjeső abszolút indokolt.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
Uruguay: Una noche sin Luna [Holdnélüli éjszaka] - Három, egymással lazán kapcsolódó történet, amelyek főszereplői ugyanazon a szilveszter-újév éjszakán az emberi kötődés egy-egy (számukra) új fajtáját ismerik meg. A kislányát meglátogató elvált apuka, az országúton lerobbant búvész, valamint a börtönből eltávra kiengedett gitáros élete egyszerre, egymástól nem is olyan távol változik meg valamelyest. Persze ezek a szkeccsek messze nem olyan erősek, mint a tavalyi argentin Eszeveszett mesék: jóval visszafogottabbak, és túlságosan nagy csattanókra vagy óriási tanulságokra sem kell számítani. Igazából ezek az alaphelyzetek ennél jóval többet is elbírtak volna.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Argentína: El Clan [A klán] - A nyolcvanas évek elején az argentin sajtó két eseménytől volt hangos: a Falkland-szigeteki háborútól, valamint az azzal egy időben kezdődő emberrablás-sorozattól, melynek keretében három embert is kivégeztek, habár közülük kettőért kifizették a váltságdíjat. Ma már tudjuk, hogy ez egy családi vállalkozás volt, az embereket meg a házuk pincéjében tartották fogva, és természetesen az egész család tudta, mi folyik odalenn. Sőt a diktatúra államgépezete is, ahol apuci azelőtt magas beosztásban dolgozott, ezért nem is kapták el sokáig. A valódi motivációja sem annyira a pénz volt, sokkal inkább a hatalom és az érinthetetlenség mehetett az agyára. A film leginkább az apára és a legidősebb fiúra fókuszál, illetve hogy a pszichopata zsarnok hogyan veszti el lassan az irányítást az események és a saját családja felett. Vannak ütős jelenetek, és a zeneválasztás is elsőrangú, de sajnos a lendület nem elég egyenletes, pár fontos tényező össze lett csapva, míg kevésbé fontosak kibontva. Mintha kicsit hajazni akarna az Egy sorozatgyilkos nyarára, de messze nem éri utol.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Chile: El Club - Egy hűvös, déli tengerparti városkában a katolikus egyház fenntart egy házat, ahol a bűnön kapott papjait rejtegeti a világ elől, egyúttal megadja nekik a szembenézés és magukba szállás lehetőségét. Van, aki pedofíliáért kerül oda, más gyerekkereskedelemért, sima homoszexualitásért, vagy már maga sem tudja, miért. Ám a kemény belső szabályok, az összezártság és egy (aztán egy másik) új pap érkezése csak újabb kérdéseket és kísértéseket vet föl. Ráadásul a papi gyerekbántalmazások egy régi áldozata is folyamatosan a nyomukban jár. Csöndes és végtelenül lassú film, minimális történettel és korlátozott karakterrajzzal. Aki szeret csöndben ülni a hajnali tengerparton és nézni a vizet, annak alighanem ez is be fog jönni.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Kolumbia: El abrazo de la serpiente - Az idei év meglepetés-jelölése ez a fekete-fehér, lassú filmballada a kolumbiai őserdőről és az előbb ifjú és heves, később pedig idős és bölcs indiánról. A két idősík között a kapcsot az adja, hogy mindkettőben egy-egy európai tudóst kell elkalauzolni a dzsungelben. Közben magától értetődően előkerül ember és természet, magasszintű tudomány és az ősi tanok viszonya, és persze a fehérember, aki csak irigységet, halált, agressziót és elnyomást hoz magával, bármerre jár. Szóval csupa újszerű gondolat, amiről az Avatar óta nem csináltak filmet, szóval már kellett ez, mint egy falat kenyér. A Borgman címszerepéből ismerős Jan Bijvoet felbukkanása talán segít a film nézhetőségén, de sok rejtélyt nem tartogat, már leszámítva a jelölés okát.
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Dominikai Köztársaság: Dólares de arena [Sand Dollars - Homokdollárok] - Ki gondolta volna, hogy még 2015-ben is készülhet Chaplin-film? Sőt a csupa amatőr szereplőkkel forgatott műben Geraldine Chaplin az egyetlen hivatásos színész. Egy idősödő hölgyet alakít, aki hátralévő éveit egy tengerparti faházban szeretné eltölteni, és boldogan élni szerelmével, a szinte még tinédzser helyi lánnyal. Már amikor a csajnak éppen nem más gazdag, külföldi kuncsafttal van dolga, vagy az időt nem a stricijével múlatja. Ez egészen jól is megy neki, míg egyszer csak teherbe nem esik. Kissé nyomasztó alkotás kihasználás és kihasználtság lélektanáról, valamint a karibi idill mélyén megbúvó, megalázó emberi játszmákról.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Kuba idén nem nevezett, de az ír Viva! pont ott játszódik.
Guatemala: Ixcanul - A maja indiánok a címet is jelentő, nagy vulkán tövében laknak, és legfeljebb az látta az azon túli világot, aki az Egyesült Államokba jár kulimunkára. Maria, a tinédzser lány is szeretné megismerni, ráadásul őt a kényszerházasság veszélye is motiválja. Csak közben egy nemkívánt terhesség és a mindenféle népi abortusz-kuruzslások is csökkentik a kitörés lehetőségét. A természeti népek bezártsága és az idegen külvilág kontrasztja itt is remekül megjelenik, és az előbbi, kolumbiai alkotásnál mindenképpen nézhetőbb is. Nemhiába tartották előtte is esélyesnek, és jobban is megérdemelte volna a jelöltséget.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Mexikó: 600 millas [600 mérföld] - Ha az Egyesült Államokban, kiváltképp Arizonában nem lehetne olyan könnyen lőfegyvert vásárolni, talán egy országgal arrébb, a mexikói keresztapák sem szereznék be olyan könnyen a muníciójukat, amit csak ügyesen át kell csempészni a határon. Ez utóbbit dolgozza a nagykamasz Arnulfo, mígnem Hank, a szemfüles vámtiszt (Tim Roth) le nem tartóztatja. Az események sora folytán aztán mégis a hivatalos közeg lesz Arnulfo túsza, akit szintén magával visz Mexikóba. A közös út során pedig egyre inkább bebizonyosodik: a maffiaélet egyáltalán nem Arnulfonak való, ellenben Hank remekül kiismeri magát benne.
Zártak már ki filmet a kategóriából azzal, hogy a nagy része nem is külföldiül van, szóval ezt sem értem, hogy maradhatott a szórásban. Pedig egyébként egy jól összerakott, dokumentarista stílusú, nem túl gyors, de legalább hitelességre törekvő alkotás, az amerikai-mexikói határvidékről. Nem akar túl sok mindent belepakolni az alig másfél órába, így van idő a hosszú snittekre és a szereplők mozgó kamerás, real time követésére (kicsit idézve Tim Roth első filmjét, a Made in Britain-t). Ha a Nem vénnek való vidék vagy a Melquiades Estrada három temetése végignézésére rá lehetett hangolódni, akkor erre se lesz nehéz.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Kanada: Félix és Meira (Félix et Meira) - Az ortodox zsidó közegben élő, kisgyerekes családanya (ő a Meira) rájön, hogy neki ez mégis túl kötött, ezért viszonyt kezd egy véletlenül megismert, jóval idősebb férfival (ő a Félix). A részletek eléggé túl vannak nyújtva, míg lényeges kérdésekre nem kapunk választ (például hogy kiben mi játszódik és miért pont az), így lényegében végig nincs egy hiteles momentum se. A női főszerepet a pár éve izraeli jelölt - és kicsit ennek az előzményének is tekinthető - Fill the Void-ban felbukkant Hadas Yaron játssza, sőt itt lehet jiddis beszélgetést is hallani, ami nem túl gyakori filmen (bár nyomokban a Saul fiában is előfordul). Összegezve viszont a hagyományok és a szabadság közötti identitásválság már jó régi téma, ám ez most igen gyenge megközelítés volt.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
