Utolsó frissítés: 2023. január 1.
Az Amerikai Filmakadémia zsűrije kiválogatta azt a kilenc, nem angol nyelvű filmet, amiből a kategória öt jelöltje, majd egyetlen győztese kikerül majd. Az előző két lista tehát nem folytatódik már tovább. Az ottani tizennyolc filmből négy került be a kilenc esélyesbe: az ausztrál-vanuatui Tanna, a dán A homok alatt, a német Toni Erdmann és a svéd Az ember, akit Ovénak hívtak. Utolsó kivételével mindegyiket vártam is az elődöntőbe. Bár a mexikói Desierto vagy a brit-iráni Under the Shadow kimaradása némileg csalódás - illetve a többi film közül is volt még pár, aminek látatlanban is bizalmat szavaztam, például a néhai Andrzej Wajda utolsó alkotása - de helyettük bekerült a kanadai Ez csak a világ vége, a svájci Életem Cukkiniként, az iráni Az ügyfél, az orosz Raj [Paradicsom], illetve a norvég Kongens nei [A király választása]. Ezek közül a kanadai és a svájci alkotás magyarországi bemutatóját januárra várhatjuk, míg a német és az iráni filmet még mindig adják a hazai mozik.
Lássuk a további nevezetteket, immáron esélylatolgatás nélkül.
Kína: Xuan Zang (大唐玄奘) - A címszereplő (magyar átírás szerint: Hszüan-cang) kora-középkori, kínai buddhista szerzetes sokéves utazásának története. Átkelve a Himaláján eljutott Indiába, hogy megtalálja a szent írások eredetijeit, közben pedig forró sivatagtól jeges hegycsúcsokon át mindenfélét bejárt, és egy menő kolostorban is eltöltött jó pár évet. Akiket különösen érdekel a téma, azoknak midnen bizonnyal tetszeni fog, habár a film a vallás témáját elég sekélyesen érinti, és az eleinte nyugtató lassúság is idővel gagyi szentimentalizmusba csap át. Azt viszont jó tudni, hogy a megvalósult maoizmus sem gyakorolja már annyira a vallásüldözést, ha egy ilyen filmet küld az Oscarra. (Vagy Hofi Géza szavaival élve: "Az elvtársak kedveskednek az egyháznak, hátha odaadja a perselyt.") A kínai-indiai koprodukció remekül ötvözi a 16 bites computergrafikát a bullywoodi tinci-tánci hagyományokkal, és indirekten arra is választ ad, hogy az ilyen filmek, minden igényesség és belefeccölt pénz-paripa-fegyver ellenére, miért nem lesznek képesek soha áttörni a nyugati világ falait.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Izland: Madárkák (Þrestir / Sparrows) - A széplelkű Ari-t édesanyja a nyári szünetre (ami olyan, mint nálunk a tavaszi, amikor márciusra esik) elküldi vidékre, régen látott apjához és nagymamájához. Miközben beindul az óvatos közeledés, Ari megismerkedik a falusi élettel: kemény munka, közösségi szabályok, hímsovinizmus, hely ifjúság, új barátok, és természetesen előkerül a gyerekkori lánybarát és annak aktuális pasija mint fő vetélytárs. Nem sokban különbözik, mint a hasonló témájú filmek, míg az utolsó negyedórában elő nem kerül az a konfliktus, ami miatt az egész filmet érdemes volt megcsinálni. Kár, hogy pont annak a kifejtése előtt lett vége, de így is kerek, egész, ami végül mégis hagy némi utórengést a nézőben. Az öt skandináv nevezés közül három bekerült a legjobb kilencbe, kettő nem, utóbbiak közül ez az egyik. A döntés érthető, de az északi filmek kedvelőit ettől még biztosan megérinti. (Budapesten a legutóbbi Titanic fesztivál keretében vetítették.)
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
India: Visaranai / Interrogation [Kihallgatás] - Úgy látszik, a migránsokra Indiában is rájár a rúd, akkor is, ha a saját országukon belül vándorolnak. Különösen a délről érkező, hajléktalan, tamil munkások kerülhetnek célkeresztbe, főleg ha a helyi rendőrségen is fontosabb a gyors nyomozati eredmény, mint a valódi bűnözők elfogása. A film első óráját a testi-lelki kínzások és az emberi szenvedés különböző formái teszik ki, a második órája pedig betekintést nyújt a rendőrség, az alvilág és a politika összefonódásába, ahol a balhét mindig az ártatlan kisembernek kell elvinnie.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Csehország: Ztraceni v Mnichově (Lost in Munich / Elveszve Münchenben) - A Csehszlovákiát (először) feldaraboló, 1938-as müncheni egyezmény évfordulójára gyülekeznek Prágában a világpolitika és a sajtó képviselői. A francia állam például egy afrikai szürkepapagájt küld ajándékba, ami a döntést naivan aláíró Édouard Daladier elnöké volt. Márpedig egy papagáj sok hangemléket megőriz a múltból, amik akár a történelmet is átírhatják - egy szemfüles újságírónak ezért támad az az ötlete, hogy ellopja a madarat, még mielőtt a politikusok elhallgattatják. Ez az első fél óra története, majd az egész átalakul az eddigi, valójában el nem készült mű werkfilmjévé, ami szintén sok bonyodalmat tartalmaz, csak értelme nem sok van. Legfeljebb történelmi párhuzamok keresése a jelenkori mindennapi életben, telerakva rengeteg belső poénnal, amit valószínűleg csak csehek érthetnek. Rejtély, és minden bizonnyal hiba, hogy Csehország miért nem a tágabb érdeklődésre számot tartó, az 1973-as, prágai tömeggázolásról szóló Én, Olga Hepnarovát nevezte.
Izgalom: [* ] Érzelem: [ ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Finnország: Olli Mäki legboldogabb napja (Hymyilevä mies) - Finnország első profi boksz-világbajnoki döntőjét 1962. augusztusában játszották le Helsinkiben. A meccs eredménye ismert minden érdeklődő előtt, de a finn sportoló neve most került elő ismét, a filmnek hála. Az esélytelennek tartott, vidéki amatőr alakja akár még ismerős is lehetne, például a Rockyból - de míg az olasz csődőrnek sikerült rendesen beleállnia az új helyzetbe, a finn péklegény nem nagyon passzol bele a sajtájok és szponzorok világába, ráadásul nála a szerelem sem az a tipikus motiváló erő. Az érdekes és tanulságos alaphelyzetben maga Olli egy teljesen érdektelen figura, és ezen az időnként francia újhullámosra szabott forma sem segít. Aki pedig egy zenés, vidám retrópartit vár, az főleg súlyosan csalódni fog.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Dél☵Korea: Age of Shadows (밀정) [Árnyak kora] - A kistigris idén is történelmi művel jelentkezik, ezúttal a huszadik század harmincas éveiből. A japán megszállókhoz hű nyomozó egy ellenálló sejt leleplezésén dolgozik, de rövidesen magát is közöttük találja. Látványosan lövöldözős, izgalmasan fordulatos, színes, szélesvásznú, kosztümös akciófilm, egy félórás, vonatos üldözéssel is megspékelve, plusz némi magyar vonatkozással. Műfajban hajaz az idei Titanicon látott Assassination-ra - legfeljebb talán a karakterrajzokat és emberi motivációkat lehetett volna jobban kidolgozni. Egyébként megállja a helyét a műfajban.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Vietnám: Yellow Flowers on the Green Grass (Tôi thấy hoa vàng trên cỏ xanh) [Sárga virágok a zöld füvön] - Részlet egy fiútestvérpár közös felnövés-történetéből, valamint a szomszéd kislányért folytatott vetélkedéséből. Nagyjából olyan úttörős-ifjúsági-gyerekfilm, mint amilyenek a hetvenes években nálunk is futószalagon készültek, legfeljebb azok nem az esőerdőben játszódtak. Politikáról itt sincs szó, mégis akaratlanul egy olyan társadalom képe bontakozik ki, ahol az emberek közötti általános bizalmatlanság teljesen normális, és a gyerekbe is időben belenevelik, hogy féljen igazat mondani. (A kórházi ellátásért viszont fizetni kell, szóval itt a "kommunista diktatúra" műfajának legfeljebb csak a második fele teljesül rendesen. A főcímdala viszont egészen hallgatható.)
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Norvégia: Kongens nei (The King's Choice) [A király választása] - A második világháború mára elnagyolt, ám lényeges mozzanata Norvégia német megszállása, ami választás elé állította VII. Haakon királyt: álljon-e le esélytelen tárgyalásokon alkudozni az agresszorokkal, vagy vállalja a még esélytelenebb ellenállást és a vérveszteséget? Utóbbiról a békepárti(!) német nagykövet próbálja lebeszélni, akinek emiatt szintén meg kell vívnia a maga harcait, leginkább a saját, háborúra szomjas feletteseivel. A királyt a Lars von Trier-filmekben is látott Jasper Christensen alakítja, míg a jószándékú nácit a Rex felügyelő Stockingere: Karl Markovics, aki 2008-ban a Pénzhamisítókkal már megnyerte a kategória Oscarját. Ez a közös munkájuk hozza a színes, szélesvásznú, történelmi tablóknál kötelező szintet, a legjobb kilencbe be is került, ám a jelöltségig nem sikerült vinnie.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Irán: Az ügyfél (فروشنده - Forusande) - Gyermektelen házaspár kényszerűségből új lakásba költözik, ahol az asszonyt egyszer valaki megtámadja, amikor éppen egyedül van otthon. Rendőrséghez nem akarnak fordulni, így a férfi egyedül ered a tettes nyomába, a szálak pedig a titokzatos előző lakóhoz vezetnek. Közben mindketten egy amatőr színtársulattal játsszák Az ügynök halála főszerepeit, de a kinti világban mintha éppen az ellentétes karaktereket alakítanák. Egészen jó ötlet, hogy valaki ellenkezően mást játsszon színpadon és az életben - Szabó István Mephisto-ja '82-ben pont ezzel nyerte meg az Oscart. És akárcsak akkor, most sem árt ismerni az eredeti darabot, bár a párhuzam itt most nem stimmel teljesen. Irán és az Egyesült Államok közeledésének szép példája ez a perzsa tisztelgés az amerikai drámairodalom előtt, de Aszgar Farhadi rendezőnek az öt évvel ezelőtt nyertes filmjénél: az Egy válás történeténél jóval kisebbet üt.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Most, hogy mind az öt jelölt-filmet láttam, kijelenthetem: egyértelműen a dán A homok alatt a legjobb és legesélyesebb az Oscar-díj elnyerésére.
(Apdét: Miközben természetesen Az ügyfélnek is gratulálunk az elnyert díjért, addig azért fenntartásokkal kezeljük. Hiszen nyilván nem véletlen, hogy Irán pont az atomprogram engedélyezésének a mámorában nyal be csontig a jenkiknek, akik ezt láthatóan díjazzák is. Csak azért egy atomprogram és egy Oscar, egy közepes filmért cserébe, kicsit túlzás.)
Kanada: Csak a világ vége (Juste la fin du monde) - Családi kamaradráma, amiben a középső testvér tizenév után visszatér a régi házba, hogy várható halála előtt elbúcsúzzon anyjától, bátyjától és húgától (Vincent Cassel és Léa Seydoux), akik a mai napig ugyanabban a házban élnek, immár bátyja feleségével (Marion Cotillard) és gyerekeivel együtt. Ezt az alaphelyzetet az első tíz percben többszörösen belerágják a néző szájába, innentől kezdve pedig csak a semmiről, kötőszavakban beszélgető embereket látunk, végtelenül unalmasan és tartalmatlanul. A film vége felé azért kezd kialakulni valami konfliktus-féle, de a nagy, katartikusnak szánt összecsapás így is értelmetlen marad. Az alapsztoriból és a szereplőgárdából biztosan ki lehetett volna hozni valami nézhetőt, ám az elkészült formájában érthetetlen a nagy várakozás, főleg a Cannes-i nagydíj. De legalább újabb eszünkbe juthat: a Dragostea din tei már a múlt évtizedben is ciki volt.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Svájc: Életem Cukkiniként (Ma vie de Courgette) - A tízéves, kékhajú kisfiú: Courgette (Cukkini) alkoholista anyja halála után árvaházba kerül. Persze nem egy káeurópai típusú, lepukkant hodályt kell elképzelni, hanem egy barátságos házikót, ahol hatan laknak és nevelkednek együtt. Courgette a kezdeti beilleszkedési nehézségek után a csapat teljes jogú tagjává válik, majd a hasonló korú Camille érkezése után az első gyerekszerelmet is megtapasztalja. Közben a naiv, kis színes, gyurmafilmes díszletek között sok olyan téma kerül szóba, ami sérült gyermekek között elkerülhetetlen: szülőhalál, gyerekbántalmazás, egyéb borzasztó élmények. Élő szereplőkkel kizárt lett volna mindezt ilyen könnyedén (vagy hitelesen) filmre vinni, szóval nem véletlen, hogy az idegen nyelvű legjobb kilencbe kerülés mellett a legjobb egész estés animáció díjára is jelölték. Az esélyeit rontja a röpke, alig több mint egy órás időhossz, de így lett pont ideális és nézőbarát. Egyébként meg akár egy rajzfilmsorozat pilot-ja is lehetne, ahhoz is remek alapanyag.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Észtország: Anya (Ema) - Egy anya esete a magatehetetlen fiával és az őt látogató, fura ismerősökkel. Bővebb beszámoló az idei Titanic fesztivál filmjei között várható.
Románia: Sieranevada - Valós idejű közvetítés egy lakótelepi családi ebédről, amivel egyrészt az elhunyt nagypapa emlékének adóznak, másrészt remek alkalom, hogy karácsony idejére összerántsák a nagycsaládot. Ekkor persze mindenki nekiáll politizálni, meg igyekszik a többieket túlordibálni a saját hülyeségeivel, de nagyjából ennyi. Igaz, a háttérben kiderülnek kisebb-nagyobb titkocskák, de ezek sajnos nem ütik meg az érdekesség szintjét. A hasonló mértékű konfliktusok nem mindig követhetőek, némely szituációnak pedig talán föl kéne ismerni, hogy "tipikus káeurópai" vagy "tipikus román", ám ezekre se mindenki érzékeny. Valahol már kikiáltották remekműnek, ám érzésem szerint a román filmes újhullám eme legújabb darabja sajnos nem üti meg a műfaj korábbi átlagát. A film címéről meg szintén nem derül ki, miért pont ez lett az.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Egyiptom: Eshtebak (اشتباك - Clash) [Összecsapás] - 2013-ban, két évvel az arab tavasz kitörése után ismét zavargások törtek ki a Nílus deltájában, immár a Muszlim Testvériség hatalmát megdöntendő. A lakosság megint az utcára vonult, ki a kormány ellen, ki mellette, a rendőrség pedig mindenkit összefogdosott random, és rabomobilokba dugta őket. A film az egyik ilyen belsejében játszódik, ahol is elég színes társaság gyűlik össze: fiatalok, idősek, nők, férfiak, nyugodtak, idegesek, kormánypártiak, ellenzékiek, és egyszer csak mind egymásra vannak utalva. Ahogy arra számítani lehet: eleinte kicsapódnak a különböző törésvonalak, de idővel rájönnek: mindenki ugyanannak a népnek a gyermeke, és mindenki jót akar a maga módján, még a rendőr is. Kár, hogy a lakosság már túlságosan széttagozódott ahhoz, hogy a béke nagyban is létrejöjjön. Kis keserédes társadalmi keresztmetszet, egyébként teljesen nézhető kiadásban.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Tunézia: Felnyitom a szemem ( على حلة عيني - À peine j'ouvre les yeux) - Íme egy kakukktojás, hiszen hiába lett volna Tunézia a verseny egyik nagy visszatérője, ezt a filmet kizárták az Oscarról. Pedig előtte még az Európai Filmakadémia is jelölte Lux-díjra, igaz, francia színekben - lehet, éppen ez volt a baj. Az arab tavasz után Tunéziában is sok minden megváltozott, de előtte még azt az országot is a mozdulatlanság, a puha diktatúra és a haladó gondolatok fű alatt tartása jellemezte. Az társadalom gondjairól is legfeljebb underground koncerteken lehetett énekelni - ahogy azt a tizennyolc éves Farah (lány) is teszi zenekarával. Közben maga sem veszi észre, hogy lazaságával és lázadásával mekkora veszélybe sodorja magát, és a körülötte élőket is. Nagyjából mintha a késő-kádárizmust látnánk ismét, de emlékeztethet a szintén ekkor játszódó, és ekkor is készült, iráni Perzsa macskákra is. Zeneileg pedig érdekes világzenét nyújt, ami valószínűleg egyszerűen az ottani rockzene, szóval azért is érdemes megtekinteni, aki tudja.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Szingapúr: Apprentice [Gyakornok] - A városállam legszigorúbb börtönében dolgozó ifjú börtönőr bedolgozza magát a helyi, idősödő hóhérhoz. Eleinte csak kíváncsi az emberre, aki egykor az ő apját is kivégezte, de lassan az új távlatok, tapasztalatban és karrierben, szintén egyre vonzóbbá válnak számára. Egy zárt, nyomasztó, többnyire félhomályos világban játszódó darab, két ember pszichológiai játszmájával és a többszörösen komplex helyzet kérdéseivel: mennyire (lehet) humánus a halálbüntetés? Mennyire kötelezi az ember életútját a családi háttere? És hol húzza meg az ember a határt munka és érzelmek között?
Az idei Oscar-lista rejtve maradt gyöngyszeme. Főleg némely jelöltté vagy éppen győztessé vált filmhez képest szomorú, hogy ilyen alkotások ismeretlenek maradnak. Pedig egyértelműen a jelöltek, vagy minimum a kilenc előzetes kiválasztott között lett volna a helye.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Ausztria: Stefan Zweig - Búcsú Európától (Vor der Morgenröte) - Az utóbbi tíz évben divatba jöttek azok a történelmi művek, amik egy-egy figura portréját egy vagy több eseményen keresztül mutatják be. Ezúttal Stefan Zweig, a bécsi német-zsidó író alakja került filmre, aki - bár a nácizmus elől kellett Dél-Amerikába menekülnie - továbbra is bármely ideológia helyett leginkább a komplett háború ellen emelt szót, és egy olyan világot képzelt el, ahol mindenki békében élhet egymás mellett, határok nélkül. A film hat epizódot mutat be a száműzetés éveiből, ám az egészben csak két-három olyan momentumot találni, ami bemutatja az ő gondolatait a világról, és hogy mitől is volt ő nagy ember, a többi csak töltelék. Persze az sem jó, ha egy film nagyon szájba rágja, mi éppen a haladó gondolat, de attól még egy kicsivel több mondanivaló vagy dilemma simán belefért volna. Meg valamennyire nem árt előtte Stefan Zweig életével is tisztába jönni, főleg a feleségek terén. Barbara Sukowa feltűnése értékes színfoltja a műnek, de aki valóban az íróra kíváncsi, olvassa el a Sakknovellát, vagy nézze meg az abból készült Várkonyi-filmet.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Chile: Neruda - Az osztrák nevezés párhuzamos darabja lehetne ez a másik, ami szintén a XX. századi világirodalom egyik nagy alakjának: Pablo Nerudának állít emléket, az 1948-as kommunista-üldözés kapcsán. (Végül az 1973-as puccs során gyilkolták meg, de erről itt csak egy halvány utalásban van szó.) Neki az országot nem sikerült azonnal elhagynia, így egy darabig még odahaza kellett rejtőznie, mielőtt megszervezték az átkelését Argentínába. Nyomában egy nyomozó, aki jobbára csak az ő maga agyszüleménye - tehát itt már valamennyire megismerhetjük az író gondolatait is, valamint szabad lelkét, ami az illegális mozgalom és pártszigor kereteit is igencsak feszegette. A nyomozót idén a Desiertoban is játszó Gael García Bernal alakítja, a gonosz Videla elnök szerepében pedig a tavalyi El club-ban és az idei venezuelai Desde allában is szereplő Alfredo Castro kameózik. Szóval egy érdekes figura portréja, és a koncepció is teljesen érthető, de ebből az ötletből többet is ki lehetett volna hozni.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Ukrajna: Ukrán seriffek (Українські шерифи - ukrajinszki serifi) - Egy dél-ukrajnai faluban két férfi járja az utcákat egy rozzant, sárga Ladán: Viktor és Vologya, a település polgárőrei. Ők oldják meg helyben az ügyes bajos dolgokat: közbelépnek családon belüli erőszaknál, biciklilopásnál, vagy baltával hadonászó duhajoknál- miközben a nem is oly messze dübörgő polgárháború lassan a közösség életébe is belopózik. A dokumentumfilm sokkal inkább a falu életéről szól: a két főszereplőről lényegében nem is tudunk meg semmit a szűk másfél óra során, például azt sem, hogy hogyan lettek pont ők a Sztára Zburjivka-i rendfenntartók - ellenben betekinthetünk egy falugyűlésbe, a május 9-i ünnepségbe, és egy önkéntes egység útnak indításába is. Sajnos az alkotók végig csak megfigyelők maradnak (például nem készítenek riportokat, vagy csak kivágták azokat), a túlzott óvatosság miatti hiányt pedig jobbára üresjáratokkal töltik föl. Nem unalmas, de a történelem jelenlegi állásában jóval érdekesebbre is meg lehetett volna csinálni.
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [ ]
Nepál: Kalo Pothi (कालो पोथी) [Fekete tyúk] - Az 1996 és 2006 közötti polgárháború idején játszódó történet két kisfiú barátságáról, akik külön kaszthoz tartoznak: egyikük a helyi falufőnök unokája, másikuk apja meg ugyanott szolgáló. Utóbbi a megélhetésért eladja a gyereke tyúkját, amiből eredetileg az ő és nővére taníttatását akarták finanszírozni. Így a két fiú együtt indul neki a madár visszaszerzésének, miközben a frontvonal egyre közeledik: a szomszéd faluban már győzött a kommunizmus, a szegény gyerek nővére már át is állt, a gazdag gyerek nővérének a férjét pedig az esküvő napján elrabolják. Talán kicsit több betekintés sem ártott volna az izgalmas világtörténelmi háttérbe, ideértve néhány megnyitott szál folytatását vagy lezárását is, de a film túlságosan a két fiú (amúgy érdektelen) kalandjára koncentrált. Egyébként eléggé kettős képet fest mindkét oldalról, és egészen jó filmes megoldások is vannak benne, nem beszélve egy kissé szürreális, maoista faluszínházról.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Kolumbia: Alias María - A tavaly véget ért kolumbiai polgárháborúban járunk, egy gerillatáborban. Itt szigorú rend és fegyelem uralkodik, gyerekkatonákat használnak, a nők a férfiak tulajdonai, aki pedig terhes lesz, azt abortuszra kényszerítik - persze ott helyben, a dzsungel mélyén. (Ez természetesen a marxizmusnak is teljesen ellentmond, amiért elvileg harcolnak.) Egyedül a parancsnok gyereke születhet meg, őt pedig egy négyfős különítménynek kell biztonságos helyre szállítania. Egyikük a kiskamasz María, akiben a gyerekvigyázás közben előtörnek az anyai érzelmek, miközben titokban akarja tartani, hogy ő maga is gyermeket vár. Elég kemény keresztmetszet a háború kegyetlenségéről és a gyávaságot kompenzáló külső-belső terrorról - illetve egy egyenruhába bujtatott kislány belső vívódásáról és korai felnövéséről. Emellett a polgárháború és a világ gyerekkatonáinak is méltó emléket állít. A forgatás idején tizennégy éves, mesztic lány kiválóan hozza a főszerepet - akárcsak négy éve, egy másik várandós gyerekkatonáról szóló A háború sámánja főhősnője. A tavalyi, jelöltté is vált A kígyó ölelésénél mindenképpen katartikusabb és élvezhetőbb alkotás, inkább erre figyeltek volna fel.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Banglades: The Unnamed (অজ্ঞাতনামা - Oggatonama) [Ugató néma] [A név nélküli] - A Gangesz-parti faluba rossz hír érkezik: az Emirátusokban meghalt egy oda szakadt helyi munkaerő. Aztán kiderül, hogy mégsem ő halt meg, hanem egy másik falubeli, aki előbbi személyazonosságát használta. A lényeg, hogy a holttestet haza kéne szállítani, de aztán kiderül: azzal sincs minden rendben (amire a cím is utal). A minőség kissé szappanoperás, a történetvezetés meg kicsit lassú, és egy-két fölösleges holtszál is került bele. Közben viszont szomorú betekintést ad a hatósági korrupció és a bürokrácia útvesztőibe, a kivándorlás nehézségeibe, és kicsit a fekete humor műfajával is megpróbálkozik. Sőt a végén elhangzik a "Mindegy, hogy hindu, muszlim vagy keresztény." mondat is, szóval még jóságra is nevel.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Argentína: El ciudadano ilustre [A díszpolgár] - A Nobel-díjas író egy meghívásra hazatér távoli szülővárosába, amit negyven éve hagyott maga mögött. Ahogy lenni szokott, a nagy csinnadratta közepette előjönnek régi és új ismerősök, az egykori nagy szerelem, a félénk amatőr író, a huszonéves rajongólány, a saját hasznát leső kisember, és a helyi hatalmas, aki nem örül annyira, hogy a látogatás követ dobott az állóvízbe. És valóban jogos a kérdés: messziről jött embernek mennyire van joga betrappolni a békés, provinciális, szellemi elmaradottságba a saját, magasművészi értékeivel és puszta őszinteségével? A nem túl egyedi alaptémához sikerült újat hozzáadni, de így sem lett kihasználva minden lehetőség. Például lehetett volna komikusabbra készíteni, meg a két óránál valamivel rövidebbre. Az előző két évi argentin nevezéshez képest nem sikerült olyan jól, de azért nézhető.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Lengyelország: Emlékképek (Powidoki) - Andrzej Wajda, lengyel film tavaly októberben, kilencven évesen elhunyt nagyja még életének legvégén is forgatott - ironikus módon egy másik nagy lengyel művész: Władysław Strzemiński festő, a kortárs képzőművészet úttörőjének utolsó éveiről. Azon belül is arról, hogy a sztálinista diktatúra hogyan volt képes tönkretenni egy nagy formátumú művész és kiváló tanár életét szakmailag, egzisztenciálisan és fizikailag egyaránt, csak mert nem azonosult az uralkodó eszmével, meg egyáltalán a művészet politikai ellenőrzésével. Kissé túl romantikus hangvételű, de tragikus alkotás egy halálba kergetett emberről, akit a mindig zseniális Bogusław Linda játszik. Esetleg az egyéni művészetébe és alkotásaiba lehetett volna több betekintést nyújtani, egyébként hozza az "Andrzej Wajda ma ezt rázta ki a kisujjából" szintet. Kár, hogy nem lesz már több ilyen.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Új-Zéland: A Flickering Truth [Pislákoló igazság] - Ibrahim Arifi emigráns afgán filmrendező nem kis vállalkozásra szánta el magát: nekilátott hazája filmes archívumának a rendbetételéhez, már ami a tálib kultúrapusztítás után abból megmaradt. Miközben végigkísérhetjük az egykori filmgyár kiganézásának fáradságos folyamatát, azalatt a szemétből előkotort tekercsekből betekinthetünk az egykor békésen fejlődő, majd folyamatosan romba döntött ország mindennapjaiba. Afganisztán idei nevezését az Akadémia kizárta, helyette viszont ez a megdöbbentő dokumentumfilm tiszteleg a kabuliak előtt, akik a legnehezebb időben is maradtak, és életüket kockáztatva sem hagyták ezt az értékes kulturális kincset teljesen kárba veszni.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Libanon: Very Big Shot (فيلم كتير كبير) [Nagyon nagy szám/lövés/film/forgatás] - A bejrúti alvilágban sem mennek másképp a dolgok, mint máshol. Legfeljebb máshol még nem jutott senkinek eszébe, hogy pizzériát nyisson csak azért, hogy a mellécsomagolt sótasakokban terjeszthesse a kokaint. És az sem, hogy ha ki akarja menekíteni az országból a maffiafőnöktől ellopott drogszállítmányt, akkor azt szigorúan lezárva tartandó, filmtekercs-tartó dobozokban tegye. Utóbbival az egyetlen gond (azon kívül, hogy a XXI. században már senki nem forgat celluloidra), hogy a szállításához hatósági engedélyre van szükség, amihez pedig egy valóban készülő filmre. Így nincs más hátra: neki kell állni egy filmforgatáshoz, amihez pedig sztori kell, stáb, színészek, és megannyi más akadály - miközben a keresztapucit is egyre hevesebben érdekli, hogy hová lett a kábítószere. Egészen élvezhető darab, ami néha kissé zavarba ejtően ugrál a hidegvérű sivatagi akciófilm és a káeurópai filmszatíra műfajai között. Legalább az egyik vonalba érdemesebb lett volna jobban belemenni, hogy ennél is izgalmasabb filmet nézhessünk - de így is a kínálat nézhetőbbik feléhez tartozik.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]
Izrael: Szufat Khol (סופת חול) [Homokvihar] - Egy beduin arab lány úgy dönt: minden szülői tiltás ellenére megküzd szerelméért, de csak ezután szembesül vele, hogy ezzel mennyire felforgatja maga körül az egész család életét, és hogy saját harcával nem csak önmagát sodorja bajba. Az ausztrál Tanna mellett ez egy másik film, ahol a főhősnőnek a szerelem és a külső nyomás között kell választania. És itt is betekintést nyerünk egy félnomád és patriarchális környezetbe, a többnejűség és az elrendezett házasságok világába, ahol az ember eleve csak boldogtalanságra lehet ítélve. Izrael már korábban is nevezett arabos témájú művel, de ez az első film, amit tényleg kizárólag arab nyelven forgattak. A Sundance fesztiválon is sikert aratott, Izraelben pedig az anyát játszó Ruba Blal megnyerte a legjobb női mellékszereplő Ofir-díját. A lányt játszó Lamisz Ammart is jelölték legjobb női főszereplőre, az apját alakító Hitham Omarit pedig a pár évvel korábbi Betlehem után jó ismét filmen látni.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Palesztina: The Idol (يا طير الطاير - Ja tajr el tajer) [A megasztár vagy Szállj, madár] - Igaz mese a legkisebb királyfiról, akinek sikerül kijutnia a lezárt Gázai övezetből, majd megnyernie az arab világ legnagyobb tehetségkutatóját: az Arab Idolt. Közben bepillantunk a gyerekkorába, amikor barátaival elhatározza, hogy zenekart alapít, és a megannyi megalázás, valamint húga/nővére halála sem tántorította el az álmától, hogy énekeljen. Majd jön 2012, amikor átszökött Egyiptomba, hogy bejusson a készülő showműsor kairói válogatójára, ami szintén nem volt egyszerű, ám végül sikeres.
Hogy az események mennyire tükrözik a valódi Mohamed Aszaf életét, nem tudni, de valamennyire biztos - leszámítva, hogy a valódi azért sokkal többet politizál. A filmbeli Mohamed ugyanis kínosan kerüli a politikai megnyilvánulásokat, ami a filmnek viszont határozottan jót tesz. Palesztinának ugyanis így végre sikerült egy olyan művet kiadnia, ami - Hany Abu-Assad korábbi két, Oscar-jelöltté is vált filmjével: a Mennyország mosttal és az Omarral ellentétben - úgy tud szólni a gázaiak pocsék életéről, hogy közben "a gonosz cionista elnyomás mártírjai" pózt nem tolja lépten-nyomon a néző arcába. (Az "izraeli agresszió" kifejezés összesen egyszer hangzik el, az is egy geg részeként.) Ellenben szót emel a vallási fanatizmus ellen, és rámutat, hogy a gázaiak bezártsága elsősorban a helyi hatóság önkényeskedésének köszönhető (bár a Hamasz nevét egyszer sem mondják ki). Dicséretes tehát, hogy vizuális politikai kiáltvány helyett inkább egy családi filmet alkottak a témából, ám így sajnos nem ugrotta meg ama bizonyos színvonalbeli igényszintet.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Oroszország: Édenkert* (Рай) - A második világháború idején egy Párizsban élő, orosz nő csatlakozik az ellenálláshoz, ezért letartóztatják, majd lágerbe deportálják. Kálváriája összesodorja egy kollaboráns, francia rendőrnyomozóval, illetve egy, a nácizmusból kiábrándult német tiszttel, akivel ráadásul régi, romantikus emlékek is összekötik. A teljes történetet ennek a három embernek az elmeséléséből ismerhetjük meg: ezekből, az életútjukon túl, kirajzolódik a háború mechanizmusa, a KZ-barakkok farkastörvényei, valamint a Német Földi Édenkert és az Übermensch-lét hazugságával való szembesülés. Fekete-fehér, lassú és nyomasztó, de végig érdekfeszítő mű, ami teljesen érthetően került a legjobb kilenc közé. Ennek egyik oka a fantasztikus Julija Viszockaja, aki a rendezőnek: Andrej Koncsalovszkijnak, Nyikita Mihalkov bátyjának immár az ötödik felesége.
*Ezzel a magyar címmel a 2017-es Titanic Filmfesztiválon vetítették, egyetlen alkalommal.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Szaúd-Arábia: بركة يقابل بركة [Báráká jokhábl Báráká - Baraka találkozik Barakával] - Baraka, a kissé mulya polgárőr találkozik a neki tetsző lánnyal, aki egyébként instagram-influenszer és fotómodell. Mindez persze neméppen legális arrafelé, de a film szerint nem is veszik annyira komolyan, csak az olykor járőröző vallási rendőrségtől kell tartani. A két fiatalnak elég nehéz randihelyet találnia, Baraka pedig azzal szembesül, hogy az országban uralkodó törvények - amiknek a betartatásáért ő maga is felel - nem csak életszerűtlenek, hanem fölöslegesen korlátoznak nőket és férfiakat egyaránt. És persze ott a mérgező maszkulinitás, amitől ő sem tudja, hogyan is kéne udvarolni, és ezen nagybátyja idétlen tanácsai sem segítenek. Egyszerű, de markánsan önkritikus történet, finom, bájos humorral és sok emberi szeretettel.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]
Hollandia: Tonio - Nagykamasz fiú biciklisbalesetben meghal, a szülei pedig utánajárnak fiuk utolsó napjainak. Egy darabig a film azt is belengeti, hogy a srác halálának a körülményeiről is meg fogunk tudni valami váratlant, de valójában ez csak két ember - főleg az íróként dolgozó, ergo fantáziával megáldott apa - gyászának a feldolgozása. A téma elég magánjellegű, így csak akkor lehet érdekessé tenni, ha alkotásilag jól van megcsinálva. Az eredeti könyv biztos olyan lett, a film sajnos nem.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Portugália: Cartas da Guerra [Levelek a háborúból] - A Magyarország-méretű ország egészen a hetvenes évek politikai fordulatáig kiterjedt gyarmatbirodalommal rendelkezett. Ezek között is a legnagyobb falat a nála tizenháromszor nagyobb Angola (Pontosabban akkor még Portugál Nyugat-Afrika), amitől egy elnyújtott függetlenségi háború, valamint az otthoni katonai diktatúra megdöntése során vett búcsút. A film egy katonaorvos szemszögéből, a feleségének írt leveleken keresztül mutatja be a nagyobbrészt eseménytelen, kisebb részt viszont elég véres háború értelmetlenségét, valamint az afrikai világ szépségét, amit tényleg jobb lett volna eleve érintetlenül hagyni. A képek, még ha végig fekete-fehérben is forogtak, önmagukban is teljesen át tudnák adni a mondanivalót - így a női hang által beolvasott levelek teljesen fölöslegesek, sőt zavaróak, még akkor is, ha az eredeti regényt így lehetett átvinni. Különben lassú és vontatott, de tanulságos lehet olyan országoknak, amik a mai napig az elvesztett területeiken keseregnek.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Dél-Afrika: Noem My Skollie [Hívj csak tolvajnak] - A hatvanas évek Fokvárosában, legalábbis a feketék és színesek által lakott negyedekben a nyomorból kitörés leginkább kézenfekvő módja a bandázás és bűnözés volt. Az egyébként jobb sorsra érdemes AB is tinédzser korában drogfutárként és piti betörőként kezdi, majd pár jellem-acélozó börtönév után leszámol a régi életével, és megírja a könyvet, amiből ez a film is készült. A történelmi alaphelyzetből várható lett volna valamilyen polgárjogi-szabadságharcosi vonal is, de csupán az alvilágba be-, majd onnan kitörésről szól, olykor kissé csöpögősen, de legalább a korpa közé keveredés örök tanulságaival.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Bolívia: Cargo Sellada [Zárt rakomány] - Valahogy a sivatagba kerül több doboznyi mérgező vegyi anyag, aminek az elszállítását egy ambiciózus rendőrtisztre és három fős legénységére bízzák. És mivel a közelben nincs más szállítási eszköz, a célra egy öreg gőzmozdonyt foglalnak le, a hozzá tartozó, szintén nem fiatal masinisztával. Az út során az összeszokás nem megy könnyen, sőt a küldetést pluszban megnehezíti egy őslakos törzs ellenállása, ami nem szeretné, hogy a veszélyes szállítmányt az ő területén vigyék keresztül, pláne hogy ott is hagyják. Közben pedig egy potyautast is kapnak, egy fiatal lány személyében, aki szintén megbolygatja a vonaton utazó férfiak érzelmeit. Kis szerethető, vonatos road movie, a műfajhoz tartozó jellemfejlődéssel és világnézeti átértékelődéssel.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Szlovákia: Eva Nová - Az egykor ünnepelt színésznő éppen jön ki az elvonóból. Újra fel akarja építeni az életét, de mindenekelőtt a fiával és annak családjával szeretné rendbe hozni a viszonyát, ellenben ők erre nem kifejezetten nyitottak. Kiváltképp maga a fia nem, akinek a sérelmei jóval mélyebbre és régebbre nyúlnak vissza. Közben Evának a nulláról kell felépítenie magát, megélhetést találnia, sőt idővel talán a régen hátrahagyott színpadra is visszakerülhet... A címszereplő neve ("Új Éva") önmagában is az újrakezdést jelenti, miközben az őt játszó Emília Vášáryová vitathatatlanul korunk egyik legnagyszerűbb színművésze. Mellette a szereposztásnak magyar vonatkozásai is vannak, ugyanis a női mellékszerepet a szintén kiváló Varga Anikó felvidéki színésznő játssza, illetve egy-egy pillanatra Gubík Ági, valamint a nemrég tragikusan elhunyt Benkő Géza is feltűnik. A mű kiválóan folytatja a közép-kelet-európai filmes hagyományokat, illetve a medence, és vele a víz (vs. alkohol) motívuma is nagyon szépen föl van építve. A medence egyébként kissé emlékeztet az előző évi brazil A második anyára, ami szintén egy olyan anyáról szól, aki pár évtizeddel elkésve akarja jóvá tenni, hogy a munkája miatt lemaradt a saját gyereke fölneveléséről. A lényeg, hogy ez az alkotás is az év egyik rejtve maradt remekműve.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
Peru: Videofilia: y otros síndromes virales [Videofília és más vírusos szindrómák] - Kitört a szünidő, tinédzser lány ezért úgy érzi, fejest kell ugrania az életbe. Egész nap egy barátnőjével lóg, kipróbálja kábszert, és neten megismerkedik egy sráccal, akivel minél hamarabb ágyba akar menni, és még az sem zavarja, ha ő veszi az egészet videóra, hogy aztán eladja a pornós haverjának. Keserű látlelet a XXI. század elejéről, amikor eltűnnek a különbségek virtuális világ és valódi élet, álom és realitás, játék és valóság között. Ennek megfelelően a főhős kislány is egyszerre merül el az LSD-tripek, az internet és az amatőr pornó mély mocsarában, és az ezeket összekapcsoló, borzalmas és nyomasztó látomásokban. (A hiba ilyenkor nem a mi készülékünkben van: tényleg olyanok az effektusok, mintha fagyna a kép, pedig nem.) Emiatt sokszor a film egy zavaros, amatőr katyvasznak tűnhet, pedig amúgy egy jól felépített társadalmi dráma, zseniálisan félelmetes képi világgal. (Megtekinthető itt.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Lettország: Ausma [Hajnal] - Ez a neve a kolhoznak, ami ellen a falusiak föllázadnak, vezetőit meglincselik, mire a párt új vezetőket és hatékonyabb szervezőket küld a helyükre, akik szintén nem mindenkinél népszerűek. Leginkább tömegek (parasztok, úttörők) futkosnak jobbra-balra, amit egyes szereplők pár mondatos, ritkán összefüggő mondatai szakítanak félbe. Körülbelül olyan, mint egy Jancsó-film, csak kevésbé szórakoztató, ráadásul fekete-fehér.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Luxemburg: La Supplication [A könyörgés - vagy: Voices from Chernobyl = Csernobili hangok] - Költői képek az elnéptelenedett Csornobilról, közben érintettek visszaemlékezéseit halljuk franciául. Mérnök, dolgozó, mentő, újságíró, és két özvegy vallomása, köztük azé a Ljudmilla Ignatyenkóé, akinek a történetét később a Csernobil minisorozatban is viszontláthattuk. A költői képekben emberek is szerepelnek, alighanem statiszták, köztük gyerekek is, akiket nem biztos, hogy jó ötlet volt odavinni.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
