Utoljára frissült: 2022. augusztus 8.
Kanada: Antigone [Antigoné] - Arab bevándorló lány egyik bátyját egy rendőrségi túlkapás során lelövik, másik bátyját letartóztatják, ő maga pedig úgy dönt: életben maradt testvérét megszökteti, és helyette is vállalja a büntetését. Közben meg az eset országos hírverést kap, a rácsok mögött ülő lány pedig akaratán kívül is egy új mozgalom hősnőjévé válik. Itt az ógörög szál a cselekményből nem következik annyira nyilvánvalóan (mint mondjuk a párral lentebbi A filmvetítőben), ezért a szájbarágás kedvéért a szereplőket is ugyanúgy hívják, mint Szophoklész drámájában, és ilyen vagy olyan formában mindegyikük megjelenik. De mindezt akár el is lehetett volna hagyni, hiszen önmagában is egy feszült, érdekes alkotás.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Portugália: A Herdade [A birtok] - A gyarmati háborúkkal terhelt, utolsókat rúgó katonai diktatúra be akarja hálózni a befolyásos nagygazdát, ám ő nem hagyja magát, ezzel pedig a rendszer ellenségévé válik. Aztán amikor az 1974-es forradalom után felemelkedő, új politikai erők földosztást hirdetnek, azt főhősünk szintén nem tudja kifejezetten támogatni. Ennek a vonalnak sajnos pont akkor szakad vége, amikor igazán érdekes lenne, majd a kilencvenes évekbe ugrás után a sztori már csak arról szól, hogy melyik gyerek kitől van, ami egyrészt tök érdektelen, másrészt a két és fél órás film kiváló első fele után óriási csalódás, a néző totális cserben hagyása.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Irán: Finding Farideh [Farideh megtalálása] - Holland családban felnőtt, iráni származású nőt a hetvenes évek végén, épp a forradalom előtt fogadták örökbe egy teheráni árvaházból. Negyven év után vesz egy nagy levegőt, és úgy dönt: megkeresi vér szerinti szüleit. A hirdetésére három család jelentkezik, ő pedig Iránba utazik, hogy DNS-teszttel megtudja, melyik az övé. Az eredményig hátralévő egy hónapban pedig mindhármuknál elidőzik kicsit, közben megismeri három család és három elhagyott kislány történetét, illetve beleszokik az iráni hétköznapokba, és megízleli a perzsaság élményét. Ebből a dokumentumfilmből könnyű lett volna valamilyen turisztikai kampányfilmet csinálni a helyiek vendégszeretetéről, és a nyugatra szakadt honfitársól, akinek csak ismét át kellett lépnie az országhatárt, hogy végre megtalálja valódi gyökereit. Ehelyett kapunk kevésbé és jobban kedvelhető embereket, szívmelengető és kifejezetten kellemetlen szituációkat, valamint egy női főhős valódi jellemfejlődését.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Costa Rica: El despertar de las hormigas [A hangyák ébredése] - Főállású háziasszony és anya kétségbeesetten keresi az én-idő lehetőségeit, valamint a rést, ahol ki tudna bújni a házimunka és a gyereknevelés mókuskerekéből. Legfeljebb a varrás marad, ahol kicsit saját kreativitását kiélheti, miközben minden nyugodt percért keményen meg kell küzdenie. Igaz, ha férjével - aki amúgy egy jóravaló munkásember, és a pénzt is ő keresi, csak nem veszi észre, hogy ez így még sincs teljesen rendben - egyszerre leülne őszintén beszélgetni, az sokat segítene, de akkor a másfél órás játékidőt se lehetne rendesen kitölteni. Ha Ibsen Nórája mesztic lett volna, az körülbelül pont így nézett volna ki.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Argentína: La odisea de los giles [Bolondok Odüsszeiája] - Egy kisvárosi baráti társaság megvenne és újjáélesztene egy kis üzemet, és hogy az önerőből összedobott dugipénzekre hitelt lehessen fölvenni, berakják egy bankba - mindezt éppen egy nappal a 2001-es államcsőd és a lakossági folyószámlák zárolása előtt. Ám megtudják, hogy még aznap egy helyi bennfentes mészároslőrinc nagy mennyiségű készpénzt vitt ki ugyanonnan, benne a csapat vezére (Ricardo Darín) által berakott kötegekkel. Így nincs más hátra: tőle kell visszavenni a kisemberek jogtalanul elszerzett vagyonát. Ehhez pedig meg kell találni a pénz rejtekhelyét és kijátszani a biztonsági rendszert. ("A Tutó-lakatra tetszik gondolni?" - kérdezte annak idején Szombathy Gyula, de nem.) Ez a mű most könnyedebbre sikerült, mint az eddig megszokott argentin nevezések. Dél-amerikai Üvegtigris 3.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Peru: Retablo [Oltár] - Kiskamasz őslakos fiú válaszúton áll: kitanulja-e apjától a retablo-készítés mesterségét (faragott, színes szekrény + benne található porcelánfigurák), hogy egyszer átvegye a műhelyt, vagy inkább csatlakozzon a falusi napszámosokhoz, a nehezebb, de biztosabb munka reményében? Közben ahogy egyre többet fog fel a saját családja, illetve a falu életéből, annál inkább törik szét az idilli gyermekkori világ. Lassú, csendes felnövéstörténet az Andok bércei között.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Lettország: Tēvs Nakts [Éjapa] - A második világháború alatt egyszeri munkásember úgy dönt, hogy elkezd embereket menteni a rigai gettóból, és elrejti őket a saját pajtájában. A két évvel ezelőtti Melānijas hronika után ismét igaz történetet kaptunk, ezúttal a Világ Igaza címmel is kitüntetett Jānis Lipke-ét, aki több mint ötven zsidót mentett meg a halál torkából. Sajnos a film elég hiányos, például a motivációja nincs igazán kifejtve, illetve a mentési akciók kapcsán is fölmerül néhány technikai kérdés - például hogy mindez miért nem tűnt fel a német őröknek, ha minden ott folyt a szemük előtt, fényes nappal? Persze alig másfél órába nem lehet túl sok infót passzírozni, de a kevesebb sem mindig több. Itt most tényleg kevés volt.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Tunézia: ولدي [Weldi = kb. "Édes fiam"] - Átlagos szülőpár előbb nagykamasz fiuk rejtélyes betegsége miatt aggódik, majd rejtélyes eltűnése miatt még jobban. Utóbbival kapcsolatban viszont a hátrahagyott üzenetek alapján rájönnek: a gyerek a háborús Szíriába ment harcolni. Apuka fogja magát, és Törökországba repül, hogy ott a határt átlépve hazavigye a fiát. Az arab országokban jó pár film készült már hasonló helyzetbe került szülőkről, akik először totál ledöbbennek, aztán mindent megtesznek gyermekük megmentéséért. Sőt két éve Hollandia is pont egy hasonló filmet küldött Oscarra, de Tunéziának is majdnem volt ilyenje az Aleppó virágával, csak azt aztán visszavonták. Ami miatt ez más, mint a többi, az egy borzasztóan hiteltelen fordulat a film vége felé, amitől nem megcsinálni, hanem inkább elfelejteni lett volna érdemes - vagy esetleg jobban kidolgozni és hihetővé tenni.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Marokkó: آدم [Ádám] - Várandós lány kopogtat házról házra, munkát keresve. Terve, hogy gyermekét születése után örökbe adja, hogy ne kelljen fattyúként felnőnie. Egy kislányát egyedül nevelő özvegyasszony fogadja be pár napra, akit az élet eléggé megkeményített, és az érzelmeit igencsak elfojtja. A lány szeretné magát nélkülözhetetlenné tenni, a házba életet vinni, és valahogy feltörni az asszony keménységét, amaz viszont határozottan védi a határait. A két nő közti ambivalens viszony (mondhatni játszma) önmagában megér egy elemzést, főleg, hogy a kislánnyal együtt igazából három nőről van szó. Ráadásul a megszületett gyermekkel kapcsolatos érzelmi válság is borzasztó szívbemarkoló és érdekes egyszerre. Ezen túl is olyan őszinte és érzékeny mű a női lélekről és testről, hogy másik arab országban talán el se készülhetett volna. Az idei Oscar-verseny egyik legjobbja, amihez a két fantasztikus főszereplő színésznő is hozzájárul, akik közül az egyik Lubna Azabal, aki elég sok európai filmben is feltűnt már. De az igazi pálmát az ifjú tehetség Niszrin Erradil viszi, aki ezért a durbani filmfesztivál legjobb női főszereplői díját is megkapta.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Dominikai Köztársaság: A filmvetítő (El proyeccionista) - Korosodó mozigépész lakóautóján járja a városokat, és esténként filmvetítést tart a helyieknek. Egyetlen társa egy nő, akinek még a nevét se tudja, csupán néhány rámaradt amatőr filmfelvételből ismeri különböző intim helyzetekben, és ővele él valamiféle képzelt szerelemben. Pár további tekercs előbukkanása után a filmvetítő új támpontokat kap ahhoz, hogy megtalálja titkos imádata tárgyát, így következő turnéját is ehhez igazítja. Útközben csatlakozik hozzá egy fiatal nő, aki bár az ő békés magányát kissé felforgatja, mégis tevőleges segítségnek bizonyul, és hozzájárul a road movie-knál szokásos jellemfejlődéshez. Misztikus thrillerként hirdetik, és a néhány sejtelmes filmtekercs általi múltban nyomozás valóban ad neki egy kissé borzongatós hangulatot, de amúgy két ógörög témának az egészen ötletes feldolgozása. (Ezzel a címmel az HBO vetíti.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Indonézia: Kucumbu Tubuh Indahku [Szeretem a gyönyörű testem] - Egy tradicionális jávai lengger-táncos önéletrajza, a gyerekkortól és a tánccal való megismerkedéstől kezdve az úriszabóságon, bokszedzőségen, nagypolitikán, vándortársulati tagságon, különféle nemi-szexuális identitásokon és eszmélésen, nehézségeken és megaláztatásokon át, sikeres előadóművészi jelenéig. A teljes megértéshez érdemes kicsit utánaolvasni, de egyébként érdekes képet ad a világnak eme szegletéről, brazilos zenével is nagyon jól áll neki. (Akit nem zavar a trágya képminőség, megtekintheti itt.)
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Hollandia: Instinct [Ösztön] - A (túl jól sikerült) trailer alapján világos volt: arról lesz szó, hogy egy börtönpszichológusnő és egy fogvatartott egymásba gabalyodnak. Ez így alapból elég életszerűtlen egy helyzet, és épp ez kelti föl a nézői kíváncsiságot: vajon lehet ebből mégis egy hihető és falhoz vágó filmet készíteni? Spoiler: nem. A főszereplő karakterből teljesen hiányoznak az az alapvető jellemvonások, amik egy börtönpszichológustól minimálisan elvárhatóak lennének - miközben a suttyó fegyenc alakjában meg pont nincs semmi olyan, ami egy ilyen alaphelyzetet kifordíthatna. Szóval ez egy teljességgel hiteltelen alkotás, amiben a két ember játszmája még lekövethető, de az már kevésbé, hogy ebbe az érintettek közül ki miért megy bele. Aki teheti, kerülje el.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Izrael: ימים נוראים [Jamim noaim - Borzasztó napok] - Jichák Rabin izraeli miniszterelnököt 1995-ben megölte egy zsidó szélsőséges egyetemista, mert ellenezte a Rabin (és Arafat) által megkötött osloi békemegállapodásokat. A film a gyilkos útját követi indítéktól a bűntényig - azonban nem csak a (korántsem) magányos elkövetőt vonja felelősségre, hanem azt a bigott vallásos és széljobber közeget is, ahol teljesen természetes volt Rabint árulónak tekinteni és jogos meggyilkolását hirdetni. Sőt: a mű lényegében komplett vádiratot mutat be a Tórát (félre)magyarázó rabbiktól kezdve mindenkin át, aki tudott a tervről és nem akadályozta meg, sőt helyeslően bólogatott - egészen Benjamin Netanjahuig, aki már akkor is nagy mestere volt a meglévő feszültségek még tovább srófolásának és politikai haszonná formálásának.
Az izraeli közélet mindig bő terepet ad a filmiparnak - ezúttal a zsidó szélsőségesek világa került terítékre, de a jelenleg is regnáló miniszterelnök szintén megkapja a magáét. A politikai mondanivaló tehát egyértelmű, de a bő két órás játékidő kicsit hosszúra és lankadósra sikerült: sok benne az önismétlés meg a szájbarágás, miközben sok elhangzó infó meg éppen bővebb magyarázatot igényelt volna. Összességében nem sikerült rosszul, de feszesebbre is meg lehetett volna csinálni.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Ukrajna: Evge - Додому [Hazafelé] - Krími tatár apa és fia elhozzák Kijevből az aktuális háborúban elesett nagyobbik fiú holttestét. Még terepjáróval is hosszú az út hazáig, ami alatt nem csak különböző akadályokkal kell megküzdeniük, hanem egymással és saját magukkal is. Szoros értelemben vett road movie találkozásokkal és búcsúzásokkal, jellemfejlődéssel, felnövéssel, gyásszal, valamint egy apa-fiú viszony gyökeres átalakulásával. Nem túl bonyolult, de szép alkotás.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Belgium: Nuestras Madres [Anyáink] - A majdnem negyven évig tartó guatemalai polgárháború még ma is a közép-amerikai ország mindennapjainak a része. A tömegsírok feltárása és a bűnösök felelősségre vonása a mai napig tart, emiatt pedig a túlélő, többségben női tanúknak is állandóan föl kell tépniük be sem hegedett sebeiket: emlékeiket a kínzásokról, az állandó nemi erőszakról, férjeik és szeretteik szemük előtti lemészárlásáról. A főszereplő Ernesto fiatal igazságügyi nyomozó, aki a nem is oly régmúlt eseményeit kutatja. Az egyik tanútól kapott fényképen felismeri saját apját, ezért elhatározza: elmegy a kép színhelyéül szolgáló hegyi faluba, és egyedül feltárja az ottani érintetlen sírt, vállalva a konfliktust a munkahelyével, valamint azokkal, akik nem annyira szeretnék, hogy az igazság (szó szerint) a felszínre kerüljön. Tömör, ütős, kicsit szájbarágós alkotás, de hitelesnek tűnő keresztmetszetet ad egy országról, aminek a múltjával még bőven mit elszámolnia. Ehhez képest érdekes, hogy a filmet Oscarra Belgium nevezte, ugyanis a rendezője, César Díaz ott él, ennél fogva a mű is koprodukcióban készült. Nem tudni, hogy ellenkező esetben Guatemala nevezte-e volna, mindenesetre jó, hogy láthattuk.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Libanon: 1982 - A címből már sejthető, hogy alighanem az első libanoni háborúról lesz valamiképpen szó. (Másodiknak a 2006-os izraeli bevonulást szokás hívni, a '82-es konfliktus is akkor kapta meg az "első" előnevet.) A helyszín egy angol nyelvű elitiskola Bejrút Rózsadombján, ahol az akkor már tíz éve tartó polgárháború zajait sikeresen ki tudták zárni. Ám egy júniusi napon, az év végi vizsgák és az izraeli offenzíva közben szembesülnek tanárok és diákok azzal, hogy a történelem folyásában ők is érintettek, ha akarják, ha nem. Az egyetlen napot megörökítő műben nagy cselekmény nincsen, csupán egy tíz év körüli kissrác szerelmi magára találását láthatjuk, illetve egy tanárnő (Nadine Labaki) aggódását anyja iránt. A film inkább csak egy pillanatképet szeretett volna adni arról a fordulópontról, amikor a főváros egyszer csak csatatérré változott, lakói pedig elvesztették biztonságérzetüket, ami azóta sem tért vissza. (És amin a 2020. augusztus 4-i kikötői robbanás is csak csak súlyosbított.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Koszovó: Zana - Falusi asszonyka nem esik teherbe, viszont furcsa rémálmoktól szenved, ezért basáskodó anyósa javasasszonyokhoz meg tévés sarlatánokhoz ráncigálja. Miközben mind anyós pajtás, mind érzéketlen férje őt hibáztatja a sikertelenségért - és részben igazuk is van, hiszen a nő valóban nem akar gyereket, és titokban már abortusza is volt. Azt viszont egyikük sem kérdezi meg tőle, hogy hogy érzi magát - pedig akkor elmondaná, hogy még mindig Zanát, az 1999-es háborúban elvesztett kislányát gyászolja. (Szóval a cím nem a Ganxsta családot jelenti.) Emiatt válik egyre inkább befordulóvá egy szellemileg elmaradott társadalomban, ami a XXI. században is - orvos és pszichológus helyett - átkokban és rontásokban hisz, és ami a nőt csak akkor értékeli, ha eleget képes szülni. Ráadásul ilyen esetekben (muzulmán ország lévén) a többnejűség is megengedett, ami még inkább megalázó az olyan nőknek, akik csak egy kis szeretetre és megértésre vágynak. Nem olyan fordulatos és érdekfeszítő, mint az előző két koszovói alkotás, de azokhoz hasonlóan ennek a főszereplője is Adriana Matoshi, aki alighanem hazája legismertebb színésznője.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Üzbegisztán: Issiq non [Forró kenyér] - Kamaszlány kijön az intézetből, de meglepetésére nem anyja veszi magához, hanem nagyanyja viszi el a falujába. Itt bekerül egy mikroközösségbe, ahol mindenki titkol a másik elől valamit, de leginkább őelőtte. Válaszul a lány is elkezd összevissza hazudozni, de közben utána akar végre járni a családi meséknek, de főleg annak, hogy az anyja miért is nem akar vele találkozni. Olykor elég szulejmános a minőség, és a jól hallható utószinkron is elég idegesítő, de jó pár pillanatban egészen izgalmas operatőri megoldásai vannak. A közép-ázsiai ország első nevezése nem sikerült valami áttörően, de jó kiindulási pont a későbbieknek.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Kambodzsa: តន្រ្តីជីវិត [Tántrái csivet - Az élet zenéje] - Helyi család fogadja Amerikába szakadt rokonai lányát, ám a hazaút a reptérről nem sikerül teljesen zökkenőmentesen. Ezzel párhuzamosan felidéződik egy régenvolt szerelmi történet, ami egy beatzenekar falusi hakniján kezdődik, és átszövi a történelmet, például a vörös khmerek kényszermunkatáborát. Már megszokhattuk, hogy kambodzsai film csakis a Pol Pot-rezsimről szólhat, bemutatva annak minden szörnyűségét, de főleg azt a máig tartó lelki megterhelést, amit ez az amúgy csak alig négy évig tartó időszak hagyott egy egész nép lelkén. Ettől eltekintve eléggé cseppfolyós és művi, a jelenkori háttértörténet meg egyenesen gagyi, hiába hozták el az ázsiai lányt a Scott Pilgrimből.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Montenegró: Između dana i noći [Nappal és éjjel között] - Három történet három apáról, a történelem három különböző időszakában: a második világháború végén, a rendszerváltáskor és a jelenkorban, de még bőven a délszláv háború árnyékában. Az első apa rossz döntésének a következményét a fia fogja viselni egész életében. A második apa az egykori jugoszláv JAT légitársaság gépén szenved balesetet, így már csak fia emlékeiben él. A harmadik apa pedig eltűnt fiát keresi különféle tömegsírokban, közben pedig végleg lezárja a múltat. Az első történet elkezd valamit, a második folytat, a harmadik lezár, így adnak egy szép ívet ennek a három, amúgy egyenként nem túl érdekes történetnek.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Szerbia: Kralj Petar Prvi [I. Péter király] - Történelmi tabló a szerbek híres királyáról, de még inkább az első világháborúról, ami alatt uralkodott, valamint a szerb hadsereg Adriához való átvonulásáról, amiben az idős király is részt vett. Bár van benne jó adag pátosz, meg műfajilag kötelező, életszerűtlen fordulatok, de a fő csapás a háború borzalmainak élethű ábrázolása, illetve a pusztító vonulás embertelensége, a hegyeken át, szakadó hóban, gyalog. Szóval ha vannak is benne hősi pózok, ezek idővel elillannak, és maga a király is egy törékeny, elesett öregemberré válik, aki igyekszik tartan magát, de igazából nem tud mit kezdeni a helyzettel és a szaporodó hullahegyekkel. Elég nagy bátorság egy nemzeti szimbólumról ilyen őszinte filmet készíteni, nem is tudom, hogy nekünk menne-e. Mindenesetre déli szomszédunk alaposan feladta a leckét a műfaj újraértelmezése terén. Péter király nem lehet más, mint Lazar Ristovski, aki odaát valamilyen élő színészlegenda lehet - mindensetre alig van szerb film őnélküle, az előző montenegróiban is benne volt, feleségével együtt, aki itt most az egyszeri közlegény hős anyját alakítja.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Szaúd-Arábia: المرشح المثالي [Almurasa almathali - Az ideális jelölt] - A fiatal, ambiciózus doktornő, Marjam, naponta küzd meg a nőisége miatti előítéletekkel, betegekkel és kollégákkal egyaránt. A hivatalba eredetileg teljesen más miatt megy be, de mivel abban az idősávban csak a közelgő helyi választások jelöltjeit fogadják, ő is gondol egyet, és benyújtja indulását. Úgyis van pár ötlete a környék jobbá tétele kapcsán, például a kórházba vezető út leaszfaltozása és azzal a mentőautók akadálytalanítása. Ennek azonban nem mindenki örül, például a családja is fél, hogy emiatt szájára veszi őket a város. A férfi választók nem bíznak benne, a nők pedig nem mernek a férjeik ellenében szavazni. Marjam viszont beleáll a témába, és egy mindenkit képviselő programmal, valamint bátor és határozott kiállással megmutatja, hogy őt is komolyan kell venni a politikában. Történet a legkisebb királylányról, aki a választás végeredményétől függetlenül is jó nagy követ dobott az állóvízbe, és felnyitotta sokak szemét. Haifa Al-Manszúr, hazája első rendezőnője a 2012-es Wadzsda után ismét hírt adott a szaúdi nők helyzetéről, és megmutatta, merre van a jövő.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Etiópia: የንፋሱ ፍልሚያ [Jenifaszu filimíja - A szél harca] - Két gyerekkori barát közül az egyik fényképész szeretne lenni, a másik futó. Ám útjaik hamar elválnak, mikor az egyikük a gyors fotóskarrier reményében Addisz Abebába szökik, és hamar elkallódva az utca foglya lesz. A másik viszont szorgalmasan nyeri a helyi futóversenyeket, majd szintén a fővárosba kerülve a csapat alapemberévé válik. A nagyvárosi forgatagban ismét egymásra találnak, és ott folytatják együtt, ahol évekkel azelőtt abbahagyták - ám ez az illúzió természetesen nem tarthat örökké. Afrika egyetlen végig független országának jóformán egyetlen kurrens exportcikke van: na nem a filmipara, hanem a sportélete, ezen belül is a hosszútávfutás. A film is leginkább ezt a sportágat népszerűsíti, sőt még a legendás Hailé Gebreszelassziét is sikerült megszerezni egy cameora. Sportfilmes kategóriában tényleg szép képek vannak benne, meg örökérvényű üzenetek győzelemről, vereségről, barátságról, tisztességről - az ezek mellett fennálló űrt pedig egy z-kategóriás akciófilmmel töltötték ki.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Albánia: Delegacioni [Küldöttség] - 1990 elején már a Balkán mélyén is fújdogálnak az új szelek, de ebből egyelőre csak annyi érződik, mint ami a kötelezően megnézendő filmhíradóból kiderül: az országba nyugat-európai delegáció érkezik, hogy újra fölvegyék a kapcsolatot a kontinens legelzártabb országával. A politikai foglyok börtönéből is pont ekkor hoznak ki egy régóta fogvatartott professzort, de neki is csak annyit árulnak el, hogy Tiranába viszik. A titkos küldöttség autója viszont a hegyek között lerobban, pedig valami miatt egyre égetőbb a professzor megérkezése. A közös probléma legalább összerázza az autó teljesen különböző hátterű és nézetű utasait, egyúttal viszont régi sérelmeket is a felszínre hoz. A szatirikus alaphelyzet most egyáltalán nem vicces, viszont a rendszerváltás szimbolikája remekül átjön. Sajnos az izgalmas alaphelyzet egy idő után leül, és a kaland is kissé erőltetetten végződik.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Venezuela: Yo, imposible [Én, a lehetetlen] - Halk, zárkózott, fiatal lány egy varrodában dolgozik, munka után pedig végstádiumú rákos édesanyját ápolja. Érzelmi-szexuális élettel is próbálkozik, ám olyankor észreveszi, hogy egészségügyileg valami nincs odalent rendben. Ráadásul beleszeret a vagány csaj új kolleginába, ami csak még inkább fokozza az általános kívülállóság-érzését. Ezalatt interjú-bevágásokat láthatunk interszexuális (vagyis mindkét nemi szervvel született) emberekről, amiből sejthető, hogy főhősnőnk története is ide fog kifutni. Miközben meg kell békélnie azzal, hogy anyja (és a szintén titkolózó doktornő) döntöttek arról, hogy ő nőként élje le az életét, addig neki most anyja élete került a kezébe: meghosszabbítja-e a szenvedését, vagy beleegyezik a méltóságteljes eltávozásba? Latin-amerikai filmektől várható lassú és csöndes alkotás, középpontban a nőiesség határaival és formáival, valamint egy lány önelfogadásáról és kései felnövéséről.
Míg a 2009-es argentin XXY egy olyan világban játszódott, ahol egy tinédzser is szabadon megélheti nemiségét és szexualitását, addig Dél-Amerika jóval elmaradottabb északi csücskében az ilyesfajta kívülállóság a mai napig valami titkolni való szégyen. Ráadásul még betegjogok sem léteznek, hanem mindenről a család és az orvos dönt, a pácienst pedig az őt érintő információktól is elzárják. Szóval a magát baloldali mintaállamnak kikiáltó, de valójában folyamatos válsággal küzdő országban ezen a téren is nagyon félre vannak csúszva a dolgok.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Grúzia: შინდისი [Sindizi] - A 2008-as, dél-oszétiai háború egyik gyalázatos eseménye a sindizi csata, vagy inkább mészárlás: már a tűzszünet életbe lépése után egy körülzárt grúz egységnek az orosz hadsereg szabad elvonulást ígért, ám a helyi győztes csapat parancsnoka - megszegve a fentről kapott parancsot - csapdába csalta és megtámadta a grúzokat. Huszonkét grúz katonából tizenhét elesett, a maradék öt sebesültnek viszont a falu még megmaradt, el nem menekült lakói segítettek túlélni és kijutni a gyűrűből.
Hogy mit gondolunk a Kaukázus viszonyairól, a gyakorlatilag permanens háborúról, Oroszország és Grúzia szerepéről, az itt teljesen mellékes, a film elején és végén kiírt hazafias szólamok is jól leválaszthatók a cselekményről. Az orosz katonákról alkotott képen, miszerint ők vagy brutális állatok, vagy minden parancsot vakon végrehajtó gyilkológépek, akik mellesleg előszeretettel fosztják ki az éléskamrákat, szintén biztos lehetne finomítani - bár ugyanez a jelenség pár évtizeddel korábbról a magyar kollektív emlékezetnek is része, bizonyára nem véletlenül. (Mellesleg érdekesség, hogy míg a grúz rohamsisak jól láthatóan az amerikai modellt követi, az oroszok ma is a szovjet típusú zománcos bilit használják.)
A film fő érdeme egyébként a körülbelül egyharmadát kitevő, profin megrendezett csatajelenet, a maradék részében pedig egy szintén izgalmas történetet láthatunk a fölfegyverzett túlerővel szembeni civil kurázsiról és önfeláldozó emberségességről. Kicsit hasonlít a Mandarinokra, és bár annak a színvonalát nem éri utol, joggal tartják az elmúlt évek egyik legjobb grúz filmjének.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Fülöp-szigetek: Verdict [Ítélet] - Családon belüli erőszak miatt intézkedik a rendőrség az asszony- és gyerekverő férj ellen. Miután a nő a sorozatos bántalmazás után végre megteszi a feljelentést, kezdetét veszi a hosszas procedúra, kezdve a rendőrségi szakasszal, kihallgatásokkal, tanúvallomásokkal, majd folytatva az évekig elhúzódó bírósági tárgyalással, és az arra való felkészüléssel, mindkét fél részéről. Dokumentarista, már-már szemléltető jellegű alkotás a filippin igazságszolgáltatási rendszerről, annak minden jóindulatával és hibájával együtt, bemutatva néhány olyan elemet is, ami nekünk itt Európában teljesen idegenül hat: például az áldozat tanúvallomását a tettes jelenlétében veszik fel, ami nonszensz. Továbbá a bíróságra az összes tanút magának az áldozatnak kell felhajtania, azokat is (rendőrt, orvost), akiket nálunk a hatóság hivatalból idéz be. És akkor nem beszéltünk még azokról a szomszédokról, akik pontosan tudják, mi folyik Santoséknál, de nem mernek egy kisstílű bűnöző ellen se tanúskodni. A néző pedig drukkolhat az asszonynak, hogy végre csukják le az agresszív állatot, akivel együtt él, de sajnos még ebben az ékegyszerű és egyértelmű helyzetbe is bekavarhat, hogy kit képvisel profi ügyvéd, és kinek kell az ingyenes államival beérnie. Hiszen bár a bíró is pontosan látja, miről van szó, ő is csak a felvonultatott bizonyítékok és tanúvallomások alapján dönthet.
Egy ilyen, bántalmazás elleni rendszer megléte önmagában nagy vívmány, főleg ha belegondolunk, hogy pár évtizede még nálunk is ilyenkor az "intézzék el egymás között" gyakorlata működött. Ám ahol ez ilyen hibákat és visszásságokat tartalmaz, ott a kontraproduktivitás is elkerülhetetlen. A két órás alkotás egy pillanatra sem ül le, és bár egyszerű emberek (sajnos) hétköznapi szituációjáról szól, az izgalom végig fennáll. Megérdemelte volna, hogy a legjobbak közé kerüljön.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Kenya: Subira - A kis szigeten élő muszlim lányt (az ő neve Subira) gyakran magával viszi az apja halászni, és megígéri neki, hogy egyszer megtanítja úszni az óceánban. Ám sajnos az apuka hirtelen halála után ez az álom szertefoszlik. A második törés pedig az, amikor pár évvel később az anyja kiházasítja egy gazdag családhoz Nairobiba, és el kell hagynia a várost, ahonnan valószínűleg egész életében ki se tette még a lábát. Elég nehéz a beilleszkedés az új környezetbe, ám amikor megtudja, hogy a nagyvárosban vannak uszodák, ahol úszásoktatással is foglalkoznak, hirtelen felcsillan a remény, hogy régi vágya végre teljesülhet. Ám ezt titokban kell tartania, elsősorban akarnok apósa előtt. Illetve újdonsült férjének sem kell tudnia róla, mert bár nem rossz fiú ő, és alakul is valami az ifjú házasok között, azért őt is kötik a hagyományok és a mérgező maszkulin "jó férj, aki keményen tartja az asszonyt, és nem enged neki mindenféle csúfságot" szerep. Nagyon szépek benne a képek, és vizuálisan is egészen jól visszaadják azt a varázslatos szabadságot, amit a főszereplő lánynak a vízben való elmerülés ad. Cselekményét tekintve kicsit hiteltelen, vagy legalábbis ritka, hogy tizenéves emberek egy elrendezett házasság után végül mégis szerelemben és egyetértésben, egymást inspirálva tudjanak együtt élni, de elvileg nem lehetetlen.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Egyiptom: ورد مسموم [warada maszmum = mérges válasz] - Fiatal lány bolyong Kairó (vagy valamelyik nagyváros) legmélyén: a csatornaparton, térdig koszban és szemétben gázolva, miközben a kamera saulfiásan követi őt. Alighanem éppen bátyjának visz ebédet, akit vagy ott talál munkahelyén, vagy nem, vagy jó hangulatban, vagy nem. A lényeg, hogy gondoskodjon róla, ugyanis - anyjukon kívül - ő az egyetlen társadalmi kapcsolata. Akkor is, ha a báty munkahelyről munkahelyre vándorol, és a lány vécésnéni fizetése az egyetlen stabil bevétele a családnak. Aztán egyszer csak a fiú eltűnik, a húga pedig a keresésére indul a város mocskában. Lassú, de legalább rövid (70 perces), nem túl sokat akaró, és nem is nyújtó alkotás.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Afganisztán: حوا، مریم، عایشه [Hava, Marjam, Ajesa] - Három történet egy-egy nőről, akiknek a várandóssága nem úgy alakul, ahogy elképzelték. Hava férje és annak szülei sokadik hónapos terhesen is csak kizsigerelnek, és hanyagságból még balesetet is okoznak neki. Marja három hete vetett véget házasságának, és azután fedezte fel, hogy gyereket vár. Ajesa pedig egy fiatal lány, aki (ex-)barátjától maradt terhes, ezért még egy házasságba is belemegy, csak hogy legyen pénze abortuszra. Szahra Karimi rendezőnő pár éve tért haza Pozsonyból hazájába, hogy az afgán filmművészet és női jogok fejlesztésén dolgozhasson. Ezzel a filmmel eléggé meg is ráncigálta a helyi hatóságok bajszát - például azzal, hogy három szereplőjét Éváról, Máriáról, és Mohamed feleségéről: Aisáról nevezte el. Nem is lett sikeres a nevezése, az induló filmek listáján végül nem szerepelt.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Mongólia: Szélparipa (Хийморь) - Árván maradó sztyeppei kisfiú egyetlen barátja a lova, de őt egy vallásos babonákkal visszaélő szélhámos elrabolja tőle. Innen a ló jóságos haramiák kezébe kerül, majd bolsevik hadifogságba (ja mert mindez az orosz polgárháború közben játszódik), innen megszökve pedig kazah hegyi nomádok fogadják be egy időre, míg haza nem ér. A fiú élete sem kevésbé kalandos: őt a helyi nagyúr veszi szárnyai alá, illetve egy idős pár, ahol a bácsi lókoponyából készít hangszereket. Színes, szélesvásznú, nemkicsit negédes film ló és ember kapcsolatáról, és a lovasnemzetség mibenlétéről. Lassie hazaporoszkál.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Nepál: बुलबुल [Bulbul] - Katmanduban taxi gyanánt "tempo"-nak vagy "bulbul"-nak nevezett háromkerekű járművek szállítják az utasokat. Egy ilyennek a sofőrje a főhős fiatal nő is, akinek a férje évek óta külföldön dolgozik, magatehetetlen apósát maga látja el, miközben kislányát eltartási gondok miatt bentlakásos iskolába (valamiféle állami gondozásba) adta, ráadásul férfi felettese zaklatásával is naponta meg kell birkóznia. Végtelenül magányos és kimerült, ezért is fogadja el az egyik utánajáró férfi utasa közeledését. Igaz, európai szemmel ő is ugyanolyan zaklatónak számítana, mint a többiek, a nő mégis úgy dönt: ad neki egy esélyt, hogy megtudja, tényleg komolyak-e a szándékai. A Bollywood-i vonalnak egy aránylag nézhetőbb darabja, de kicsit el lett nyújtva, és a végén a hangulat is leül. De legalább a szomorú tanulság is meglett.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Szlovákia: Legyen világosság! (Nech je svetlo) - Németországban dolgozó jómunkásember karácsonyra hazautazik tátrai falujába, és tapasztalja, hogy gyerekeivel elvesztette a kapcsolódást. Leginkább tinédzser nagyfiáért kezd aggódni hirtelen, főleg amikor annak egyik osztálytársa öngyilkos lesz. A szóbeszéd bullyingolásról szól, és arról, hogy a fiú is a zargatók között volt. Közben az is kiderül, hogy egy helyi neonáci szervezet hálózza be a környékbeli fiatalokat, és tartja terror alatt a lakosságot. Persze nem minden előzmény nélkül: a vidéki patriarchális társadalom, háztartási rasszizmus, fegyverfétis, ártatlannak tűnő "férfias" hobbik kellően megágyaztak az ilyesminek, ez pedig a főhős apukát is átgondolásra és jellemfejlődésre kényszeríti. Mindnyájunkat szembenézésre késztető szociodráma, többek között a felvidéki magyar Kassai Csongor és Varga Anikó szereplésével.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Örményország: Էրկեն Կիշեր [Erken kiser = Hosszadalmas éjszaka] - Három különálló, külön korban is játszódó történet, amik egyetlen közös vonása az, hogy éjszaka játszódnak. A jelenkori rész egy szétesett házasságot mutat be, majd egyszer csak az 1915-ös népirtásban találjuk magunkat, ahol egy családnak menekülnie kell a török hadsereg elől. Végül a középkorba (vagy tán még korábbra) repülünk, ahol egy apa viszontagságos úton cipeli el beteg gyerekét az erdei remetéhez. Egyik rész sem túl izgalmas, mellbevágó dilemmákat se nagyon vet fel, ellenben tele van üresjárattal és sehova nem vezető töltelékekkel, hogy kijöjjön a bő másfél óra. Erősen felejthető.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Törökország: Bağlılık Aslı [Odaadás: Asli] - Harmincas, jómódú kismama (ő az Asli) fél év után megunja az állandó babázást, ezért visszamegy dolgozni, és fölvesz egy bébiszittert. Ám egy-két gyanús jel miatt mégsem bízik meg teljesen benne, ezért férjével bekameráztatja az egész lakást. Aztán a két nő lassan összebarátkozik, ám ez csak még inkább növeli a filmben az egyébként is egészen jól kitartott feszültséget. Vajon tényleg van a bébiszitternek valami titka, vagy az egész bizalmatlanság csak az anya elfojtott emlékeiből adódik? Két órán át semmi különös nem történik, mégsem ül le egy pillanatra se, és várja a néző a feloldást, ami végül eljön, csak kicsit másképp. Nagyon jó.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Panama: Todos cambiamos [Mindnáyjan változunk] - Jól menő családapa rájön, hogy őt a nőnek beöltözős szerepjáték már nem elégíti ki, valóban át akarja magát műttetni - miközben a feleségét és gyerekeit is szereti, és nem akarja őket elveszíteni. Ők viszont ehhez elég idegenkedve viszonyulnak: asszony kidobja, és bár kisebb gyerekeinek - akik nem igazán értik, mi történik, mert senki nem akarja nekik elmagyarázni - hiányzik, a nagykamasz gyerek szóba se akar vele állni. Először is az nem érthető, hogy milyen zárt, tekintélyelvű, homofób légkör lehetett otthon, ami ilyen heves reakciókat vált ki? A film erre nem ad választ, és nem is igazán köti a néző orrára. Másodszor az nem világos, hogy később mitől fordulnak át? Oké, egyrészt hiányzik az apjuk, főleg amikor anyuka új pasi gyanánt egy igazi tuskót visz a házba. De másrészt az apuka pszichológusa érteti meg velük a helyzetet, ám az nem derül ki, hogy mitől döntenek úgy, hogy elmennek hozzá. Érdekes megoldás viszont, hogy az apa szerepét egy színésznő játssza, így az átalakulás utáni énje tényleg hitelesebb lesz, mint az azelőtti - miközben a különbség is jól érzékelhető a női ruhában és parókában járó férfi, és a fizikailag is nővé alakult nő között. Jó az alaptéma, de a könnyed hangvétel sajnos a mélység és hitelesség rovására megy.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
(Mivel a címkék beteltek, innentől ez az év a II. részben bővül tovább.)
A járvány miatt az Amerikai Filmakadémia (AMPAS) eltolta a filmek nevezésének határidejét december 1-ére (az eddig megszokott október helyett). Ennek ellenére már megindultak a nevezések, elsőnek Lengyelország jelentette be, hogy a majd ősszel Velencében debütáló Śniegu już nigdy nie będzie [Nem lesz többé hó] című alkotással indul.
