Utoljára frissült: 2023. december 19.
Kolumbia: Monos [Majmok] - A nemrég véget ért (vagy valahol még tartó) polgárháború egy szegletében, valahol az Andokban él egy kamaszokból álló gerillaegység. Néha a magát apjuknak hívó vezető is eljön parancsokat osztogatni, egyébként magukról kell gondoskodniuk a világtól elzártan, miközben egy tehénre és egy túszra: egy amerikai doktornőre kell vigyázniuk. Így persze sajátos normák, játékszabályok, viszonyok, felelősségrendszer és csoportdinamika alakul ki, keresztezve a pubertás kor lelki-testi átalakulásával. Egymásra utaltság, bizalomvesztés, demoralizálódás, lealjasulás - körülbelül Legyek ura 2. (amit pár egyenes utalás is egyértelművé tesz), csak mélyebbről indulva és még mélyebbre süllyedve. A kiváló háttérzene mellett a tinédzser szereplők is remekül keltik a feszültséget, így talán még előny is, hogy a doktornő szerepére a tipikusan "valamiben már láttuk" kategóriás Julianne Nicholson helyett nem valami karakteresebb, meggyőzőbb színészt választottak, akinek a jelenléte csak elvonta volna a figyelmet a valóban fontos szereplőkről.
Esélyek: Ahogy jó pár országnak a saját permanens konfliktusai, úgy Kolumbia közelmúltbeli történelme is kiapadhatatlan forrást nyújt a helyi filmművészetnek. A három évvel ezelőtti, kiváló Alias Maria egy kiskamasz harcoslány történetén keresztül már betekintést nyújtott a gyerekkatonák életébe és a gerillák patriarchális világába. A jelenlegi nevezés ennél jobban elvonatkoztat a történelmi környezettől, inkább magát a civilizációtól távoli, nyomasztó összezártságot állítja a középpontba, igen hatásosan. A tavalyi Az átkelés madarai színvonalát jól tartja, így a filmes sajtó is joggal várja őt is a jelöltek közé.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Jap●án: 天気の子 [Tenki no ko = Az időjárás gyermeke] - Időről időre rajzfilmek is föl-fölbukkannak a kategóriában, igaz, erre legutóbb három éve volt példa (akkor a svájci Életem cukkiniként bekerült a kilences shortlistbe). Éppen az anime őshazájától vártuk régóta, hogy 1997 után ismét nevezzen egyet - főleg, hogy a legjobb animációk kategóriájában rendszeresen találkozunk japán művekkel. Jelen alkotás két tinédzserről szól, akik közül a fiú munkát keresni jött Tokióba, és rátalál a lányra, aki pedig szuperképességgel rendelkezik: erős rágondolással elállít bármilyen esőt, és eloszlatja a ronda felhőket. Az erre alapozott biznisz egy ideig jövedelmező, de hosszabb távon nem tesz neki jót fizikailag. Illetve a fiút is kezdi keresni a rendőrség, így együtt rejtőznek el a nagyvárosban és a szakadó esőben.
Esélyek: Az időjárásba való belenyúlkálás természeti veszélyeit (aminek most tényleg lenne aktualitása) éppen csak érinti, ezen kívül viszont nincs benne semmi olyan, ami kiemelné a hétvége délelőtti tévés matinék világból. Ráadásul az eredeti címével ellentétben Tenki Réka sem szerepel benne.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [ ]
Kína: 哪吒之魔童降世 [vagy Ne Zha = A Nocsa démon születése] - Az idei másik animációs filmtermék egy háromdés fantasy-rajzfilm valami kölökről, akit születésekor megszáll egy tűzgolyó, ettől meg olyan rosszcsont lesz, hogy sem a szülei, sem a nevelőjének hozzárendelt kövér istenség nem bírnak vele. Lehetne távoli rokona a Kontroll nélkül Bennijének, hiszen a gyermeki lélek nála is olykor át-áttörik - ám ő alapjáraton egy valóban rosszindulatú ördögfajzat, aminek a felfejtése simán el van intézve a misztikus mázzal. Persze aztán őbenne is győzedelmeskedik a jó, bla-bla-bla. Vannak még benne sárkányok, vicceskedések, sablonok, törések, zúzások, égetés, fagyasztás, fingás és hányás, valamint temérdek agresszió, amin a meseszereplők általában csak kuncognak. Cselekményileg láthatóan gyerekeknek (vagy igen csekély értelmű felnőtteknek) szánták, de a sajátommal meg nem nézetném. Gagyi, szarszemét, műanyag tucattermék. Messzire elkerülendő.
Esélyek: Remélhetőleg semmi. Még az animációs kategóriában se.
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [ ]
Észtország: Tõde ja õigus [Igazság és törvény] - A cári időkben egy fiatal gazda farmot vásárol a beszédes Rablóforrás nevű faluban, és minden jószándékú óva intés ellenére társul a mindenki által utált, alkoholista, agresszív szomszédjával. Majd mikor kiderül, hogy utóbbi valóban egy aljas tűrhő, elkezdődik a mindennapokat megnyomorító háborúskodás. A helyzetet tovább súlyosbítja sok más nehézség is, ami idővel még egy jó protestánst szívét is megkeményíti. Nagyívű, szélesen hömpölygő parasztcsaládregény, amit mintha egy skanzenben vettek volna föl, de ott legalább szép képekkel. Azonban nem csak a környezet XIX. századi, hanem a történetvezetés és az eszköztár is - ennek oka elsősorban a háromórás film alapjául szolgáló, 1920-30-as években írt könyvpentalógia. Legalább a szereplők nem papírból vannak kivágva, és a karakterváltozás egyik irányba sem kizárt.
Esélyek: Míg két éve a November ugyanerről a világról egy szatirikus képet nyújtott, itt egy jóval konzervatívabb, komolyabb és romanticizáltabb történetet kapunk a tisztes szegénységről és a rög törvényéről - abszolút összhangban az Észtországban nemrég végbement politikai fordulattal. Bármilyen egyediség és újszerűség hiányában pedig még kevésbé számíthat nemzetközi értékelésre.
Apdét: A soron következő Észt Héten Orcád verítékével címmel fogják vetíteni.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Oroszország: Дылда [Dülda - Kukoricaszár - angolul Beanpole címen fut] - A nagy honvédő háborúból már jobbára mindenki hazajött, aki tudott. Csak a súlyosabb sebesültek dekkolnak még mindig egy leningrádi hadikórházban, olyan emberek ápolásában, akiknek szintén nincs hová menniük. A szőke, nyurga ápolónőnek (a cím az ő beceneve) és a főorvosnak is megvannak a maguk titkai, a frontról hazatérő barátnő pedig szeretné újrakezdeni az életét, ám ezt csak másokon áttaposva tudja megtenni. A háborúban mindenki egyként küzd a közös ellenség ellen, a békében viszont az életben maradottaknak egymással kell megharcolniuk a nem mindenkinek járó boldogságért. Zöldes-barnás félhomályban, vagy éppen rikító hóban és nehéz csendben játszódó, bő kétórás nyomasztás.
Esélyek: A második világháború utóélete is borzasztóan izgalmas filmes téma, gondoljunk Andzrej Wajda Hamu és gyémántjára, Lars von Trier Európájára, vagy akár az idei magyar nevezés Akik maradtakra. Oroszországban, ahol a háború mai napig a néplélek szent tehenéül szolgál, a sok hősi eposz után különösen bátor dolog erről egy önkritikus, önmagába nézős alkotást készíteni, és még Oscarra is nevezni. (Az elmúlt tíz orosz nevezésből hat játszódik a háborúban vagy közvetlenül utána.) Légköre és eszközei leginkább a két évvel ezelőtt jelöltté is vált Szeretet nélkülre hasonlítanak, szóval akár ez a mű is tekinthető titkos esélyesnek.
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Észak-Macedónia: Медена земја [Medena zemja = Mézföld] - Főszereplő méhészasszony és magatehetetlen édesanyja a falu legutolsó lakói. Életük a lehető legnyugodtabb mederben halad: az asszony gondosan, szeretettel foglalkozik a méheivel, bejár a fővárosba eladni a mézet, hogy abból tartsa el szerényen mindkettejüket. Ennek a békének a szomszédba költöző, minimum huszonhat gyerekes család vet véget, akik szintén elkezdenek méhészettel foglalkozni. Ám ők a békés együttélés és a "jut is, marad is" elve helyett a gyors profittermelésben érdekeltek, amivel a nő kaptárait is veszélybe sodorják. Tanulságos dokumentumtörténet arról, hogy a kapzsiság, felelőtlenség és lelkes hozzá nem értés mekkora károkat okoz természetben és emberi életekben egyaránt.
A kis balkáni országnak ez az első nevezése ezen a néven, ami a "Nyugat-Bulgária", "Dél-Szerbia", vagy "Kelet-Albánia" verziók mellett még mindig nagyságrendekkel a legjobb volt. Komolyra fordítva: szép, megindító mű egy tisztalelkű emberről, aki nem akar sokat az élettől, de azt is elveszik tőle.
Esélyek: Mivel dokumentumfilm, ezért gyakorlatilag semmi. Nem is teljesen tiszta, miért nem az olyannyira sztárolt és Lux-díjra jelölt Isten létezik és Petrunijának hívják-ot küldték ide is, de így legalább megismerhettünk egy valódi, szerethető embert. (Apdét: És ez a választás be is jött, mert jelöltté vált. A Petrunija nem biztos, hogy elérte volna ugyanezt.)
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Svájc: Wolkenbruchs wunderliche Reise in die Arme einer Schikse [Wolkenbruch csodálatos utazása egy siksze karjaiba] - A zürichi ortodox zsidó családban felnövő Motti (a Mordecháj ottani becézése) kezdi megelégelni, hogy jiddise máme anyja uralkodik az élete fölött: például sürgősen ki akarja házasítani, és sorban szervezi neki az irányított randevúkat. Motti viszont ebből csöppet sem kér, és különben is jobban tetszik neki az egyik - nem zsidó, azaz siksze - évfolyamtársnője. De ezen túl is kacsintgat egy olyan élet felé, ahol nem kell minden lépését értelmetlen és kényelmetlen belső szabályok szerint elterveznie. Eleinte egy idegesítő sztereotípia-parádé a zsidós vígjátékokban szokásos, humorkodós klezmeres háttérzenével, de végül egészen pofás kis felnövéstörténet alakul ki belőle, ami némely ponton a kliséket is képes átlépni, és olykor még nevetni is lehet rajta. A főszereplő Joel Basman pár éve a dán A homok alatt/Aknák földjén-ben nyújtott megindítóan drámait (ott éppen második világháborús német katonát játszott), ahhoz képest ez most neki kisujjgyakorlat volt.
Esélyek: Az előzetesen elvártnál többet ad, de nem kell tőle sokat várni. Kis szórakoztató tévéfilmnek teljesen rendben van.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
India: Gully Boy [A csatorna fia] - Mumbai-i muszlim srácnak eléggé összekomplikálódik az élete: a kitörést jelentő egyetem mellett el kell látnia apja sofőrmunkáját, meg sürgősen meg kell gazdagodnia, ha nem akarja, hogy őt vagy barátnőjét máshoz házasítsák ki. Valami úton-módon elvetődik a helyi rap-közösségbe, ahol hipp-hopp profi rapper válik belőle. A siker, a bulik, a stúdiók, meg persze az új társaság eléggé lefoglalják az idejét, miközben saját családi és párkapcsolati életét is folyamatosan meg kell oldania. Két és fél órás szappanopera-epizód, sok hindi hadarással és legkisebb királyfival.
Esélyek: Érzésem szerint a Filmakadémia nem ezt keresi.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Svédország: And Then We Danced [És akkor táncoltunk] - Grúz néptánccsoportba új fiú érkezik, aki gyorsan összebarátkozik a régiekkel, majd közülük az egyik sráccal össze is szerelmesedik. A homoszexualitás meg persze nem fér bele abba a szubkultúrába, ahol a hagyományok meg a népnemzethy gyökerek fontosságával kelnek-fekszenek, miközben a tanár bácsi arra is ügyel, hogy eleve a szexualitást meghagyják a hanyatló nyugat ópiumának. A két fiú románca és a hipermaszkulin népiesch-kesergős világ közötti kontraszt kábé kijön, meg némi suta felnövéstörténet-féle is, de ennyi a film minden tanulsága. Ha az alkotók esetleg folytatásokban gondolkodnának, meleg grúz néptáncosok után, mondjuk, transznemű etióp bérszámfejtőkkel, vagy szadomazo cseremisz hidegburkolókkal, akkor se tudnának többet kihozni. De legalább megtudtuk, hogy a Szopo az egy grúz női név.
Esélyek: Grúziában a film 2019. novemberi bemutatója elég viharosra sikerült: a helyi ultrakonzervatívok meg akarták akadályozni a vetítést, majd összecsaptak a rendőrséggel és a civil aktivistákkal. Ezek szerint a Dél-Kaukázusban egy LMBTQ témájú film még mindig kuriózumnak számít, ami így nem is igényel komplexebb sztorit, sem mélyebb hitelességet. Ebből kifolyólag érthető, hogy miért nem volt esélye grúz jelöltté válni (ami végül egy háborús hősi eposz lett) - az viszont annál kevésbé, hogy a nagy múltú és rangos svéd filmiparnak az idei esélyét miért kellett ezzel elba52nia. Perifériális országok kulturális életének és emberi jogainak a felkarolása szép misszió, de attól még szomorú, hogy az Oscar idén svéd film nélkül marad. (Aki nem hiszi, nézze meg gyorsan, amíg le nem szedik.)
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Szenegál: Atlantique [Atlanti-óceán] - Ada és Souleyman fiatal szerelmespár. A lányt a szülei kiházasítják valami helyi pénzes türhőhöz, miközben a fiú egyszeri építőmunkás, akinek a brigádját a főnök nem fizeti ki, ezért kollektíve kihajóznak Európa felé. Majd bejön a képbe egy fiatal nyomozó, aki az Ada kényszeresküvőjén kitört tűzesetet kutatja, illetve egy fura járvány, aminek következtében a helyi lányok zombikká változnak, és éjszakánként a zsugori építési vállalkozón követelik a kivándorolt kőművesek bérét.
Esélyek: Egészen érdekes drámának indul, ami akár még a misztikus szálat is elbírná, de az olyan bénán lett beillesztve a sztoriba, ráadásul egy olyan amatőr logikai bunkfenccel, hogy elrontja az egész filmet. Hiába a megfelelő technikai háttér és a sajtóbeli beharangozás, sajnos megmarad egy harmadik világbeli, sikertelen próbálkozásnak.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Apdét december 16.: Várhatóan a Filmakadémia a mai nap fogja kihirdetni az (idéntől) tíz filmet, amiből majd az öt jelöltet kiválasztják januárban. Ez a bizonyos tíz film alighanem már megvan, ám amíg nem ismerjük őket, nyugodtan bocsátkozhatunk merész tippelgetésekbe. A díj minden bizonnyal a dél-koreai Élősködők és a német Kontroll nélkül fog eldőlni, ezek mindenképp benne lesznek. A kolumbiai Monosnak is jó a sajtója, az orosz Dylda-t pedig a különlegesebb alkotások között tartják számon. Ami semmiképpen nem hiányozhat, az a cseh Festett madár, de a dán Szívek királynője is hozza az elvárható szintet. Egyik meglepetés-nevezés talán a kiváló román A hegyek szigete, és akkor már a saját magyar Akik maradtak-unkat se hagyjuk le, aminek szintén jó a visszhangja. A végére valószínűleg a belga Nuestras madres fog még felférni, főleg miután tavaly a Lány váratlanul lemaradt. Az utolsó helyre a legnehezebb tippelni. Előzetes latolgatások szerint nem kizárt a luxemburgi (valójában inkább izraeli) Tel Aviv on Fire, a macedón Honeyland, esetleg a brit A fiú, aki befogta a szelet érkezése. Az viszont egyértelmű csalódás lenne, ha az új Almodóvar: a spanyol Fájdalom és dicsőség foglalná itt a helyet, vagy még inkább a szenegáli Atlantique. Nemsokára meglátjuk.
Apdét december 17.: Vigyázz Oscar, jön a magyar! Először is gratulálok az Akik maradtak alkotóinak, hogy alkotásuk bejutott a legjobb tíz mű közé! Főleg mert nem minden oda nagyon is való filmnek sikerült. Legnagyobb csalódás, hogy a Kontroll nélkülnek sem. A cseh nevezést látatlanban is sikerült eltalálnom, a látottak közül pedig a dél-koreait, az oroszt és a macedónt úgyszintén. Sajnos két legnagyobb félelmünk: a spanyol és a bűnrossz szenegáli film bekerülése is beigazolódott, ezekhez képest a pátoszos észt Igazság és igazságosság csak hab a tortán. Az viszont a blogger sikere, hogy eme tíz közül hétről már sikerült itt írnia. A cseh mellett a lengyel Corpus Christi és a francia Nyomorultak megtekintését kíváncsian várjuk.
Apdét 2020. február 21.: Az Élősködők kétségkívül filmtörténelmet írt. Eddig is elő-előfordultak nem angol nyelvű alkotások a legjobb filmes Oscar-jelölések között, amiknek ott sok esélyük nem volt, de azt legalább lehetett tudni, hogy az idegen nyelvű kategóriát nem nyerheti más. De azzal, hogy a dél-koreai mű megnyerte a komplett verseny főfőfő kategóriáját (meg még másik hármat is mellé), egymagában megváltoztatta a viszonyulást mind a díj szelleméhez, mind a Hollywoodon, sőt Amerikán (vagy Nagy-Britannián) kívüli filmekhez. Emellett pedig tényleg csak eltörpül, hogy ama másik három díj között egyik valóban a legjobb idegen nyelvű - vagy új nevén: nemzetközi - filmé volt. (Hülyén is vette volna ki magát, ha megválasztják a világ legjobb filmjének, de a párhuzamos vonalon kiderül, hogy mégis van nála jobb.) Persze ettől még nálunk a seregszemle folytatódik, lehet olvasni és követni a folyamatos bővülést.
Lengyelország: Corpus Christi (Boże Ciało) ["Krisztus teste" - A keresztény hit szerint a miséken/istentiszteleteken adott ostya szimbolikája.] - Javítóból próbaidőre szabaduló srácot egy távoli faluba küldik dolgozni, de ő inkább megkeresi a helyi templomot, és régi vágyától vezérelve papnak adja ki magát. Ráadásul, mivel az ottani idős plébánosnak egyébként is kórházba kell vonulnia, a helyettesítés is egyből megoldódik. Ahogy a fiú papként a közösségben egyre népszerűbbé válik, a kollektíven elfojtott fájdalmakat és feszültségeket is megismeri, sőt egy tragikus falubeli konfliktusba is beavatkozik, aminek viszont már nem mindenki örül egyformán. Nem beszélve a hátrahagyott múltjáról, amiről lehet tudni, hogy előbb-utóbb utánajön. Az alapsztori sokakban a De Niro-Sean Penn-féle Nem vagyunk mi angyalokat juttathatja az eszükbe, ám szerintem sokkal jobban hasonlít a tavalyi Gutlandhoz. A cselekménye kissé kiszámítható, miközben az egyedi része sajnos nincs rendesen kibontva, sem kimaxolva - szóval többet is ki lehetett volna belőle hozni, de ezzel együtt is örömteli, hogy legalább jelölt lett ebben az előre lejátszott versenyben.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Algéria: Papicha - A kilencvenes évek Algírjában zajlik az élet, hangosak a bulik, kellemes a tengerpart. Igaz, így is minden huszonéves csak azon agyal, hogyan tudna minél hamarabb megpattanni Franciaországba, a bontakozó polgárháború mellékzajai legfeljebb csak a vidéki hírekből szűrődnek át. Ám amikor az iszlamista erkölcsrendészet már a fővárosban is terrorizálni kezdi az embereket, kiváltképp a szabad gondolkodású, fiatal lányokat (a film címe is helyi szlengben ezt jelenti), egyre nyilvánvalóbbá válik: ez már végképp nem ugyanaz az ország, mint ami addig volt. A talpraesett varrónő-tanonc viszont nem akarja annyiban hagyni, inkább rendez egy divatbemutatót, hogy barátnőivel így mutassa meg: az algériai nők nem hagyják, hogy beleszóljanak az öltözködésükbe és a szabadságukba. Ezt viszont természetesen nem mindenki támogatja, főleg nem ingyen.
(A 10. Frankofón Filmnapokon A ruha szabaddá tesz címmel fogják adni.)
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Litvánia: Laiko tiltai [Az idő hídjai] - Mint ez a 16. Verzió dokufesztiválon is kiderülhetett (ahol ezt a filmet pont nem adták): a litván dokumentumfilm több mint fél évszázados hagyományokkal rendelkezik. Sőt még egy saját alműfajt is kitaláltak: a lírai dokumentumfilmét, ami nem komplex kérdésekre keresi a még komplexebb válaszokat, hanem egyszerűen szeret gyönyörködni emberekben, állatokban, folklórban, tájakban. Az ország idei nevezése ennek állít emléket: a jelenben meglátogatja a hőskor filmeseit, valamint ikonikus műveik tájait és egykori szereplőit. Dokumentumfilm a dokumentumfilmről, szóval az egész egy nagy önreflexió, többségében régi filmek összevágásával, ergo elég kevés saját teljesítménnyel. De aki szeret régi arcokat, éneklő néniket, játszó gyerekeket, vadakat terelő juhászokat, túlvilágról mesélő öregembereket, egy letűnt világ életképeit nézni, és a BBS-től már mindent látott, az ezt is élvezheti. (Vimeon megtekinthető angol felirattal, kb. egy mozijegy áráért.)
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Bulgária: Ága - A nagy messzi, hóval borított szibériai tundrán él egy idős pár, akik a természeti népek világát élik kettecskén: a bácsi halászik, vadászik, élelmet szerez, a néni meg otthon őrzi a tűzhelyet. Mintha valamiféle törzsi élet hírmondói lennének, de törzs már sehol. A gyerekek már kirepültek: a fiuk néha hazajár civilizált világból, a lányukról - akit Ágának hívnak - viszont semmi hír, főleg mióta valamin nagyon összevesztek, és ő beköltözött a városba. Ezért a bácsi egyszer csalk fogja magát, és felkerekedik megkeresni. Hosszú beállítások, havas táj, sokáig ugyanazt csináló emberek. Plusz nagyon szép, ahogy a gödör motívuma átvonul a művön, végül pedig kiteljesedik. Világunk pusztulásának költői emlékműve. (Források szerint az oroszországi Jakutföldön forgatták, jakut nyelven.)
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Palesztina: A mennyországnak kell lennie (It Must Be Heaven) - Egy magának való, magányos, introvertált, szótlan férfi (Ilia Szulejmán) kalandjai Názáretben, Párizsban és New Yorkban, görbe tükröt mutatva az ottani társadalmaknak és rendszereknek. Eleinte az ember végre örül, hogy végre egy palesztin film, ami nem a palesztin nép sanyarú sorsának az elsírása, de végül sajnos mégis itt köt ki. Pedig a filmet egészen szellemes szituációs humor kíséri végig, ami nem csak a franciák fontoskodását és az amerikaiak nagyképűségét figurázza ki, de Ciszjordániával, sőt a palesztin diaszpórával szemben is fogalmaz meg némi finom kritikát. Azon meg nem kell csodálkozni, ha egy közel-keleti ügyekben kevésbé jártas néző nem ért meg minden utalást és mozzanatot, anélkül is élvezhető. Ugyanaz a szabadságharcos- és mártír-szerep körbeírása, mint eddig, de ezúttal valóban szellemes eszközökkel.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [***] Mondanivaló: [* ]
Írország: Gaza [Gáza] - Sok hely van a világon, ahol objektíven szar élni, de ezek egyike mindenképpen Gáza. Képzeljük el, hogy az életünket egy Budapestnél valamivel kisebb, de nagyobb lakosságú területen kell leélnünk, ahonnan soha nem tehetjük ki a lábunkat, cserébe viszont soha nem tudhatjuk, mikor tör ki egy rakétaháború a fejünk fölött. Hogy mindezért ki a felelős, azzal a mű eleinte szerencsére nem nagyon foglalkozik, sokkal inkább a város emberi oldalát mutatja be, egyes ott lakók életén keresztül. Látható a kikötő, a menekülttábor, a nyomornegyed éppúgy, mint a helyi Rózsadomb, rajta egy valóban jobb sorsra érdemes lánnyal - és minden egyéni történetben emberek, akik csak ara vágynak, hogy végre béke legyen és nyíljanak ki a határok. Igaz, amikor a Hamasz terrorszervezetről esik szó (akiket az alkotók "iszlám ellenállási mozgalomnak" neveznek), annak a felelősségét a film mindig elmismásolja, ezzel szemben az izraeli határ-frontvonalra követ dobálni járó fiatalokat hősi harcosnak tünteti föl, és a 2014-es háború kapcsán is csak a gázai lakosság áldozati szerepére koncentrál. Pedig az első kétharmadban tényleg egy érdekes, emberközeli dokumentumfilm, ezért duplán kár, hogy a végére egy sokadik, mártírképző, pallywoodi zsáner-alkotássá inflálódik.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Csehország: Festett madár (Nabarvené ptáče) - Tíz év körüli kisfiú a háború forgatagában elveszti az otthonát, és hosszú vándorútra indul a mindennapos túlélésért. Közben megfordul jó pár helyen, találkozik sokféle emberrel, és megismeri az emberi aljasság, gyűlölet, kínzás és megaláztatás minden bugyrát. Aztán a három órásra nyújtott, fekete-fehér szenvedéspornó körülbelül a kétharmadánál (a szőke lánynál) válik annyira szürreálissá, mintha az egész mű egy másik dimenzióban játszódna, ahol minden szembejövő szükségképpen egy ostoba, agresszív, szexuálisan túlfűtött, zárt osztályi eset. (Igen, már sok film készült arról, hogy a háború az embert mennyire kifordítja önmagából, de ez itt egy ponton túl tényleg hiteltelenné válik.) Így aztán főleg nem fontos a hely és az idő: hiába tették a második világháborús Oroszországba, lényegében bármikor és bárhol játszódhatna. Valószínűleg ez is az oka, hogy a kevés elhangzó mondat valamilyen szláv keveréknyelven ("interszláv") hangzik el. A (teljesen fölöslegesen) cameózó Udo Kier és Harvey Keitel szavait is láthatóan utószinkronizálták, Stellan Skarsgardnak meg nincs is szövege, neki elég csak a szemével intenie. Egy darabig valóban súlyos és megrázó alkotás, de a kevesebb több lett volna.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Ghána: Azali - A tinédzser Aminát a nagyanyja férjhez akarja adni egy öregemberhez, így az anyja, hogy ettől megmentse, meg egyáltalán kiemelje a falusi, vályogkunyhós életből, elküldi egy emberszállítmánnyal a fejlettebb Burkinába. Valószínűleg nem tudja ő se, hogy lányát valójában emberkereskedőknek adta el, de szerencsére a határon megállítják a szállítmányt. Innen Amina egy gyermekotthonba kerül, ám egy fiúval Accrába szökik, ahol megismerkedik a piac, az alvilág és a prostitúció világával. Keserű, realista felnövéstörténet egy olyan helyről, ahol csak a rossz különböző formái közül lehet választani. (Hogy a film címe mit jelent, és miért pont ez, arra nem sikerült választ kapnom.)
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Ausztrália: Buoyancy [Az angol cím jelent felhajtóerőt, de rugalmasságot, alkalmazkodási képességet is.] - Kambodzsai tinédzser fiú kamaszos lázadásból eldönti, hogy dolgozni akar. Egy reggel megszökik otthonról, embercsempészekkel átjut a szomszédos Thaiföldre, majd ott egy rákászhajó rabszolgájává válik. Hamar megtanulja, hogy aki lázadozik, az a különböző fantáziadús kivégzési módok egyikében részesül, ezért ő inkább a másik utat választja: beleáll a helyzetbe, és kemény munkával, valamint a tengeri farkastörvények elsajátításával férkőzik a kapitány bizalmába. Az idő múlásával azonban egyre kevésbé világos, hogy ebből mennyi a színlelés, és mennyi az őszinte Stockholm-szindróma. Minden Oscar-versenynek vannak rejtett gyöngyszemei, az ideinek ez mindenképpen az.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Görögország: Wagner és a paradicsomok (Όταν ο Βάγκνερ Συνάντησε τις Ντομάτες) [Otán o Wagner szinádiszi di domáte - Amikor Wagner találkozott a paradicsomokkal] - Egy haldokló falu közössége leginkább a helyi paradicsomsalátát, mézet, és még ki tudja, mi mindent előállító üzemből tartja fenn maradék önmagát. Alekosz, a tulajdonos különféle innovatív ötletekkel próbálja talpon tartani a céget: például a paradicsomnak komolyzenét (Wagnert) játszik hangfalakból, hogy jobban nőjön; bekapcsolja az üzemet a helyi turizmusba; világszerte talál export-célországokat, sőt akár külföldre is a termék után megy - természetesen a földön dolgozó nénikkel együtt - hogy földerítse az újabb fogyasztói igényeket. A dokumentumfilm elsősorban arra keresi a választ: lehet-e sikeres egy kézműves kisvállalkozás a mai, olcsó silányságra épülő tömegtermelés világában? (Ezzel a címmel a 16. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm-Fesztiválon vetítették.)
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [***]
Brazília: A Vida Invisível [Láthatatlan élet], más címmel A Vida Invisível de Eurídice Gusmão [Eurídice Gusmão láthatatlan élete] - Az egész ötvenes éveken átívelő történet két lányestvérről (egyikük az Eurídice), akiket az elején elsodor a sors egymástól, majd később, rosszindulatú apjuk hazudozásának köszönhetően, sikertelenül próbálják egymást megtalálni. Két, egymással párhuzamosan futó női sors, amikben - a vérrokonságon túl - közös, hogy a patriarchátus önzésének mindkettőt sikerült teljesen tönkretennie. A bő két órás dráma szirupos máza mögül kiválóan átjön, hogy milyen borzalmas is lehet, amikor az embert megfosztják egy szerettétől, főleg ha a másik az egyetlen, aki őt megmenthetné egy szeretetmentes élettől.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Franciaország: Nyomorultak (Les Misérables) - A cím megtévesztő, hiszen ez nem Zsanvalzsan és a klozett történetének hatszázhuszonharmadik feldolgozása - bár ki tudja? Az utalások benne egyértelműek, és ha jobban megpiszkáljuk, talán fölfedezünk benne még pár egyenes párhuzamot, leginkább a nyitó- és a zárójelenetben. De talán jobban tekinthető Mathieu Kassovitz-tól a Gyűlölet (La Haine) folytatásának: itt is végig hárman róják Párizs külvárosát - ám ők itt három rendőr, akik a rend fenntartását inkább rábízzák a helyi, bevándorló hátterű maffiafőnökökre. Nemlétező hatalmukat pedig kiskamaszok terrorizálásával demonstrálják, így legalább amazok is időben megtanulják, hogy a rendőr nem barát. A frusztrációk meg vidáman termelődnek spirálban újra, míg rá nem jövünk ismét: a lázadás és a barikád minden korban aktuális. (Ezzel az idei nemzetközi Oscar mind az öt jelöltje, illetve tíz shortlist-ese megnézettnek ÉS feldolgozottnak tekintendő.)
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Kazahsztán: Kazak kaganátus - Az arany trón (Қазақ Xандығының – Aлтын Tесігі) - Színes, szélesvásznú történelmi tabló a kazahok (vagy kazakok?) XV. századi történelméről. Az előző gigantikus opusz: A gyémánt kard folytatása, amit az elején egy "az előző részben történt" montázsban foglalnak össze, de már annak a felénél elveszti az ember a fonalat. Így a folytatásban lehet gyönyörködni a sztyeppékben, a lovasokban, a múzeumi, mindig élére vasalt, hettyempittyes ruhákban, a lefejezéseknél fröccsenő vérben - de az nem mindig követhető, hogy most melyik turbános-szakállas ember a jó és melyik a rossz, és ki kinek a testvére, férje, felesége, vagy éppen kicsodája. (Van egy apa-fia páros, akiknek az arcán a melanóma pont ugyanott öröklődik, náluk egyedül egyértelmű.) Így meg különösebb karakterrajzokat sem tud nyújtani, akinél meg valami komplex jellem összeállna (a fiatalabbik főgonosz), annál meg az nem sikerült valami következetesre.
További hiányosság még, hogy nincs benne egy nagy csatajelenet se: a rengeteg lovas-jelmezes statiszta ugyan kétszer-háromszor is felvonul a nagytotálban, de aztán mindig közbejön valami, amitől aztán a vezérek kiegyeznek egy egy az egy elleni kardozásban. Van viszont benne kiváló kobozpárbaj a harctéren, és érintőlegesen a najman törzset is megismerhetjük (ezek szerint a Neumannok már akkor ott voltak). A kultúra meg egészen érdekesen ötvözi az ősmagyarhoz hasonló, az iszlám és a távol-keleti vonásokat.
(Budapesten 2023. decemberében vetítették a Kazak filmnapokon. Érdekes, hogy ezek szerint a "kazah" elnevezés már nem érvényes, és minden bizonnyal Kazaxtánt is lehet mostantól x-szel írni.)
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Folyt. köv.
Az idei felhozatal többi darabja: I., III.
Addig is némi ajánló (a vírus miatt - az aktuális közlés szerint - elmaradó vagy eltolódó rendezvények áthúzva):
- A mindent megnyert dél-koreai Élősködőket ismét adják a mozik, sajnos már szinkronizálva is.
- A korábban már megírt palesztin A mennyországnak kell lennie, román A hegyek szigete, valamint a magyar fémmunkások életét bemutató Akik marattak továbbra is láthatóak a nyitva tartó budapesti és vidéki mozik műsorán
- A szintén már taglalt észt nevezést március 21-én fogják Orcád verítékével címmel adni a soron következő Észt Héten.
- Aki a francia Nyomorultakat a Frankofón Filmnapokon elpasszolta volna, március 12. óta szintén megnézheti a nyitva tartó artmozikban.
- A Szlovák Intézet március 31-én vetíti az ország Nech je svetlo című nevezését Legyen fény címmel.
- Az Uránia TürkÍz című sorozatában április 1-jén vetítik Kirgizisztán 2015-ös nevezését, A hegyek királynőjét.
(Az Uránia közleménye: "pótidőpontok kijelölése a veszélyhelyzet megszűnte után történik".)
- Ugyanitt május 13-án műsorra kerül Üzbegisztán idei, egyben első nevezése, a Forró kenyér (Issiq non).
- Május 7-étől látható a mozikban rendesen a fenti lengyel Corpus Christi.
[ - 2020 áprilisában elindult a Budapest Távmozi, ahol időpontra megváltott jegy ellenében lehet nézni filmeket, és még a moziba sem kell érte elmenni, elég otthon ülve a számítógép előtt. Itt látható újból a dél-koreai Élősködők, a francia Nyomorultak, az olasz Az első áruló, a norvég Lótolvajok, a luxemburgi Tel Aviv on Fire, a palesztin A mennyországnak kell lennie, a kolumbiai Monos, sőt hamarosan a lengyel Corpus Christi -
valamint tavalyról a libanoni Kafarnaum, a német Mű szerző nélkül, a lengyel Hidegháború, a dán A bűnös, az argentin Az angyal, a japán Bolti tolvajok,
illetve korábbról az orosz Szeretet nélkül, a belga Legújabb testa mentum, a svéd Lavina és A négyzet, a magyar Testről és lélekről és a Saul fia, a francia Mustang, az argentin Eszeveszett mesék, a német Toni Erdmann, az olasz A nagy szépség, a spanyol Julieta, a svéd Lavina és A négyzet, valamint a kolumbiai A kígyó ölelése.
- Az Akik maradtak május 25-éig megtekinthető a Médiaklikken, sőt még utána is. ]
- 2020. június végén ismét megnyitottak a budapesti artmozik, aminek következtében újra láthatunk széles vásznon legjobb nemzetközi Oscar-kategóriás filmeket. Műsoron - természetesen a magyar Akik maradtak mellett - a palesztin A mennyországnak kell lennie, a norvég Lótolvajok, az olasz Az első áruló, a dél-koreai Élősködők, a francia Nyomorultak, a lengyel Corpus Christi - valamint a régebbi nevezések közül a svéd Lavina és A négyzet, a libanoni Kafarnaum és A sértés, az argentin Eszeveszett mesék, az izraeli A cukrász, és a német Mű szerző nélkül.
- A Cirkofilmnek köszönhetően fizetősen látható az izlandi A legfehérebb nap, a luxemburgi-izraeli Tel Avivban bármi megtörténhet, a spanyol Bajnokok, a német Sötétben, valamint a már említett Mű szerző nélkül és Toni Erdmann, az izraeli Foxtrott és A cukrász, a svéd Leült egy galamb..., a szintén már említett Lavina és A négyzet, a kanadai Ez csak a világ vége, a bosnyák Halál Szarajevóban, illetve a brazil A második anya.
- A Cirko-Gejzirben a Magyar Film Hónapja keretein belül megtekinthető hazánk jó pár korábbi nevezése, úgy mint a Fotográfia, a Bizalom, a Szerelem, az Eldorádó, vagy éppen a Mephisto.
- A brazil A vida invisível magyarországi bemutatója augusztus 27-én várható, Egy nő láthatatlan élete címmel.
- Az Urániában az elmaradt TürkÍz fesztivál filmjei új időpontokat kaptak, három hétbe sűrítve: az idei üzbég Forró kenyér szeptember 11-én, a 2014-es kirgiz Hegyek királynője pedig augusztus 31-én kerül vetítésre.
