A legjobb idegen nyelvű filmek ("Best Foreign Language") Oscar-szemléje idén sem marad el, ám más néven: az Amerikai Filmakadémia (AMPAS) korszerűsítési szempontból (angolul a "foreign" szó távolit is jelent, olyan meg ezen a bolygón már nincs) átnevezte nemzetközinek ("Best International"). Három ország: Ghána, Üzbegisztán és Nigéria először jelentkezik filmmel. Az idei listán ismét szerepel rajzfilm, rögtön kettő is, és a hét dokumentumfilm is eléri a tavalyi számot. A szokásos és/vagy aktuális témák idén is beköszönnek: zsidós témájúból van hat (ebből három holokausztos), LMBTQ-ból öt, bevándorlósból szintén öt, történelmiből tizenhat, női sorsosból pedig huszonhárom. Nyelvek tekintetében is érdekes adatok jönnek ki: szokás szerint spanyolból van a legtöbb (szám szerint tizenöt), arabból nyolc, franciából három, de még portugálból, albánból, sőt grúzból, khmerből és héberből is akad kettő-kettő. A többi nyelv között előfordul wolof, amhara, kiszuahéli, tatár, jakut, és interszláv is. Ennek a sokszínűségnek egyik oka, hogy a szubszaharai Afrikából minden eddiginél több: szám szerint hét alkotás érkezett - igaz, ezek közül Uganda bejelentette, hogy mégsem nevez.
További újdonság még, hogy decemberben nem kilenc, hanem tíz alkotásból választják majd ki az öt jelöltet, bár a szobrocskát ugyanúgy csak egyetlen mű kapja meg. Na vajon melyik lesz az?
Dél☵Korea: Élősködők (기생충) [Gizengcsu - Bélféreg] - A Kim család egy alagsorban él, lopják a wifit, és még a rovarirtást is elintézik azzal, hogy a közterületi permetezéskor nyitva hagyják az ablakot. Eleve szeretik az életet a könnyebbik végén megfogni, pedig ha valami hasznos és értékes munkába fektetnék azt az energiát, amit megúszásra, kikerülésre és színlelésre fordítanak, tán még vinnék is valamire. Ám szerencsére megtalálják maguknak a dúsgazdag Park családot, ami biztos megélhetést nyújthat számukra. Először a fiúgyerek épül be mint helyettesító angoltanár (miközben nyilván egy szót nem tud), majd később a többi családtagnak is sikerül beférkőzni ilyen-olyan pozíciókba, természetesen az addigi személyzet ügyes és szorgalmas kitúrásával. Persze naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a végtelenségig így mehet, főleg amikor titkukat egy rivális család is megtudja.
Esélyek: A történet alapján könnyen felsejelhetnek a tavalyi japán Bolti tolvajok, ám amíg ott egy szerethető családot ismertünk meg, akik leginkább saját maguk fenn- és összetartásáért bűnöznek, addig koreai kollégáik minden hájjal megkent, fifikás kóklerek, akiknek a görbe út a kitűzött életcél, és arról már csak elvből sem térnének le. Az ő karakterrajzuk önmagában is remek alapanyagot adna egy érdekes filmhez, ám erre jön még egy szórakoztató feketekomédia-réteg is, miközben a drámai él is kellően kitűnik. Talán a befejezés sikerült kicsit túl olvadósra, de a filmes szakma - főleg a Cannes-i Arany Pálma után - joggal tartja a kategória nagy esélyesének. Ráadásul A szólíts a neveden után az őszibarack is visszatér. (Meg van dobozolás, hogy egy másik filmes klasszikus is megidéződjön.)
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]
Spanyolország: Fájdalom és dicsőség (Dolor y gloria) - A kiöregedett filmrendezőnek (Antonio Banderas) talán a hipochondria az egyetlen betegség, amivel nem kell küzdenie. Hátfájását és depresszióját mindenféle gyógyszerekkel kezeli, és újabban heroinnal, amire egy múltból felbukkanó ismerőse kapatja rá. Kábulatában előjönnek gyerekkori emlékei édesanyjáról (Pénelope Cruz), a falujáról, és a papneveldéről, ahová annak idején a nyomor elől menekülnie kellett. Múltjában keresi a kapaszkodót, aminek a segítségével ismét össze tudná magát rakni, váltakozó sikerekkel. Pedro Almodóvar önvallomása az öregedésről és a küzdelmes újra önmagára találásról.
Esélyek: Almodóvarral nagyon mellélőni nem lehet - gondolhatnók, habár előző filmje: a Julieta a jelölés közelébe sem került. Hiába, Álmodó Vár már nem az a lázadó alkotó, aki egyszerre finoman és megbotránkoztatóan tologatja az ízlésbeli határokat. Ma egy meleg szál előkerülése sem akkora szenzáció, mint a nyolcvanas években. De mindezekkel együtt ez a mű a múltkorinál így is sokkal élvezhetőbb, hát még az előző két év spanyol nevezéseinél.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Tajvan: 誰先愛上他的 [Sui hszian áj san há dá = Ki szerette őt előbb? - Az angol címe pedig Dear Ex, vagyis "Kedves ex"] - Kamasz fiúnak elege lesz hisztérikus, mártírkodó anyjából, ezért átköltözik halott apja meleg szeretőjéhez. A három élő ember próbálja rendbe tenni a viszonyát egymással, valamint az őket összekötő figura emlékével. Vígjátéknak indul, amit a fiú agyából kipattanó rajzfilmes elemek is szellemessé tesznek, ám idővel szomorú drámába csap át, ami így az egész művet leejti. Sajnos a film eleji lendület után mintha elfogytak volna az ötletek, így végül csak egy sablonos, mindenkit szebb és jobb emberré erőltető befejezésre futotta.
Esélyek: Nincs sok, a Kistigrisek közül idén különben is Dél-Korea az éllovas.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Nigéria: Lionheart [Oroszlánszív] - A távolságibusz-vállalat vezetője szíve rosszalkodik, ezért lányának kell átvennie a céget. Bár az ifjú üzletasszony egyedül is alkalmasnak érezné magát a feladatra, megkapja maga mellé kissé bárdolatlan stílusú nagybátyját, hogy ketten vezessék ki a társaságot az adósságcsapdából, de leginkább akadályozzák meg, hogy a fő rivális üzletember rátegye a kezét a családi örökségre. A harc során a lány megtanulja a harmadik világbeli üzletelés csínját-bínját, míg végül rátalál arra a korrekt tárgyalópartnerre, aki nem csak megdugni akarja (de azért azt is). A szubszaharai Afrika akármennyire is a szegénység, éhezés, háborúk, járványok szinonimája lett, azért ott is él egy felső pár ezer, akikről szintén lehet kicsit szappanoperás, néhol gyermeteg, de azért mindenképpen érdekes filmet csinálni.
Esélyek: Míg a kategória fő kritériuma, hogy a dialógusok túlnyomólag NE angolul szóljanak, ennél a filmnél ezt a kitételt nem sikerült megoldani (csak néha csúszik be egy-egy igbo vagy hausza mondat). Így Afrika legnépesebb országának a pályaműve valószínűleg nem fog bekerülni az érvényes nevezések közé. (Apdét: Így is lett.)
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Finnország: Hölmö nuori sydän [Hülye fiatal szív - mármint a testrész, nem valami drogprevenciós felhívás] - Két tizenöt éves gyerek egymásba gabalyodik, a lány teherbe esése után pedig közösen úgy döntenek, hogy megtartják. A hirtelen jött szülői szerepet azonban túl nehéz összeegyeztetni a tinikori bandázásokkal, és ennél is nagyobb probléma, hogy a kissrác a saját férfiasságát osztálytársa szkinhed apja és annak haverjai között véli megtalálni. Lehetne belőle egy Juno 2 is, de itt a kényszerű felnőtté válás során a két fél eltérő irányban és ütemben történő fejlődik, ezen pedig a kapcsolatuk is szétcsúszik. Mindennek hátterét pedig egy rideg paneldzsungel adja, ahol az alsó osztálybeliek bevándorlóellenes attitűdje is hangsúlyos szerepet kap. (Csak amit ott a neonáci szélsőségesek hirdetnek, azt minálunk az állami média sokkal hatékonyabban megteszi.)
Esélyek: Kicsit sablonosan indul, de aztán kirajzolódik, hogy miért is volt érdemes elkészíteni. Viszont az elsők közé kerüléshez túl egyszerű és minimalista, önmagában a szocdrámai vonal meg kevés lesz.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Thaiföld: แสงกระสือ [Szen Kraszú - Fellángolás] - A délkelet-ázsiai mitológiának köztudottan részei a mindenféle szellemek és démonok, akik közöttünk élnek különböző alakokban, vagy éppen láthatatlanul. Egyik ezek közül a "kraszú", aki napközben teljesen normális nőként éli az életét, ám éjszaka a feje leválik a testéről, összevissza repked, és megzabálja a környék állatállományát. Nyilván az ilyeneket ott vadásszák, ahol tudják, ám a dolog bonyolódik, amikor az egyik falufőnök - amúgy igen jóravaló - lányáról is kiderül, hogy valójában ilyen lény. Ráadásul ő is jobban szeretne normális, emberi életet élni, dolgozni, fiúzni - amire rögtön két jelölt is akad.
Esélyek: Történelmi-háborús-fantasy-horror, a műfajhoz szükséges izgalommal és érzelgősséggel. Az egy lány-két fiú, alakváltó szuperlényekkel-felállás kicsit az Alkonyatra hajaz, meg érthető, ami miatt ez odahaza bejött a közönségnek, de az Oscar-versenyben esélytelenként indul. Azt viszont ismét megtudhatjuk belőle, hogy a szörny olykor jóval emberibb, mint a saját emberi mivoltát gond nélkül levetkőző homo sapiens.
Izgalom. [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Ausztria: Joy - Ha egy nigériai nő Európába akar jönni hosszútávra, csak kell találnia egy megbízható embercsempészt, befizetni neki a megfelelő összeget, majd alávetnie magát egy vudu-dzsudzsu-szertartásnak, ami különböző átkokkal bebiztosítja, hogy a delikvens a későbbiekben se forduljon a rendőrséghez. Ezt követően máris egy-kettőre valamelyik európai nagyváros (például Bécs) utcáin találhatja magát, amint a testét árulja, az érte kapott pénzt pedig "adósságtörlesztés" címén leadja a stricijének vagy a madámjának. A címszereplő Joy elég régóta él így, sőt már ahhoz is közel került, hogy önmagát kiváltsa, mikor is új fordulatok lépnek az életébe: például egy tinédzser lány szárnyai alá vétele és kitanítása. Közben a kamera lemegy a nagyváros mocskának a mélyére, egyenesen az ott élő emberek lelkéig. Így eltűnik a határ jó és rossz, áldozat és tettes, tudatlan kislányok és tudatosan ezt az életet választó nők között. Joy sem csak a saját alkuját köti meg, hogy Európában, kislánya mellett maradhasson, hanem ő maga is a rendszer részévé és fenntartójává válik. Pedig szívesen látnánk valami tökös lázadást, de ez az a szint, amikor már az sincs.
Esélyek: Dokumentarista film amatőr szereplőkkel, akik remekül odarakják a vászonra ezt a borzalmas világot. (Vagy sikerült ilyen tehetséges embereket találni, vagy valahonnan tényleg ismerik.) Egyetlen gyenge pontja, hogy a párbeszédek többsége itt is angolul hangzik el, tehát ha sógorék nem neveztek még utolsó pillanatban valami mást, akkor várhatóan ezt is úgy kizárják a versenyből, mint a sicc. (Apdét: Sicc az lett.)
Izgalom. [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Kuba: Un traductor [Egy fordító] - Főhős egyszerű orosztanár a havannai egyetemen, mígnem soron kívüli megbízást kap fentről: a Csernobilból kubai gyógykezelésre szállított gyermekek és orvosaik között kell tolmácsolnia. Nyilván kell ahhoz egy lelkierő, hogy az ember haldokló gyerekek között is megtalálja a helyét, de a kezdeti sokk után belerázódik, és a rendszeres meseolvasás után a társas foglalkozásokat is ő szervezi meg. Közben egy elzárt kórteremben fekvő, magányos kisfiúval is különleges kapcsolatot alakít ki, ám új elhivatottságának saját családi élete issza meg a levét.
Esélyek: Miután minden csapból az HBO Csernobil-sorozata folyik, a hullámról nyilván az az ország sem akar lemaradni, ami - a térségben kiemelkedő orvosi ellátásának köszönhetően - valóban több tízezer ottani áldozatot, köztük több ezer gyereket fogadott be. Ez a mű méltó emléket állít nekik, illetve az ő gondjukat viselőknek, orvosoknak, ápolóknak, szervezőknek, és mindenkinek, aki mindebben részt vett. Közben pedig némi rendszerkritikus él is kirajzolódik, ami szintén kellemes meglepetés. A nehéz alaptémát a könnyed hangvétel jól ellensúlyozza, és a kellő komolyság ellenére sem lesz belőle egy nyomasztó alkotás. "3,6 - nem jó, nem tragikus" - mondhatnánk stílszerűen, de ennél azért jobban sikerült.
Izgalom. [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Dánia: Szívek királynője (Dronningen) [Királynő] - Kőgazdag családhoz megérkezik apuka előző házasságából származó nagykamasz fia. Kicsit nehezen illeszkedik be, körülbelül olyan problémás, mint amilyenekkel az asszony a saját, ifjúságvédelmis praxisa során találkozik. Azonban a nő, részben társas magánya leküzdésére, részben elveszett ifjúságának visszahozására, viszonyba kezd a fiúval, kvázi mostohagyerekével. Mivel dán filmről van szó, a történet nem is annyira magáról az afférről szól, hanem emberi kapcsolatok szövevényéről, és hogy némelyek önző játszmái hogyan tehetik tönkre más, ártatlan emberek életeit is.
Esélyek: A dán filmművészet ismét kitett magáért. Reális történetvezetés, pontos karakterrajzok, hiteles alakítások - különösen az egyetlen dán filmből sem hiányozható Trine Dyrholmé.. Legfeljebb azt lehetne felhozni, hogy egy ifjúságvédelmis, aki pontosan ismeri a sérült tinédzserek sebeit, nem fog ilyen helyzetbe belemenni. Ám éppen ez a pont az, ami egyrészt új elemet hoz be a hivatás és az önös érdek konfliktusával, illetve megmagyarázza, hogy a nő mitől is tudja ennyire jól kézben tartani az egész helyzetet. Dán film az elmúlt tíz évben ötször lett jelölt, ebből egyszer nyert is, plusz még kétszer került rá a kilences shortlist-re, szóval most is esélyes valami hasonló.
Izgalom. [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Banglades: আলফা [Alfa] - A címszereplő, akit a környezete csak "Művész"-ként ismer, egy vízre épített kunyhóban lakik a város partjainál, de attól azért tisztes távolságban. Elvont festményei mellett használati tárgyakat is készít, azokból tartja el magát, az emberekkel való kapcsolatát pedig egyrészt barátnője - aki mellesleg a helyi agresszív drogdíler felesége - jelenti, valamint talán egyetlen barátja: az árva gyerekeket nevelő, interszexuális pótanya. Kényelmes elefántcsonttornyából nem is nagyon merészkedik ki, míg egy ismeretlen vízihulla be nem úszik az életébe. Ahogy nekifog a tetem eredetének felkutatásához, váratlanul kötődni kezd egy számára ismeretlen (és halott) emberhez, és megismeri, milyen is felelősséget vállalni valaki másért. Innen legfeljebb csak feltételezhetjük, hogy végre a lábára áll és megküzd a szerelméért, valamint születendő gyerekéért, de ez a vonal leginkább elvarratlan marad. Egyébként is túl sok szálat és szereplőt tettek bele, akik az elején fontosnak tűnnek, de aztán értelem nélkül elillannak.
Esélyek: Nem most. De legalább fent van Youtube-on, angol felirattal.
Izgalom. [* ] Érzelem: [* ] Humor: [* ] Mondanivaló: [ ]
Szingapúr: 幻土 [Huan tu = Varázslatos föld] - Idősödő nyomozó egy eltűnt kínai vendégmunkás után nyomoz, majd hamarosan egy másik hasonló eset is a tudomására jut. Ezután megláthatjuk az első munkásnak az eltűnése előtti napjait, találkozását egy titokzatos femme fatale-lal, összebarátkozását a másik (később) eltűnt bangladesi vendégmunkással, majd rábukkanását az őket alkalmazó vállalat sötét dolgaira. Csak sajnos mire bármi konkrét történne, a film kétharmadánál az egész átfordul valami David Lynch-szerű zavarba, ami önmagában szintén nem lenne olyan rossz, mert a Twin Peaks hangulatát egy az egyben hozza - csak így sajnos a fokozódó feszültség és a nézői várakozás abbamarad, és végül nem derül ki semmi.
Esélyek: Valószínűleg próbáltak egy olyat összehozni, ami után lehet azon agyalni, hogy mi is történt valójában. Ám miután el lett húzva a néző előtt az izgalmas nyomozós vonal, inkább csak annak a lezáratlansága hagy maga után hiányérzetet és elégedetlenséget. Pedig tényleg nagyon jól indul és kitart elég sokáig, csak a vége lett elrontva.
Izgalom. [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Magyarország: Akik maradtak - A második világháború utáni években találkozik két magányos ember: egy negyvenes orvos és egy kamaszlány. Mindketten elvesztették a családjukat, az utánuk maradt űrt pedig egymással pótolják, valamilyen rendhagyó apa-lánya viszonyban. A múlt közös feldolgozását pedig később az iskoláig is lenyúló totális állam, valamint a folyamatos csengőfrász is megnehezíti. A Holokausztról szóló filmek rendszerint ott érnek véget, ahol az új élet elkezdődik - azzal a bizonyos új élettel viszont eddig nem sok mű foglalkozott, főleg nem a túlélők szemszögéből. (A háború utáni újjáéledésről eleve kevés magyar film szól, kapásból csak az Eldorádó és a Húsz óra ugrik be.) Szóval ebben mindenképpen újat tud mutatni. Továbbá látszik, hogy Tóth Barnabás rendező bátran nyúlt a magyar filmes hagyományokhoz: egy kis Szabó István, egy kis Megáll az idő, és hasonló benyomások. A forgatókönyv néhol kicsit darabos, de a fő mondanivaló nem a szavakban, hanem a csendekben rejlik. Utóbbi a két főszereplő: Hajduk Károly, valamint az elsőfilmes Szőke Abigél játékának köszönhetően is kiválóan érvényesül.
Esélyek: A komoly szóbeliséghez szokott és azt igénylő amerikai filmes kultúra nem nagyon szokta a csendes műveket értékelni. (Most a tavalyi Romáról ne beszéljünk. Mindnyájan tudjuk, hogy az nem a minőségi kritériumok alapján nyert.) Ráadásul itt olyan történelmi utalások is vannak, amiket egy (kellően kulturált) magyar embernek nem kell magyarázni, de lehet, hogy másnak el kéne. Szép, csendes film, nincs benne csavar vagy különösebb izgalom. Emberek jellemfejlődésének a folyamatát írja le, amit vagy fog értékelni az Akadémia, vagy nem.
Izgalom. [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Az Amerikai Filmakadémia nyilvánosságra hozta a nevezések listáját, és csodák csodájára - az afgán film kivételével - az összes filmet elfogadta. Így összesen 93 versenymű mérkőzik meg egymással, és az is biztos, hogy az Akik maradtak is részt vesz a versenyben (nem mintha ez egy pillanatig is kétséges lett volna). Az első részben leginkább európai és ázsiai műveket vettünk, és most is nagyjából ez az irány, ismét egy kis afrikai behatással. (Apdét: Korábbi tippeknek megfelelően az osztrák és a nigériai versenyművet is kizárta az Akadémia.)
Németország: Kontroll nélkül (Systemsprenger) - Ahogy Nora Fingscheidt rendező a Magyar Narancsnak elmondta: "A film címe, a Systemsprenger az olyan gyerekekre használt német kifejezés, akiknek a gondozási rendszer nem képes megfelelő helyet találni. Olyan gyerekekre utal, akiket mindenhonnan kirúgnak, ahová csak kerülnek. De ez nem a gyereket, hanem az őket cserben hagyó rendszert minősíti." Mindez főleg azért nehéz, mert szakmai követelmény, hogy egy gyerekkel sem szabad túl mély érzelmi kapcsolatot kialakítani. Ez pedig annál a gyereknél, mint a kilenc éves kislány Benni, aki egyedül csak kötődni akar valahová - leginkább az őt folyamatosan elhárító anyjához - csak újabb csalódásokhoz és kudarcélményekhez vezet. Hiába teszik új lakásotthonba, viszik vissza egy korábbi nevelőszülőjéhez, vagy adnak mellé egy profi és tapasztalt nevelőt, végül mindig kicsúszik a lába alól az érzelmi talaj, amit csak ön- és közveszélyes, fékezhetetlen agresszióval tud lereagálni. Szomorú portré egy szenvedő gyerekről és az őt körülvevő, mindent kipróbáló, mégis mindig csődöt mondó emberek tömegéről. A főszereplő kislány valami fantasztikus, a fentebb linkelt cikkben róla is lehet olvasni érdekeseket.
Esélyek: Nehéz, megterhelő film, leginkább a tavalyi Kafarnaumhoz lehetne hasonlítani, és szintén esélyes minimum a jelöltségre.
Apdét: Újabb kiváló cikk jelent meg a film kapcsán a benne látható jelenségekről.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Luxemburg: Tel Aviv on Fire (תל אביב על האש) [Tel Aviv al haes - magyarul "Tel Avivban minden megtörténhet" címmel fog futni.] - Szálám, a palesztin filmstúdió lótifutija egy izraeli ellenőrzőponton történő igazoltatásnál azt füllenti, hogy ő a nagy sikerű szappanopera: a "Lángoló Tel Aviv" forgatókönyvírója. A nála talált nyersanyaggal azonban az ottani katonai parancsnok nincs megelégedve, ezért átírja, majd stúdió fejesei - abban a hitben, hogy az Szálám műve - valóban őt teszik meg új forgatókönyvírónak. Az így alakult kalamajkából Szálám már kimászna, de a főrendező nagybácsi, a kényes-fényes primadonna, valamint az egyre inkább vérszemet kapó katonatiszt egymástól függetlenül is olyan helyzetet hoznak össze, hogy nem hagynak neki erre lehetőséget - ráadásul mind más befejezést akarnak a történetnek. A zsidó-arab együttélés (kudarcának) pengeélén kiválóan egyensúlyozó, meglepően mulatságos vígjáték. Nem bagatellizál, nem kerülgeti a súlyos témákat, nem parodizálja senki sérelmeit, de kellő kritikával illeti mindkét oldalt, miközben végig fenntartja a vidám légkört, és tanulságos jellemfejlődéssel is szolgál. Határozottan az idei felhozatal egyik legjobbja.
Esélyek: Eredetileg az izraeli nevezéssel is járó Ofir-díj nagy esélyese volt, ám mivel azt másik film vitte el, Európa legnagyobb miniállama - finanszírozásért cserébe - lecsapott a lehetőségre. (Így az, hogy ő ellenkező esetben mit nevezett volna, örök rejtély marad.) Ennek a filmnek ezen túl nem sok (0) luxemburgi kötődése van, de talán éppen ez hozza majd meg a filmes áttörést a kis országnak, ami egyébként sem rossz alkotásokat szokott ringbe küldeni.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [***] Mondanivaló: [* ]
Hong❀kong: 掃毒2天地對決 [Kábítószer-ellenes egység 2: Menny a föld ellen - angol címén The White Storm 2 - Drug Lords] - Bár a címből is következik, hogy ez egy korábbi film folytatása, annyira nem volt meggyőző, hogy az első részt is megnézzem, de a lényeg így is átjön. A kétezres évek eleji drogháború három szereplője: egy sikeres üzletemberré vedlett ex-maffiózó, egy feltörekvő drogbáró, valamint egy tökös rendőr útjai ismét keresztezik egymást. A sztori ennél nem is érdemel többet, hiszen a lényeg a kilőtt golyómennyiség, az elhulló emberanyag, illetve a díszletnek odarakott drága autók látványos összetörése és/vagy fölrobbanása, akár még az életszerűség rovására is. Persze ettől még lehetne egy élvezhető akciófilm, de az alkotók sajnos túl fontosnak tartották, hogy a műfaj összes zs-kategóriás kliséjét fölvonultassák - bár mi tagadás, az autós üldözés a zsúfolt metróaluljáróban tényleg kreatívra sikerült. Ráadásul az erőszakos kábítószer-politikájáról hírhedté vált Fülöp-szigeteki Duterte elnök is megkapja előbb a szembe dicsérést, majd a finom kritikát. Ne drogozzál, mert a drog az rossz.
Esélyek: Egy időben úgy tűnt (kiváltképp a Scorsese által is rimékelt és Oscarra vitt Szigorúan piszkos ügyek-trilógia után), hogy a hongkongi akciófilm műfaja hosszútávú fogalommá válik, ám sajnos a kínai gagyi láthatóan bekebelezte az egykori gyarmatváros kultúráját. Is. Reméljük, következő alkalommal az idei eseményekre is látunk valamiféle reflexiót, lehetőleg nem pártállami-hősrendőri szemszögből.
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Viet★nam: Hai Phượng - Címszereplő főhősnő napközben kegyetlen pénzbehajtó, munka után pedig kislányát egyedül nevelő oroszlánanya. Olyannyira az, hogy amikor a gyermeket elrabolják, utána ered a bűnös Saigonba, ahonnan ő tíz éve jött el, és ha a szükség nem kívánná, most sem tépné fel a múlt sebeit. Ám mivel a gyerekéről van szó, anyuka előveszi régi harctudását, és mindenkit lekaratéjoz, aki őt akadályozni meri, ideértve egy nemzetközi szervkereskedő maffiát és egy nála erősebbnek tűnő női ellenlábast is. Pörgős, látványos, a verekedős jelenetek kiválóan lettek összerakva, és a sztori sem túl bugyuta, legalábbis a Steven Seagal-os színvonalat pont hozza. Igaz, a műfaji klisék ebből sem maradtak ki, de szerencsére tuszkoltak bele annyi ingert, hogy ez senkit ne zavarjon.
Esélyek: Bár a nem túl mély mondanivaló (küzdj és soha ne add fel) nem igazán teszi lehetővé, hogy a valódi versenyben szóba jöjjön, az idei felhozatalnak mindenképpen egy érdekes színfoltja.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Izland: A legfehérebb nap (Hvítur, hvítur dagur) [Fehér, fehér nap] - Idősödő rendőr nemrég öngyilkosságot elkövetett felesége holmijaiban kutatva rájön, hogy a nő megcsalta őt Puzsér Róberttel. A férfi utána akar járni a dolognak, de leginkább a miérteknek. Közben ahogy új háza felépül, úgy áll benne össze a kép saját életét és lelkét illetően is. Betekintés egy elfojtásokkal teli ember és társadalom lelkébe. Lassú egy alkotás, nagyon szép, hosszú beállításokkal, amik izgalmasabbra sikerültek, mint maga a cselekmény.
Esélyek: Ha tavaly a valóban szellemes Izlandi amazon nem kapott semmit, akkor ennek a visszafogott, ködös-tundrás fázásnak még kevesebb esélye van rá.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Norvégia: Lótolvajok (Ut og stjæle hester) [Kifelé és lovakat lopni] - Nyugdíjas férfi (Stellan Skarsgård) visszatér a norvég vidékre, ahol annak idején kamaszként apjával együtt töltött egy nyarat. Találkozik is egy másik idős emberrel, akit gyerekként ismert még akkorról, és a hosszú téli estéken fölelevenednek a szőrén megült lovaglások, a faúsztatások, az első plátói szerelem, valamint az első találkozások az élet kegyetlenségével. Csodás természeti képekbe csavart felnövéstörténet. A cselekmény néhol kicsit hiteltelenné válik, de cserébe van benne második világháborús ellenállás (amire a norvégok a mai napig rettentő büszkék), meg kis 1956 októbere is.
Esélyek: Állítólag az is van, de nem ezért érdemes megnézni. Ráadásul neki köszönhetően a norvég mellett a svéd nyelv sem marad ki az idei felhozatalból (mivel az idei svéd nevezés grúzul forgott). Ha már Skarsgård-filmről van szó, mondhatnánk erre is, hogy "3,6 - nem jó, nem tragikus", de egyrészt ezt a kubai filmnél már elsütöttem, másrészt ez sem sikerült olyan rosszul. (Őt egyébként idén a cseh alkotásban is lehet majd látni.)
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Románia: A hegyek szigete (La Gomera) - Bukaresti rendőr (Vlad Ivanov) a Kanári-szigetekre utazik, hogy a helyi maffiózóktól, valamint egy igen dekoratív nőtől megtanulja a La Gomera szigeten évszázadok óta használt füttynyelvet. Céljuk az, hogy ennek a segítségével kihozzák a börtönből Zsoltot, a nagybani drogdílert, természetesen a megtakarított pénzével együtt. Ez már önmagában elég extrém vállalkozásnak tűnik, de a helyzet innentől természetesen csak tovább bonyolódik, miközben az is kiderül: természetesen nem főhősünk az egyetlen korrupt rendőr a román rendvédelemnél. Végig izgalmas és ügyesen összerakott bűnügyi film, a megszokottnál több humorral. A Rendészet, nyelvészet rendőr-karaktere visszatér.
Esélyek: Román film már régóta megérdemelne valamit, de egy shortlist-nél több eddig még nem jött össze. Pedig 2007-ben a 4 hónap, 3 hét, 2 nap-ot a szakma minden szeglete a döntőbe várta, amiben szintén Vlad Ivanov volt a férfi főszereplő - akárcsak tavaly a Napszálltában, de szerepelt a Toni Erdmannban, valamint Kenyeres Bálint Tegnapjában is, szóval a magyar nézők jól ismerhetik. A film magyarországi bemutatójára ismét eljött személyesen, és mesélt sok érdekeset, például: igen, valóban megtanulta a füttynyelvet, sőt még sört is rendelt vele. Szóval nem csak jó film, hanem informatív is, ez pedig minden díjtól és jelöléstől függetlenül is érték.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Olaszország: Az első áruló (Il traditore) [Az áruló] - A szicíliai Cosa Nostra egyeduralmát az törte meg, amikor a nyolcvanas években egyik "katonája", név szerint Tomasso Buscetta egyszer csak megnyílt a hatóságoknak. Vallomásai alapján több mint háromszáz kisebb-nagyobb maffiózót kaptak el, akik közül sokan ma is börtönben ülnek. A film nagy része ennek megfelelően a bíróságon játszódik, vagy az esetenként botrányba fulladt tárgyalásokon, vagy a kihallgatásokon, ahol a hősi halált halt Falcone bíró is megkapja a neki járó tisztelgést. A sok zárt tér és a hosszú jelenetek egyébként egyáltalán nem lassítják az (egyébként két és negyed órás) filmet, és bemutatják a maffia belső működését, illetve a főhős motivációját, hogy véget vessen a drogkartellek uralmának, akár a saját családja biztonságának árán is.
Esélyek: Az olasz film - legalábbis az Oscar-nevezések alapján - kissé mélyrepülésbe zuhant, amivel most sikerült kikecmeregni. A rekordszámú (14) győzelmet jegyző ország nem biztos, hogy ezt a mennyiséget most növeli, de legalább végre ismét nézhető művet rak le az asztalra.
Izgalom: [***] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Mexikó: La camarista [A szobalány] - A címvédő ismét egy cselédsorban élő indián lány történetével indul, ezúttal egy jelenkori, szállodai szobalányéval. Teszi a dolgát ügyesen, különösebb konfliktus nélkül. Persze mintha valami többet is szeretne az életétől, de hogy pontosan mit, az neki magának sem világos. A néző egy darabig várja, hogy talán elindul valami kitörési vagy öntudatra ébredési kísérlet, de végül csalódnia kell, és még a beleerőltetett, suta plátói szerelmi szál sem szolgál semmilyen plusszal. Cselekmény mint olyan nincs, sem bármilyen társadalomrajz, csupán egy nem túl érdekes ember céltalan járkálása egy szürke, kilúgozott környezetben.
Esélyek: Nem teljesen világos, ezzel a művel mi volt az alkotók célja, de hogy a címvédés nem, az egészen biztos.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Nagy-Britannia: The Boy Who Harnessed the Wind [A fiú, aki megnyergelte a szelet] - A brit nevezés idén ismét Afrikából jelentkezik, a tavalyi Zambia helyett most a szomszédos Malawiból. Onnan is az ismert William Mamkwamba történetével, aki még tinédzser korában, a kétezres évek eleji szárazság idején biciklialkatrészekből és fémhulladékból szélerőművet épített, megmentve családját és faluját az éhhaláltól. A délkelet-afrikai hétköznapi hősből az ismertebb nevű Chiwetel Ejiofor rendezett filmet, aki egyúttal a fiú apját is játssza. A legkisebb királyfi története, nem minden szirup nélkül, de legalább jól felépítve, kellően felvezetett motívumokkal, és a harmadik világ nyomorára való újabb rádöbbentéssel.
Esélyek: Teljesen nézhető családi film.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
A következő részben várható többek között a japán, az orosz, az indiai és a kolumbiai alkotás.
