Zupasta filmélményei

Egy kis szubjektív válogatás az elmúlt évek tengerentúli filmjeiből. 

The Peanut Butter Falcon [Mogyoróvaj Sólyom] - Zak, a huszonéves, Down-szindrómás srác (a valóban Down-os Zack Gottsagen) egy öregotthonban él, mivel a film szerint egész Virginiában nincs egy intézmény se, ahol el tudnák szakszerűen helyezni. Így egy este érthető módon megszökik, és összefújja a sors Tyler-ral (Shia La Beouf), aki a helyi rákhalász-maffiával rúgja össze a vizet. Így ketten menekülnek dél felé, a szabadság felé: Tyler Floridába, Zak pedig példaképéhez, a Salt Water Redneck ("Sósvízi Suttyó") nevű pankrátorhoz, hogy végre beteljesítse nagy álmát és profi bunyóssá válhasson. Közben pedig a nyomukban Eleanor (Dakota Johnson), a bájos és jobb sorsra érdemes gondozó, akinek az állása függ attól, hogy Zak-et vissza tudja vinni az otthonba. Aranyos, szórakoztató, felemelő és szívmelengető rad movie három emberről, akik - ahogy ez a műfajban lenni szokott - agyban és lélekben is eljutnak egy magasabb szintre: Zak tanul egy kis önbizalmat, Tyler egy kis felelősséget, Eleanor pedig kilépést a maga kis provinciális keretei közül. Nem csoda, hogy független filmként az elvártnál jóval magasabban teljesített, valóban érdemes megnézni. (Virginia, Észak-Karolina)

Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]

Deepa Mehta indiai gyökerű kanadai rendezőnő az ezredforduló környékén készítette el fő művét-műveit, amit Elemek-trilógiának szokás nevezni: 1996-ban készült el a Tűz, 1998-ban a Föld, majd kicsit nagyobb kihagyással, 2005-ben a Víz. Ezekben az indiai társadalom visszás jelenségeit, és máig élő, mégis kibeszéletlen múltját akarta feldolgozni. Ez olyan jól sikerült, hogy a harmadikat, a Vizet már nem is engedték Indiában leforgatni, helyette Sri Lankába kellett érte menni. Ennek ellenére mégis az lett a legsikeresebb rész, bár nem feltétlen a legjobb.

Tűz (Fire) - Ifjú házaspár a vőlegény bátyjának a családjához költözik, ahol az idősebb, gyermektelen házaspár gondozza a testvérek magatehetetlen és beszédképtelen anyját. Az ifjú házaspárról hamar kiderül, hogy a vőlegény csak külső nyomásra nősült meg, valójában továbbra is ugyanahhoz a kínai nőhöz járkál - de ettől függetlenül is elég surmó módon viselkedik újdonsült feleségével, Szitával. Emellett pedig a báty és a felesége, Radha sem élnek boldog és teljes házasságban. A két magányos, magára hagyott nő hamar megtalálja a közös hangot, ami egy tiltott leszbikus viszonyban lobban köztük lángra. Tabutémákat feszegető alkotás az indiai társadalom sűrejéből.

Utoljára frissült: 2022. augusztus 8.

Kanada: Antigone [Antigoné] - Arab bevándorló lány egyik bátyját egy rendőrségi túlkapás során lelövik, másik bátyját letartóztatják, ő maga pedig úgy dönt: életben maradt testvérét megszökteti, és helyette is vállalja a büntetését. Közben meg az eset országos hírverést kap, a rácsok mögött ülő lány pedig akaratán kívül is egy új mozgalom hősnőjévé válik. Itt az ógörög szál a cselekményből nem következik annyira nyilvánvalóan (mint mondjuk a párral lentebbi A filmvetítőben), ezért a szájbarágás kedvéért a szereplőket is ugyanúgy hívják, mint Szophoklész drámájában, és ilyen vagy olyan formában mindegyikük megjelenik. De mindezt akár el is lehetett volna hagyni, hiszen önmagában is egy feszült, érdekes alkotás.

Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [   ] Mondanivaló: [** ]

Szarajevói Filmfesztivált idén online tartották meg, aminek következtében bárki befizethetett egyes filmekre, de bérletet is lehet venni. Igaz, Magyarországról nem minden filmet lehetett megnézni, de amit igen, abból válogattunk egy kis csokorot.

A kínálat leginkább a közép- és kelet-európai, ezen belül is kiemelten a balkáni filmtermést mutatja be, de azért vannak nyugati alkotások is, a retrospektív vendégművész pedig a mexikói Michel Franco. Az ő filmjeivel itt pont nem foglalkozom, és a rövid- és dokufilm-kínálatot is hagyom - annak is örülök, ha a rendelkezésre álló egy hét alatt az egészestés játékfilmek többségét abszolválni tudom. És ebből is kihagyom a magyar filmeket, mint a Szép csendben, az Éden, vagy a megrázó dokumentumfilm: a Visszatérés Epipóba. Ezeket itthon is meg lehet (majd) nézni, és beépülnek a következő magyaros válogatásba. Továbbá az angol nyelvű filmek is rendszerint hozzáférhetőek később máshonnan, franciákat meg eleve nem nézek, ha nem muszáj. A többi viszont itt sorakozik:

Bosznia-Herczegovina: Koncentriši se, baba! (Focus Grandma) [Jól nézze meg, anyuka!] - 1992-ben, egy Szarajevó melletti dombon álló családi házban haldoklik a nagymama, a lányáék meg odahívják az többi testvért, Jugoszlávia minden szegletéből, hogy elbúcsúzhassanak édesanyjuktól. Természetesen ilyenkor előkerülnek a politikai ellentétek, de ennél sokkal fontosabb örökségért való versenyzés, egymás módszeres kijátszásával. A külvilágban ezalatt minden békésnek tűnik: legfeljebb Horvátországból jönnek kósza hírek mindenféle szeparatista csoportokról, a ház lakói pedig nem is tudják, hogy az alattuk elterülő városban éppen milyen indulatok törnek felszínre. Szájbarágós metaforája Jugoszlávia szétesésének és testvérnépei egymásnak esésének, miközben ezen a téren nem sok újat mutat. A cselekmény - ha van ilyen - sem túl feszült, a szereplők ugyanazokat a köröket járják végig, míg végül be nem köszön a valódi háború. Színpadi műként valószínűleg jobban megállná a helyét. Az idei, online tartott Szarajevói Filmfesztiválnak ez volt a nyitófilmje, de nem feltétlen jó választás, max annak, aki tud nosztalgiázni egykori déli szomszédunk utolsó óráin.

Izgalom: [*  ] Érzelem: [** ] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]

Utolsó frissítés: 2020. május 11.

Az Oscarnak természetesen vannak egyéb kategóriái is, ahol szintén indulnak említésre méltó filmek, leginkább a hollywoodi filmüzem termékei. Idén a legjobb filmes jelölések között egyrészt a hosszú filmeké a főszerep: ezen a téren a pálmát Scorsese három és fél órás maffiaeposza: Az ír viszi, de rajta kívül még négy másik alkotás haladja vagy közelíti meg a két és fél órát. Másrészt a történelmi filmeké: a kilenc műből csak kettő(!) játszódik a jelenkorban. A többit akár szalagra is fűzhetjük, ami az amerikai polgárháború alatt kezdődik, áthalad az első és a második világháborún, három filmig elidőz a hatvanas években, végül a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján köt ki. Íme:

Joker - Arthur (Joaquin Phoenix) minden álma, hogy sikeres komikussá váljon, ám a valóságban annak is örül, ha utcai bohócként el tudja tartani magát, valamint szellemileg már rég nem e világban járó anyját. Csupán csak egy kis figyelemre és szeretetre vágyik, ám ehelyett csak elutasítást, lepattanást és rugdosást kap, az élettől és a többi embertől egyaránt. Szóval nagyon érik az az agyi eldurranás, ami őt a Batman-univerzumból ismert, őrült és kiszámíthatatlan, bohóc-sminkes bűnözővé fogja tenni. Mondhatnánk: végre itt az alkotás, ami a szuperhősös műfajt kiemeli a csilivili gagyimami kategóriából, ám ez a dimenzió itt alig jelenik meg, sőt anélkül is teljesen megállja a helyét. Sokkal inkább tartozik a nehéz helyzetű és mentálisan sem túl stabil emberekről szóló művek közé, akiknél egyszer csak elpattan valami, és onnantól kezdve kő kövön nem marad. Ebből a legismertebb talán a Taxisofőr, amire itt is itt is egyértelmű utalások láthatóak, sőt pár cameó erejéig maga Robert de Niro is fölbukkan. Kiváló alkotás, egyedül talán a kommersz csimm-bummhoz szokott közönség nem fogja tudni kellően ért(ék)e(l)ni, szóval a nekik szánt szájbarágásokat is nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Egyébként Oscarokra esélyes, kiváló alkotás, egyben felhívás a mentális-pszichológiai zavarokkal és szeretethiánnyal küzdő emberek megértése érdekében. És persze Joaquin Phoenix is brillírozik.

Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [   ] Mondanivaló: [***]

Utoljára frissült: 2023. december 19.

Kolumbia: Monos [Majmok] - A nemrég véget ért (vagy valahol még tartó) polgárháború egy szegletében, valahol az Andokban él egy kamaszokból álló gerillaegység. Néha a magát apjuknak hívó vezető is eljön parancsokat osztogatni, egyébként magukról kell gondoskodniuk a világtól elzártan, miközben egy tehénre és egy túszra: egy amerikai doktornőre kell vigyázniuk. Így persze sajátos normák, játékszabályok, viszonyok, felelősségrendszer és csoportdinamika alakul ki, keresztezve a pubertás kor lelki-testi átalakulásával. Egymásra utaltság, bizalomvesztés, demoralizálódás, lealjasulás - körülbelül Legyek ura 2. (amit pár egyenes utalás is egyértelművé tesz), csak mélyebbről indulva és még mélyebbre süllyedve. A kiváló háttérzene mellett a tinédzser szereplők is remekül  keltik a feszültséget, így talán még előny is, hogy a doktornő szerepére a tipikusan "valamiben már láttuk" kategóriás Julianne Nicholson helyett nem valami karakteresebb, meggyőzőbb színészt választottak, akinek a jelenléte csak elvonta volna a figyelmet a valóban fontos szereplőkről.

Esélyek: Ahogy jó pár országnak a saját permanens konfliktusai, úgy Kolumbia közelmúltbeli történelme is kiapadhatatlan forrást nyújt a helyi filmművészetnek. A három évvel ezelőtti, kiváló Alias Maria egy kiskamasz harcoslány történetén keresztül már betekintést nyújtott a gyerekkatonák életébe és a gerillák patriarchális világába. A jelenlegi nevezés ennél jobban elvonatkoztat a történelmi környezettől, inkább magát a civilizációtól távoli, nyomasztó összezártságot állítja a középpontba, igen hatásosan. A tavalyi Az átkelés madarai színvonalát jól tartja, így a filmes sajtó is joggal várja őt is a jelöltek közé.

 Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [   ] Mondanivaló: [** ]

A legjobb idegen nyelvű filmek ("Best Foreign Language") Oscar-szemléje idén sem marad el, ám más néven: az Amerikai Filmakadémia (AMPAS) korszerűsítési szempontból (angolul a "foreign" szó távolit is jelent, olyan meg ezen a bolygón már nincs) átnevezte nemzetközinek ("Best International"). Három ország: Ghána, Üzbegisztán és Nigéria először jelentkezik filmmel. Az idei listán ismét szerepel rajzfilm, rögtön kettő is, és a hét dokumentumfilm is eléri a tavalyi számot. A szokásos és/vagy aktuális témák idén is beköszönnek: zsidós témájúból van hat (ebből három holokausztos), LMBTQ-ból öt, bevándorlósból szintén öt, történelmiből tizenhat, női sorsosból pedig huszonhárom. Nyelvek tekintetében is érdekes adatok jönnek ki: szokás szerint spanyolból van a legtöbb (szám szerint tizenöt), arabból nyolc, franciából három, de még portugálból, albánból, sőt grúzból, khmerből és héberből is akad kettő-kettő. A többi nyelv között előfordul wolof, amhara, kiszuahéli, tatár, jakut, és interszláv is. Ennek a sokszínűségnek egyik oka, hogy a szubszaharai Afrikából minden eddiginél több: szám szerint hét alkotás érkezett - igaz, ezek közül Uganda bejelentette, hogy mégsem nevez.

További újdonság még, hogy decemberben nem kilenc, hanem tíz alkotásból választják majd ki az öt jelöltet, bár a szobrocskát ugyanúgy csak egyetlen mű kapja meg. Na vajon melyik lesz az?

Dél☵Korea: Élősködők (기생충) [Gizengcsu - Bélféreg] - A Kim család egy alagsorban él, lopják a wifit, és még a rovarirtást is elintézik azzal, hogy a közterületi permetezéskor nyitva hagyják az ablakot. Eleve szeretik az életet a könnyebbik végén megfogni, pedig ha valami hasznos és értékes munkába fektetnék azt az energiát, amit megúszásra, kikerülésre és színlelésre fordítanak, tán még vinnék is valamire. Ám szerencsére megtalálják maguknak a dúsgazdag Park családot, ami biztos megélhetést nyújthat számukra. Először a fiúgyerek épül be mint helyettesító angoltanár (miközben nyilván egy szót nem tud), majd később a többi családtagnak is sikerül beférkőzni ilyen-olyan pozíciókba, természetesen az addigi személyzet ügyes és szorgalmas kitúrásával. Persze naivitás lenne azt gondolni, hogy ez a végtelenségig így mehet, főleg amikor titkukat egy rivális család is megtudja. 

Esélyek: A történet alapján könnyen felsejelhetnek a tavalyi japán Bolti tolvajok, ám amíg ott egy szerethető családot ismertünk meg, akik leginkább saját maguk fenn- és összetartásáért bűnöznek, addig koreai kollégáik minden hájjal megkent, fifikás kóklerek, akiknek a görbe út a kitűzött életcél, és arról már csak elvből sem térnének le. Az ő karakterrajzuk önmagában is remek alapanyagot adna egy érdekes filmhez, ám erre jön még egy szórakoztató feketekomédia-réteg is, miközben a drámai él is kellően kitűnik. Talán a befejezés sikerült kicsit túl olvadósra, de a filmes szakma - főleg a Cannes-i Arany Pálma után - joggal tartja a kategória nagy esélyesének. Ráadásul A szólíts a neveden után az őszibarack is visszatér. (Meg van dobozolás, hogy egy másik filmes klasszikus is megidéződjön.)

Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]

BlacKkKlansman - Csuklyások (2018) - Igaz történet az afró nyomozóról (John David Washington), aki beépült a Ku-Klux-Klánba. Bár négereket már a hetvenes években sem lincseltek, azért még felkapták a fehér csuklyáikat, állítgattak égő kereszteket, és álmodoztak feketék tömeges legyilkolásáról. Főhősünk persze nem személyesen ment a gyűlésekre, hanem ilyenkor egy kollégája (Adam Driver) ugrott be helyette, de közös munkával sikerült némileg bezavarni a szervezet konszolidációnak tűnő újjászervezésébe, sőt a (ma is aktív) fővezér David Duke látogatásába is. Ráadásul még barátnőt is szerzett egy helyiérdekű Angela Davis személyében. Igaz, a történet az alapsztorin túl nincs sok köszönőviszonyban a valósággal, sőt a barátnő sem igazi. De ez a ferdítés eltörpül a jelenkori felvételeken bemutatott igazság mellett, miszerint a Klánnal vívott harcnak még nincs vége - sőt most újul csak fel, hogy sikerült maguknak egy amerikai elnököt csinálniuk. Ezt a sorozatos utalásokkal is jó előre az ember szájába rágják, amiből talán tényleg jobb lett volna kevesebb. De az öreg Spike Lee még a szinte ismeretlen színészekkel is hozza a színvonalat, és Denzel Washington fia az erőltetett mikrofon-paróka ellenére is egészen hitelesen alakít. 

Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [*  ] Mondanivaló: [*  ]

Utolsó frissítés: 2023. július 6.

Az Amerikai Filmakadémia (AMPAS) decemberben szokása szerint nyilvánosságra hozta a soron következő idegennyelvű Oscar-nevezések legjobb kilenc alkotását, majd januárban ezek közül az öt jelöltet, ami a leendő győztest is tartalmazza. Nagy meglepetés nem történt: a kritikusok mindegyik bekerült filmre nagy reményekkel tekintettek, és az ezeket nevező országok is vagy filmes nagyhatalmak, vagy már volt korábban nevezésük. A dán, a kolumbiai, lengyel és dél-koreai alkotásról már írtunk korábban, szóval a többségük: a mexikói, a japán, a libanoni, a német és a kazah még hátravannak. Mivel a maradék nyolcvan film esetében a versenynek már nincs tétje, így immár az esélyek latolgatása nélkül folytatódik a mustra.

Japán: Bolti tolvajok (万引き家族) [Manbiki kazoku - Bolti tolvaj család] - Apa és fia egy közös bolti lopás után megmentenek egy kislányt bántalmazó szüleitől, és hazaviszik saját otthonukba. A jövevény lassan beilleszkedik új családjába, miközben szép lassan világossá válik: nagymamától a pubertás fiúgyerekig minden családtagnak megvan a maga saját és kollektív titka, amit nyilván nem lehet örökké a tatami alá söpörni. Mi teszi generációk egy fedél alatt élő közösségét családdá? Meddig lehet egy közös illúziót fenntartani? Lehet-e szeretetet átadni a gyerekednek, miközben bűnözni tanítod? Kis aranyos történet, tipikusan japán formába öntve, a végén az alaposan előkészített katarzissal, és a három évvel ezelőtt nevezett 100 Yen Love női főszereplőjével. Cannes-ból elhozta az Arany Pálmát (keresik is azóta), immár az Oscar-jelöltséget is megkapta, így akár a győzelemre is esélyes. 

Izgalom: [*  ] Érzelem: [***] Humor: [*  ] Mondanivaló: [*  ]

Afdeling Q (2011-2014-2016-2018) - A hűvös, skandináv krimi műfaja most éli virágkorát, és filmes adaptációkból sincs hiány. Most éppen a dánok jelentkeztek egy sorozattal, ami egyelőre négynél tart (vagyis trilógia plusz egy), de - mivel teljesen különálló történetekről van benne szó - akármikor folytatható, újabb ügyekkel. Abból pedig van jó sok, hiszen a kerettörténetet két, parkolópályára tett rendőr: a kemény, pókerarcú Carl (ki más, mint Nikolaj Lie Kaas), illetve az eleve különc, arab származású Assad (Fares Fares). Ők ketten büntetésképp kapják meg az újonnan létrehozott "Q ügyosztályt", azaz az évek óta megoldatlan ügyek iratraktárát, és máris nekilátnak a közös munkának. Elsőként a Kvinden i buret-ban (mely angolul a Keeper of Lost Causes, magyarul a Nyomtalanul címet kapta - pedig a Döglött akták találóbb lett volna) egy fél évtizede eltűnt fiatal nő nyoma után erednek, aki a gyanújuk szerint mégsem lett öngyilkos, hanem elrabolták, és tán most is sínylődik valahol. (Az eredeti cím is ezt sugallja, melynek magyar jelentése: "nő a ketrecben".)

A két nyomozó 2011-ben...