Kijött a jövő évi nemzetközi Oscar-nevezések listája is, szám szerint kilencvenhárom, ami alig pár darabbal marad el a tavalyi számtól - igaz, ebben három olyan ország is van - Algéria, Bhután és Üzbegisztán - amik idén a tavaly kizárt vagy visszavont versenyművüket nevezik újra, remélhetőleg ezúttal sikeresen. A járvány tehát nem látszik a számokon, sőt Szomália esetében egy első alkalommal versenyző ország is szerepel - Málta, Csád, Haiti és Malawi pedig másodszor küldött filmet Losziba. Ezzel szemben olyan eddig stabilan nevező országok filmjei hiányoznak, mint Pakisztán vagy a Fülöp-szigetek, de a leginkább talán Afganisztán hiánya a legszomorúbb, ahonnan most egy jó darabig megint nem fog film érkezni. A többiek viszont itt vannak, nézzük is őket.
Izland: Bárány (Lamb) - Fiatal házaspár (a női fele Noomi Rapace) mezőgazdaságból és juhtenyésztésből él. Személyes kommunikációjuk rideg és üres, önmagukra leginkább egy kétszemélyes termelőszövetkezetként tekintenek, tehát megvan köztük a kötelék, és szükségük is van egymásra, de intimitás nem sok van az életükben. Aztán egyszer csak az akolból az egyik újszülött kisbárányt magukhoz veszik és saját gyerekükként kezdik nevelni. Hogy ő mitől olyan különleges, hogy pont őt választják ki gyerekpótléknak, az csak a film közepén derül ki, bár az összes leírás és trailer jó előre elspoilerezte, szóval nem titok: valójában egy félig bárány, félig ember teremtményről van szó. Innentől hármuk egysége elkezd családként funkcionálni, a ház életében pedig megjelenik a zene, az emberi hang, a mosoly, a boldogság - valamint a férj öccse, aki már nem nézi ezt olyan toleránsan, és megborítja a nehezen kialakult egyensúlyt. Miközben a bárány emberi értelme is kezd nyiladozni, és némán fölteszi magának az önidentitás kérdéseit. Különleges légkörű, csöndesen magával ragadó, misztikus realista alkotás, ami feszegeti ember és természet konfliktusát, ember és állat együttélését egy térben, vagy akár egy testben.
Esélyek: Ha van versenymű, amit már most potenciális győztesnek lehet kikiáltani, akkor az ez.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Szerbia: Oaza [Oázis] - Szellemi fogyatékkal élő fiatalok intézetében szerelmi háromszög és terhesen maradás történik. A film nemcsak betekintést ad egy totális intézmény mindennapjaiba, láthatóan valódi bentlakókkal statisztálva, hanem fölvet bizonyos kérdéseket olyan emberek szexuális igényeiről, akikről külsősként nem is hinnénk, hogy van olyanjuk. (Lásd még: Gabriela, Kanada, 2013.) Kellemes meglepetés a gyp-nevelők szerepében Goran Bogdan, aki többek között az Otac-ban alakított hatalmasat, valamint a szlovén Maruša Majer, aki pár éve az Ivan főszerepét játszotta.
Esélyek: Mint a szerb filmek általában, ez is megérdemelné, hogy bővebben foglalkozzanak vele, de nem valószínű, hogy fognak.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Kambodzsa: ប៊ូឌីញ ស [bú din száo = Fehér épület] - Címben szereplő építmény egy óriási kiterjedésű lakóház volt Phnom Penh központjában, ami a XX. század közepén még az éppen függetlenedő ország modernitását jelképezte, de az évtizedek alatt a főváros lepukkant, roskadozó szégyenfoltjává vált. A filmet még az épület 2017-es lebontása előtt forgathatták (a belső jeleneteket alighanem a megsemmisítésre ítélt házban vették fel). Innen mesél el három összefüggő történetet: három fiúét, akik hip-hoppal akarnak kitörni a nyomorból; a lakók harcát a tisztességes kártérítésért; az egyik fiú családjának a kálváriáját az apa megbetegedésétől kezdve a kényszerű vidékre költözésen át a végső szétesésig. Kicsit emlékeztet Szabó István hasonló alaptémájú Tűzoltó utca 25.-ére, viszont itt sajnos egyik történetszál sem elég izgalmas vagy lekötő.
Esélyek: Bár a tavalyinál pár szinttel jobb, és végre ez se a Pol-Pot-rezsimről szól, de attól még elég lapos.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Szlovákia: Cenzorka - Az ukrajnai Odessza női börtönében szülő nők három évig gondozhatják a kisgyereküket, aztán azokat el kell helyezni vagy egy rokonnál, vagy a helyi árvaházban. Őket egy női bévés felügyeli, akinek mellékesen feladata a levelezés ellenőrzése és a kényesebb részek kihúzása, innen is kapta címben szereplő becenevét. (Ráadásul látogatások közben is belehallgathat a beszélgetésekbe.) Ő amúgy az anyjával él, és esze ágában sincs férjhez menni vagy gyereket vállalni, nyilván részben a börtönbeli történetek hatására. Amikor viszont megtudja, hogy az egyik nő örökre elveszítheti a kisfiát, a felelősségtudat benne is megmozdul.
Dokumentarista alkotás, ami elég tárgyilagosan, ridegen és szenvtelenül ábrázolja a bent élő nők - és pici gyerekeik - sorsát. Nagy előnye továbbá, hogy a - sok esetben férjgyilkosságért - bent ülő nők fölött nem ítélkezik, se nem menti föl őket, hanem a helyzetüket egyszerűen adott tényként kezeli. Talán a kerettörténet sem kellett volna bele, és akkor talán sima dokumentumfilmként is le lehetett volna forgatni - persze nem kétséges, hogy a helyszín és a statiszták így is valódiak. Rajtuk kívül viszont itt is felismerhető az ukrán versenyműben látott Marina Klimova, aki minden bizonnyal hazája színjátszásának új fiatal csillaga.
Esélyek: A szlovákiai Kerekes Péter első nagyjátékfilmje - amin egyáltalán nem látszik, hogy játékfilm lenne, olyan jól sikerült a dokufilmes alap - elég nagyot ütött, már a magyar sajtóban is született róla jó kritika. Talán az a hátránya, hogy nem lehet dokumentumfilmként kezelni, mivel nem az, pedig elég közel áll hozzá.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Dánia: Flugt [Menekülés] - Keserű aktualitása van ennek a dokumentum-rajzfilmnek, hiszen jól láthatóan ugyanaz történik most Afganisztánnal, mint bő harminc éve. Csak akkor a szovjet hadsereg hagyott ott csapot-papot, hogy átengedje az országot az Amerika által fölfegyverzett mudzsahedin milíciáknak. Habár a főszereplő srác (ma már meglett negyvenes férfiember) apját éppen a kommunista rendszer tüntette el, annak végével élete még nagyobb bizonytalanságba került, ezért családja megmaradt tagjaival Európa felé vették az irányt. Egy darabig a moszkvai paneldzsungelben bujkáltak, majd a megpróbáltatásokkal, valamint lelki és fizikai gyötrelmekkel teli évek után a fiúnak sikerült végül megszöknie Dániába, miközben a helyét nem csak menekültsége, hanem melegsége miatt is elég nehezen találta meg. Izgalmas és érzékeny felnőtt animáció, a Libanoni keringő vagy a Persepolis fémjelezte iskolának egy újabb, igen erős darabja.
Esélyek: A szarajevói fesztivál egyik legjobbja volt, és bár a dán filmek kábé húsz éve tartó tündöklése közepén kissé furának tűnhet, hogy idén egy rajzfilm kerül az Oscar-zsűri terítékére, lényegében bármire esélyes.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Koszovó: Méhkas (Zgjoi) - Egy balkáni faluban olyannyira a nem tolerálják az önellátó, független nőket, hogy még az is szégyennek számít, ha egy nő autót vezet, vagy egyedül utazik be a városba. Márpedig az 1999-es háború özvegyeinek nem sok lehetőségük van, ha nem akarnak örök életükben kilátástalanságban élni. Az eredetileg méhésznő Fahrije megunja a nihilt, és a falubeli özvegyasszonyokkal vállalkozásba fog: házilag ajvárt főznek, és eladják a közeli szupermarketnek. Előbb magányos harcosként, később közösségével együtt fölveszi a harcot a szegénységgel, az előítéletekkel, a lekurvázásokkal, meg általában a patriarchális berendezkedéssel. Igaz tanmese arról, hogyan kell egy bezárt kaptárban kellő szorgalommal és munkával - és ha kell: a megfelelő odadöféssel - végül mégis szárnyra kapni. (Ráadásul a korábban szinte minden koszovói film női főszerepét játszó Adriana Fatoshi is újra megjelenik.)
Esélyek: Elég sok díjat hozott el, például a Sundance fődíját, szóval meglepő lenne, ha itt legalább a shortlistbe nem kerülne be.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Mexikó: Noche de fuego [A tűz éjszakája - angolul: Prayers for the Stolen = Imák az elraboltakért] - Az őserdei falu a drogkartell uralma alatt áll. Az itt felnövő gyerekeknek egy darabig el lehet mesélni, hogy egy-egy család azért tűnik el nyomtalanul, mindenét hátrahagyva, mert hamarosan úgyis visszajönnek, vagy hogy a kislányok haját azért kell fiúsra vágni, hogy nehogy tetvesek legyenek. Ám az új generáció már többet gondol saját lehetőségeiről, és nem akarja elfogadni a bezártságot. Ismét egy női felnövéstörténet, a világnak egy szokásosnál is pocsékabb szegletéből.
Esélyek: Mexikói filmek olykor teljesen érthetetlenül rákerülnek a shortlistre (mint tavaly), vagy éppen megnyerik az Oscart (mint három éve). Ez se lenne teljesen odavaló, főleg mert Szarajevóban a másik mexikói film ennél sokkal élvezhetőbb volt.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Szlovénia: Sanremo - Bácsi mindig megszökik az idősotthonból, és keresi rég elmúlt élete maradványait. A valóság és emlékképek különös keverékében él, de egyes tiszta pillanataiban lányát is megismeri, és az intézetben valamiféle plátói szimpátia is szövődik idős hölgylakótársával. Lassú, érzékeny, szubjektív betekintés egy idős ember gondolataiba és érzéseibe.
Esélyek: Kicsit bő lére lett eresztve, mint amikor egy rendező lubickol a saját filmjében. Ez rendszerint nem kedvez az élvezhetőségnek, most se.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Görögország: Digger [Ásó] - Magányos gazdát meglátogatja a fia: anyja halála után jön kikérni a földbirtokban álló részét. Újra felépítik kapcsolatukat, apuka meg bevezeti fiát az erdőirtókkal szembeni harcba. A fiú emellett még barátnőre is talál a faluban, de sajnos az otthonról hozott pénzéhsége mégis inkább arra sarkalja, hogy megalkudjon a természet és a helyi lakosok ellenségeivel. Előtte a választás, hogy melyik oldala győzedelmeskedjen, míg az öreg tovább védelmezi a földjét és az erdőt. Utóbbit olyan meggyőzően, hogy az őt játszó Vangelisz Murikisz tavaly Szarajevóban megnyerte a legjobb férfi színésznek járó díjat.
Esélyek: Elég csökkentett habzású, a korábbi formabontó, különös zavarba ejtéssel elgondolkodtató görög filmeknek a nyomába se ér.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Dél☵Korea: 모가디슈 [Mogadishu - vagy angolul: Escape from Mogadishu = Menekülés Mogadishuból] - 1990-ben a szomáliai kormányellenes lázadók elfoglalták a fővárost. Minden helyi nagykövetség dolgozói haza akartak jutni, ez alól a dél-koreaiak se voltak kivételek. Sőt az északiak sem, és miután ők valóban közvetlen életveszélybe kerültek, jobb híján a déliektől kértek menedéket, majd közös munkával, egymással összedolgozva szervezték meg a kijutást az országból. A sztori megtörtént eseményeken alapul, bár a valóságban nyilván kevesebb volt a lövöldözés és az autós üldözés, és a filmben természetesen a dél-koreaiak jófejségét és dominanciáját is kellően kihangsúlyozták. Egy Argo-szerű sztoriból készítettek egy pörgős, de kevéssé realisztikus, családi akciófilmet.
Esélyek: Nagyon szép gesztus, hogy Dél-Korea egy ilyen határozott békefilmmel üzeni a világnak, hogy a demarkációs vonal túloldalán élőket is ugyanazon nép fiainak-lányaianak tekinti. Ám ezzel a mondanivalóval is készült már jobb és komolyabb mű, például a Demilitarizált övezet. Úgy tűnik, a két évvel ezelőtti elsöprő siker megismétlődése várat magára. Főleg úgy, hogy a koreai film jelenkori hírnevének megteremtője, Kim Ki-duk (Tavasz, nyár, ősz, tél és tavasz; Bin-dzsip) tavaly télen elhunyt koronavírusban, ami kétségkívül az egész világ filmes életének nagy vesztesége.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Szomália: The Gravedigger's Wife [A sírásó felesége] - A sírásói muka arrafelé úgy néz ki, hogy néhány ásós ember várakozik a kórház bejáratánál, és amikor szirénázó mentőautó érkezik, mind odarohannak, hátha máris áshatják a következő sírt. De ma már a halálozási adatok egyre csak csökkennek, ezért az egyszeri sírásó komoly bajba kerül, főleg mert rákbeteg felesége gyógyszereire is alig van pénz. Egyszer a helyi kórházban mégis lehetőség nyílik a műtét elvégzésére, de olyan horribilis összegért, ami máshol se lenne kevés. Így a sírásó minden munkát elvállal, majd úgy dönt: hazatér falujába, hogy ott magához vegye az örökségként neki járó kecskenyáj felét, és annak eladásából fedezze az operációt. Tipikus harmadik világbeli sztori, elég szép kivitelezésben.
Esélyek: A folyamatosan a szétesés szélén álló ország első nevezése nem sikerült valami átütőre, de nézhetetlenre se, sőt. Debütálásnak egészen jó.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Hongkong: 媽媽的神奇小子 [Mámá de senci sáoce = Anyuci szuperhőse] - Portréfilm So Wai Wai-ról, a máig saját olimpiai szövetséggel rendelkező Hong Kong sokszoros paralimpiai futóbajnokáról. Pontosabban kettős portré róla és az őt sikerbe hajszoló, cserébe örök életére leuraló anyjáról. So agya születési rendellenesség miatt károsodott, emiatt az is kétséges volt, hogy valaha saját lábra tud-e állni (mármint nem Orbán Ráhel-i értelemben, hanem fizikailag). Anyja viszont nem hagyta annyiban a dolgot, és amikor rájött, hogy a gyerekben több is van, mint amit az orvosok éveken át jósoltak, elkezdte tolni és terhelni, egészen a futópályáig, majd a válogatottig, és négy paralimpián hat aranyéremig. Ennek megfelelően a keretet adó első és utolsó jelenet 2008-ban, Pekingben játszódik, ami az alkotóknak a saját sportolójuk mellett a Nagy Testvér megünneplésére is remek alkalmat adott.
Az angol címe: Zero to Hero (kb. "nulláról a csúcsra") jobban összefoglalja a cselekményt, ami - végül is egy sportfilmről van szó - elég sok meseszerű elemet tartalmaz. A helikopter-anyuka bájosnak szánt alakja egy idő után tényleg egyre zavaróbb - az még inkább, hogy bár ő is kap némi kritikát, a film a gyerek elszakadási vágyának a kudarcát a legyőzhetetlen anya-fiú kötelék diadalaként mutatja be. De azért említ egy pár érvényes kérdést is: például hogy egy sportolónak mennyire szabad eladnia magát a reklámpiacon, vagy hogy mikortól kell gondolnia az éremeső utáni életre. Meg persze a négyévente visszatérő téma, hogy a paralimpikonok ugyanazért a munkáért miért csak az olimpikonok juttatásának a töredékét kapják? Természetesen a fogyatékossággal élés és a normális gyerekként kezelés örök konfliktusa is előjön - ebből kiindulva a főszerepre tán még egy valódi fogyatékkal élő színészt is fölkérhettek volna, bár legalább az alakítással így sincs semmi gond.
Esélyek: A viszonylagos függetlenségéért küzdő városállam tavaly végre kilépett az érzelgős-sablonos műfajból, meg is kapta a brit gyarmati uralom utáni első jelölését. Ennek fényében érthetetlen, hogy miért kellett ismét a lassításokkal, valamint spontán beúszó, érzelmes zongora- és kamuvonós-szintiszólamokkal tarkított, sablonos sportfilmek felé visszafordulni, mint pár éve a To the Fore, vagy a tavalyi kínai Leap. Idén témáját tekintve a cseh Zátopekkel van versenyben, hát majd meglátjuk.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Románia: Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban (Babardeală cu bucluc sau porno balamuc) - Egy tanárnő saját készítésű házi szexvideója valahogy fölkerül egy pornóoldalra. Márpedig az internet köztudottan nem felejt, ezért akárhogy próbálja leszedetni, valahol mégis mindig fölbukkan. Ez pedig könnyen az állásába kerülhet, amit egy soron kívüli szülői értekezleten, feldühödött anyukák és apukák haragjától kell megvédenie. A két felvonás közül az első egy dokumentarista stílusú bevezetés, aminek sokkal inkább lényege, hogy pillanatképet adjon 2020 omladozó Bukarestjéről. Ezt követően egy vizuális szótár keretében megismerjük Radu Jude saját definícióit hazája (és érintőlegesen egész Káeurópa) egy-egy jelenségéről, már ha korábbi filmjeiből: a tavalyi Uppercase Printing és a korábbi Bánom is én...-ből ne lenne egyértelmű.
Végül pedig jön a történet második felvonása, ami az egyre szürreálisabb fordulatokat vevő szülői értekezleten keresztül ad fergetegesen szarkasztikus keresztmetszetet a román (és a többi káeurópai) társadalom álszent és alpári mivoltáról. Közben olyan, Magyarországon is aktuális kérdések is fölmerülnek, mint a maszkhordás, iskolai szexuális felvilágosítás, vagy a fasiszta történelmi örökség hová tétele. Újabb hiánypótló, kiváló alkotás, ami nem puszira nyerte meg a berlini Arany Medvét.
Esélyek: A borzasztó magyar cím hiánypótló, kiváló alkotást takar, ami itt is erősen esélyes minimum a jelöltségre.
Izgalom: [** ] Érzelem: [ ] Humor: [***] Mondanivaló: [***]
Banglades: রেহানা মরিয়ম নূর [Rehana Maryama Noor] - Az orvosi egyetem egy fiatal tanárnője vizsga közben puskázáson kap egy diákot, aminek arrafelé elég súlyos következményei vannak. Később aznap rajtakapja az egyik idősebb férfi kollégáját, amint egy diáklányt zaklat, a lány azonban az áldozathibáztató mechanizmusoktól félve nem tesz följelentést. A tanárnő ezért maga veszi kézbe az ügyet, azzal a módosítással, hogy a férfi ugyanezt ővele követte el - ám így is mindenfelé csak falakba ütközik. A két ügy (mármint a puskázás és a zaklatás) aztán összekapcsolódik, a tanárnőnek ráadásul a kislányára is a munkahelyén kell vigyáznia, és egyedülálló nőként még megannyi fronton kényszerül helytállni. Feszültséggel és egymással interferáló konfliktusokkal teli, agyilag és lelkileg megmozgató történet egy olyan világban, ahol még egy képzett, erős és határozott nőnek is meggyűlik a baja, ha a rendszerrel szemben akar tisztességes és korrekt maradni.
Esélyek: A valaha volt legjobb bangladesi film, amit láttam. Nagyon jó lenne, ha rákerülne legalább az első shortlistre, és nem csak az idei verseny egy fölfedezetlen gyöngyszeme maradna.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Kanada: Les oiseaux ivres [Részeg madarak] - Mexikói fiú Kanadába menekül, egyrészt hogy megússza drogbáró főnöke bosszúját, amiért elszerette annak fiatal feleségét, másrészt mert számításai szerint a szintén menekülésben lévő nőt is valahol arrafelé kell keresnie. Beáll egy ültetvényre vendégmunkásnak, itt pedig akaratán kívül is bevonódik a birtokos, az ő felesége, valamint huszon-egypár éves lányuk széteső családi életébe, aminek ismét csak ő issza meg a levét. A történetet pedig át-átszövi a szomorkás mexikói tangó(?), az idősíkok közti ugrálás, és az olykor elvont jelenetek. Tipikusan az a film, aminek a közepes sztoriját a filmes eszközök és az egészen jó forgatókönyv teszi élvezhetővé.
Esélyek: A cselekmény azért elbírt volna még több furfangot és fordulatot.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Bosznia-Hercegovina: Tabija [Erőd] - A telepi maffiózó csicskása és a politikus lánya összetalálkoznak és egymásba szeretnek, pedig a valóságban ennek a két embernek a világon semmi dolga nem lenne egymással. Aztán a végén kiderül, hogy mi is áll a háttérben, de addig is végignézhetünk egy nem túl izgalmas vagy eseménydús románcot, ami a szarajevói ún. Fehér erődítményben ("Bijela Tabija") végződik.
Esélyek: A tavalyi Quo vadis, Aida? überelése természetesen irreális cél lett volna, és talán az is érthető, hogy nem akartak idén is délszláv háborús filmet nevezni (pedig a Szarajevói Fesztivál hazai kínálatában lett volna olyan, és az itt is jobban megállta volna a helyét), de attól még nevezhettek volna valami normálisabbat. Ennek így semmi értelme.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Málta: Luzzu - A halászat már ott is egyre rosszabbul megy, ahol régebben egy egész sziget abból élt, a mesterség pedig apáról fiúra szállt, generációkon át. A fiatal halász is apjától, nagyapjától, dédapjától örökölte az ipart, és az arrafelé luzzunak hívott halászbárkát. Ám összecsapnak feje fölött a tenger hullámai: kisgyerekének speckó fejlesztés kell nemolcsóért, és felesége is jogosan szeretne nagyobb anyagi biztonságot. Márpedig amikor a hajót ácsoltatni kell, olyankor nincs bevétel, amit az egyre vadabb kapitalizmus, a természeti erőforrások szűkülése, valamint az alvilág térnyerése miatt egyébként is egyre nehezebb megszerezni. A főhősnek viszont megadatik a választás: próbál továbbra is széllel szemben halászni, vagy jó pénzért beáll azok közé, akik az ő életét is tönkretették? Keserű szembesülés a régi világ eltűnéséről, erkölcs leépüléséről, értékek megsemmisüléséről, és a közösségek széteséséről. (Hasonló belső konfliktust festett fel három éve a portugál São Jorge is.)
Esélyek: A mini-szigetállam második nevezése kevés szereplővel is remekül sikerült, érdemes a fölfigyelésre.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Horvát▩ország: Tereza37 - A címszereplő, ahogy azt a címből is sejteni lehet, a harminchét éves Tereza, akinek minden vágya egy gyerek, leginkább hogy kirángassa őt a magányból és a nihilből. Folyton távol lévő vendégmunkás férjével (Leon Lučev) a projekt sokadszorra nem sikerül, ezért egy félresikerült, viccesnek szánt beszólás miatt Tereza úgy dönt, hogy más férfiakkal próbálja meg teherbe ejteni magát. Egy elsivatagosodott lelkű nő kálváriája, elég unalmas kivitelben. Aki nem hiszi, nézze meg maga.
Esélyek: Érthetetlen, hogy ezt a filmet egyáltalán nevezte bárki bármire.
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Ukrajna: Плохие дороги [pláhhí dárógyi = Rossz utak] - Az elmúlt évek nevezéseihez hasonlóan ismét (vagyis még mindig) a kelet-ukrajnai háború hátországában járunk. Az ellenőrzőpontra egy összevissza beszélő, kótyagos figura érkezik. Tinédzser lányok katonákkal prostituálják magukat egy kicsivel magasabb életszínvonalért. Újságírólány próbálja kihozni az őt túszul ejtő és megkínzó szakadár harcos emberi énjét. Gazdálkodó házaspár egy elgázolt kakasért cserébe fosztogatásba kezd. Négy történeten keresztül láthatjuk, ahogy az évek óta tartó konfliktus, a bezártság, a kilátástalanság, a létbizonytalanság, az örömtelenség mennyire tönkreteszi az emberi idegeket és erkölcsöket. A három évvel ezelőtti Donyeci történetekhez hasonlóan ennek is van némi propaganda-íze, már ami az ukrán katonák és az orosz szakadárok ábrázolását illeti, de ezek a szituációk ezzel együtt is mellbe vágóak és zavarba ejtőek annyira, hogy lehetetlen róluk nem tudomást venni.
Esélyek: A kelet-ukrajnai konfliktus témája eddig se nagyon hatotta meg az Oscar-bizottságot, pedig kétségkívül ez a legjobb alkotás, ami a témában született (és amit én is láttam).
Izgalom: [ ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Indonézia: Yuni - Tizenhét éves diáklány pont úgy van az életével, mint a világon bármelyik másik: szeretne tisztába jönni önmagával, érzéseivel, céljaival, meg hogy egyáltalán mit kezdjen a jövőjével. Az már nagyjából világos, hogy szeretne továbbtanulni, amihez minden tehetsége megvan, ám csak akkor lehetséges, ha egyrészt ellenáll nagyanyja kiházasítási szándékainak, másrészt ha mielőbb elkerül a maradi, álmos, kisvárosi környezetéből. Bár nem mindig érthető, hogy ki mit miért csinál, de ettől eltekintve is egy jól összerakott, dinamikusan haladó alkotás, ami olyan nyíltan beszél (szóban és képben) szexualitásról, szüzesség elvesztéséről, és más egyebekről, ami a világ legnépesebb muzulmán országától abszolút meglepő.
Esélyek: Az ifjúsági film banális műfajából sikerült összehozni valami teljesen élvezhetőt, sőt már-már formabontót létrehozni. Csak pozitív csalódás lenne, ha a filmakadémia döntéshozói fölfigyelnének rá.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Peru: Manco Cápac - Ez egy híres inka uralkodó neve volt, de hogy miért ez a film címe, csak a legutolsó jelenetben derül ki. Addig egy indián fiú kóborlását követjük, aki a városba érkezik egy ismerőséhez (mint később kiderül: az apjához), ám ő letagadtatja magát, a fiú meg ott áll egy szál ruhában, nulla forrással. Még hazamenni sincs pénze, így helyben próbál ilyen-olyan munkákat és jótékony embereket keresni, akiknek a segítségével felszínen maradhat. Kis szomorkás nyomorpornó, nem túl okos, de jóindulatú, és ezért azonosulásra alkalmas főhőssel, a dél-amerikai művészfilmek lassú stílusában.
Esélyek: Perui film már volt egyszer jelölt, de amúgy nem szokták értékelni, és ez sem sikerült olyan átütőre.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Kenya: Mission to Rescue [Mentőakció] - Hős katonák harca az Al-Sábáb iszlamista terrorszervezet ellen. Van benne lövöldözés, emberrablás, katonai akció (sajnos pont éjszaka, szóval nem sok látszik belőle), meg lelkesítő hazafias és kormányt éltető szólamok. Elvileg háborús akciófilm, valójában egy másfél órásra nyújtott Kisváros-epizód.
Esélyek: A kelet-afrikai nézők ezen biztosan lerágják mind a tíz körmüket, de esélytelen, hogy rajtuk kívül ezt a darabot bárki is komolyan vegye.
Izgalom: [* ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [ ]
Thaiföld: ร่างทรง [Ráng szong = Médium] - A filmes stáb eredetileg azért megy el a dzsungel mélyére, hogy ott portrét készítsen egy helyi szellem-istenség médium-papnőjéről. Elkísérik egy családi temetésre is, itt pedig megismerik tinédzser unokahúgát, aki a tisztség és a belészálló szellem várományosa - annak ellenére, hogy semmi kedve nincs hozzá. A belső átalakulási folyamat mégis megkezdődni látszik, ám hamar kiderül: a lányt egy egészen más, kevésbé jóindulatú valami szállja meg, amit ki kell kergetni belőle, az ő és mindenki más biztonsága érdekében. Horror-áldokumentumfilm, az Ördögűző és az Ideglelés, meg pár ponton a Paranormal Activity keveréke, kiválóan beágyazva a délkelet-ázsiai horror műfajába. A magyar versenyműhöz hasonlóan ez is jó nagy marhaság, de jóval rutinosabban és gördülékenyebben megy előre, az ijesztgetést meg nem csilivili digitális grafikával oldja meg, hanem csakis hozott anyaggal és rengeteg művérrel.
Esélyek: Horrornak eddig sem volt sok esélye itt, és nem feltétlen ez fogja áttörni a falat, de attól még műfajon belül teljesen élvezhető.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Magyarország: Post mortem - Egy első világháborús veterán fényképész (Klem Viktor), valamely angolszász országból véve az ötletet, azzal járja a magyarországi vásárokat, hogy halottakat fotóz le élőként beállítva. Ettől aztán elhívják a szentendrei skanzenbe egy faluba, ahol a spanyolnátha után még mindig rengeteg temetetlen halott maradt, így hátrahagyott szeretteik megragadják az alkalmat, hogy utoljára megörökíttethessék őket. Csakhogy ebben a faluban egyúttal szellemek is járnak, akik rendre rémisztgetik, terrorizálják és gyilkolják a helybelieket. A fotóson, valamint az őt önkéntesen segítő árva kislányon a sor, hogy kikutassák a gonosz kísértetek szándékát, és helyreállítsák a falu nyugalmát.
A film alapötlete még nem is olyan rossz. Ezt a kísértetes vonalat például lehetett volna háború utáni nyomor, bizonytalanság, félelem szimbólumaként is beállítani. (Mint ahogy történelmi krízisek alatt egyébként is megnő a misztikum, transzcendencia, ezotéria iránti igény.) Ám ehelyett kapunk egy jenki sablonokból összetákolt, ijesztgetős trash-horrort, Végső állomásba oltott Hatodik érzéket, kis Addams Family-beütéssel - azzal a különbséggel, hogy itt a csúcsjelenet alatti visítva röhögés aligha volt az alkotók szándéka. Meg máskor jó esetben a végére kiderül, hogy mi miért történik és ki mit miért csinál - enélkül az eredmény csak egy öncélú katyvasz, mint itt is. Mintha mindnyájan a film eleji vásárban ragadtunk volna, azon belül is Reviczky Gábor szemfényvesztős sátrában, annyira egy hiteltelen hülyeség az egész. És ezen a jócskán túltolt, ma még talán valakinek menő, de pár év múlva már simán elavuló CGI is csak tovább ront.
A napnál is világosabb, hogy idén a Természetes fény, vagy esetleg a Külön falka lett volna rá alkalmas, hogy magyar nevezés legyen, csak ugye az előbbi történelmi, a második társadalmi szempontból hasogatott a hatalomnak kényelmetlen kérdéseket. A Post mortem azonban teljesen megfelel a jelenkori felsőbb kívánalmaknak. Például ha az 1918-19-es évszámból indulunk ki: az egész rémmesét felfoghatjuk az Első Magyar Köztársaság, majd a Tanácsköztársaság metaforájaként, ami a jelenlegi hivatalos diskurzus szerint a magyar történelem legrémisztőbb időszaka volt - a falon mászkáló árnyalakok pedig lehetnek az Európát bejáró kommunizmus kísértetei. (Az állandóan visszatérő, feltűnően Petőfi-szerű halott katona meg tán maga a komplett nemzethalál.) Illetve a film abban is teljesen összhangban áll az aktuális politikai trendekkel, hogy egy harmincas férfi és egy tízéves kislány plátói szerelme (szpojler: majd vadházassága) a legtermészetesebb dolog a világon. (Amúgy a szegény gyerekszínész, Hais Fruzsina láthatóan teljesen elszúrt instruálása is elég zavaró. A kislányból biztosan ki lehetett volna valami hihetőbb karaktert is hozni, a jelenléte megvolt hozzá.)
Az említetteken kívül szerepel még a filmben Anger Zsolt, Schell Judit, Kiss Diána Magdolna, Ladányi Andrea, Hámori Gabriella, Nagy Mari, Tóth Ildikó. Ők hozzák a tőlük telhető színészi maximumot, viszont Bergendy Péter rendező inkább maradt volna a Zámbó Jimmy-klipeknél.
Esélyek: Ennek a filmnek a nevezése Oscarra talán a 2008-as fiaskóhoz mérhető, amikor is hazánk a kiváló A nyomozó helyett a klisés Kaméleont nevezte - sőt ez most kifejezett szégyen. Hogy az Elxrtuk valóban 1-est érdemel-e az IMDB-n, azt még nem tudom, de hogy ez a szar még annyit is alig, az holtbiztos.
Izgalom: [* ] Érzelem: [ ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
