Zupasta filmélményei

Részeim összessége (Die Summe meiner einzelnen Teile, 2012) - Martin a zárt osztály után szeretné újrakezdeni az életét, de azzal szembesül, hogy régi munkáját, barátnőjét (Julia Jentsch) és lakását is elvesztette. Alkoholista hajléktalan válik belőle, és mentálisan is újra teljesen szétesik. Egy romos házban melléje szegődik Viktor, a tízéves, árván maradt, ukrán kisfiú, akivel egy darabig együtt járják Berlin kukáit, majd kiköltöznek az erdőbe és takaros kis kunyhót építenek maguknak. Martin egyre inkább újra magára talál, és rájön, hogy a szabadság, a felelősség és a kisfiú jelenléte sokkal többet segített neki, mint bármilyen pszichiátriai kezelés. Ám naivitás lenne azt hinni, hogy a homlessz idill a végtelenségig eltarthat. Mindenesetre sokszor tényleg el kell érni a mélypontot, hogy újra a felszínre juthass. (Berlin és környéke)

Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [   ] Mondanivaló: [***]

Befejeződött a nevezés a 2021-es Oscar-verseny legjobb nemzetközi kategóriájában. Ez alapján kerek 90 ország jelölt filmet [apdét: 91], ebből hárman: Lesotho, Szudán és Suriname az első alkalommal. Nyelvek terén a rekorder idén is a spanyol: 15, részben vagy egészben spanyol nyelvű film versenyez, ám ezek között amerikai őshonos nyelveket is hallhatunk, mint az ajmara, kecsua, guaraní, vagy a kakcsikel. Sőt egy alkotás a némely karibi szigeten beszélt papiamento nyelven készült. A második leggyakoribb nyelv az arab, 9 filmmel, de a német és a kínai (mandarin) is minimum négy-négy alkotásban túlnyomólag előfordul. A fenti egzotikumokon kívül hallhatjuk még a dioula, szotó,  dzonkha, hausza, hokkien vagy tongó nyelveket is. Műfajok és témák: dokumentumfilmből a tavalyinál eggyel kevesebb, szám szerint hat érkezett. LMBTQ témával csak három foglalkozik, női főhős 22-ben látható [apdét: 23-ban], történelmi korokban szintén 22 játszódik, két kivétellel a XX. században. Ennyit a számokról, jöjjenek a filmek.

Bosznia-Hercegovina: Quo vadis, Aida? [Hová mész, Aida?] - A világtörténelem egyik legszégyenteljesebb eseménye az 1995-ös srebrenicai mészárlás, melynek során a "Szerb Köztársaság Hadserege" nevű terrorbrigád 8372 férfit (vagy fiút) gyilkolt le, és több ezer nőt erőszakolt meg. Ehhez hozzájárult az ENSZ tehetetlensége is, ami nem látta el a békefenntartóit elegendő erőforrással, így azok a katonai túlerővel szemben nem tudták (volna) megvédeni a náluk menedéket kereső civil lakosságot. Ezért - szabad elvonulásért cserébe - maguk adták át őket a népirtást levezénylő Ratko Mladić tábornoknak (Boris Isaković). A film címszereplője, Aida (Jasna Đuričić - ez a két kiváló szerb színész amúgy férj és feleség) az itteni ENSZ-egységnél dolgozik tolmácsként, és miközben legjobb tudása szerint ellátja történelmi feladatát, saját családját - férjét és két fiát - is szeretné biztonságban tudni.

Az akkori események élethű rekonstrukciója - kezdve a szerb bevonulástól, az ENSZ-bázison berendezett tömegszálláson át az emberek kitereléséig és kivégzéséig - olyan végtelenül nyomasztó művet eredményezett, hogy a nézőnek legszívesebben ordítani és menekülni volna kedve. Még jó, hogy a vége hoz némi feloldozást, és arra is megpróbál választ adni, hogy egykori gyilkosok és túlélő áldozatok hogyan tudnak ma egy helyen létezni. A Nyugat-Balkán talán legrangosabb színészgárdájából még a szinte minden délszláv filmben szereplő Emir Hadžihafizbegović lehet ismerős, illetve a dicstelenné vált holland ENSZ-parancsnokot alakító Johan Heldenbergh, aki az Alabama és Monroe főszerepét játszotta. Mesterien kivitelezett, mély sebet vágó alkotás, ami után még inkább felfoghatatlan, hogy a XXI. század felé, Európa földjén ilyesmi egyáltalán előfordulhatott.

Esélyek: Minden bizonnyal jók.

Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [   ] Mondanivaló: [** ]

Még javában, egészen pontosan - a koronavírus-járvány miatt - az eddig megszokott október helyett december 1-ig tart a versenyfilmek nevezése a legjobb nemzetközi film Oscar-kategóriára, de itt a blogban már most tudunk némi felhozatallal tudunk szolgálni. Ennek fő oka szintén a korona, pontosabban a járvány miatt részben vagy egészben az internetre költözött filmfesztiválok, így egy-két mozijegy áráért olyan filmekhez is hozzá lehet férni, amikhez  korábban itthonról csak nagyon nehezen lehetett. Ez persze nem jelenti, hogy minden egyes nevezés bekerül a tarsolyba, de az elmúlt években megszokott 60-70 százalékos arányt idén is szeretnénk hozni.

A kis dél-afrikai ország, Lesotho idén küldte el története első filmjét, de az előzetes hírek szerint a dél-amerikai Suriname szintén most fog először művet jelölni. Sőt a tavalyi fiaskók után várhatóan Nigéria és Uganda is küld filmet, tehát nekik is meglehet első érvényes nevezésük. A nagy visszatérő azonban mindenképpen Bhután, ami az 1999-es Isteni játék után idén másodszor indul a megméretésen. A várhatóan szintén másodszor szereplő Malawi, illetve a harmadszor induló Guatemala és Elefántcsontpart is minden bizonnyal kellemes színfoltjai lesznek a mezőnynek.

Bhután: Lunana - A fiatal, de már kiábrándult, és zenészi világkarrierről álmodozó tanárszakos egyetemistát kiutalják gyakorlatra Lunanába, a himalájai ország talán mindentől a lehető legtávolabb eső falujába. Innen a legközelebbi település több nap járásra van, járművel pedig meg se lehet közelíteni. Az iskola egy komfort nélküli vályogkunyhó, ahol még tábla sincs - de idővel a főhős jellemfejlődésével kialakul a felelősségtudat is, és ügyes innovációkkal feltalálja magát. A faluközösség részévé és a gyerekek kedvencévé válik, ám szükségszerűen közeledik a kényszerű búcsú pillanata. Pedig ahogy a filmben is elhangzik: egy jó tanár is van olyan értékes, mint egy megtermett jak.

Esélyek: A kis hegyi királyság az idei felhozatal egyik meglepetése, hiszen ez a második nevezése a 1999-es, magyar mozikban is játszott Mennyei játék után. Sőt mivel az valójában tibetiekről szól és Indiában játszódik, kijelenthetjük, hogy valójában ez az első bhutáni versenyfilm. A sablonos kerettörténet nem emeli a fényét, de a japános, már-már meghatóan ártatlan hangvétel szerethetővé teszi az egészet. Az élvonalba kerüléshez ez viszont aligha lesz elég. (Apdét: a film valami miatt mégsem szerepel a nevezett filmek hivatalos listáján.)

 Izgalom: [   ] Érzelem: [***] Humor: [*  ] Mondanivaló: [*  ] 

Majdnem öt évvel a legutóbbi válogatás után nézzük meg, hogy kis hazánkban milyen alkotások készültek az azóta eltelt fél évtizedben - pontosabban hogy a bloggernek ezekből mire sikerült eljutnia.

Zárójelentés (2020) - Szabó István karrierje csúcsán túl már hagyja a háromórás eposzokat, inkább visszatér a magyar valóságot, múltat és jelent egyszerre bemutató, rövidebb hangvételű művekhez. Ezúttal saját magáról, illetve a mai magyar közállapotokról forgatott igencsak egyértelmű, mondhatni odarakós filmet. A neves, idős orvos kórháza megszűnik, ezért hazamegy gyerekkora falujába háziorvosnak. Az addigi nagyhatalmú főorvos szembesül azzal, hogy a falusi környezetben csak egy senki, aki vagy szótlanul hajbókol a despota polgármesternek, vagy őt kiáltják ki legújabb közellenségnek - például előkotorják azt a kartotékot, mely jogát sérti meg. Az orvost régi bonvivánja, a Mephisto-trilógia főszereplője, az osztrák Klaus Maria Brandauer játssza, a polgármestert Stohl András, Szépvölgy falu pedig a komplett Magyarországot, eltekintve attól, hogy az egész inkább néz ki úgy, mint egy skanzen, nem mint egy mai magyar kisközség. (Egyébként Zebegényben vették fel.) De az remekül benne van, ahogy a hatalom hamis, suttogó propagandával inkább elüldöz minden értelmes embert, akik képesek átlátni a sötét üzelmeken. A CEU kinyírása is egy az egyben belekerült.

Benne van még Eperjes Károly, aki ezúttal meglepetésszerűen nem ripacskodja szét a karakterét, továbbá Kerekes Éva, Szirtes Ági, Udvaros Dorottya, Elek Ferenc, Bálint András, Kovács Lajos, Börcsök Enikő - talán ez a film legnagyobb hibája, ami minden filmnek, ahol túl sok nagy nevet zsúfolnak össze: annyi a kiváló színész, hogy legtöbbjükből semmit se látunk. A szintén megjelenő Csákányi Eszter és Andorai Péter alakja végig ott lebeg a színen, sokat sejtetően, de végül egyik sem teljesedik ki. (Valószínűleg majd a dvd-kiadás kivágott jeleneteiben lesznek benne többet, ugyanis a jelenleg látható mozis verzióban abszolút nincs se szövegük, se szerepük.)

 Izgalom: [***] Érzelem: [*  ] Humor: [   ] Mondanivaló: [***]

Egy kis szubjektív válogatás az elmúlt évek tengerentúli filmjeiből. 

The Peanut Butter Falcon [Mogyoróvaj Sólyom] - Zak, a huszonéves, Down-szindrómás srác (a valóban Down-os Zack Gottsagen) egy öregotthonban él, mivel a film szerint egész Virginiában nincs egy intézmény se, ahol el tudnák szakszerűen helyezni. Így egy este érthető módon megszökik, és összefújja a sors Tyler-ral (Shia La Beouf), aki a helyi rákhalász-maffiával rúgja össze a vizet. Így ketten menekülnek dél felé, a szabadság felé: Tyler Floridába, Zak pedig példaképéhez, a Salt Water Redneck ("Sósvízi Suttyó") nevű pankrátorhoz, hogy végre beteljesítse nagy álmát és profi bunyóssá válhasson. Közben pedig a nyomukban Eleanor (Dakota Johnson), a bájos és jobb sorsra érdemes gondozó, akinek az állása függ attól, hogy Zak-et vissza tudja vinni az otthonba. Aranyos, szórakoztató, felemelő és szívmelengető rad movie három emberről, akik - ahogy ez a műfajban lenni szokott - agyban és lélekben is eljutnak egy magasabb szintre: Zak tanul egy kis önbizalmat, Tyler egy kis felelősséget, Eleanor pedig kilépést a maga kis provinciális keretei közül. Nem csoda, hogy független filmként az elvártnál jóval magasabban teljesített, valóban érdemes megnézni. (Virginia, Észak-Karolina)

Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]

Deepa Mehta indiai gyökerű kanadai rendezőnő az ezredforduló környékén készítette el fő művét-műveit, amit Elemek-trilógiának szokás nevezni: 1996-ban készült el a Tűz, 1998-ban a Föld, majd kicsit nagyobb kihagyással, 2005-ben a Víz. Ezekben az indiai társadalom visszás jelenségeit, és máig élő, mégis kibeszéletlen múltját akarta feldolgozni. Ez olyan jól sikerült, hogy a harmadikat, a Vizet már nem is engedték Indiában leforgatni, helyette Sri Lankába kellett érte menni. Ennek ellenére mégis az lett a legsikeresebb rész, bár nem feltétlen a legjobb.

Tűz (Fire) - Ifjú házaspár a vőlegény bátyjának a családjához költözik, ahol az idősebb, gyermektelen házaspár gondozza a testvérek magatehetetlen és beszédképtelen anyját. Az ifjú házaspárról hamar kiderül, hogy a vőlegény csak külső nyomásra nősült meg, valójában továbbra is ugyanahhoz a kínai nőhöz járkál - de ettől függetlenül is elég surmó módon viselkedik újdonsült feleségével, Szitával. Emellett pedig a báty és a felesége, Radha sem élnek boldog és teljes házasságban. A két magányos, magára hagyott nő hamar megtalálja a közös hangot, ami egy tiltott leszbikus viszonyban lobban köztük lángra. Tabutémákat feszegető alkotás az indiai társadalom sűrejéből.

Utoljára frissült: 2022. augusztus 8.

Kanada: Antigone [Antigoné] - Arab bevándorló lány egyik bátyját egy rendőrségi túlkapás során lelövik, másik bátyját letartóztatják, ő maga pedig úgy dönt: életben maradt testvérét megszökteti, és helyette is vállalja a büntetését. Közben meg az eset országos hírverést kap, a rácsok mögött ülő lány pedig akaratán kívül is egy új mozgalom hősnőjévé válik. Itt az ógörög szál a cselekményből nem következik annyira nyilvánvalóan (mint mondjuk a párral lentebbi A filmvetítőben), ezért a szájbarágás kedvéért a szereplőket is ugyanúgy hívják, mint Szophoklész drámájában, és ilyen vagy olyan formában mindegyikük megjelenik. De mindezt akár el is lehetett volna hagyni, hiszen önmagában is egy feszült, érdekes alkotás.

Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [   ] Mondanivaló: [** ]

Szarajevói Filmfesztivált idén online tartották meg, aminek következtében bárki befizethetett egyes filmekre, de bérletet is lehet venni. Igaz, Magyarországról nem minden filmet lehetett megnézni, de amit igen, abból válogattunk egy kis csokorot.

A kínálat leginkább a közép- és kelet-európai, ezen belül is kiemelten a balkáni filmtermést mutatja be, de azért vannak nyugati alkotások is, a retrospektív vendégművész pedig a mexikói Michel Franco. Az ő filmjeivel itt pont nem foglalkozom, és a rövid- és dokufilm-kínálatot is hagyom - annak is örülök, ha a rendelkezésre álló egy hét alatt az egészestés játékfilmek többségét abszolválni tudom. És ebből is kihagyom a magyar filmeket, mint a Szép csendben, az Éden, vagy a megrázó dokumentumfilm: a Visszatérés Epipóba. Ezeket itthon is meg lehet (majd) nézni, és beépülnek a következő magyaros válogatásba. Továbbá az angol nyelvű filmek is rendszerint hozzáférhetőek később máshonnan, franciákat meg eleve nem nézek, ha nem muszáj. A többi viszont itt sorakozik:

Bosznia-Herczegovina: Koncentriši se, baba! (Focus Grandma) [Jól nézze meg, anyuka!] - 1992-ben, egy Szarajevó melletti dombon álló családi házban haldoklik a nagymama, a lányáék meg odahívják az többi testvért, Jugoszlávia minden szegletéből, hogy elbúcsúzhassanak édesanyjuktól. Természetesen ilyenkor előkerülnek a politikai ellentétek, de ennél sokkal fontosabb örökségért való versenyzés, egymás módszeres kijátszásával. A külvilágban ezalatt minden békésnek tűnik: legfeljebb Horvátországból jönnek kósza hírek mindenféle szeparatista csoportokról, a ház lakói pedig nem is tudják, hogy az alattuk elterülő városban éppen milyen indulatok törnek felszínre. Szájbarágós metaforája Jugoszlávia szétesésének és testvérnépei egymásnak esésének, miközben ezen a téren nem sok újat mutat. A cselekmény - ha van ilyen - sem túl feszült, a szereplők ugyanazokat a köröket járják végig, míg végül be nem köszön a valódi háború. Színpadi műként valószínűleg jobban megállná a helyét. Az idei, online tartott Szarajevói Filmfesztiválnak ez volt a nyitófilmje, de nem feltétlen jó választás, max annak, aki tud nosztalgiázni egykori déli szomszédunk utolsó óráin.

Izgalom: [*  ] Érzelem: [** ] Humor: [** ] Mondanivaló: [** ]

Utolsó frissítés: 2020. május 11.

Az Oscarnak természetesen vannak egyéb kategóriái is, ahol szintén indulnak említésre méltó filmek, leginkább a hollywoodi filmüzem termékei. Idén a legjobb filmes jelölések között egyrészt a hosszú filmeké a főszerep: ezen a téren a pálmát Scorsese három és fél órás maffiaeposza: Az ír viszi, de rajta kívül még négy másik alkotás haladja vagy közelíti meg a két és fél órát. Másrészt a történelmi filmeké: a kilenc műből csak kettő(!) játszódik a jelenkorban. A többit akár szalagra is fűzhetjük, ami az amerikai polgárháború alatt kezdődik, áthalad az első és a második világháborún, három filmig elidőz a hatvanas években, végül a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján köt ki. Íme:

Joker - Arthur (Joaquin Phoenix) minden álma, hogy sikeres komikussá váljon, ám a valóságban annak is örül, ha utcai bohócként el tudja tartani magát, valamint szellemileg már rég nem e világban járó anyját. Csupán csak egy kis figyelemre és szeretetre vágyik, ám ehelyett csak elutasítást, lepattanást és rugdosást kap, az élettől és a többi embertől egyaránt. Szóval nagyon érik az az agyi eldurranás, ami őt a Batman-univerzumból ismert, őrült és kiszámíthatatlan, bohóc-sminkes bűnözővé fogja tenni. Mondhatnánk: végre itt az alkotás, ami a szuperhősös műfajt kiemeli a csilivili gagyimami kategóriából, ám ez a dimenzió itt alig jelenik meg, sőt anélkül is teljesen megállja a helyét. Sokkal inkább tartozik a nehéz helyzetű és mentálisan sem túl stabil emberekről szóló művek közé, akiknél egyszer csak elpattan valami, és onnantól kezdve kő kövön nem marad. Ebből a legismertebb talán a Taxisofőr, amire itt is itt is egyértelmű utalások láthatóak, sőt pár cameó erejéig maga Robert de Niro is fölbukkan. Kiváló alkotás, egyedül talán a kommersz csimm-bummhoz szokott közönség nem fogja tudni kellően ért(ék)e(l)ni, szóval a nekik szánt szájbarágásokat is nyugodtan ki lehetett volna hagyni. Egyébként Oscarokra esélyes, kiváló alkotás, egyben felhívás a mentális-pszichológiai zavarokkal és szeretethiánnyal küzdő emberek megértése érdekében. És persze Joaquin Phoenix is brillírozik.

Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [   ] Mondanivaló: [***]

Utoljára frissült: 2023. december 19.

Kolumbia: Monos [Majmok] - A nemrég véget ért (vagy valahol még tartó) polgárháború egy szegletében, valahol az Andokban él egy kamaszokból álló gerillaegység. Néha a magát apjuknak hívó vezető is eljön parancsokat osztogatni, egyébként magukról kell gondoskodniuk a világtól elzártan, miközben egy tehénre és egy túszra: egy amerikai doktornőre kell vigyázniuk. Így persze sajátos normák, játékszabályok, viszonyok, felelősségrendszer és csoportdinamika alakul ki, keresztezve a pubertás kor lelki-testi átalakulásával. Egymásra utaltság, bizalomvesztés, demoralizálódás, lealjasulás - körülbelül Legyek ura 2. (amit pár egyenes utalás is egyértelművé tesz), csak mélyebbről indulva és még mélyebbre süllyedve. A kiváló háttérzene mellett a tinédzser szereplők is remekül  keltik a feszültséget, így talán még előny is, hogy a doktornő szerepére a tipikusan "valamiben már láttuk" kategóriás Julianne Nicholson helyett nem valami karakteresebb, meggyőzőbb színészt választottak, akinek a jelenléte csak elvonta volna a figyelmet a valóban fontos szereplőkről.

Esélyek: Ahogy jó pár országnak a saját permanens konfliktusai, úgy Kolumbia közelmúltbeli történelme is kiapadhatatlan forrást nyújt a helyi filmművészetnek. A három évvel ezelőtti, kiváló Alias Maria egy kiskamasz harcoslány történetén keresztül már betekintést nyújtott a gyerekkatonák életébe és a gerillák patriarchális világába. A jelenlegi nevezés ennél jobban elvonatkoztat a történelmi környezettől, inkább magát a civilizációtól távoli, nyomasztó összezártságot állítja a középpontba, igen hatásosan. A tavalyi Az átkelés madarai színvonalát jól tartja, így a filmes sajtó is joggal várja őt is a jelöltek közé.

 Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [   ] Mondanivaló: [** ]