Megtörtént a nevezés a 2023-as Oscar nemzetközi kategóriájára is: ezúttal 93 ország nevezett filmet, ám Máltáét kapásból kizárták (róla majd később). Idén is Európa, Amerika és Ázsia a legaktívabb, érdekes viszont Kelet-Afrika aktivitása: Kenya pár éve rendszeres vendég, Uganda viszont idén tette meg első hivatalos nevezését, és Tanzánia is 2001 után másodszor küld filmet. A másik meglepetés a perzsa felülreprezentáció, ugyanis Irán mellett Dánia és az Egyesült Királyság is fárszi nyelvű produkcióval nevez. Illetve Dél-Korea is három filmmel van jelen: a hazai nevezésen kívül a szingapúri és a kambodzsai alkotás is ott játszódik.
Van két nagy hiányzó is: Dél-Afrika, valamint az Oscart bojkottáló Oroszország. Utóbbit mostanában joggal utáljuk, de ne felejtsük el: az ilyen nemzetközi versenyek éppen az önkényuralmakban élő művészek kitörési lehetősége is egyben, és teher alatt olykor tényleg kiváló alkotások születnek. (A legjobb magyar filmek nálunk sem véletlenül a Kádár-korban készültek.) Most erről is lemaradunk.
Nézzük, hogy állunk.
Ukrajna: Клондайк [Klondike = kb. "Aranyásók"] - Fiatal pár, Tolja és Irka a Donyecki régióban él, az orosz határnál, az asszony jó pár hónapos terhes. Nem nagyon szeretik a falubeli szeparatistákat, kiváltképp amikor egy eltévedt rakéta leviszi a házuk falát. Egy másik rakéta meg egy utasszállító gépet talál el, konkrétan a Malaysia Airlines Amszterdam-Kuala Lumpur járatát. A környékre hirtelen rengeteg újorosz katona érkezik, így a szerteszóródott roncsok és hullák eltakarítása érdekében Toljának is be kell állnia a szakadárok közé. Ráadásul megérkezik még Irka öccse is, aki viszont nagy ukrán hazafi, így kialakul közöttük egy borzasztóan labilis háromszög-helyzet. Ehhez jön egy gyászmenet, egy gyermekét kereső holland pár, és egy csecsen különítmény. Tolja és Irka eközben csak szeretnének kijutni a faluból, és bemenni egy kórházba szülni, de erre egyre kevesebb esély látszik.
Esélyek: Ukrajna nevezései az elmúlt néhány évben mind a keleti háborújukról szólnak, és ez a filmet is már tavaly leforgatták. Pedig február óta most aktuálisabb. Ukrajna mostanában jól fekszik nemzetközi versenyeken, szóval ez is eléfjrz nátnim. [Nem tudom, itt mit akartam írni. Félálomban ilyeneket sikerül.]
Izgalom: [** ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Koszovó: Në kërkim të Venerës [Venera keresése] - Címszereplő kamaszlány (akinek a neve beszédesen Vénuszt jelent) minden gondolata a fiúk és a majdan megélendő testi örömök körül forog, főleg mert legjobb barátnője már aktív és rendszeres nemi életet él barátjával. De sajnos a vidéki anyagi és szellemi nyomorban senki nincs, aki segítene neki rendbe tenni a dolgokat: szüleinek minden kapacitását felőrli a mindennapi túlélés, a faluban meg szexuális téren is a patriarchátus diktál. A férfiak pedig nagyon őrködnek a lányok ártatlansága fölött, kivéve akit épp meg akarnak du9ni. Szóval nem könnyű a kiigazodás. Női felnövéstörténet a Balkán mélyéről.
Esélyek: Tavalyi Szarajevón láttam, nem hagyott mély nyomokat, szerintem másban se. A tavalyi Kaptárnak közelébe se jön.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Montenegró: Elegija Lovora [Lovora elégiája] - Idősödő házaspár éppen wellnessezik a hegyekben, az asszonynak eközben jut eszébe, hogy el szeretné hagyni a férjét. A férfi így egyedül marad, az élet új értelmét meg az erdőben keresi, ahol mindenféle költői képekkel, meg látomásokkal találkozik, saját anyjáról meg egy lánnyá változott kígyóról. Hogy ezek közül ki az a Lovora, sajnos nem derül ki. Szintén Szarajevó, szintén nem túl emlékezetes.
Esélyek: Előbb tudni kéne, mit akar mondani, és akkor lehetne ennél tovább is menni.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Izland: Csodálatos teremtmények (Berdreymi) - Ezek szerint az élére vasalt északi szigeten is élnek kiskamasz fiúk terhelt családi és szociális háttérrel. Közülük is kettő életébe látunk jobban bele: Balli bullyingolás rendszeres áldozata, míg át nem viszik egy másik iskolába. Egyébként nevelőapja börtönben van, anyja meg többnyire ismeretlen helyen, így leginkább önmagáról gondoskodik, nem túl sok sikerrel. Az új helyen megismerkedik egy másik bandával, amiből az egyik srác Addi (de nem Endre). Ő eredetileg egy középosztálybeli közegből jön, így attitűdjében némileg kilóg a csoportból: leginkább ő képvisel a józan észt, és fogja vissza Konnit, a hiperagresszív bandavezért. Ők befogadják Ballit, de a csoportegységet egyre inkább kikezdik Konni balhéi, és a csínyek veszélyessé válásával a gyermeki ártatlanság elvesztése is vészesen közeleg. Szóval amolyan underclass felnövéstörténet, ami a skandináv filmek elég kedvelt műfaja. Ez a mű most talán kicsit sokat markol: túl sok oldalról akarja ezt a világot bemutatni, túl gyakran vált fókuszt, és a karakterek se lettek túl konzekvensek, már ami a keménység-gyengédség arányait és formáit illeti. És a spirituális-transzcendens vonal is egészen hanyagolható lett volna.
Esélyek: Nem rossz, de biztos lesz elég jobb, amennyivel egy shortlistet meg lehet tölteni.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Kardos Horváth János gyerekkori énje Izlandon él tovább.
Izrael: Cinema Sabaya - Fiatal filmes lány filmezős szakkört indít nőknek, a csoportban négy zsidó és négy arab résztvevő kap helyet. Mindnyájan kapnak egy kamerát, amivel meg kell örökíteniük az otthonukat, szeretteiket, az életüket. Így megismerik egymás érzéseit, életszemléletét, előítéleteit, titkait, és egyre mélyebbre haladnak a megnyílásban. Ám a kurzusvezető valódi célja az, hogy e különböző korú, hátterű, származású emberek között aktív párbeszédet és kvázi csoportos önterápiát indítson, illetve hogy alapanyagot szerezzen a saját nagyfilmjéhez - ezek pedig már fölvetnek bizonyos etikai kérdéseket is.
Nőkről, nőknek, nőkhöz, nők által - kár, hogy ebből az alaptémából is nagyon sok ziccer lett kihagyva. Például pont a zsidó-arab konfliktusokról esik a legkevesebb szó, ami önmagában még nem is baj, mert így legalább nem az viszi el a fókuszt. De a karakterek ezen túl is elég felületesek, és hiteltelen könnyedséggel tárulkoznak ki egymás előtt, kábé az első pillanattól kezdve. Pedig itt aztán rengeteg lehetőség lett volna komoly emberi drámák és tragédiák, esetleg egymással szembeni előítéletek és ellentétek felnyitására. Ehelyett csak az egyik karakter robban ki igazán, pont akiről az elejétől fogva lehet tudni, hogy neki a legpocsékabb az élete. Szóval nem lett egy túl izgalmas, meglepő, vagy előrevivő alkotás, pedig a lehetőség meglett volna benne.
Esélyek: Izrael jelenleg tízzel tartja a még sosem nyert országok jelöltségi rekordját. Ez az átok egészen biztosan nem most fog megtörni.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Olaszország: Nostalgia - Az ötven-pluszos Felice negyven év után visszatér szülőhelyére, Nápoly La Sanita nevű, zűrös negyedébe. Annak idején egy gyilkossággal végződő, tinédzserkori balhé miatt menekült külföldre, de most úgy döntött, hogy hazatér édesanyjához, és a régi dolgokat is szeretné rendbe tenni - elsősorban unokatestvérével és egykori legjobb barátjával, aki azt a gyilkosságot is elkövette. A dolgot nehezíti, hogy a barát azóta helyi maffiafőnök lett, és nem örül neki, hogy Felice, a régi bűntény egyetlen tanúja, ismét felbukkant. Annak pedig különösen nem, hogy egy ottani pappal, a maffiaellenes civil ellenállás vezetőjével kerül egyre jobb viszonyba. Mindenki azt tanácsolja Felicének, barátilag vagy ellenségesen: hagyja el Nápolyt minél előbb - ám őt jobban odaköti a nosztalgia, minthogy a rá leselkedő veszélyekről tudomást vegyen. Így hát a nagy párbaj a két volt barát között elkerülhetetlenül közeledik.
Esélyek: Három évvel Az első áruló után Olaszország ismét maffiás filmet nevez, és ismét Pierfrancesco Favino főszereplésével, bár ez annál jóval személyesebb és emberközelibb alkotás. Európa csizmája sajnos mára már elvesztette egykori filmes nagyhatalmi méretét, és nem nagyon gyárt Oscarra esélyes alkotásokat, de azért jó, hogy ez is elkészült.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Paraguay: Eami - Lírai filmköltemény, ami ismét a tavaly megismert ayoreo őslakosoknak állít emléket. Ők az az őslakos nép, akik természettel teljes összhangban éltek, mígnem a fehér ember úgy nem gondolta, hogy lerombolja az élőhelyüket, otthonaikat, és ezzel az ősi kultúrájukat is. Ráadásul nem is volt ez olyan régen, egészen csak a kilencvenes évekig kell visszanyúlni. A mű amellett, hogy felidézi az ayoreók legendáit, meséit, és a megmaradtak személyes emlékeit, arra keresi a választ, hogy jöhet-e még olyan generáció, ami képes lesz tovább ápolni az elődök hagyatékát.
Esélyek: Szép képek, hosszú beállások: ennél többet nem ad, és a mondanivalójában sincs sok új. Nem hiszem, hogy eséllyel versenyezne.
Izgalom: [ ] Érzelem: [* ] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Irak: ئەزموون [Ezimun - Vizsga] - Fiatal lány egyetemre készül felvételizni, máskülönben apja férjhez adja. Ezt igazából a nővére ötlete, aki szeretné depressziós, és a tengeren eltűnt vőlegénye elvesztését feldolgozni nem tudó húga életét megmenteni. Tehát jóval több forog kockán egy egyszerű vizsgánál, ezért a nővér felveszi a kapcsolatot egy kétes figurával, aki nagyiparilag szervez puskázásokat, mobiltelefon és miniatűr fülhallgató segítségével. Azonban a tanárok sem tétlenek: a többnapos vizsga alatt folyamatosan buktatják le a csalókat, és egyre nehezítik a terepet. Mindeközben meg otthon a család sem nézi jó szemmel, hogy a két lány valamit machinál, és tán át akarják húzni a patriarchátus terveit. Izgalmas, fordulatos, sokszereplős dráma, ahol mindenki teszi a tőle telhető leghelyesebbet, a pozitív végkifejlet lehetősége mégis egyre távolabb kerül.
Esélyek: Kurd nyelvű filmmel nem gyakran találkozhatunk, ám a Memories on Stone rendezője ismét új művel jelentkezett, ami szintén abszolút nézhető és élvezhető. A shortlistba viszont valószínűleg nem fog bekerülni.
Izgalom: [* ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Dánia: Szent pók (Holy Spider) - 2000-2001 között az iráni Mashad városának utcáit (ahol a 2019-es Looking for Farideh is játszódott) egy sorozatgyilkos járta: a vallási fanatikus férfi célja az volt, hogy megtisztítsa a köztereket a prostituáltaktól. A rendőrség nem nagyon törődött az üggyel, de a sajtó felkapta. Így esett hogy (a film verziójában) egy újságírónő érkezett a városba, hogy földerítse az ügyet, és ehhez maga is elmerüljön a helyi mocsokban, továbbá megismerje az itteni utcasarkok világát. Ez eddig egy teljesen átlagos oknyomozós riporteres film, amilyenből már sokat láttunk - ráadásul a különleges helyszínnek sincs túl nagy szerepe, pedig lehetne.
Az igazán érdekes rész a gyilkos elfogása után kezdődik, ami bemutatja a vele szimpatizáló iráni társadalmat, illetve a férfi tinédzser fiának a fanatizálódását - nem is az apjának, hanem sokkal inkább a környezetének, a gratulációknak, a pozitív visszajelzéseknek köszönhetően. Sokkal jobb lett volna ezt a szálat kibővíteni - sőt ha a film csak erről szól, és mondjuk eleve az elfogással kezdődik, az is teljesen rendben lett volna. De a fókuszt sajnos túlságosan elviszi a gyilkosságok naturalista ábrázolása, miközben amitől a figura a mai napig érdekes lehet, abból épp csak ízelítőt kapunk. (Ebben egyébként feltűnően hasonlít Fatih Akin Az Arany Kesztyűjére, ami szintén egy létező, és szintén prostituáltakat szedő sorozatgyilkos alakját dolgozza föl.)
Esélyek: A dán-iráni Ali Abbasi rendező előző filmje a Határ volt, amit Svédország nevezett 2018-ban, de abban sokkal több volt az érdekesség, a fordulat, meg a mondanivaló. Ez jóval gyengébbre sikerült.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Litvánia: Zarándokok (Piligrimai) - Egy férfi és egy nő autós túrára indulnak, hogy felderítsenek egy gyilkosságot. Konkrétan a férfi testvérét, aki a nő barátja is volt, őt rabolták el és ölték meg négy évvel ezelőtt, ezt szeretnék végre valahogy helyre tenni. Így a furcsa páros útja előbb a kaunasi reptérre vezet, onnan pedig egy faluba, ahol mindenki ismer mindenkit, és tisztában is vannak a történtekkel, de nem szívesen beszélnek róla. Ennek a fényében főleg kissé érthetetlen, hogy - miután a pasas mindenkit bűnösnek tart, és ezért mindenkit befenyít - hogyan fogadják a helyiek őket mégis bizalmukba. Meg kicsit túl sok a véletlen egybeesés is, hogy ki kinek a kicsodája, de egy falun belül talán még hihető. Egyébként eleinte jól fenntartja az izgalmat, de sajnos a gyilkosság valós háttere és részletei (pl. indíték, háttérsztori) végig nem derülnek ki. Cserébe viszont van benne jellemfejlődés és feloldozás. Meg nem utolsósorban érdekes korrajz a mai balti-káeurópai társadalomról.
Izgalom: [** ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Ausztrália: Nem leszel egyedül (You Won't Be Alone) - Egy történelmi kori balkáni falu boszorkánya megnémít egy csecsemőt, akit ezután anyja egy eldugott barlangban nevel. Tizenhat évvel később a boszorkány eljön a már kamasz lányért, hogy kitanítsa a boszorkányság csínjára-bínjára, majd rászabadítsa a lakosságra. Ám a lánynak az emberek világa egészen szimpatikus, habár természetéből adódóan leginkább csak lemészárolni tudja őket. Viszont minden egyes gyilkosság után képes fölvenni áldozata kinézetét, aminek segítségével megpróbál beilleszkedni az emberek közé, és maga mögött hagyni bűnös életét. Így megismeri, milyen nőként, férfiként és gyerekként is élni. Közben érdekes belső monológokban halljuk, hogy egy abszolút külső, de résztvevő szemlélőnek milyen benyomásai vannak az emberi nemről, és ez az, ami az egész film lényegét adja. Horrornépmesébe csomagolt társadalomkritika, ami különös érzékenységgel mutatja be nemcsak az emberség, hanem a nőiség mibenlétét is.
Esélyek: Az alaphelyzete körülbelül ugyanaz, mint két éve a Fűzfa első felvonásának, némely szereplő sem véletlenül tűnik föl ismét. A kerettörténet meg szintén egy horrorfilmes sablon, amikor egy gyermekszörny emberré szeretne válni: A légy 2, Chucky ivadéka, vagy pár éve a thai Szen Kraszú. A horroros feszültséget is remekül tartó boszorkányos fantasy elemein túl tehát sokkal fontosabb a mondanivaló, és a sajátosan szubjektív nézőpont. Noomi Rapace a kevés játékidejében is remekel, de föltűnik még jó pár, innen-onnan-akárhonnan ismerős arc is. Szóval az alkotók eléggé komolyan vették, és valóban a kínálat erősebbik feléhez tartozik.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [ ] Mondanivaló: [***]
Málta: Carmen - Címszereplő ötvenes nő (Natascha McElhone) egész életében egy kedves kisváros templomszolgájaként működött, plébános bátyja alárendeltjeként. Ám a pap egyszer csak meghal, az új pedig hozza a saját húgát, így Carmen egy pillanat alatt munka és otthon nélkül marad. A templomba csak azért megy be utoljára titokban, hogy a Jóisten segítségét kérje - ám ekkor egy véletlen folytán a gyóntatófülkében reked, a mit sem sejtő helyiek pedig neki kezdik el elárulni titkaikat, abban a hitben, hogy az új pap máris megkezdte működését. Ő pedig mélyített hangon ellátja őket kiváló tanácsokkal, akik ezt busás perselypénzzel hálálják meg - annak a kulcsa pedig szintén Carmennél van, így ő nemcsak új (és illegális) pénzkereseti lehetőséghez jut, de végre elkezd magával is törődni: Vallettába megy, ott új hajat és ruhát csináltat, és még egy fiatal pasifélét is összeszed magának. Ám a lebukás előbb-utóbb borítékolható - ehhez képest a végkifejlet valószínűtlenül pozitív, még az efféle női önmagára találós vígjátékokhoz képest is. Műfajon belül nem túl erős, a cselekmény helyett inkább az utcák és a környezet adják a jó hangulatot. És kivételesen még Natascha McElhone sem játssza túl önmagát. (Csak az a kérdés, hogy egy addig önmagát elrejtő, már-már elhanyagoló, puritán, mélyen katolikus karakternek hogyan kerül annyi botox az arcába, de ez most mellékes.)
Esélyek: Most már nem sok, hiszen ez a film végül mégse került föl a hivatalos listára. Valószínűleg azért, mert túlnyomólag angolul beszélnek benne, így nem felel meg a minimális nevezési feltételeknek. Azért forgalmazás szempontjából nem rossz húzás. A mini-szigetállam 2014-ben nevezett először, másodszor tavaly, harmadszor pedig most: úgy tűnik, az elkövetkezendő években az inneni filmekre is számíthatunk a nemzetközi Oscar környékén.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Dél-Korea: A titokzatos nő (헤어질 결심) - Kőgazdag ember hegymászás közben lezuhan egy nagyon magas szikláról. A rendőrség nyomozni kezd az ügyben, és hamar látókörükbe kerül a férfi fiatal, kínai felesége. A nyomozást vezető rendőr, akinek egyébként is a megfigyelés a specialitása, most a nő után ered, és a macska-egér játék közben plátói románc alakul ki közöttük. Ennek a szálnak aztán vége szakad, és kezdődne a rendőr életének egy másik szakasza, ám a nő ismét fölbukkan, ezúttal egy másik (hamarosan szintén halott) férj oldalán. Ez pedig a rendőrfőhősnek mind a szellemi, mind az érzelmi életét ismét alaposan feldúlja.
A két részben mintha két különböző filmet látnánk: az első fele egy feszes krimi, amiben a nézőnek végig megfeszítetten kell figyelne, ha minden lényeges mozzanatot meg akar érteni (márpedig egy nyomozós filmben minden mozzanat lényeges). A második fele meg egy jóval lassabb, de annál lebilincselőbb Hitchcock-i hangvételű film noir, ami méltó emléket állít a műfajnak. A cselekményben mintha sokszor a Szédülés ugrana be, persze modern díszletek között és mai ritmusban. Plusz olyan elmés vágásokkal és vizuális megoldásokkal, amik annyira beszippantanak, hogy a nézőt akárhová orránál fogva vezetik, pont ahogy a filmbeli nő a férfit. A végig jelentlévő víz-hegy szimbólumrendszerről (aminek a koreai kultúrában külön szerepe van) nem is beszélve. A "Bosszú-trilógia" rendezője ismét maradandót alkotott.
Esélyek: Nemcsak remekül sikerült, de érthetően a díj egyik esélyesének tartják.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Belgium: Közel (Close) - Két kiskamasz fiú él a vallon vidéken, igen szoros barátságban, már-már valamiféle plátói szerelmet súrolva. Egyikük oboázik, a másikuk hokizik. (Mármint a hangszer és a sport. Rossz, aki rosszra gondol.) Új iskolába is együtt kerülnek, de a sok új inger és új ember némileg eltávolítja őket egymástól. Nem beszélve arról, hogy a szaporodó lebuzizások, meg a nagy ragaszkodás kezdenek egyre kínosabbá válni, így az első konfliktusok is megjelennek közöttük. Ez a vonal tök érdekes lenne, de az egyikük öngyilkosságával vége is szakad. Ez is még egy érdekes új irány lehetne, de innentől semmi mást nem látunk, csak az életben maradt (a kevésbé szimpatikus) gyerek hétköznapjait. Biztos foglalkoztatja az eset, meg még sok minden, de a gondolatai és belső lelki folyamatai végig titokban maradnak. A halott gyerek szüleinek csak egy-egy jelenet jut, de még róluk is többet tudunk meg, mint a gyerekről, akit egész végig bámulunk. (Egy ismerősöm viszont azt állítja, hogy végig a film alatt tudta követni a srác gondolatait és érzéseit. Szóval lehet, hogy másnak jobban átmegy.) Nem beszélve arról, hogy valós kora-tizenévesek nem folytatnak olyan párbeszédeket, mint a filmben, és egy valódi öngyilkossághoz is sokkal komplexebb folyamat vezet, mint az itt ábrázolt konfliktus.
Esélyek: Lukas Dhont előző filmje, a Lány kiváló alkotás volt, konfliktussal, cselekménnyel, struktúrával mondanivalóval. Mindez ebből az új művéből totálisan hiányzik. (Vagy mondom, csak nekem nem jött át.) Mindenesetre ha a Lányt annak idején méltatlanul lehagyták a shortlistről is, akkor kábé esélytelen, hogy ez viszont fölkerüljön.
Izgalom: [***] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Írország: A csendes lány (An Cailín Ciúin) - Nyolcvanas évek eleji, diszfunkcionális, igénytelen, szeretetmentes, lumpen családban növekvő, tíz év körüli kislány sehogy se passzol bele a környezetébe. Valahogy pont ő lett odahaza az érzékeny, szótlan, kívülálló ember. Szülei se nagyon tudnak vele mit kezdeni, ezért nyárra lepasszolják a vidéki rokonokhoz: egy aránylag jómódú, dolgos paraszti házaspárhoz. A kislány itt megtapasztalja, milyen az odafigyelés, az önmagáért értékelés, és a feltétel nélküli szeretet. Eleinte nem is nagyon tud ezekkel mit kezdeni, de idővel kialakul a kapcsolat kvázi nevelőszüleivel. Ám mégiscsak némi feszültségként húzódik az a valami, amiről feltűnően nem akarnak beszélni. (Nem egy nagy titok, meg az első pillanatban tudni lehet: ahol van egy gyerekszoba, de nincs benne gyerek, ott a szomorú megoldás általában kézenfekvő.) Lassú, csendes, de abszolút nézhető filmalkotás, három ember felemelő jellemfejlődésével - és ezzel a különösen izgalmas ír-kelta nyelvvel.
Esélyek: Sorra szedi a fesztiváldíjakat és jelöltségeket (például a Berlinálén), és sokan tartják a főszereplő gyerekszínészt a jövő új fölfedezettjének. Lehet, hogy az Oscaron sem indul teljesen esélytelenül. Örülnék, ha bekerülne legalább a tizenötbe.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [** ]
Finnország: Csajfilm (Työt työt työt) [lányok, lányok, lányok] - Három húsz év körüli, késő-kamasz, kora-felnőtt lány életének a kereszteződése. A központi alak az örök lázadó és saját helyét kereső Mimmi. Ő összeszerelmesedik a korcsolyázó Emmával, aki a tökéletes ellentéte, és aki Mimmi által fedezi föl, hogy a versenysporton túl is van élet. Ám Mimmi kötődési problémáinak egy ilyen párkapcsolat már túl sok, ez pedig meghozza kettejük konfliktusait. A harmadik lány meg Rönkkö, Mimmi heteró barátnője, aki görcsösen keresi az újabb kefélési lehetőségeket, és csodálkozik, hogy nem élvezi. Az ő hármuk élete és jellemfejlődése követhető végig, ebben a kellemes, nézhető, de nem túl újító darabban.
Esélyek: A Humen Filmfesztiválon futószalagon lehet(ett) látni hasonlókat. Ez is simán beférne oda, tényleg a szó jó értelmében - de máshová nem nagyon.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
Kína: 奇迹·笨小孩 [Csicsi ben saohai = A csodálatos hülyegyerek] - Az alaphelyzet eléggé túl van bonyolítva, röviden megpróbálom összefoglalni: él egy húszéves elektroműszerész srác, együtt hatéves húgával, akit ő nevel. A kislánynak drága műtétre lenne szüksége. A srácnak egy barátja felkínál egy nagy adag (150 ezer darab) leselejtezett új telefont, hogy ő megszerelje, és eladja kéz alatt, többszörös áron. Sajnos pont akkor hoznak egy törvényt, hogy ez illegális, ezért a fiú a mobilcég igazgatójának kínálja fel a telefonokat és a szaktudását. A főnök egy hónapot ad. Ehhez viszont egy ember kevés: ezért a fiú létrehoz egy saját üzemet, ahova mindenféle bohókás alakokat gyűjt munkásnak. Nekik viszont addig is fizetést kell adni, ezért a srác beáll ablakmosónak. Persze a dolgok még ilyen aprólékosan eltervezve sem mennek maguktól, de aztán a kitartás jól meghozza a gyümölcsét. Kis családi film, mérsékelt mondanivalóval, de legalább mókás akciójelenetekkel, és a Better Days férfi főszereplőjével.
Esélyek: Kétórás családi szappanopera-epizód. Nem valószínű, hogy túl nagy érdeklődésre tartana számot.
Izgalom: [* ] Érzelem: [***] Humor: [** ] Mondanivaló: [* ]
Argentína: Argentina, 1985 - Az 1976 és 1983 között működő katonai diktatúra elég sok halott, megkínzott és eltűnt embert produkált, így a demokrácia helyreállítása után rögtön elkezdődött a bűnösök számonkérése, és a juntát vezető kilenc tábornok pere. A vádat Julio Strassera ügyész képviselte (az egyetlen argentin filmből sem hiányozható Ricardo Darín), aki - mivel nem talált a maga köréből alkalmas és megbízható, vagyis az előző rendszerhez garantáltan nem kötődő kollégákat - egy fiatalokból és kezdőkből álló csapatot rakott össze, hogy fölvegyék a tanúvallomásokat és összegyűjtsék a bizonyítékokat. Közben persze naponta érzik bőrükön a politikát, rájuk szegeződő nyilvánosságot, névtelen fenyegetéseket, robbantásokat. (Meg eleve nagyon furcsa helyzet, amikor a hadsereg az államnak nem védelmezője, hanem ellenfele.) A tárgyalás, mint tudjuk, aránylag megnyugtató ítéletet hozott, ami segített az országban tovább forgatni a történelem kerekét. De ebbe most sikerült mélyebben is belelátni egy érdekes, informatív, izgalmas, néhol humoros, máskor mellbevágó darabbal. Eddig ez a legjobb.
Esélyek: Argentína eddig mindkét Oscarját (A hivatalos változat, Szemekbe zárt titkok) a katonai diktatúra témájával nyerte. Minőségileg ez is teljesen alkalmas lenne ugyanarra. Ez meg egy kép a valós alakokról, akikről a film szól.
Izgalom: [***] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [** ]
Ausztria: Fűző (Corsage) - Van egy nő, aki sem családi életében, sem fényes palotáiban nem találja a helyét. Magánya és pozíciójából fakadó kötöttségek egyaránt fogva tartják - nem beszélve a fűzőről mint ruhadarabról, amit egyfolytában viselnie kell, és olykor már csak dacból is jobban összehúzza. Egyfolytában kötődni szeretne valakihez: fiához, lányához, cselédeihez, az őt körülvevő férfiakhoz - de leginkább férjéhez, I. Ferenc József császárhoz, aki szintén a saját magányában él, valószínűleg róla is lehetne egy hasonló filmet készíteni. Hogy szóban forgó főhősnő éppen Sisi, vagyis Erzsébet királyné (Vicki Krieps), igazából csak a véletlen műve. Abszolút szólhatna ma is rengeteg másik nőről is. A filmbeli modern utalások - pl. egy elöl hagyott műanyag felmosó-szett, egy úton szembejövő traktor, vagy egy hárfán felcsendülő Rolling Stones-szám - is alighanem ezt erősítik. (Utóbbi mozzanatban A kedvencet éreztem visszaköszönni, ahol a kora-újkori környezetben csendül fel Elton John Skyline Pigeon-jának csembalós verziója.) Egyébként sajnos nincs benne semmi egzakt cselekmény, sem pedig különösebb jellemfejlődés, vagy akármilyen A-ból B-be jutás. Csupán egy jellemrajz, az is jól elnyújtva. Hogy a valódi Sisihez mennyi köze van, nem tudni, de a Romy Schneider-féléhez abszolút semennyi. (Ott különben is Sissinek írták, nem véletlenül.)
Vicky Krieps magyar kiejtése amúgy egészen jó, ehhez képest szomorú, hogy az Andrássy grófot játszó Lengyel Tamás csak egy rövid jelenetre tűnik fel, és akkor se beszél. (Lehet, az ő jelenetét majd a kivágott extrák között fogjuk megtalálni.)
Esélyek: Olykor lassú, eseménymentes filmek is megkapják a szobrot, mint pl. A nagy szépség, vagy a Roma, szóval ebből kiindulva ez sem esélytelen, habár nem annyira jó, mint amennyire sztárolják.
Izgalom: [ ] Érzelem: [***] Humor: [ ] Mondanivaló: [* ]
Magyarország: Blokád - Nagyon nehéz egy olyan filmhez nem előítélettel viszonyulni, amit rengeteg állami pénzből csinálnak a közelmúlt történelméről - miközben tudjuk, hogy a jelenlegi kormányzat nagyon szereti azt a saját íze szerint átformálni, és ehhez a politikai kommunikáción kívül a médiát és a filmipart is előszeretettel használja. Tehát amikor az Antall József-film híre megjelent, akkor jogos volt az aggodalom, hogy tán ez valamiféle "ElkXrtuk 2: A kezdetek" lesz. Főleg akkor, amikor kiderült: a taxisblokád három napját feldolgozó alkotásnak fontos alakja lesz Göncz Árpád is. Míg Antall József alakját és politikai örökségét nem nagyon vállalja föl senki, addig Göncz Árpád a mai napig a baloldali és liberális (jelenleg ellenzéki) oldal egyik ikonja, akinek a legendáját a (jelenleg kormányoldali) jobboldal minden erővel megpróbálja lerombolni, nem is mindig a legnemesebb eszközökkel. És hát ugye ezt az előfeltevést a trailerek, majd az első kritikák - mind a kormány-, mind az ellenoldali lapokban - is alátámasztották.
Pedig az a szomorú, hogy ez egészen jó film is lehetett volna, hiszen azok a részek, amik Antall József (Seress Zoltán) intim, emberi alakját mutatják be, azok teljesen rendben is vannak. A tanár, aki egyszer csak miniszterelnök lesz, és hirtelen fogalma sincs, mit kéne tennie. De azért tisztessége, becsülete és bölcsessége folytán túllép önmaga addigi korlátain, és lemenedzseli az 1990-es taxisblokád megoldását - mindezt egy kórházi ágyban, telefonon keresztül, műtét utáni lábadozás közben. Végül pedig egyenes derékkal szembenéz halálos betegségével, és ezzel együtt folytatja hátralévő útját a történelem által kijelölt, nem túl hálás ösvényen. Lehetett volna egy méltó megemlékezés Magyarország rendszerváltás utáni első, demokratikusan választott miniszterelnökéről (és feleségéről, aki itt a mindig csodás Tóth Ildikó) - még az se lett volna baj, ha kicsit túloz, és hősi emlékművet farag neki. Ehhez nem lett volna szükséges szembeállítani más karakterekkel, főleg nem ennyire manipulatív és elferdített módon.
Mert ami a filmet teljesen hiteltelenné teszi, az valóban Göncz Árpád (Gáspár Tibor) ábrázolása. Az opportunista, felületes töltelékember, aki soha nem akar semmilyen változást vagy konfrontációt, sem a Szovjetunióval, sem a lakossággal - tán legszívesebben még a rendszerváltást is visszacsinálná. A taxisokkal megegyezést kereső kormánynak is állandóan csak keresztbe tesz, sőt még Antallt is hátba szúrja Hankiss Elemér tévéelnökkel (Takátsy Péter) összeesküvésben, csak hogy a saját népszerűségét növelje. (A film szerint még az árpibácsizást is ő találja ki saját magának.) És persze, hogy helyzetbe hozza az ellenzéki SZDSZ-t, ami szintén csak destruktív populizmussal hergel a kormány ellen, ahelyett, hogy szembenézne a politikai-gazdasági realitásokkal, ahogy azt Antall József és rátermett kormánya teszi. Szóval egy hamis, lebutított, igaztalan képet ad 1990-ről, csak hogy 12 évvel a megszűnése után még egyet bele lehessen rúgni a Szadeszba. (Ráadásul az Antall-Hankiss-Göncz médiaharc is valójában korábban, még az önkormányzati választások előtt és kapcsán zajlott le. Így ennek áthelyezése a taxisblokád idejére nemcsak komoly ferdítés, de értelmetlenné is teszi ezt a mozzanatot.)
Szót kell ejteni az '56-os síkról is: a fiatal Antall József (ifjabb Vidnyánszky Attila) abszolút szimpatikus és szerethető, habár az ő karakterét is sikerül jó pár forgatókönyvi és rendezési bakiba belevinni. (A "nemzeti érzelmű" kifejezést, amit valaki az '50-es évekbeli Antallra használ, például csak a kétezres évek elején találták ki.) Göncz Árpád szerepe amúgy ebben a síkban sem teljesen tiszta: mintha azt akarná sugalmazni, hogy ő adta fel a társait - így Antallt is - az ÁVH-nak, ami szintén a kormánypárti sajtó egyik kedvenc toposza, persze csak Göncz halála óta.
Szóval kár érte, nagyon jó és élvezetes történelmi dráma lehetett volna, az ElXrtuknál például alapból nagyságrendekkel jobban sikerült. És nem utolsósorban megszerethettük volna Antall Józsefet, a gyengeségét is vállaló, de legjobb tudása és ereje szerint eljáró államférfit, egyben törékeny embert, akitől azt is megtudhatjuk, hogy nem feltétlen annak van igaza, aki népszerű. Nagyon kár, hogy ez a felemelő és katartikus életrajz a köré kerített, szájbarágós, direkt és hazug politikai mondanivalóval teljesen tönkre lett téve.
Esélyek: A film másik varázsa a korabeli történelmi figurák és helyzetek felismerése. Ideértve elsősorban az Antall-kormány tagjait: Rabár Ferenc, Bod Péter Ákos, Boross Hóbagoly Péter (Gados Béla), Kónya Imre (Csőre Gábor), vagy Horváth Balázs (Görög László), és az ő majdnem kiesése a Parlament ablakából. Ezek mind olyan emberek és emlékek, amik egy külföldinek semmit se mondanak, de még egy olyan magyarnak sem, aki nem jártas a korabeli politikai életben. Gyakorlatilag esélytelen bármilyen nemzetközi értékelésre. (Andy Vajna, miért hagytál itt minket?) Lettország szintén rendszerváltásos filmmel indul, meglátjuk, az hogy sikerült.
Izgalom: [** ] Érzelem: [** ] Humor: [* ] Mondanivaló: [* ]
